Szolnok Megyei Néplap, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-14 / 138. szám
1970. június 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Aki a ziháló szeleket korbácsolja... Jegyzetek Bari Károly verseskötetéről POGÁNYNÉ SEBÖK MARGIT: KISVÁROS Irodalmunk erőnléte Jegyzetek a Magyar írók Szövetségének közgyűlése után Az írók tanácskozása _ immár hagyományosan — jelentős esemenye ország szellemi életének Nem azért, mert - minta* ötvenes évele első fejenek gyakorlatában remeitek — így ilyen közgyűlés felmerhetné és teljes biztonsággal kijelölhetné a magyar irodalom utolsó eveinek müve szí teljesítményeinek helye értékét. Ilyen osztályozást a Magyar írók Szövetsége nemrég lezajló« közgyűlésén kísérlet sem történt sem Darvas József elnöki referátuma, sem Dobozi Imre főtitkár beszámolója, sem az egyes ^ozzasTOló ir nem sajátítottak ki ma0uk nak olyan jogot, hogy megítéljék írótársaik tevékeny ségét Utalás a vitathatatlan eredményekre, természetesen történt. Illyés, Lengyel József. Gyurkó László. Dobozi Jm re Csurka István Sukosd Mihály, Örkény Istva"’t ^, dányi Mihály. Vas István, Benjámin László masok munkássága — ho^a óla kedőMkckojatem^u emlitódött ®zenk|z^S álzáson, amely a kozgy talános irányával is egyhe vágott: milyen reszt vállait az irodalo^zea1cmrZél etében ? Ho^an^tükrözte az ország Snényeit és^gg^^Ä ÄfSmi hatásainak megvitatására, kotó újjáélésére. Világosan és félreért""IS1 ?Ä «f :'*,ÍÍ éSemb,.n, W >}lusztratíve-deklaratív ó-t d0n lÄeÄSközvetlenul kene te . nem íflí mfg a kritika épbHBSs f-qcf f^TH öptl pciman isiből, hogv nem ifV> tás lény^ét feltárni. Az írók tanáeskozasa^ tehat elsősorban . lent5s( han°m esemenvken 1 . erőn1étéország szellemi e™\ n»v felméréseként. A _ k gyűlés politikai jelentősege^ nersze kifejeződött abban^ hogy a felszólalók - kó Lászlótól F«a Gézáig, Hubay kiklóstól Fekete Gyuláig, Győry Dezsőtől monffy Andrásig — klfe] Vék azt a bizalmat, amelyet az írók éreznek a társadalmi fejlődés irányát illetően és szóltak arról a készségről is. hogy a szocializmus építésében aktívabban kívánnak részt venni. Ez roppant fontos mozzanat. Mi azonban a deklarált „igeneknél” megalapozottabban értékeljük azt az eleven tájékozódást és a világ dolgaiban, azt a társadalmi indíttatású felelősség- érzetet, amely a felszólalásokban és a közgyűlés egész atmosztf érájában kifejeződött. Az eszmecsere lényege az volt, hogy az irodalom belső életében milyen fegyelmet kíván meg az írótól a társadalmi feladatvállalás, milyen felelősséget jelent minden kimondott szó. Ugyanakkor a vitában arra is sor kellett, hogy kerüljön: legyen az írónak elegendő fóruma, hogy felelős szavát a közvélemény meghallhassa. (Többen, például Darvas József elnök is, egy új irodalmi hetilap indítását sürgették.) A közgyűlésen elhangzott hozzászólások többségében az is hangsúlyosan szerepelt: a magyar irodalom nem lehet egyszínű, nem uralhatja egyetlen stílus-irányzat. Az a szolgálat, melyet az író önként vállal — a legkülönbözőbb stílus-irányzatokban megtestesülhet, a közéleti irodalom — nem i°lent uniformizálást. Ez is hozzátartozik q szocialista demo- mokráciához, a szellemi élet jó erőnlétéhez. Az irodalomnak művészetként kell a társadalmi szolgálatot vállalnia. Keserű tapasztalatot szereztünk arról, hogy mit jelent. ha egyetlen stílus- irányzatnak sajátítjuk ki a szocialista irodalom fogalmi rendszerit: ez végeredményben a kisajátító számára is káros lett. a realizmus leegyszerűsítéséhez, naturalista-illusztratív propaganda „irodalomhoz” vezetett ez a szándék. Ma már világos, hogy nem az szolgálja helyesen a jó ügyet, akj siet párt- és állami határozatokat mielőbb versben, novellában, regénvben „népszerűsíteni”. Az ilyen műveknek sem rangja, sem hitele nem lehet. Az irodalom szolgálata egészen mást jelent, a művészetek a társadalom sokoldalú ábrázolásával az emberekben élő Irfki változások pontos tükrözésével segíthetik a "árt és az állam céljait. Hiszen a művészet a maga sajátos eszközeivel o'vem folyamatok jelzésére alkalmas, amelyeket a társadalom felmérésének tudományos módszerei nem képesek még érzékelni. Az önzés, a kisDolgáriság életnormáinak jelentkezése sokszor éppen a művészetek jelzése által lett tarsadalnu- lag észlelhető gonddá. Látszólag nem tartozik a magyar irodalom közeletise- géhez tartozó ügynek, ha arról szólunk: mennyire kitágult szellemi életünk tájékozódása a világban. Eddig minden író-közgyulesen elhangzott az a pan^é, hogy sem a folyóiratok, sem a könyvkiadás nem tart lépést a világirodalom új termesével Most nem esett erről szó s korántsem feledókeny- ség'ből, hanem mert a könyvkiadás, az egyes folyóiratok, legkivált a Nagyvilág — valóban komoly erofeszites- sel _ a világ új szellemi értékeinek legtöbbjét közvetítik a lehetséges gyorsasággal. És ez része annak, hogy irodalmunk közéletisége tény Hiszen csak a jolin- forrriált, a világ dolgaiban ns járatos művész foglalhat ne lyesen állást a haza ügyiben Abban igazat kell ^ adnunk Darvas József koz- gyűlési referátumának, hogy vannak tennivalóink a .szomszédos népek kultúrájának megismerésében. Ez annal sürgetőbb feladat, mivel a cseh, a szlovák, a roma";. a szerb, a horvát, az ^ra"j vagy a lengyel es bolgár szellemi élet a magyarokéval azonos társada!mi_ célokért küzd. Az ő eredményeik, az ő tévedéseik — hasznos a- pasz tálatok lehetnek szamunkra. A közgyűlésen számosán érintették a magyar írók felelősségét a szomszédos ba ráti országokban élo magyar- ság sorsáért, az ott alkoto magyar irodalmakért. Szel e mi életünkben — azt hisszük —ez a két igény szorosan összefonódik: megismerni;, szomszédos népek kultúráiét és a jelenleginél jobban, mélyebben foglalkozni a romániai. csehszlovákiai; Szovjetunió-beli, jugoszláviai magyarság kulturális hétévé!. Héhány témát érintettünk csupán azokból, melyek a Magyar Írók Szövetsége «.o gyűlésén felmerültek. Nyíl vánvaló, hogy elkövetkezendő időszakban meg ^kszor visszatérünk ennek a tanácskozásnak az Rétesére Most a közgyűlés es e^el együtt irodalmi életünk koz érzetének alapmotívumait rögzíthettük: azt az igényt, hogv minél aktívabban vegyenek részt a szocia ista társadalom soronkovetkezo feladatainak végrehajtásában. hogv szélesedjen az a demokrácia, amely az iro- ember számára ugyan fokozott felelősséggel jár, de ugyanakkor nagyobb csel ek- vési lehetőséget is biztosít számára. Irodalmunk, szellemi életünk erejét bizonyítja ez és további jő alkotások ígéretét. E F p A könyvesboltokban talán polcra sem került a ..Holtak arca fölé” címet viselő fekete borítós kötet. Jóformán már előjegyzés több gyűlt reá. mint ami igényt ki lehetett volna elégíteni. (Egészen pontosan 11 100 példányban jelentette meg a kötetet a Szépirodalmi Könyvkiadó.) Milyen divat, egzotikumkeresés szülte ezt a kirobbanó érdeklődést? Bizonyára az ismertté vált életrajzi adatok; elindul egy fiú a bükkaranyosi cigánysor füstölgő házainak utcanélküli rendiéből, — „ilyen mélyséaből talán még soha nem érkezett senki a magyar költészetbe”. írják róla. A Napjaink és az Alföld közli verseit, azután önálló kötettel lép elő. A miskolci Kossuth gimnáziumban most fejezi be a második osztályt, éppen any- nyi idős — tizenhét esztendejével —, mint József Attila volt, amikor E sversit János és Diósszilánvi Sámuel ösztönzésére megjelent ,,A szépség koldusa". Nagy László, Camus, Dosztojevszkij írásait lanozgatja. Petőfi, Radnóti emlékét örökíti kötetének mottója Paul Elvárd két sora. Nem azért szükséges felsorakoztatni e névsort, hogv elcsodálkozzunk; egv tizenhét éves diák. ten. kiket o'vas olvan családi környezetben, ahol bizonyára nem életszükséglet a könyv. Sokkal inkább azért, hogy miiven néldák állhatták költőnk előtt a folklór nagyszerű vagy énnen lenyűgöző vonzáskörén kívül. Mert költőnk úgy versel, ahogy George Thomson írja ősi dalnonokról: egyszer csak megszólalnak, és forrásként buggyan elő, árad lelkűk mélységéből a titokzatos ének. De titokzatos-e, ami teljes pontossággal kiszámit- hatatlan? Hogy egy különleges tehetség alkotóképességének szubjektumában ösz- szetalálkozik a folklór mélysége és az irodalom által örökített humánum, a diák ebből olyan szintézist teremt. amihez hasonlóra a tizenharmadik századbeli igri- cek névtelen legjobbja lett volna képes, ha ismerhette volna a délszláv népköltészetet, Nagy László szellemi gazdagságát, József Attila és Juhász Ferenc képeit s a városi civilizáció és a sajátos, babonás tradíciók konfrontá- lódását. Bari Károly versében lomfobá-keményedett leveleket zúgat a szól, sírnak a meggyalázott virágok, a magány néma farkasai kopognak éjszakánként az ajtón. Juhász Ferenc képeinek gazdagságához mérhető olykor az asszociációk buja-gazdag termése, anélkül, hogy hasonlatosak lennének Juhász Ferencéhez. Bocskoros cselédek és megroppanó, vad cigánysorsok mélytengere, föld szívéig barázdába hulló ősök. cigányasszonyok. „akik döglött macskák szőrét rakják haragosaik kenyerébe”, villámhasogatta, üszkös facsonkok világából indul, ziháló szeleket korbácsolva. Ehhez a tárgyi és tradicionális világhoz kötődik, és innen menekül egyszerre. Tizenhat esztendő®, újraalkotja a háború apokaliptikus képét, 0 háborúét. — amely, mint tudjuk, az 1952- ben születettek számára már történelem. Láng zászlók lobognak, kilőtt köd-tankok füstölögnek az utakon, a lövészárakban biceg a „púpos, nyomorék háború”, piros nyálat tajtókoznak az asz- szonyok, vér csöpög csecsükből, míg zokogva imádkoznak. Radnóti Miklóst ölnek „parancsra rángatott kezek”, s az ágyú dörgés „hosszú lábbal a házak között mászkál” szüntelen. Bari kötetében van valami messsiás-várás. Megváltásra vár. Vagy bebocsátást kér inkább? A város kapui előtt ácsorgók rajta kívül sokan vannak, — írja — kik várják, hogy egyszer a bizalom rézkraj cáréval ajándékozzák meg őket. Ez a világ álmaink világa. Itt nekünk kell megváltani magunkat! Jönnie kell egy Embernek, aki csillag-tűzben égő szívével megvilágítja a várost! Ezért is hív dalra mindenkit; „énekeljünk az életről, fülemülék imájával kihímzett reggeleinkről, énekeljünk vidáman, fiúk!” Felesleges volna bizonygatni: költő érkezett irodalmunkba. annyi idősen, mint egykor a makói diák. És sokkal ígéretesebb, mélyebb ez a poézis, minthogy elbírná; társadalmi vagy szellemi, esetleg kommerciális divatcikké változtassák azok, kik talán alig értenek meg e társadalmi idősíkok különös találkozásának nagyszerűségéből egyet és mást... I Császtvai István Legyen a képzőművészet mindenkié...! A felszabadulás utáni kultúrpolitika legfőbb elvei közé tartozott a művészet társadalmasítása, a zene. irodalom, képzőművészet közkinccsé tétele. A művészet, amely eddig csak a szűkkörű, kiváltságos réteg privilégiuma volt. mindenki számára elérhetővé vált. A fővárosról nem beszélve, nagyobb vidéki városainkban az állandóan nyitva tartó múzeumi gyűjtemények mellett egymás után nyílnak a legkülönbözőbb műfajú és stílusú tárlatok a múzeumok, a Képcsarnok Vállalat, a művelődési házak vagy egyéb állami intézmények rendezésében. A falvak, kisebb települések ilyen vonatkozású igényét helyi tárlatok, vándorkiállítások biztosítják. A lehetőségek tehát a képzőművészet elérhetősége szempontjából biztosítottak. Ez azonban csak a kérdés egyik oldala. Sokkal bonyolultabb a művészettől eddig elzárt tömegekből művészetet értő, igénylő közönséget formálni. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a rádió és televízió ez- irányú didaktikus előadásai, a rendszeres tárlatvezetés, a TIT előadások, képzőművészeti filmek és könyvek ellenére — Szolnok megyei tapasztalatainkra szorítkozva várakozáson aluli eredményt hoztak. Ennek legfőbb okát elsősorban a rendszeres iskolai művészettörténeti oktatás hiányában látjuk. Nyilvánvaló, hogy azoktól a felnőttektől, akik a művészettörténet legelemibb ismereteivel sincsenek tisztában, nem várhatjuk Picasso. Mondrian művészetének megértését, de Rippl-Rónai, Egry vagy éppen Csontváry elfogadását sem. A TIT művészettörténeti előadásainak tapasztalatai alapján általánosságban megállapítható, hogy a művészettörténet nagy mesterei csak a XIX. századig számíthatnak érdeklődésre, s közülük is csupán a látványhoz közel álló művészeti stílusok képviselői. És még a látványon alapuló stílusban fogant műveknél is nehéz kompozícióról, színelméletről. n forma és tartalom viszonylatáról érdemben szólam. Az ösztönös esztétikai mérték: a „látványhoz való hasonlatosság”. Minden egyéb, sajátos képzőművészeti érték — ilyen vonatkozású ismereti rendszer hiányában — kívül esik az érdeklődési körön. Előző ismeretek hiányában nem kapcsolódik a hallgatóság tudatában semmihez. Éppen ezért javasoljuk minden esetben az összeszokott csoportok, azonos tagokból álló klubok, szakkörök vagy stúdiók számára a rendszeres, fokozódó ismereteken alapuló előadássorozatokat. Összehasonlíthatatlanul eredményesebb egy-egy képzőművészeti program azokon a helyeken, ahol a hallgatók már rendelkeznek némi alapismerettel. Ugrásszerű az érdeklődés fokozódása például azoknál a diákoknál, akik vagy a középiskolában, vagy szakkörökben részesültek művészettörténeti oktatásban, vagy maguk is rajzolnak, mintáznak, s ezzel kapcsolatban nézegettek hasonló tárgyú könyveket, kiadványokat. Miután egyelőre nem várható a rendszeres, elemi szintről induló, a XX. századra is kiterjedő iskolai művészettörténeti oktatás bevezetése, a népművelési szervekre hárul a feladat, hogy körülményeikhez képest elősegítsék a művészetértő, kultúrált közönség kialakulását. Hangsúlyozni szeretnénk, lehetséges, hogy a művelődési házak munkaterve szempontjából elégséges az időszakonkénti művészettörténeti előadás beiktatása, a cél szempontjából azonban mindenképpen kevés. A már említett sorozatok is csak akkor mutatna^ kielégítő eredményt, ha azonos hallgatóság számára szerveződnek, és ha az elemi ismeretektől fokozatosan haladnak a jelen művészetének megismertetéséig. Kapcsolódó programként beiktatható egy-egy múzeumlátogatás, budapesti képzőművészeti kirándulás is. Nem elvetendők a művész-közönség találkozások sem. amelyekre éppen Szolnok megyében kínálkozik jó alkalom. A nagy- multú szolnoki művésztelepen dolgozó művészek szívesen tartanak maguk is előadásokat. A kisebb városokban, községekben pedig a könyvek, a vásárolható diapozítí- vok segítségével az iskola tantestülete is bekapcsolódhat e munkába. A járási művelődési központok reprodukciós albumokból kis energiával tetszetős vándorkiállításokat készíthetnek, ehhez kapcsolódó magnetofon tárlatvezetéssel, előadásokkal. Egri Mária
