Szolnok Megyei Néplap, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-14 / 138. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 197Ö. június it Fésületlen gondolatok SOMOS BÉLA: VASÁRNAP Kellemetlen dolog első embernek lenni, ha a hátad mögött utolsónak tartanak. V A bajaidat soha ne a barátodnak, mindig az ellenségednek mondd el. Miért okoznál valakinek bánatot, ha ugyanazzal másnak örömet is szerezhetsz. ☆ Kirúgtak az állásomból, mert ateista vagyok. A főnököm ugyanis kisistennek hiszi magát. ☆ Hosszú élete lesz a földi hivatalokban. Mindig tudja, hogy az értekezleteken nem • hozzászólásokra, hanem a hozzászólók nevére és rangjára kell figyelni. ☆ Soha ne törekedj a kifogástalan munkára. Nem jó az, ha a munkahelyeden ellenséges légkór vesz körül. ☆ Telhetetlen ember. Már mindent elért, amit ma érdemtelenül el lehet érni. Mégis elégedetlen, ■ír Minden relatív. Egy minden hájjal megkent embernek mindig a görbe út a leg. egyenesebb. •& I i Sorold fel valakinek a hibáit. Soha nem ismeri el. Sorold fel ugyanazokat a hibákat, s tedd hozzá: ilyenek ma az emberek, s ő nyomban helyeselni fog, ☆ Tanulmányozom a történelmet. Ügy tűnik, egyes politikusok azért kapnak hatalmas, díszes síremléket, hogy minél nagyobb súly legyen rajtuk. Nehogy visszajöjjenek. ■f? Sok dolgot adott az utóbbi hetekben a Tisza a Néplapnak is. Még külön árvízi rovat is volt. De nemcsak ott. olvastam az á r, emelkedéséről. ■ár Olvasom a napilapjainkat. Rájöttem, hogy az írástudatlanság felszámolását részben az általános iskolákban, részben az újságírók között kell elkezdeni. ☆ Újságíró akarsz lenni? Még azt sem tudod, hogy az írás nem betűkből, hanem gondolatokból áll! V Nálunk a művész szabadon, lelkiismerete szerint alkothat. Nem tartozik elszámolni senkinek. Ha nőtlen. ☆ Könnyen fütyül az öregekre, akinek van jó fütyü- löje. ☆ Olvastam valahol: A házasság intézménye is elviselhetőbb lenne, ha minden nő férjezett volna, és minden férfi nőtlen. — Kilences — mondta Végh. Az asszony a nyitott szekrény mellett állt félbehagyott mozdulattal. Most megrezzent, visszafordította a fejét. — Jó? — Nem... Már. A nem magasan, fejhangon, a már mélyen és halkan jött. — Akkor mért mondod, hogy jó, jó, jó...? — Ügy tűnt. — Ügy tűnt? A szekrény ajtajából a he- veróre dobta a párnát. Repült, lehuppant, a levegő- áram meglebegtette a nyitott könyv lapjait, s a színes papírdarabkákat. — Az olaszok! Az asszony mosolygott. — Kikapcsolhatom? — A rohadtak! — Ugyan! A hirtelen lett csöndben a golyóstoll gombja pattogott. Aztán újra az asztal fölé hajolt a férfi, ellenőrzött, számolt, kari Ívázott, talán tévesztett, hátha tévesztett az előbb valahol. Kulcscsörgés, lépések zaja hallatszott kintről és orkánsuhogás. — Zoltánka — állapította meg a nő. Máris kopogtatott. Végh a feleségére nézett, majd gyorsan az ajtó felé, s úgy mondta: — Nem lehet! Az asszony épp kilépett a szoknyájából, fogta a kezében, a blúz a szék támláján volt. — Tétovázott, melyiket kapja magára, meggondolta, kihajlította a szekrény túlsó ajtaját és mögéje állt. — Vegyél valamit! — Lehet — mondta az asz- szony és megismételte hangosabban: — Lehet. Tisztelettudó tekintettel lépett be és vonylt át a szobán a házifiú, jóestét mondott, s futó tájékozódás után odabiccentett a nyitott szekrényajtó felé. Csókolom. — Csak egyszer jövök még — mondta, mielőtt a másik ajtót megnyitotta volna. — Szervusz. A7; ember a balkeze mutatóujjának első percén rágcsálta a bőrt, a jobb kezében a tollát szorongatta. — Mit idegeskedsz? — kérdezte a felesége és folytatta az öltözködést. — Ö tehet róla? Nyikorgóit a szekrényajtó, nehezen találta meg a legalkalmasabb helyet. Szánkóné szerint a szekrényre rakott nagy súlyok alatt vetemedett el, két bőrönd, a mosógép doboza, s előttük egy váza mellett könyvek zsúfolódtak. Csöpp lelkifurdalást érzett most Végh, egy pillanatra belátta, hogy ebben az egyben igaza lehet az asszonyságnak. — Hülye hajú. Zsuzsa nevetett; — Meghallják! — Hallják! Még mindig a nagy ebédlőasztal mellett ült a két megkínzott totószelvénnyel. Az asszony előre-hátra hajlongott, terpeszállásba állt, kétszer jobbra és azután kétszer balra csavarta a felsőtestét. Aztán más variációt talált ki, a kezeit a tarkóján kulcsolva hajlongott és feszítette magát. — Siethetnél... Nem zavartatta magát. Lábujjhegyre állt, magasba nyújtotta a kezét, mintha meg akarna fogni valamit. Leguggolt, s újra fel, valószínűleg számolt magában négyig. Gyorsabban szedte a levegőt, hát kis szünetet tartott, elővett egy Nők lapját ötletért. Hanyattfeküdt az ágyon, páros lábemelés után terpesztett, zárt. S újra élőiről. — Régebben te is csináltad — mondta, mikor befejezte. Végh semmit se szólt. — Fekvőtámaszt, ugye? — erőltette az asszony. — Azt. Magára ejtette a hálóinget, szép volt, ahogy végigfolyt rajta. — Úgyse fizet sokat — vélte Végh. — Meglepetésre mentem. Vagy-vagy. Nem igaz? Kérdezni akarta, de inkább megállapította csak. Zsuzsa a kis kézitükrében nézte a7. arcát jobbról és balról pár pillanatig, ujjaival a hajához ért. — Kell még az újság? — kérdezte aztán. Mikor elhelyezkedett, megmagasította a fejealját és elhelyezkedett, mindjárt megszólalt: — Űrhajósok! — Igen. — Nem is örülsz? — De. Végh füzetcsomót rakott maga elé. — Nem jössz még? — Kijavítok egy párat. Négy vagy öt füzet volt hátra, elég rossz légállapotban nyúlt hozzájuk, ezt tudatosította is magában és sajnálta a fickókat, hogy a végére maradtak. Dehát szerencse kell mindenhez. Egy, egy, kettő. — Ikszet nem adhatok. — Ha nincs kedved, mért csinálod? * Nyílott a belső ajtó, megjelent a gombafejű. Erősen pislogott a füzetekre, szeretett volna időzni egy kicsit, de látta, nem lehat maradása. ' — Bocsánat — mondta. — Ez nem tud interpolálni — mondta csodálkozva Végh és megnézte a borítón a nevet. Légkondicionált szobák, télikert, a fürdőszobák csempéjének egy része hideg, más fürdőszobáké meleg tónusú, az előbbiekben a kék, az utóbbiakban a narancsszín a domináló, ötszázötven főnyi személyzet, búbos kemence. Duna Hotel Intercontinental. Némely lapok mértani haladványnak megfelelő gyakorisággal közölnek tudósításokat róla. Zsuzsa leeresztette az újságot, a levegőbe nézett. — Ne aludj el — mondta a férje. — Jó. Félretette az újságot, átnyúlt a komódra a csörgőóráért. — Holnap vagyunk húsz hónaposak... — Tessék? — Húsz hónapos házasok. Kicsit gondolkozott: — Tényleg! — S megint kérte a feleségét: — Ne aludj már el... Nem akart elaludni, de olvasni se volt kedve, erővel tartogatta nyitva a szemét, néha kis időre behunyta pihentetni. De akkor is a nagy, háromajtós szekrényt, a vak toalett-tükröt, meg a fali olajfák hegyét látta, háttérben Jeruzsálemmel. — A lottó jobb, mint a totóS hogy nem kapott választ, hozzátette: — Ott van tárgynyeremény is. Bár az utolsó füzetet javította, s minél előbb készen akart lenni, a vitatkozást pedig minden áron kerülni szerette volna — válaszolt, s egy kicsit idegesen is. — Nem érted édes, nem érted meg, hogy az teljesen a vak szerencsétől függ? Persze itt is kell a szerencse, nem azt mondom, hogy nem, de némi szerepet a kombinációs készség és az intuíció is kap. Egy keveset. Kész! — nagy felsóhajtással becsukta az utolsó füzetet. — Csak nem alszol? — Nem. Eloltotta a nagyvillanyt, a szék karfájára rakta a ruháit, a cipőjét a szék alá szépen egymás mellé. Egyik ajtóról a másik ajtóra nézett, megállt az önözésben, gondolkodott valamin, aztán gyorsan folytatta. — Volt már kinn Szánkóné? — ezt akarta megkérdezni húszhónapc® nejétől, de majdnem biztos volt a tagadó válaszban, így jobbnak látta nem érdeklődni. A belső szobából valami motozás hallatszott. — Szia, édes. — Szia — mondta a7 asz- szony és beljebb húzódott. — Elférek. Elpattintotta a kislámpát, nagy sötét lett, de mégse, mert a belső ajtó szélénél vékony világos vonal húzódott még, tehát az előbbi feltevés helyes volt. Zsuzsa felhúzta a térdét, a paplanon hegy emelkedett. Megszólalt: — Volt már vécén Szánkóné? Végh nem válaszolt. — Hallod? — Azt hiszem, nem. — Akkor hagyjál! A falhoz húzódott. — Talán volt... — Hagyjál, kérlek... Egymástól öt centiméterre, egyikük az oldalán, a másikuk hanyatt, nézték a fekete falat és a mennyezet feketeségét. A fiatalasszony az elmúlt hónapokra gondolt, hirtelen váltással pedig az első találkozásaik egyikére, mikor még diákok voltak, a sétákra a repülőtér felé, a fehér, könnyű vitorlázókra. Mikor jön már az öreglány? Dehát el lehet gondolni, hogy a Juventus otthonában kikap? Helyi rangadó volt, igaz. Meg az Eger. Nem szabad szentimentálisnak lenni... Hatvan percig kihúzza gól nélkül hősiesen, s akkor kap kettőt. Kár. — Az isten! — Imádkozol? — kérdezte Zsuzsa és visszafordult. Nevettek magukon. Zsuzsa odadörzsölte az arcát és kicsi ki* csókokat adogattak. — Te szőrös. — Te sima... — Te hajas. — Te vagy a hajas. Csönd. — Miért törődünk vele? — kérdezte Végh, kicsit mérgesen, kicsit rábeszélően. — No miért? — Ö Zsuzsanna. Ismét: — Ö Zsuzsanna. — Várjunk — és kibontakozott. Percek múltak el csak, vagy hosszabb idő? Ötszázharminchárom, ötszázhar- mincnégy, ötszázharmincöt, ötszáziharminchat, ötszázharminchét, ötszázharmincnyolc, ötszázharminckilenc, ötszáznegyven, ötszáznegyvenegy, ötszáznegyvenkettő, ötszáz- negyvenhárom,^ ötszáznegy- vennégy, ötszáznegyvenöt, ötszáznegyvenhat, ötszáznegyvenhét, ötszáznegyvennyolc, ötszáznegy venkilenc... Kettyent a belső szoba kilincse, végre előjött Szánkóné. Hosszú hálóingben, lassan ment át a szobán. Az ajtót nyitva hagyta, hogy visz- szataiáljon, a széles fénynyalábban a tárgyak, a bútorok jól kivehetők voltak. Végh becsukta a szemét, a lélegzetét is visszafojtotta. Kintről hallatszott már a csoszogás, az ajtócsukódás. — Alszol? Még öt perc. Hány óra lehet? Tizenegy? Vagy több? Felhangzott a vécéöblítő sikoltozása, csukódott az ajtó. Szánkóné mégegyszer vé- gigimbolygott a szobán, s be- csukózkodott. Végre! Nagyokat, mélyeket lélegzett, hogy múljon az idegessége. — Zsuzsa, Zsuzsa — ismételgette némán. — Zsuzsa; Vasárnap este van. Zsuzsa. Az asszony mozdulatlanul, befelé, a fal felé fordulva feküdt. — Zsuzsa — súgta a férfi. Amikor közelebb húzódott hozzá, az asszony álmában rúgott egyet. BOKROS LÁSZLÓ: TÜRÖKSZENTMIKLÖS SZERGEJ MIHALKOV: Két modern állatmese 1. Hogyan dolgozott a farkas A farkas munkára jelentkezett a medvénél. — Hol dolgoztál régebben? Mivel foglalkoztál? — kérdezte a medve. — Juhász voltam — felelte a farkas. — Íme, itt a jellemzésem is! Ebben mindent leírtak rólam. A medve miután gondosan elolvasta a jellemzést, megbízást adott a farkasnak egy nyáj őrzésére. Egy hónap múlva azonban felmondott neki a nyáj állandó létszám- csökkenése miatt. Elbocsátotta, de kitűnő jellemzést adott neki, melyben az szerepelt, hogy ezek és ezek a kitűnő tulajdonságai vannak. , így dolgozott a farkas, amíg nyugdíjba nem ment. 2. Kritikus helyzet A róka csapdába esett — mondta örömmel a gunár a kakasnak —, magam láttam. Helyzete, bátran állíthatom, kritikus. — És most mit csinálsz? — kíváncsiskodott n kakas. — Azonnal rohanok hozzá — válaszolta a gunár. — Miért? Segíteni akarsz neki? — nyugtalankodott a kakas. — Dehogy! Meg akarom mondani neki, amit gondolok róla! Szemtől szembe! Nyíltan! Bátran! Addig akarom erőteljesen megkritizálni, amíg nem késő — felelte határozottan a gunár. — Amíg ebben a „kritikus” helyzetben van... Fordította: Révész Tibor Világbajnokság Mexikóban, mérkőzések Mexicóban (Az írásformák megkülönböztető szerepéről) Akik figyelmesen olvassák a Jabdarúgó-világbajnokság híreit, gyakran találkoznak a címben is jelzett eltérő írásformával. Valóban eltér egymástól a rendező ország és fővárosa nevének írásfor. mája. Űiabban egészen következetes két forma vált általánossá: Mexikó és Mexico, s az eltérő írásmód megkülönböztetésül szolgál. Az ország: Mexikó, fővárosa: Mexico! Ez a gvakorlat nem úi keletű. Az Üj Magyar Lexikon már ezzel a megkülönböztetéssel él: Mexikó fővárosa; Mexico City. azaz Mexico. Mexico város. Mexico városa... Az Élet és Tudomány hasábjain „Séta Mexico városban” c. írásban ezért olvashatjuk a következő változatokat: „Mexikóba utazni...”; ,,a főváros, Mexico City, röviden: México...” Az első szótagon lévő ékezetet a magyar írásban nem kell kitennünk, a spanvol helyesírási szabályzat írja csak ezt elő, s ezzel jelölik, hogy az első szótag hangzóján kiemelt hangsúly van. Bár helyesírási szabályzatunk nem tud az eltérő Mexikó — Mexico írásmód megkülönböztető értékéről, a gyakorlatnak joga van vele élni, annál is inkább, mert egy analóg példa is erre bátorít bennünket. A Helyesírási Tanácsadó Szótárban már a Brazília (tehát: z és hosszú í!) országnév mellett olvashatjuk a Brasilia (tehát: s és rövid i!) városnevei is. Lapjaink élnek ezzel a megkülönböztető lehetőséggel. Ezért olvashattunk arról pl., hogy ..Brazília újonnan alapított fővárosában. Brasiliáb—. páni félelem tartja bénultságban az alvilágot...” Nincs elvi akadálya tehát annak, hogy az olimpiai játékokról szóló közleményekben egvségesen így írjunk: Mexikó fővárosa Mexico íMexico City, Mexico város) áll most az érdeklődés előterében szerte az egész világon. Dr, Bakos József
