Szolnok Megyei Néplap, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-01 / 101. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. május 1. Szakonyi Károly: Megint egy ismerős — Tekerd egy kicsit alá... alá. alá, még'! És húzd be a kéziféket! — Barbara vékony csuklóján megcsörrentek az ezi^tkarikák. ahogy idegesen hadonászott. — Sosem fogod megtanulni, hogyan kell megállni a lejtőn? — Jól van, mit izélsz, ■megálltam nem? — Miklós kikapcsolta a gyújtást, zseb- revágta a kulcsot. — Ha folyton dumálsz, akkor meg * egyáltalán semmit sem fogok tudni csinálni ezzel a francos kocsival! — Ó, hát ez nagyon klassz környék! — Egy ügyes fordulat fenékkel," s Barbara máris kinn állt a Renault mellett: szétdobálta mellén a bundát; haja beleguban- colódott a szőrmébe. — Dunára látni, meg a Várra, nagyon klassz! Melyik az a ház? Miklós bezárta a kocsit. — Csak vigyázz, mert itt csupa sár minden. — Átsegítette a nőt az árkon, s néhány még márciusra megmaradt fagyos domborulaton lépkedve elindult előtte a deszkákkal, hordókkal, be- tontörmelékkel teleszórt telekre. A házat, már bevakolták, de a kapuhoz palló vezetett- a második emeletről kopácsolás hallatszott, meg füttyszó; egy fejkendős munkáslány fa hulladékot szórt ki az orruk elé. — Áh! — undorodott Barbára. — Micsoda kosztelep ezen a szép vidéken! Mikorra lesz ez befüvezve? — Megállt a kapu torkában, öszefogta magán a - bundát. — Nahát! És ez a lépcső! Műmárvány. nem?! Nem műmárványban egyeztünk meg? a múltkori lakógyűlésen konkrétan megbeszéltük a műmárványt! '— Nem műmárvány lesz, hanem linóleum.-7- Linóleum? — Pévécé. Zöld pévécé. Nagyon jó. Barbara nekiperdült a falnak: — Májk! Az a rohadt pévécé van minden rohadt házban! Az a rohadt snassz pévécé! Nem azért dobom ki a pénzt, hogy műmárvány se legyen! — Csupa fal lesz a hátad, kicsim — mondta türelmetlenül Miklós. — És nem a műmárvány a lényeg. hanem. hogy készen legyen végre ez a ház. nem érted? — Karon ragadta a nőt és cipelte fel a második emeletre. — És ne vacakolj, mert nem érünk be a Rádióba. — Háromszázezer a végösszeg. s neki mindegy, hogy műmárvány, vagy pévécé! — Barbara egészen belesápadt; vékony szája élesre metszette a szavakat. — Csak erről tudnálak már egyszer leszoktatni, erről a sr.asszságról! Két éve hiába küzdők, hogy megértessem veled, kicsoda vagy! Fogadni mernék, ha még lenne Teleki tér, legszívesebben ott vásárolnád a holmijaidat! — Kicsim — könyörgött Miklós. — Kicsim, csendesebben. itt emberek vannak... — Jónapot’ — Fenn. a második emelet korlátjánál egy pufajkás férfi állt; sörös palackból kortyolt s fél- szemmel a még ajtó nélküli előszobába lesett. — Maris! — kiáltott fel hirtelen, s megtörölte sörhabos száját —. Maris, ne az ablakon cseszd ki a hulladékot, mondtam már! Fogd az öledbe és vidd le a lépcsőn! — Megenyhülten Miklósék- hoz fordult. — Szabad érdeklődnöm, kit keresnek, elvtársnő, drága? — Kettő emelet négy — mondta Miklós. — Ez volna éppen — állt félre a férfi. — Meg aláírják nézni? — Van itt valami főnők, vagy ilyesmi? — kérdezte Barbara; a létrákat és a dörzspapír halmokat kerülgetve bekukkantott az előszobába. A fejkendős lány egy kosár hulladékkal elébe került, dühösen tekintett a bundás nőre, de aztán széles v így orrul hátralépett. — Ö. a Kiss Barbara! — kiáltott fel a lány, s erre Barbara kényszeredetten elmosolyodott, fényképmosoly- lyal, de máris félretolta a lányt, s intett Miklósnak, hogy kövesse. — Nahát! — kiáltott fel ismét a lány izgatottan —. meg a Bitte Miki! Frejsz bácsi! A Kiss művésznő, meg a férje, a híres dobos! Miklós nevetve megveregette a lány arcát, de Barbara már .odabentről hívta: — Májk! Májk. kérlek, gyere. pont a faburkolatot hogy is hívjákolják... — Szedd a lábad — mondta a söröspalackos Frejsz a lánynak. — Ezek a iakók' lesznek itten, ezek a művésznőék. ne óbégass! — S ment Miklósék után az ét- kezöftilkébe. — Ez diófa? — emelt fel egy lécdarabot Barbara a földről. — Bükk — szólt a homályból egy syájcisapkás férfi. A fal tövében térdelt s a vakolatba' ágyazott tiplikbe csavarozta a léceket — Nem kaptunk száraz diófát. Ez meg jó száraz, tetszik látni — magyarázta Frejsz. — Még lett beszélve, hogy dióból csinálják — kezdte megint Barbara. — A műmárvány is meg lett beszélve. és helyette pévécét dobnak oda nekünk! Májk, kérlek légyszíves!... , A svájcisapkás felemelkedett és válogatott a lécek között, s akkor valahogy jobban meglátta Miklóst a szomszéd helyiségből bevetülő fényben. — Egér! kiáltott fel rekedtes hangon. — Jól látom, te vagy az, Egér? — Egér?! — hőkölt hátra Barbara. — Miféle egér?! — Süsd meg. hát te hogy kerülsz ide. Cvekedli? — Miklós vigyorogva, kicsit színpadias mozdulattal tárta lei karját, de a svájcisapkás csak a kezét kapta el. rázta, szorongatta; nem akarta be-\ pi $zkíta ni Miklós nyers-színű irhabundáját. — Öregem! Nahát! — Csak nem a tied lesz ez a kégli? — nevetett a svájcisapkás és Frejszhez fordult; — Együtt melóztunk a Faáruban. Nem ismered? Bitte Miki. a tévében is lát- liattad ezerszer, Bitte Miki a híres beat-dobos! — Frejsz barátságosan bólintott, de nem nagyon érdekelte az egész. — Az anyád! Egér! — örvendezett a svájcisapkás — mióta szerettelek, volna már látni! Mindig mondom az asszonynak iá otthon, nézd ezt a dobost a képen, együtt melóztunk a Faáruban! Feltörtél, mi? Emlékszel, amikor Csergőtől mindig elkéredzkedtél. hogy mégy dobolni, emlékszel? Hogy szidott! Hogy miért nem a munkán jár az eszed, mi? Mondtam is azóta Csergőnek. látod. Csergő, mondom. miiven nagy művész lett az Egérből!... — Egér! — háborgott Barbara. — Mi az, hogy Egér? — A feleségem! — mutatta be zavartan Miklós a svájcisapkásnak. — Kézi tcsókolom, Sümegi — mondta amaz. nyújtotta széles tenyerét, de Barbara csak biccentett türelmetlenül. — Egérnek hívtuk a kedves férjét, mert mindig kekszet rágcsált. A gyomorsava miatt. Tényleg, fáj még a gyomrod? — Most már valahogy nem... — Miklós a feleségét nézte: Barbara a félig kész faburkolat léceit rángatta. — Legalább rendesén csinálják meg ezt á vacakot — mondta idegesen Barbara. — Egy vagyont költünk erre a lakásra, és akkor bükk, meg pévécé!... Májk. kérlek, nagyon örülök, hogy itt is akadt egy ismerősöd, de tudod. hogy sietnünk kell a Rádióba... — Frejszhez fordult: — Mutassa meg kérem, a többi helyiséget is! — Erre tessék, elvtársnőv ez itt a háló, a fürdőszobából, ugye... — Eltűntek a frissen tapétázott falak mögött. — Nahát! — mondta a svájcisapkás Miklósnak —, mindig nézlek a tévében! Plakáton is láttam a nevedet! Mindig eszembe jut. hogy én tanítottalak meg melózni a forgácsolón, meg a gatteron... — Az. bizony — tiprótíott zavartan Miklós. — Tudod, sietnünk kell most. négykor próba... — Hoztad a kajádat abban a kis piros lábosban. Papríkáskrumplit... — Te meg cvekedlit. Káposztás cvekedlit. Szereted még? — Jól megborsozva! Ajaj! Ha nekilátok, abba sem tudom hagyni! Te, a feleséged. ugye, énekesnő? — aS. — Fene a dolgodat — nevetgélt a svájcisapkás. — Jól kerestek, mi? Nekem megmondhatod, nem vagyok irigy. Ez a kégli is... benne van egy kevésbe, mi? Kocsid is van ? — Renault. , — Nekem még a bringám... — a svájcisapkás az oldalát fogta, úgy nevetett. — Az a bringa, amivel akkor is jártam. Az a robogó, tudod? Felpiszkáltam egy kicsit. most már hatvannal is tudok tépni. — Az a rozoga? — Az, az! Furikáztunk rajta eleget, emlékszel? Az udvaron körbe-körbe... Hanem. hallod, felénk se néztél azóta! Pedig milyen jól megvoltunk mi ott. a kettes műhelyben ’ Olyan kis egér voltál, hehe... De megtanítottalak melózni! — Koszos Symphoniá-s csomagot kotort elő, kipöckölt egyet. — Vártam, hogy egyszer bejössz... — Nincs megállás... Kösz, hagyd, majd én. — Filteres Winstonnal kínálta. Rágyújtottak. A férfi nézte Miklós gondosan kócolt haját, dús oldalszakállát, színes ingét. — Doboltál azon a benzines hordón, az enyvezőben. Az isten se gondolta Volna, hogy így feltörsz. Nyomtad velünk a melót, meg minden. — Hát, így van ez... — Én még, látod, mindig ott vagyok. Külső munkák, vásárépítés... mint azelőtt, A kis Takács is ott van az egyengetőn... Meghalt a felesége. Most aztán nem akar nyugdíjba menni... Azanyját! Mutasd cSák a kezedet? — Odatartotta a magáét is. — Kifinomodott, nem mondom! Tudnál még melózni a gatteron? — Májk! — kiáltott élesen Barbara odaátról. — Májk, kérlek! — Egy pillanat — mondta Miklós a svájcisapkásnak. Bement a hálóba; Barbara suttogva félrevonta. — Annak a pasasnak, akivel beszéltél, adj egy százast. Es mondd neki, hogy rendesen csinálja meg azt a burkolatot. — De Barbara! Hiszen a haverom volt. — Jaj, ne kezdd már megint a mafláskodást, Máik! Siess, fél négy múlt. elkésünk! — Májk? — nevetett a svájcisapkás, amikor Miklós visszament hozzá. — Májk! Jobb. mint az egér! — Idefigyelj — mondta Miklós és oev százast nyújtott a férfinak. — Ezt tedd el... Amaz meghökkent: — Ezt? Minek? — Tedd csak el... És jól csavarozd fel a léceket. — Marháskodsz? — sápadt el a férfi. — Na, csak semmi szerénység... — Ügyetlenül be’ legyömködte a pénzt a svájcisapkás zsebébe. — Kell az... — De a férfi dühösen kicibálta a százast és visszadobta: — Vidd a francba! Tehetetlenül álltak egymással szemközt; Barbara odaát Frejsznek panaszkodott; — Borzasztó, semmi sem az. amit megbeszéltünk, mondtam, hogy sárga csempe legyen, sárga vécékagyló... én ezt perre viszem! Májk! Májk, kérlek, gyere szívem! — Hát akkor — mondta Miklós a svájcisapkásnak —, szervusz... A férfi rosszkedvűen elfordult, nem nyújtott kezet. — Siess csak — dünnyögte — siess, elkésel... — Odaadtad? — kérdezte Barbara a lépcsőházban. — Itt az a rohadt százasod! — Gyűrte a tenyerében, mint egy rongyot. — Hát ez fantasztikus! Azt hiszik, menő vagy, szórhatod a pénzt! Kétszáz, vagy háromszáz, azt elhiszem! A százas nekik már semmi! Jó hangulat, az emberért A fogalmat _ mikroklíma— a meteorológiai szótárból kölcsönözte az üzemszociológia. Korábbi jelentése aligha szorul magyarázatra: a helyi szél jár ás és hőmérséklet komponenseinek összeségét fejezi ki, bár új értelmezésében is pontosan ugyanezt tükrözi, hiszen azt érzékelteti: honnan fúj a szél, s rideggé jegesítik-e az üzemi, a vállalati szociális légkprt bizonyos talajmenti fagyok... Ám lépjünk túl a jelképes értelmezésen: az üzemi klímát természetesen nem lehet hőfnérövel és szélfokozatokkal értékelni., Mégis, egész sor megbízhatóan leolvasható műszer jelzi e klíma hófokszintjét — csak éppen: érteni kell hozzá hogyan lehet a jelzőskála kilengését észrevenni és értelmezni. — Nyilvánvaló például, hogy olyan tényezőkben mint a termelékenység mérséklődése vagy stagnálása, illetve a vállalatok kapuin ki és beáramló munkaerőhullámok nagyságában, sok egyéb ösz- szefüggés mellett az üzemi klíma alacsony hőfoka is kifejeződik. Sokirányú tudományosszociológia vizsgálódás kutatja az utóbbi esztendőkben ezeket a hatásokat. Ha például a munkahelycserék tavalyi adatait vesszük szemügyre, érthető miért került a népvándorláshullám egyebek között a vállalati klímaviszonyok szempontjából is a tudományos vizsgálatok homlokterébe Tavaly a szocialista szektorban összesen 1.6 millió esetben szűnt meg és keletkezett új munkaviszony. Ha mármost ezt a tényt egybevetjük például az egyik legnagyobb budapesti vállalatnál végzett munkalélektani vizsgálódás eredményeivel, kitűnik, hogy a klíma nem csekély hatású a munkahelyváltoztatási döntésekben. A megkérdezett dolgozók 22 százaléka a munkatársak egymás közötti viszonyával; 51 százalék a megbecsüléssel, 37 százalék a vezetőkkel való kapcsolattal volt elégedetlen. Közismert, hogy a termelékenység tavalyi stagnálása egész sor gazdaságirányítási tényezővel is összefüggőt, például a bérszabályozás akkor érvényben lévő rendszerével, továbbá azzal, hogy a vállalatok kevésbé voltak érdekeltek a munkareőtaka- rékosságban. mint a beruházási eszközökkel, általában az úgynevezett holtmunkával való gazdálkodásban. Mindemellett tudományellenes, VÁCI MIHÁLY: MÁ )US Széles szeleket az ég tereget; kibomlik a lény lobogója. * Tapsos levelek csapnak tenyeret, fellép a Nap a magas dobogóiba. Láng jegenyék friss lelke ég, kifeszítik az- égre az út-szált és sorakozva mennek a dombra, s kivágják az égre a harsona hurrát. Himnuszokat énekelők, mennek a felkelt tájak előtt, madarat csalogat zokogásuk; viharban vezérek; a szelekbe tévedt bokrok bodorodnak utánuk. Szítja az álnok szól bennük az álmot: üvölteni, fájni, a fényre kiválni, — s gyökerüknél fájnak az árkok. Gyönyörű, göngyölü fátylakban az akácok, az áldott arák, mennek a mennynek elérni n fényre kitárt kapuját. Fésülve a füzek, az aranyhajú szüzek; rajtuk a rügyek arany könnye patak; hegedülik a fejfákra kottázott dallamokat. Parti angyalraj: égtüzű hajjal tettenérve remegnek a nyírfák; térdeik közt feszített ki a szél sikolyos hintát. A büszke ekék tekintete ég, S a gazok gyökerét szaggatva vonulnak. Utánuk örök sorban a zömök barázdák egymás vállára borulnak. Esküre ujjak: a fényre kinyúlnak, fogadalmakat súgna k a hű búzaszálak, s a tavasz írt jelszavait egekre terítve a vadludak szállnak. mosa B ökonomista túlzás lenne e kedvezőtlen tendenciákat kizárólag érdekeltségi, tehát gazdasági eredőkre visszavezetni, teljesen kiiktatva a szubjektív — emberi — komponenseket. Kétség sem fér hozzá, hogy egész sor vállalatnál a termelékenység mérséklődő görbéje az üzemi hangulat, a klíma tükörképeként is felfogható. A gondolatsorról — értelemszerűen az következnék, hogy kizárólag a forintban kifejezhető vállalati és országos érdekek indokolják a munkahelyi klíma elemzését és jóirányú hőfokszabályozását. Ez így igaz is, nem is. A nyereségben, forintban érzékelhető, s a gazdaság fejlődésében testet öltő hangulati tényezők természetesen fontosak, azért is mert hiszen bűvös körről van szó, az így nyert forint ugyanis szintén visszahat a klímára, az üzemi hangulatra. Mégis, itt helyénvaló a meghatározás: a munkahelyi hangulat javítása, ha úgy tetszik, öncélúan — tehát a vállalati számlán kimutatható hatásoktól függetlenül is — fontos. Igen, öncélúan, pusztán az ember, a dolgozó érdekében; azért, mert — átköltve az ismert szólásmondást —: nemcsak forinttal él az ember... A jó üzemi hangulat, az alkotásra serkentő munkahelyi légkör, a konfliktus- gócok programszerű kiiktatása, a vezetők és vezetettek intézményesített jó kapcsolata — mindez azért is fontos. mert hiszen életünk javarészét mindannyian munkahelyünkön töltjük. Meglehet, hogy ez a fogalmazásmód nem tűnik elég tudományosnak: a szociológus talán a munkahellyel szembeni társadalmi elvárásokról beszélne szakmai kifejezésmódján — a lényeg azonban mégis ez! Az igény, amit abban ösz- szegezhetünk, hogy jó hangulatot az emberért — természetesen alapvetően és eredendően társadalmi jellegű. X. A.
