Szolnok Megyei Néplap, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-01 / 101. szám

1970. május 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Mészáros Lajos: ZAGYVA FODOR JÓZSEF: MÁJUSI DAL Demény Ottó: * . , Egy iölvonuló veteránhoz Emlékszel még a szétszórt orgonákra, zászlók törött botjára és az ólmos fáradtságra, mely ott égett szívedben a szétugrasztott tüntetés után? Emlékszel-e az óbudai dombok fűszőnyegére, hűs bokrok tövére, ahol vágyódva beszéltél a rendről, melyről, hogy eljő, volt hinni erőd­Minden kínra és megaláztatásra emlékszel-e? Most, hogy e pompás május úgy vesz körül örömmel, fénnyel és javaival, hogy elsimul a múlt minden redője fáradt arcodon. Lépkedsz a vígan sodródó tömegben, s szemedben ifjak szenvedélye ég, mert nagyonis emlékszel még a harcra. melyben gyötörtek, százszor megaláztak, szöges drótokkal körülkerítettek, s te mégis győztél s itt vonulsz velünk e lenyűgöző, boldog áradásban. 'Virágzó május enyhe zöldjei, Most kezd a szép hérics tündökleni, Szép hérics int, meghal a hóvirág, Szép ünnepükre fény lenek a fák. S fátylakkal, pírral hab-pihés begyen, Asszonyok húznak völgyön és hegyen, Szellő hordja száz édes énekét, Mézzel vegyítve május kék legét. Oh, víg zsongás, hang, merre indulok, S már telt szívem zajlásain fulok; Oh dal, fogj, hogy lágy hőmben nem hülök, S emlékezés, min forrok s enyhülök. Oh, ömlő lét, és rámáradt világ Serkenjetek csak, bokrok, büszke fák, Szellő, dal, lomb, mely Andalít, susog És májusok, ti, régi májusok! Fény, ifjúság, s múlt, messzé rettenet, Poklok, bajok, s hős, szüntelen menet Bilincscsörgés, átok s víg harsonák: S győz május, mert nem áll meg a világ. Az élet, a szép, a nagy, szertelen, Oh, májusom, tűz, dal, harc, szerelem, Rendedben izzón, míg bírja, e láb — S ki majd utánam jön: tovább, tovább! 1870. TAVASZA: A császárság alkonya és a Kornmün hajnalhasadása Kétségtelen, hogy az 1870. szeptember 2-án bekövetke­zett sedani vereség siettette III. Napoleon bukását, de a császári rendszert már ko­rábban is mélyreható válság ásta alá- amelynek jelei kü­lönösen feltűnőek voltak 1870 tavaszán. Franciaország-szerte álta­lános volt a sztrájkmozga­lom: egyaránt kiterjedt Saint-Étienne. Lyon, Aubin, Marseille, Vianne, Grenofole és Párizs környékére, Marx 1869 nyarán Williams néven, illegálisan Párizsban töltött néhány na­pot Paul Lafarguenál, aki egy évvel korábban feleségül vette leányát, Laurát. Londonba visszatérve azt irta Bngelsnek; „Párizsban töltöttem egy hetet, ahol szinte szembeszökő a forra­dalmi mozgalom kibontako­zása”. Forró időszak volt 1870 tavasza. A lyoni főügyész április 10-én megállapította: „Figyelemre méltó az r szi­lárdság amellyel a munká­sok fenntartják követelései­ket a munka beszüntetéséből következő, s a segélyek által alig enyhített nyomor ellené, re... Ez komoly erő jele: olyan hatalomé, amelynek « munkások teljes mértékben tudatában vannak, s amelyet figyelemre méltó czervezett- eégsel tartanak fenn”. III. Nanoleon újabb en­gedményekre szánta el ma­gát, hogy megszilárdítsa in­gatag uralmát. De nem en­gedett a „rendkívüli hata­lomból”: továbbra is kine­vezhette és felmenthette a minisztereket, s módosíthat­ta az alkotmányt, azzal a feltétellel, hogy utóbb tekin­tetbe veszi a népszavazás döntését. A császári kor­mány haladéktalanul meg. mutatta, hogy ezt hogyan képzeli Május 8-ra népsza­vazást rendelt el a követke­ző szövegről: „A nép jóvá­hagyja azokat a' liberális reformokat amelyeket a csá­szár 1860 óta n nagy állami testületek közreműködésével eszközölt”. Erről Victor Hu­go azt írta: A népszavazás­sal csodát akarnak tenni: el akarják fogadtatni a Csá­szárságot az emberi lelki- ismerettel. Fogyaszthatóvá akarják tenni az arzént A császári kormány takti­kája ügyes volt: a népszava, zás ------ a szöveg kétértel­m űsége folytán. — III. Na­poleon sikerét hozta magá­val. Május 8-án 7 millió 358 000 „igen” és 1 millió 572 000 ,>nem” szavazatot számláltak össze. a. tartóz­kodók száma 1 millió 900 000 fő volt. A kormány ezek után elég erősnek érezte magát ahhoz, hogv újabb port (ez már a harmadik volt) kezdeményezzen az In­tem art on álé francia szekció­ja ellen. Az 1870. június 22-én meg­kezdett per során felszólalt az akkor 26 éves, magyar származású Frankel Leó is. Fennen hangoztatta, hogy ,,Az Inernacionálé célja a bérmunka teljes megszünte­tése, minthogy az csak lep. lezett rabszolgaság Minden ország proletárjának össze­fogása befejezett tény; ezt többé soha semmiféle erő nem oszthatja meg’’. A vádlottakat július 5-én elítélték: volt, aki egy évet volt. aki két hónapot kapott. De a kormány hiába hangoz­tatta, hogy ,.a császárság erősebb, mint valaha”. Csak néhány hónappal sikerült túlélnie a népszavazást és az Irílernaeionálé pőrét. A centenáriumát jövőre ünneplő Kornmün nem ma­gyarázható meg egyszerűen kiinduló pontja, a március 18-ával kirobbant sztrájk- mozgalom alapján. A rend­szer agóniája mindenesetre megkezdődött, a háború és a veresé" tetőzte be. A párizsi Kommün azért lett mindenekfölött a mun­kásság forradalma, mert a francia munkásmozgalom már évek óta fejlődött és szervezkedett. Az 1870-eg ta­vasz, —• a rendszer alkonya, — jelezte és előkészítette a következő tavaszt, a kom- munárokét, akik merészen, sőt vakmerőén .támadásra indultak aa ég ellen”. A Hayniarkctt a budapesti Arénáig A nemzetközi munkásünnep őstörténetéhez Mint ahogy örökké vita fog folyni arról, hol született Homérosz, vagy Petőfi, a má­jus elsejei munkásünnep ere­detét illetően is megoszlanak a vélemények. Egyes törté­nészek a régmúlt idők tavasz­ünnepe modernizálásának tartják. Az olasz munkásmoz­galom a magáénak vallja a kezdet dicsőségét; Luca olasz vjároska selyemmunkásai 1531 május elsején állítólag tün­tettek a bérminimum beve- zetése mellett és emberséges bánásmódot követeltek. Ezt követően azon a vidéken mindig megmozdultak a tex­tilmanufakturák kizsákmá- nyoltjai május 1-én. Bizonyára így volt. De az a sokmilliós tüntetéssorozat, amely évtizedek óta végig­szántja ezen a napon a tőkés I világot, az az ünnepélyes munkaszünet, amellyel sok országban megemlékeznek május elsejéről, más eredetű. Mai körülményeink között már különösnek látszik, de az öntudatra ébredt, jogaiért váltig harcoló munkásig el­ső példaképeit a leggyorsab­ban fejlődött tőkés ország, az Egyesült Államok mozgalma adta a nemzetközi proletariá­tusnak. a határozat azt a célt szol­gálta, hogy a nemzetközi tüntetés résztvevőiben évről- évre erősítse az internaciona­lizmus érzését. Május elsejének története az azóta eltelt nyolcvan év alatt óriásivá duzzadt: a nemzetközi munkásmozgalom legjelentősebb harci napja maradt az azóta bekövetke­zett óriási változások köze­pette is. „Körmenet" akadályokkal A Hunka Lovagjai Rendje Az Egyesült Államokban az eredeti tőkefelhalmozás különösen riasztó körülmé­nyek között ment végbe: a faji és nemenkénti megkü­lönböztetés embertelen, dur­va módszereinek kialakulásá­val. A gyárakban megjelen­tek a besúgók, provokátorok, a bérgyilkosok, akiknek utóbb oly nagy szerep jutott a mozgalmak leszereléseben. 1886-ban 11 500 gyárban még­is százezrek követeltek több bért, emberi szót. •. A segéd­munkások szervezete, A Munka Lovagjai Rendje kez­detben békés eszközökkel kí­sérletezett; Fourier1 és Cabet hatására munkás szövetkeze­tekkel akarta megoldani a kizsákmányolás problámáját. A szervezet gyórsan erősö­dött: 1886-ra 700 ezer tagja volt már, közte 60 ezer feke­tebőrű. Más munkásszerveze­tek is működtek ez időben az Egyesült Államokban. Voltak békés, megalkuvó csoportok, de a többség tele volt harci kedvvel. 1886 május elsején Chicagóban sztrájkba léptek a vasutasok, a villamosvasút dolgozói, a szállítómunkásók; 40 ezer ember szüntette be a munkát a városban, százezrek más ipari központokban. A harc eredménnyel járt. Az országban 185 ezer mun­kás kivívta a 8 órás munka­napot. Másutt a 12—14 órás napi munkaidőt 9—10 órára csökkentették. Csaknem*min- denütt bevezették a vasárna­pi munkaszünetet. A munkál­tatók azonban fogcsikorgat­vatették ezeket az engedmé­nyeket. Elhatározták, hogy elejét veszik a hasonló „kel­lemetlenségeknek”. Május 3- án a rendőrség Chicagóban a munkanap csökkentését kö­vetelő munkások közé lőtt. Hatan meghaltak, sokan megsebesültek. De ez csak a kezdet volt. Másnap A Munka Lovagjai Rendje a forradalmi érzelmű vezető, Albert R. Parsons fel­hívására gyűlést hirdetett Chicago „Széna-terén”, a Haymarket-en. A térre érke­ző rendőrökre egy provoká­tor bombát dobott- Hét rend­őr, négy tüntető meghalt, a tér macskakövein sok súlyos sebesült * feküdt. •. Sortűz csattant... A provokáció, amelyhez hasonló az Egyesült Államok munkásmozgalmá­ban azóta is gyakran ismét­lődött, sikerült. Kegyetlen megtorlás következett. Mun­kások százait hurcolták el összesküvés címén a műhely­ből, az otthonból. Egy év múlva a chicagói rftunkások nyolc vezére: Par­sons, Spies, Engel, Fjeiden, Schwab, Fischer Lingg és Neebe bíróság elé került. A vád tárgyát képező május 1-i gyűlésen a vádlottak közül csak a szónok, Sámuel Fiel- den volt jelen — mégis a nyolc közül hetet halálra ítéltek. Nagy tiltakozás tört ki a világban. Ennek hatásá­ra Fielden és Schwab halálos Ítéletét életfogytiglani fegy­házbüntetésre változtatták. Lingg összeroppant és a bör­tönben megölte magát. Par- sonst, Spiest, Engelt és Fis- chert azonban 1887Í novem­ber 11-én kivégezték. Az Amerikai Munkásszö­vetséget ez a gyilkosság nem rendítette meg, 1888. decem­berében St. Louisban tartott kongresszusán a szövetség úgy döntött, hogy a 8 órás munkaidő általános bevezeté­se és más, követelések érde­kében 1890. május 1-én or­szágos tüntetést szervez. A tüntetés méretei azonban nem voltak arányban az 1886-os mozgalmakéval: A Munka Lovagjai Rendjét a külső erőszak és a belső fe­szítőerők szétbomlasztották. Az osztrák—magyar mo­narchiában, „a népek börtö­nében” nagy visszhangot kel­tett a felhívás: minden na­gyobb városban megrendez­ték p harci napot, Engels amikor az első májusi tünte­tést értékelte, különös elis­meréssel szol a bécsi munká­sok hatalmas erejű felvonulá­sáról. A magyar munkás- mozgalom, érthetően, csak halvány segítője lehetett még annak idején az iparosodott Ausztria forradalmi moEgal- mának. A magyar nagyipar A chicagói „összeesküvők” kivégzése Az új, nagy szervezet, az AFL vezetősége már -a meg­alkuvás szellemét ültette el a mozgalomban. A chicagóiak mégsem ál­dozták fel hiába életüket. A nemzetközi munkásmozgalom nem felejtette el sem az ő bátor és sikeres harcukat, sem a St. Louis-i határozatot. A forradalmi munkásmozga­lomban. erősödött a nemzet­közi összefogásra, az új In- ternacionálé megalakítására való törekvés. A francia for- ralalom kirobbanásának, a Bastille ostromának százéves évfordulójára, 1889. július 14- ére Párizsba összehívták a különféle marxista irányzato­kat követő pártok küldöttei­nek kongresszusát. A meg­adott időpontban húsz ország 467 küldötte jelent meg a kongresszusi csarnokban. Ezen e kongresszuson vált május elseje nemzetközi har­ci nappá. A chicagói vérta­núk emlékére, válaszul az említett St. Louis-ban ho­zott döntésre, úgy határozott az alakuló kongresszus, hogy ezen a napon a munkásság a 8 órás munkanap általános bevezetése és más munkás­követelések teljesítése érde­kében minden országban és minden évben tüntessen, Ez éppen csakhogy fejlődni kez­dett és az elmaradottság a munkásmozgalmon is meglát­szott. Mégis, a rendőrség be­tiltotta a párizsi felhívás nyomán tervezett „körmene­tet” Budapesten. A Magyar- országi Általános Munkás­párt mozgósító felhívására válaszul a budapesti térpa­rancsnokság — a rendőrség és a csendőrség támogatásá­ra — riadókészültségbe he­lyezte a fővárosban állomáso­zó valamennyi katonai ala­kulatot. Ezeh felül még két ezrednyi gyalogságot rendel­tek Budapest környékére és — a Kis Űjság szerint — „csak a távirati parancsot várják, hogy Budapestre vo­nuljanak”. Hogy merről sej­tették az „ellenség” megjele­nését, arra az említett beszá­moló így utalt: „Újpestre is megfelelő katonai erőt ren­delnek ki május elsejére. A két idegen ezred, ha közellé- te szükségessé válik, a Kő­bányai úton fog táborozni”. A nagy készenlét ellenére, az egykori beszámoló szerint egyedül Budapesten 60 ezer ember tüntetett 1890. május elsején. A háymarketi követelése­ket így visszhangozta akkor Budapest, Máté György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom