Szolnok Megyei Néplap, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-01 / 101. szám

1970. május 1.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

Ő

Műveikkel a lenini eszmék igazát hirdetik

Átadták a Szolnok megyei tanács művészeti díjait

Csütörtök délelőtt adta át Fodor Mihály, a Szolnok megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke a megyei tanács művészeti díjait és emlékplakettjeit a kitüntetett művészeknek. A díjkiosztó ünnepségen megjelent Zagyi János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Szolnok megyei bizottságának titkára, Majoros Károly. a megyei bizottság osztályvezetője, Szentesi László, a megyei tanács vb elnökhelyettese és Tóth Tibor, a megyei tanács vb osztályvezetője.

Fodor Mihály ismertette a tanács 'végrehajtó bizottságának határozatát, melynek értelmében az idén két alkotóművészt és egy művész-kollektívát jutalmaztak a megyei tanács díjával.

Szabó László

szobrászművész vette át elsőnek az emlékplakettet és a 8 ezer forintos művészeti díjat. Tizenegy esztendő óta él és dolgozik Szolnokon, kisplasztikái és politikai tárgyú monumentális szobrai (a l'amunkások emlékműve, a felszabadulási emlékmű és a megyei pártbizottság székhazának előcsarnokában lévő Lenin portré) gazdagítják Szolnok város és a megye utcáit, tereit, középületeit. Rendszeresen vesz részt hazai és külföldi kiállításokon. „Az emberi érzések és indulatok közérthető, művészi tolmácsolója” — hangsúlyozta művészetének méltatásakor Fodor Mihály. Kiemelte a díj átadásakor a megyei tanács vb elnöke: Szabó László érzékenyen reagál a közélet eseményeire, a Vietnami anya kisplasztikája az internacionalizmus eszméi mellett tett hitvallás. Emberi, közéleti és művészi egyénisége méltán váltott ki a társadalom minden rászabó László

szobrászművész

tege körében elismerést. Szabó László hatékony segítséget nyújt a szocialista brigádoknak kulturális vállalásaik teljesítésében, ugyanakkor élvezi hosszú idők óta a munkáskollektívák támogatását.

Ezt követően

Kántor Sándornak

„a népművészet mesterének” nyújtotta át a megyei tanács elnöke a kitüntető plakettet és a vele járó. 8 ezer forint díjat. Kántor Sándor mun- áit nemcsak Európában, anem az egész világon ismerik ma már, legjelesebb népművészeinknek sorába emelkedett. Ma is tevékeny alkotó, kimagasló népművészeti munkájáért, egész életművének elismeréséért döntött úgy a tanács végrehajtó bizottsága, hogy felszabadulásunk negyedszázados évfordulóján a nép alkotó művésze is a kitüntetettek sorában legyen. Kántor Sándor alkotásai népünk tehetségének, képességei kibontakozásának nagyszerű példája.

Ezután Török György vette át a kitüntető emlékérmet és a megyei tanács díját a

MAFILM 8-as stúdió

alkotó kollektívájának nevében. Fodor Mihály az átadáskor hangsúlyozta: több éven át, több filmben örökítette meg ez a művészi kellektíva megyénk életét, fejlődését, e vidék társadalmi életének nagy és olyany- nyira emlékezetes eseményeit. Az Üj színek városa, az Ahonnan vétetett, Az utolsó hídfő, a szolnoki mű- vésztelepröl készült film. a Találkozások, a Kádár János elvtárs látogatásáról készült film, és legutóbb a Fölemelt fejjel mind megannyi értéke azoknak a művészeti produkcióknak, amelyek Szolnok megye népének legsajátosabb művészeti kincsévé vál.

tak.

Zagyi János gratulált elsőnek a kitüntetetteknek, majd átnyújtotta Szabó Lászlónak, Kántor Sándornak és MA. FILM 8-as stúdió vezetőjének a Magyar Szocialista Munkáspárt, Szolnok megyei bizottságának Lenin emlékplakettjét. ,,Azoknak adtuk és adjuk emlékül e plakettet

— mondotta a megyei párt- bizottság titkára — akik hirdetik munkájukkal és műveikkel a lenini eszmék igazát és beteljesülését.”

„Élvezzük a társadalom megbecsülését"

A jubileum jegyében zajlott le az idei díjak kiosztása Mintegy részét képezte hazánk "felszabadulásának és Lenin születésének évfordulóján megrendezett megyei ünnepségeinknek.

— Örülünk, —.mondotta a

kitüntetést követő beszélgetések során Török György

— hogv filmünk megnyerte azoknak tetszését, akik eddig megtekintették.

— Számomra öröm, úgy érzem életemet jelenti a munka — mondotta Kántor Sándor. — Tárgyi formába igyekeztem örökiteni akár a következő évszázadnak a karcagi népművészet hagyományait.

— Amikor a művészeket köszöntik — mondotta Szabó László szobrászművész — úgy érzem mindig, nekünk is köszönettel kell szólnunk. Munkánk és egyéni képességeink kibontakoztatásában élvezzük a társadalom és a társadalom vezető, szervező erőinek hatékony támogatását.

(Cs.)

ORGONAVIRÁGOK

Dédanyám barna. csupa- ránc, kismadár öregasszony Ivóit. Pipázott. Atájt született — ezt senki sem tudta pontosan, ö maga sem — amikor a vörössipkások rátörtek a császáriakra.

Lánykorában a varsányi tanyákon dolgoaott, a Fejedelem földjén. Régen nem

11. Rákóczié volt már az a birtok sem. de ő haláláig úgy emlegette.

Én már csak vaknak ismertem. Mogyoróhusángokkal csoszogott, áradt belőle a szó.

— Én azt már nem látom, ami most van. én már csak azt látom, ami eddig vöt.

Különös meséi voltak; keveréke a valóságnak és a képzeletnek.

— A kastély udvarán, ahol szógáltam. vöt egy akkora orgonája, hogy amikor a virágát hányta, akár egy menet huszár is lenyergelhetett alatta. Odajárt énhozzám a Gojza Pista. Akkora fürtök voltak azon az orogonafán, mint az ökör feje. Egyszer le akart nekem az a Gojza Pista hasítani egy nagy fürtöt. Rácsaptam éri a kezére, rá--. Mert mindent csinálhatott, de ahhoz nem nyúlhatott. A Fejedelemé volt az a virág. Én még a nagyapámtól tudom, hogy a Naccságos Ür ültette azt... Nem arra való az. De aztán a másik évben már nem is kerülgetett az a Gojza Pista.

— Nem...?

— Nem ám, mert felkötötték. Betyár volt az. szegény- legény, de azt nekem se mondta, pedig igencsak jóban voltunk. Szögedében kötötték fel. Jó ölelésű legény volt pedig. Nem tudom, az az orgona fa megvan-e még?

Sajnos nyoma sincs. Dédanyám minden valószínűség szerint a rákóczifalvi — akkor még Varsánypuszta — Rákóczi kastélyban szolgált. A homok dombon állt kastél vt a Fejedelem építtette, 1703—1706 között többször időzött is benne, de hogy orgonát ültetett volna, •»-» már a néphit, ahogy a Rákóczi fája...

A kastélyt a múlt század utolsó éveiben bontották le, abból építették a rákóczifalvi iskolát.

Molnár Anna balladája

öt, vagy hat évvel ezelőtt lehetett, tavasszal, de hideg esőt csapkodott a szél...

— Menj ki a temetőbe, írj egy nekrológot. Most temetik Molnár Annát — mondta a szerkesztőm.

. Kommunista temetés volt. valaki szép beszédet mondott:

..Sosem felejtünk el, drága Molnár Anna elvtársnő".

Még rí sírnál megfogalmaztam a nekrológot. Azt hiszem, lelketlen rutinmunka volt, ,.Ma délután a szolnoki temetőben nagy részvéttel kísérték utolsó útjára Molnár Annát, a munkásmozgalom régi harcosát■ stb., stb

A gyászoló gyülekezetben egy hollóformájó* nénike suttogását'- hallottam.

— Miért temették feketében, hát menyasszony volt. A Feri menyasszonya. Fehérben kellett volna, az úgy illő.

Néztem a koporsón az aranybetűket: „Élt 72 évet’'.

Évekkel később kezembe került;-egy gyűrött, penész-* nyomos irkalap. ..Annám! Tegnap kerestelek, mondták, hogy már a kórházban dolgozol. Jól van, mert nagyon sok a sebesültünk. El altar* tam mondani, hogy az idén nem állítok májusfát, mert a túloldalt rengeteg a viz, meg már maholnap itt vannak a nyakunkon a fehérek. Majd jövőre. Ha ügy lesz, ahogy mi rv arjuk, de ha nem, akkor tán jobb, ha nem születik többé gyerek, mert úgyis megbánná, hogy világ- rajött. De nem így lesz, jövőre kétszer Hyan nagy május fát álfP- k.. mint szoktunk... Ferid”.

Molnár Anna az abonyi Vigyázó kastélyban kivégzett

F. Bede Ferenc menyasszonya volt. Sosem ment férjhez. soha senki nem tudta vele elfeledtetni mártírhalált halt vőlegényét. F. Bede leveleit, fényképeit, a föld- alatt őrizgette. Harmincegy- néhány május követte egymást. Molnár Annának senki sem állíthatott májusfát. So* sem tudta elfelejteni vőlegénye beteljesületlen ígéretét,

Hans orgonája

Beteljesült, szép májusi szerelmek virágai a dúsfürtű orgonák. A termékenység istenanyja vidám perceiben pattintja ki helykeiket.

Az elszáradt, lepréselt für- töcske, amelyet egy kétgyerekes anya őrizget, beteljesületlen szerelem tanúja.

— Hans virága, tőle kaptam. a szülőfalum alatt pihen. Még húszévesek sem voltunk akkor. Repülőszerelő volt, utálta a katonaéletet, gyűlölte a háborút. Vesd le a komiszt, mondogattuk neki, Nem merem, főbelőnek!

Azonnal kivégeznek. Aztán mégis elásta. Fél évig éltünk együtt. Eldugtuk, tervezgettünk. Azt mondta itt marad, nyitunk egy kis műhelyt, javítgatja a bicikliket. a cséplőket, a varrógépeket... Aztán valahogy megtudták, valaki beárult bennünket. A gádorról nyílt egy kisajtós kamra. Anyám szekrényét Odatettük az aj‘ó elé, semmi sem látszott. Jobbra. balra szoba volt. Az SS-ek félrelökték a szekrényt...- Hansot q gátoldalba, vitték. Az oroszok akkor már a falu alatt voltak. ~Úgy történt. ahogy megérezte... Akkor jöttem be q városba. „ A sírjqt jóidéig lopva gondoztam. Hatvanegyben eljöttek a szülei. Két szerencsétlen öreg ember. Négy fiuk-volt. Volt. Minden évben eljönnek. Igen, a férjem tudja, a gyerekek persze nem. Nehogy valahogy eláruljon. Én azóta sem tudtam betenni a lábam abba a faluba.

Orgona és gitár

Diákokkal beszélgettem. Mennek-e szerenádot adni? Hunyorogtak, topogtak, hogy ne a lányok előtt kérdezgessem őket. Persze, hogy mennek. A lányokhoz is, meg . a tanárokhoz is. Vitatkoztak, hogy kit vegyenek először sorra. Hogy adjanak' szerenádot az emeletes házakban lakó lányoknak? ,;Nem állhatunk ki az utcára, fel se hallatszana a harmadik emeletre. Meg minden vén krampusznak muzsikáljunkj”y Idézet tőlük. „Felmegyünk az emeletre■" ,,Nem hallatszik be onnan sem. Biztos nézik a iv-t, az meg bömböl.” „Hány gitárt vigyünk?” „Nem kell két gitár.” „Miért nem. beatet játszunk, meg népdalt." „Ne bolondozz„De igen.” „Csak, fel ne írjanak a rendőrök.’’ „Dehogy írnak fel." „Ki akar májusfát állítani?" „Az már nem divat.” „Én akarok• a Klári apja nagy káder, jó leszek nála.” „Én orgonát viszek„Az nem odavaló.” „Bolond vagy, miért nem?’’ Ezen jóhosszan vitatkoztak. „Jó, akkor mindnyájan vigyünk orgonát.”

Jó. nagyon jó. Minden orgona legyen a beteljesült szerelemé.

• Tiszai Lajos

NEGYVENÖTÖSÖK

Mező Imre, az öreg vasas

Szép, súlyos induló á kovácsok dala. Mező Imrének sokszor a fülébe cseng:

„Kovács vagyok, ifjú a lelkem Kinyílt előttem a világ, a nagyvilág,

A kalapácsot én megemeltem, S a pörölyöm most már az üllővasra vág."

r 1

Vöröszászlós május elsejéken énekelték az ekegyáriak. Harcos május elsejéken.

— -Az első volt a legszebb, mindjárt a negyevenötös. Még annyi népet, Szekerekkel. ekékkel, gépekkel vonult az ekegyár. Szerző János, az öreg kovács, egy kocsi tetején püfölte az üllőt menetközben. Temérdek nép ment a feliratokkal. Rongyosan, kopottan, elszánt nézésekkel vonultak az újgazdák is. „Miénk a föld”, „Aki a földhöz nyúl, meghal” — vitték a táblákat.

A gyári munkások gyalog mentek. A menet, élén a szakszervezeti vezetők. Szikszai László, a titkár kovácsmester. Csikós Péter öntő, Kocsis Imre kovács, Szabolcs János és ő. Mező Imre szintén kovács. Nagy ünnep volt ez. Akkor már élt a törökszentmiklósi ekegyár. 1944. november 23-án nyolc vasas, nyolc gyári munkás a dr. Steine^ féle házban megalakította a szakszervezetet. A vasasok szabadszakszervezetét. Egy hét alatt már hetvenen lettek. Kiálltak az emberek elé.

— Szaktársak, enni kell, dolgozni kell. Hozzátok visz- sza az elhordott gépszíjakat, kerekeket, alkatrészeket.

Előbb a szovjet hadseregnek termeltek. Autókat, gépeket. kocsikat javítottak Budapest ostromához.

— A gyárudvaron nagy kendérban főzték a tóvári- sok a káposztát sok hússal. Délben rá jártunk ebédelni Meg vittünk is haza. Reggel haltól este hatig dolgoztunk. Később a MAD1SZ szerzett valahonnan egy autót, azzal

jártunk vásárokra. Vittünk ekét, boronát, kocsit, mindent. ami az újgazdáknak

kellett az induláshoz. Ho» tunk érte babot, lisztet, tojás, búzát, cukrot, élelmet. Azt a szakszervezet szétosztotta a munkásoknak.

A tulajdonos az utolsó német csapatokkal pucolt ki az országból. A törökszentmik- lósi gépgyárban ahogy akkor mondták, ekegyárban, a választott szakszervezeti vezetőség indította a gyárat. Ebből aztán sok félreértés is született.

— Három munkást kitiltottunk a gyárból. Azt hitték nincs tulajdonos, most már ki-ki a maga szakállára dolgozik, Amit itt benn készít, kiviszi. eladja. Mondták, mit sajnáljuk, majd visz- szajön a tőkés, az a miénk, amit rövid úton megszer- zünk tőle. Mi szakszervezeti* vezetők mogyarázgattuk: még nem tudjuk, hogy leszi de előbb, utóbb a munkáshatalom megszületik, s \gyszer miénk lesz a gyár.

Mire az Elhagyott Javak Kormány biztossága megalakult Törökszentmiklóson. már rend volt az üzemben. Az új szervezéssel a budapesti EMAG központtal együtt szövetkezet,- munkás részvénytársaság-féle alakult. A rettenetes infláció idején. Munkáét sanyargató idők voltak.

— Végül már ki sem tudtuk mondani a pénz értékét. Csak úgy mondtuk. lilát, kékszínűt, meg mit tudom én már milyen színűt kaptunk. adtunk. A szakszervezet kiharcolta, hogy hetenként legyen a fizétés. Hajnalban indult el Budapestre az EMAG-ba egy szovjet autó. Délutánra hozta a pénzt. Ami még reggel egy tojást, ért, délutánra már egy darab cigarettát is alig adtak ■érte. Ha jól emlékszem. Zsorzsnak hívták, volt itt egy szovjet százados Törökszentmiklóson. Teli volt a kocsi pénzzel. Nevetett: ezzel becserepezheti1 a szak- szervezet a guárat. De nem volt ám ez olyatj tréfás idő őszintén kiálltunk az emberek elé, s azt mondtuk: elvtársak csak az jöjjön dolgozni, aki ingyen is megteheti. Annyit ért akkor a fizetés.

Mikor a kommunista párt harcai nyomán megszületett az új forint. Mező Imre 20 íorint előleget kapott. Tíz io- rintóT-t ketten vásároltak a feleségével a piacon, s .annyi mindent kaptak, nem tudták hazavinni.

— A párt is a gépgyárban

alakult meg legelőbb. Sokan elmentek a gyári kommunisták közül más funkcióba. Mező Imre ottmaradt. Vasas titkárnak, szakszervezeti titkárnak. 1947-től

12-ig a gyár szb title ára volt. Aztán hat évig Szolnokon a vasas szakszervezet Békés— Szolnok és Pest megyei területi titkára- És ismét vasas titkár a gépgyárban.

, — Az ellenforradalom idején is az voltam. Elkezdtek hőbörögni. hogy sztrájkolnak. Magyaráztam, bai lesz ebből emberek. A szakszervezet , nem rendelte el a sztrájkot. No aztán, amikor vége lett a zűr-zavarnak, jött a fizetés, persze levonták a sztrájkpénzt. JöHck a szakszervezethez. Kérdeztem ki rendelte, el a sztrájkot? Mendi*k. a Tisza Cipőgyárból iöt*ek az irányítók. No, ak^or oda menjetek a pénzetekért' is.

Az öntödében dolgozott az öreg kovács. A szakszervezeti titkári tisztség társadalmi munka volt végig. Szép harcok, szép sikerek.

— S<Jse felejtem el. Tóth Lajos meg Lajkó Ferenc, volt nálunk az- első élmunkás. Aztán Szikszói Lajos esztergályos az első sztahanovista. A szakszervezet szervezte mindig ezeket a mozgalmakat.

Munkahely szerint nyugdíjas már Mező Imre. az öreg vasas. Csak munkahely szerint. ö a szakmaközi bizottság vezetője a városban, s az öreg vasás nyugdíjasok titkára is. És munkásőr. Mikor 1957-ben megalakult a „munkáshadsereg” hallottak róla a gépgyáriak.

— Bementünk a pártbizottságra. hogy mi is lesz ez. Hát éppen gépgyári munkásnak a fia. Szeles Aladár a munkásörparancsnok. No. akkor ott a helyünk. A gépgyárban alakult meg az első munkásör egység Törökszentmiklóson.

Magas, vékonvszál ember Mező Imre. Termetéről senki se hinné kovácsnak. Mégis erős ember. Vasas szív dobog benne.

— borzák —*

Kántor Sándor népművész munka közben