Szolnok Megyei Néplap, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-16 / 113. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. május 16. Élmények és tapasztalatok Lengyelországból III. Kapu a tengerekre Scsecsint s szolnoki közvélemény valamelyest ismeri, hiszen szakszervezeti vonalon több mint egy évtizede szoros kapcsolat alakult ki közöttük. A városi vezetők közül sokan kérdezgettek Szolnok helyzetéről, mert volt már alkalmuk idelátogatni. A megye sokban hasonlít Kosalin megyéhez, hiszen azonos jellegű vidék, Pome- ránia része és Nyugat-Pome- ránia évszázados központja. Az iparfejlesztés gyors ütemben folyik ezen a területen is. Igen jelentős a Scsecsini Vegyikombinát .ami teljesen új üzem. műszálat PVC-t és sok minden mást gyárt. Scsecsin város lakossága 340 ezer fő. Nagyon rendezett, — példás gondossággal tervezett újjáépített és fejlesztett város, méltó ősi történetéhez. — A magaslatra épült óváros körül — ahonnan hatalmas területek beláthatok — tágasan helyezkednek el az új lakókerületek. Van amelyik 20 km- re van a városközponttól. — A scsecsiniek büszkék arra, hogy területileg a legnagyobb vidéki lengyel város az övék. Az építészetben ezt a szellősséget, tagoltságot meg is akarják tartani; Az óváros festői szépségű és valójában megragadó hely. A pomerán hercegek egykori várkastélya a XIV. században épített vár — és sok más épület — ma is építészeti különlegesség. Scsecsin nevének hallatára nekünk, magyaroknak a tenger, a Iákötő jut eszünkbe, bár a tenger a várostól mintegy 65 km-re van. De az Odera kiépített medre és a scsecsini öböl tengeri kikötő rangjára emelte a várost. És még hozzá magas rangra. Scsecsin ma Lengyelország legnagyobb kikötője, átrakodó helye, kapuja a nagyvilágra, kapuja a világtengerekre, az óceánra. A német uralom idején — és főleg a nácizmus időszakában — a hadvezetés tartotta kézben a kikötőt. Itt állomásoztatták tengeralattjáróik tekintélyes részét, itt reméltek annak légi biztonságot és itt készítették fel a Balti-tengeri szovjet erők ellen. Nem vitás, hogy a tengernek és a szárazföldnek ez a része a szocialista tábornak és a népi Lengyelországnak ma is fontos őr helye. Scsecsin azonban ma tengeri áruszállításáról híres és alapvetően ez lendíti fel életét. Az európai szocialista országok itt rakják át áruikat, innen indulnak küldeményeik sok irányba és főleg tengerentúlra. És ebben rohamos a fejlődés. 1949-ben négy és félmillió tonna árut raktak itt át, — ami azóta négyszeresére növekedett és gyorsan nőtt tovább. — Már megkezdődött az áruátrakás rendszerezése. A nagytérfogatú tömegáru — szén, kén és más ásványi anyagok — berakása az ún. „előkikötő- ben” történik, kint a tenger partján Swinoujscieben s így a hosszú kiépített rakodóparton egyre gyorsabban lehet növelni a finomabb áruk berakását. Hajón bejárva a kikötő fontos részeit, meggyőződtem annak fontosságáról és jelentőségéről. A hajók sokasága mozgott ott naponta. Scsecsintől a tenger kapujáig — Swinoujscie városkáig — hajó hajót ér, kifelé is, befelé is „úszik” az áru. Kint a tengeren, a bejárat előtti térségben a hajók tucatjai horgonyoznak. Közöttük a világ szinte valamennyi tengeri államának — Japántól Amerikáig — hajói feltalálhatok. Swinoujscieben is fejlett a tengeri gazdálkodás. — Az „ODRA" halászati vállalat hajói bejárják az óceánokat és sok tízezer tonna halat dolgoznak fel. A lengyel halászat termékei ismertek nálunk is, ízletesek és keresettek. Nagy terveket szőnek a vállalat dolgozói a jövő fejlesztésére. A beszélgetés során felelevenítették azt a tervet, mely szerint az Oderán és az Elbán keresztül a scsecsini kikötő összekötésre kerül a Dunával. Akkor az európai szocialista országok tengeri szállítása még nagyobb méreteket ölthet. Ez terv, nem is új már s bízunk benne, hogy meg is valósul. Célszerű módszer Meggyőződésem, hogy az ilyen jellegű tapasztalatcsere és előadássorozat erősíti és mélyíti a kommunista pártok közötti kapcsolatokat. Nagyon fontos és semmivel nem helyettesíthető a központi szintű kapcsolat, a hivatalos és időnként nem hivatalos jellegű tapasztalat- csere. Ha ez megvan és rendszeres, akkor van értelme és helye az alacsonyabb régiókban való találkozásoknak és tapasztalatcseréknek. A kérdések felvetése, közvetlen válaszadás — rákérdezés és beleszólás — olyan lehetőség, amit semmi más úton nem lehet elérni. Lengyel elvtársaink nagyon készségesen tájékoztattak — mindenről. Mindkét megyében — Kosalin, Scsecsin — és valamennyi városban és járásszékhelyen a pártbizottság első titkára és titkárai fogadtak és tájékoztattak. Mindenről és részletesen. Erről nagy tisztelettel és köszönettel emlékezek meg. Lengyel elvtársaink érdeklődése sokirányú volt, de a Kérdések sokrétűsége közül néhány téma kiemelkedett és visszatérő volt. Ilyenek: 1. A gazdaság irányításának nálunk bevezetett formája, módszere, indítékai, lényege és hatása. A gazdaság irányításának kérdései Lengyelországban nagyon előtérbe kerültek, behatóan foglalkoznak azzal és folyik a korszerűsítés. Nehéz lenne összehasonlítani a mi helyzetünket az övékkel, párhuzamot vonni az irányítás területén jelentkező kérdésekben. De nem is szükséges ilyen, mert a két ország gazdaságának szerkezetében, srtuktúrájában megvan a sajátos különbség. De az új helyzet náluk is követeli a társadalom gazdasági alapjában végbement és folyó változásainak, a társadalmi, politikai és kulturális életben zajló szocialista fejlődésnek megfelelő gazdaság- irányítás korszerű formáját. 2. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének helyzete Magyarországon; a mező- gazdasági üzemek helyzete, műszaki színvonala, fejlődési iránya; a falu társadalmi viszonyait jellemző folyamatok. A mezőgazdaságban a szocialista átalakulás zajló folyamat; A két megyében szerzett tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy van elképzelés ennek a nagy kérdésnek a megoldására. A kérdés nagyságát és jelentőségét látják, hangoztatják és keresik a megoldás legjobb formáit. Ezért a nagy érdeklődés. A látogatás óta már volt módomban találkozni itthon — Túrkevén — a lengyel mezőgazdasági tsz-ek országos szövetségének elnökével, s a beszélgetés előbbi tapasztalataimban erősített. 3. Pártunk helyzete, szervezeti felépítése, kapcsolata és viszonya a különböző dolgozó tömegekkel, kapcsolata és viszonya az állami-, társadalmi- és tömegszervezetekkel, az irányítás legjellemzőbb gyakorlata. Lengyelországban a szocialista átalakulás során a Lengyel Egyesült Munkáspárt mellett maradt meg a demokratikus pártokból. Ez sajátos pártirányítási módszereket követel. Ezek a megmaradt pártok — parasztpárt. radikális párt — elfogadják a LEMP vezetését. Mégis sajátos a helyzet, s érthető, ha érdeklődnek a mi gyakorlatunk iránt. 4. Ifjúságunk mozgalma, ifjúságunk fejlődése, erkölcsi, morális helyzete, szemlélete, magatartása, állásfoglalása a világban zajló lényeges kérdésekben. Összesen 50 jelentősebb kérdést tettek fel a találkozókon, s a visszatérőkön túl, ezek között ott volt a népszaporodástól a lakásépítésig, egyházpolitikánktól a tömegkommunikációig sokminden. Ilyen sokirányú kérdéseket csak ott és azok képesek felrakni, ahol nagyon érdeklődnek ügyünk, sorsunk iránt. A lengyel közvélemény ilyen: nagyon érdeklődő a magyar nép sorsa iránt. Soha sehol el nem mulasztják hivatkozni a régi idők hagyományos lengyel—magyar barátságára és arra, hogy a mostani kapcsolat több, szélesebb és mélyebb, mert a szocialista eszmék talaján nyugszik. Erős és kölcsönös a bizalom e barátságban és további tere- bélyesedésében. Sok kedves megemlékezést, baráti üzeneteket, elvtársi jókívánságokat így továbbítom, s bízom benne, hogy a jövőben még több lengyel—magyar találkozás zajlik nálunk is és lengyel földön is. Csáki István (Vége) Világvisszhang lxraeli behatolás Libanonba A „legnagyobb méretű provokáció”-nak nevezi a PRAVDA kairói tudósítója az izraeli csapatok behatolását Libanon területére. A tudósító emlékeztetett rá, hogy „az elmúlt két hónapban az incidenseik 30 százaléka az izraeli—libanoni határon zajlott le”. A KRASZNAJA ZVEZDA szemleírója ezzel összefüggésben megállapítja: „A tel- avivi uralkodó körök ki akarják szakítani Libanont az izraeli agresszióval szemben álló arab országok közül. Izrael ezzel veszélyes fokra hevíti fel az amúgyis felszült közel-keleti helyzetet.” A cikkíró az Egyesült Államok felelősségéről szólva megjegyzi: „Minden izraeli provokáció kapcsolatban áll a Fehér Ház aktuális megnyilatkozásaival vagy az új amerikai fegyverszállításokkal.” A Libanonba hatolást meg. előzőén az izraeli sajtó szüntelenül szórta a fenyegetéseket az Egyesült Arab Köztársaságra, Szíriára, Jordániára. A svájci DIE TAT „Kiélezett helyzet a Közel-Keleten — Dajan megsemmisítő akciókkal fenyeget” címmel adott hírt az izraeli hadügyminiszter és má9 izraeli személyiségek beszédeiről. A LE MONDE „Szigorú figyelmeztetés Libanonnak” címmel idézi Bar-Ley tábornok, az izraeli hadsereg vezérkari főnökének szavait. A lap beszámol a TÉMOIGNA- GE CHRÉTIEN főszerkesztője, a francia katolikus sajtó országos központja alelnö- ke szervezésében a libanoni fővárosban összeült értekezletről, amelyen „harmincöt országból érkezett keresztények szolidaritásuknak adtak kifejezést a Palesztinái néppel”. A LE MONDE bőven idéz Charles Hélou libanoni köztársasági elnök beszédéből. Beszámol arról is, hogy a Palesztinái ellenállási mozgalom visszautasítja Abba Eban izraeli külügyminiszter felhívását, amelyben béketárgyal ásóikra szólította fel a Palesztináiakat. azzal a megjelölt céllal, hogy egy Palesztinái és egy izraeli államot hozzanak létre a „bibliai Izrael” területén. A kairói sajtó rámutat, hogy „az arabok egészében és részleteiben is elvetik Eban ajánlatát, amelyet kétségkívül n palesztinéi ellenállási mozgalom erősödése, n gerilla-akció aktivitása és intenzitása, valamint az izraeli hadseregre mért súlyos veszteségek váltottak ki.” „Érdemes megjegyezni — fűzik hozzá — hogy korábban az izraeli vezetők még a Palesztinái ellenállási mozgalom létezését is kétségbevonták. s hallani '■«m akartak a palesztinaiakról és törvényes jogaikról. Eban felhívása egyértelmű annak beismerésével, hogy a Palesztinái ellenállás állandó és fenyegető veszéllyé nőtt Tel Aviv szemében.” A Libanonba való beható, lás szinte első visszhangjaként két vezető nyugati sajtóorgánum, a NEW YORK TIMES ás a londoni TIMES állást foglal a Libanon ellen végrehajtott izraeli támadással kapcsolatban. Az Izrael-barát és a cionista körökhöz közelálló NEW YORK TIMES szerint a támadás .,va\ószínüleg több politikai kárt okoz. mintsem tartós katonai előnyt biztosít.” A lap május 13-án, még a Biztonsági Tanács végleges határozata előtt — azt javasolja: „mind az izraelieknek. mind az araboknak”, hogy „hallgassanak az amerikai béke javaslatokra". ugyanakkor sürgeti az ellenségeskedő feleket — főként Izraelt — hogy tegyen új kezdeményezéseket „űz abszolút bizalmatlanság” megelőzésére, mert az ..megmérgezi az egész térséget”. Emlékmű Scsecsinben A fejlődő országoknak egymást kell segíteniük A Daily Nation című befolyásos kenyai napilap vezércikkében a fejlődő országok egymás közti kereskedelmének problémáival foglalkozik. A lap ennek kapcsán a következőket írja: „Joszip Broz Tito jugoszláv köztársasági elnök kenyai látogatásakor egy ötletet adott nekünk, amely nagyon figyelemreméltó és helyeslésünket nemcsak szavakban kell kifejeznünk. Az elképzelést alaposan fontolóra kell vennünk. Tito elnök elképzelése szerint a fejlődőben levő országok jelentősen segíthetnek egymáson, ha föltárják és kiaknázzák egymás közti árucsereforgalmuk minden lehetőségét. Más szóval, ha ugyanazt az árut a fejlett országokban, de a fejlődőkben is meg lehet vásárolni — mert ez utóbbiak is előállítják — akkor a fejlődő országokat kell előnyben részesítenünk. Ilymódon hozzájárulhatunk egymás gazdaságának fejlesztéséhez. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a jugoszláv elnök elképzelését csak nagy nehézségek árán tudjuk megvalósítani. A többi között a közlekedés, azaz a szállítás okoz problémát. Ez egyébként az egyik oka annak, hogy elsősorban az iparilag fejlett országokkal kereskedünk, hiszen így az áru könnyen eljut rendeltetési helyére. A másik tényező az alkatrészek.” A Daily Nation cikkírója a továbbiakban megemlíti azt a körülményt, hogy a gazdaságilag fejlett országok úgyszólván mindenfajta árut termelnek, a fejlődők viszont nem. „Még akkor is, ha ez így van, Tito elnök elképzelése megérdemli, hogy alaposan megvizsgáljuk. Már korábban is leszögeztük, hogy a kelet-afrikai országok nem aknázzák ki teljes mértékben árucsereforgalmi lehetőségeiket a szomszédos Szomáliával, Etiópiával, Szudánnal, Kongóval, Ruandával, Burundival, Zambiával és Malawival. Nyilvánvaló azonban, hogy a kelet-afrikai közösség kibővítése, valamint az Addis-Abebával összekötő korszerű autóút megépítése újabb lehetőségeket nyújt a kihasználatlan lehetőségek hasznot hajtó kiaknázására” — írja a lap. A Szovjetunió Leasing-társulatot alapít Nagy-Britanniában A londoni Financial Times jelentése szerint a Szovjetunió 1,75 millió fontot ruházott be az „Umo Plant” társulat létesítésébe, melynek székhelye Nagy-Britanniában lesz. A társaság fő célja szovjet berendezések bérbeadásának és árusításának előmozdítása Nagy-Britanniában. Az UMO 200 000 font tőkét jegyzett be és fő részvényese a „Tractorexport” szovjet kereskedelmi szervezet. A Financial Times szerint várható, hogy a társaság már működése első esztendejében egymillió font forgalmat bonyolít le. A társaság nagy választékban tart majd felszerelést, beleértve a több mint 330 lóerős buldózereket, több mint 40 tonna kapacitású darukat és mezőgazdasági traktorokat. A szovjet felszerelés minél sikeresebb árusítása érdekében úgy határoztak, hogy Nagy-Britanniában megszervezik az UMO társaság ügynöki hálózatát. Egyes becslések szerint egyébként a szovjet berendezések leasingjének és árusításának évi értéke a brit piacon elérheti a százmillió fontot. Az ismert brit tanácsadó cég a Harold J. Wadeson, amely különben a gépiparra szakosította magát, kötelezettséget vállalt az UMO társaság megsegítésére, különösképpen, ami a személyzet szerződtetését és a szolgáltatások nyújtását illeti. Ugyancsak a Financial Times szerint máris stabil rendelések érkeztek be felszerelésre, a becslések szerint havi 10 000 font értékben. A szovjet felszerelés bérbeadásának és eladásának árai versenyképesek lesznek, noha külön szerződés nem készül a brit piacon történő értékesítés elősegítésére. A lap arról tudósít, hogy az UMO cég működése nem korlátozódik csupán a szovjet felszerelés leasingjére és eladására. Ezenkívül tárgyalásokat igyekszik majd kezdeményezni bizonyos brit berendezések megvásárlásáról és szolgáltatásoknak a Szovjetunióba való exportjáról. Gazdasági koordináció Irak és az EAK között Az Irak—EAK koordinációs és integrációs bizottság január 24. és 27. között Kairóban megtartotta 9. ülését. Az iraki küldöttség vezetője dr. Fakhri Gadouri gazdasági miniszter, az egyiptomié Abbasz Zaki, az EAK gazdasági és külkereskedelmi minisztere voltA főbizottság albizottságokat létesített. Ezek a következők: 1. Kereskedelmi és közlekedési bizottság2. Pénzügyi és monetáris bizottság. 3. Ipari és ásványolaj koordináló bizottság. 4. Mezőgazdasági fejlesztési bizottság. 5. Gazdasági és statisztikai tervező bizottság. 6. Munkaügyi és szociális bizottság. Az albizottságok elfogadott főbb javaslatai a következők voltak: 1. A két ország kölcsönös kereskedelmi forgalmának növelése 14 millió egyiptomi fontra. 2. Mind a kairói—iraki kereskedelmi központ, mind a bagdadi egyiptomi kereskedelmi központ importkvótájának emelése 40 százalékkal. 3. A kairói iraki kereskedelmi központ fiókokat nyit az EAK nagyobb városaiban. Hasonló a helyzet az EAK bagdadi kereskedelmi központjánál. 4. Február 1-től meg kell szüntetni a kettős adózást. 5. Tovább kell folytatni a két ország között a szakértők cseréjét, az ipar, a mezőgazdaság, a szociális ügyek és a tervezés területén. 6. Közös vállalkozásokat kell létesíteni a talajjavításra, az állattenyésztés fejlesztésére és együtt kell működni a halgazdaság fejlesztésében. 7. A két ország továbbra is kicseréli az adatokat és a kutatási eredményeket a különböző területen. Az ülésről kiadott közös nyilatkozat megelégedéssel állapítja meg, hogy nagy lépéseket tettek a két testvérország közötti koordinálás és integrálás területén. A kuncsorbai Vörös Október Tsz-ben 4000 q jó minőségű siló eladó Megtekinthető a tsz központjában. Ara megegyezés szerint. í
