Szolnok Megyei Néplap, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-04 / 79. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. április 4. Interjú a 2000. esztendő^1 A szerkesztő arra kért, jhogy készítsek riportert; a kétezredik esztendőből. Tekintettel anyagi helyzetemre, miután tnegegyeztünk a felemelt honoráriumban és — a téma jellege, valamint az odautazás viszontagsá-i gai miatt — a veseélyességi pótlékban, fölkapaszkodtam egy 12-es autóbuszra, R fölkerestem Budán M. L.-t, a professzionista világmegváltót és hivatásos álmodozót. Én: a kétezredik esztendőről, ha nem esik nehezére... M. L. Nem esik. Habár szerfölött kockázatosa És nem is teljesen egyértelmű a kép: harminc év múlva még távolról sem egyenlítődtek ki a gazdasági, kulturális és egyéb különbségek a világ különféle fertályai között. Sőt, bizonyos fokig elmélyülnek. , Én: Gondolom, mégsem a földnek azzal az egy-két kis zugával kellene most foglalkozni, ahol „ réz- és vaskori kultúra maradványai élnek tovább. M. L.: Természetes. Annál is kevésbé, mert nem ezek lesznek jellemzők a földre, hanem a szuper-városok. Hétezerben a föld hétmil- liárd lakosának jó része így él majd. Persze azok városok nemigen hasonlítanak a harminc évvel korábbiakra. Lélekszám ötven-hatvan millió körül. így élünk kétezerben, mi hétmilliárd- nyian. Én: Elnézést, miért beszél úgy. mintha már ott is lennénk? M. L.: Mert már ott is vagyunk.» Nem vette észre, amikor bejött a lakásba? Nincsenek közfalak, lég- és hőfüggönyök osztják meg a teret, tökéletes szigetelést biztosítva a helyiségek között, amelyeket csak különböző színű bútorzatuk és különböző klímájuk választ el egymástól. És a bútorok... Én: Egyelőre nemigen veszem észre. M. L.: Azt sem vette észre, micsoda automatika bocsátotta be? Körülbelül tizenöt éve, 1985 tájékán megjelentek a háztartási robotgépek a lakásban. Mindent ezek az ügyes masinák csinálnak. Persze nem hasonlítanak azokra a régi elképzelésekre, amelyek gépbábunak ábrázolták a robotot. Ezek a mieink ügyes célgépek. Viszont bizonyos mér. tékig gondolkodnak: az elektronikus számítógép 2000-ben „olyan közkeletű, mint 1970-ben a telefon vagy az írógép volt. csak éppen sokkal több van belőle. Kis kompjuterek vannak a háztartási gépekben is, az automata konyhából a mosógépen át, a fényképezőgépig. Ezek a kis számítógépek irányítják a háztartási robotgépeket a beprogrammozott utasítás-sorozatok végrehajtásában. ha kell, önállóan mérlegelnek, döntenek közben. Minden villanyra jár, persze. •• Egész kényelmesen élünk ezekkel a masinákkal, amióta összeszoktunk. Én: Csak olyankor tetszenek izzadni, amikor a villany- számlát hozzák. M. L.: Ne vicceljen. Két- , ezerben villamosenergia majdnem ingyenes. Körülbelül mint harminc éve a vízszolgáltatás volt. Csak kevesebb fennakadással. Én: Ez kissé merész volt, nem gondolja? M. L.: Az elmúlt század hatvanas éveiben minden emberre 0,1 kilowatt kiépített kapacitás jutott, maga még ezt szokta meg. De azóta... A villamosenergia termelését részben az erőművek, hatásfokának javításával és új energiaforrások feltárásával fokoztuk. Az üzemanyagként kőolajjal vagy kőszénnel működő energiacellák például a vegvi ' energia villamos energiává való átalakítását közel 100 százalékos hatásfokkal végzik. A kilencvenes évekre sikerült, megvalósítani a fúziós atommagenergia-tenne- lést. Csupán egyetlen ténye- ,tő korlátozza a» energiatermelést: a föld felszínének és - légkörnek „ termenuk- ’cáris reakció során fölsza- karhiló }ió hatására beálló l*Tn u.£'varn3 p7 fo'v pH ó Vióiriontivís^ elérné pano«pr. P'ía 10 s ■7á7p^évát, p földi kózéphömérséklet néhány fokijai emelkedne. Ez az északi és déli sarkvidék hó- és jégmezőinek rohamos olvadásához vezetne; ezek a változások érzékenyen befolyásolnák a tenger szintjét, a tengerparti sávok lakhatóságát, p párolgást, az általános csapadékviszonyokat stb. Szóval erre vigyázni kell. De még ha biztonsággal ez alatt a nívó alatt maradunk , is: az 1900-as évek közepéhez viszonyítva minden veszély nélkül nyugodtan néhány ezerszeresére emelhettük a földi elektromos energiatermelést. És vannak egyeb lehetőségek is. Én: Például? M. L.: A Földet érő napbesugárzás közvetlen átalakítása. például. Vagy ott az eső. Becslések szerint 435 00o köbkilométer eső hullik egy év alatt a földre. Kiszámították, hogy ha ezt egy kilométer magasban elhelyezett tartályban felfognák, mintegy százezer millió kilowattóra energiát lehetne nyerni. Van olyan elképzelés is, hogy a forgó mozgást végző Földgolyó mágneses terét is föl lehetne használni, s ekként megcsapolni a pörgés energiáját. Persze ezek fantasztikus regények. Legalábbis egyelőre. A termonukleáris energiatermelés nyersanyaga korlátlan.' Szegény ember vízzel főz, mondták volt régen. A mai gazdag ember viszont vízből főz. És nemcsak főz, de süt, fűt, világít, közlekedik. Apropó: maga mivel jött el ide hozzám. Én: Tizenkettes busszal. M. h.: Kétezerben? Én: Pardon. Saját kocsimmal, természetesen. M. L.: Saját kocsijával? Ember. a gépkocsikat már 1980 körül kitiltották p városokból, jobb helyeken, öt évvel később az országutakon is korlátozták forgalmukat, annak ellenére, hogy... Én: Helyesbítek. A saját helikopteremmel jöttem. M. L.: Naív fickó. Mit képzel, micsoda szúnyoginvázió lenne itt, ha az ilyesfajta megalopoliszoknak mind az ötven millió lakosa csak úgy össze-vissza röp- dösne. A városi ember persze utál gyalogolni, hát majd a járda megy helyette. A rövidebb távolságok megtételére használatos szállítószalagok • sebessége 10—16 km óránként, kapacitásuk negyvenezer személy óránként. a mozgó járdák üzeme megbízható, automatikus, gazdaságos és szinte zajtalan. A 2—15 kilométeres szakaszokon a hagyományos földalatti csak az 5 milliónál kisebb lélekszámú kisvárosokban maradt meg. Földalatti persze kell, automatikus, non-stop földalatti, 30—40 kilométere^; óránkénti sebességgel mozog, a biztonságos föl-leszállást a mozgó járdákhoz csatlakozó ún. integrálsorok. egymás mellett mind nagyobb sebességgel mozgó szalagok teszik lehetővé. Én: Kéz- és lábtörés mindenkinek biztosítva. M. L.: Amennyivel biztonságosabb ez, mint az p primitív közlekedési káosz volt 1970-ben. A forgalomirányításba is belépett az automatizálás. a kompjuter-tech- nika. Az országutakon is. ahol négy-hat sávon közlekednek a gépjárművek mindkét irányban. Milyen sebességgel? Egves szalag: 160 km/óra, kettes szalag: 185 km/óra, a szállítókocsik és öt évnél régebbi személy- kocsik számára: hármas szalag 210 km/óra. hagyományos autók számára; négyes szalag: 240 km/óra. gyors- és sportkocsik részére. Balesetmentes vezetésükről automatikus rendszer gondoskodik. A. zömük tüzelőanyag- cellás és akkumulátoros kocsikból áll. mert a benzin- és olaigőzt lehetőség szerint kitiltják a világból. A kerék helyett jön a légpárna, a— Én: Köszönöm elég. M. L.: Nincs vége. A vidéket minden felé hatalmas, átlátszó műanyagcsövek hálózzák be, bennük pneumatikus rendszerrel és óránként minimálisan 80o kilométeres sebességgel légpárnás személy- és teherszállító járművek közlekednek. A vonatok sebessége az 1970- esekének két-háromszorosa. A tengeren a kevésbé értékes árukat hatalmas, atomenergiával hajtott és mindössze 8 főnyi kezelőszemélyzetet igénylő hajóóriások szállítják, az értékesebb árut légpárnán sikló hajók viszik. A repülőgép azonban a hajó nagy riválisa itt is: a légi Úton szállított teherárufor- galom az 1965-ös évi 4 milliárd tonnakilométerről már 1985-re évi 320 milliárd tonnakilométerre emelkedett, ezer tonnás, számítógépvezérlésű légi teherszállítók működnek. A légi személy- szállítás tízszeres hangsebességgel folyik, és a hüper- szonikus sugárhajtású gépnek csupán háromszor annyi időre van szüksége, hogy mondjuk Londonból Sidney- be jusson (16 000 km, vagy 60 perc alatt), rnint amennyi idő alatt az utas kiér a várostól 40 km-re levő repülőtérre. Én: Bocsásson meg, mester, mivel foglalkozik ön 2000-ben? Előadó lesz valamelyik közlekedési minisztériumban? M. L.: Fenét. Biológus kutató leszek. Én: Meglepő. A múlt század hetvenes éveiig főképp zabhegyezéssel és lírai költemények írásával foglalkozott. M. L.: Nem tesz semmit. A huszadik század utolsó harmadában hozzászoktunk, hogy mindenkinek többször is szakmát kell císerélnie életében, ha lépést akar tartani a világgal. Miért legvek én kivétel? Kétezerben hetven éves vagyok, alkotóerőm teljében. Én: De mért vont biológus? M. L.: Mert szeretek ott lenni. ahol a történelem alakul, És kétezer körül az élettani laboratóriumban zajlanak p legizgalmasabb do’cok. Én: ? M. L.; Az etműlt harminc évben, mint említettem, köz- ketetővé lett -z elektronikus számítógép. Űw használlak az élet minden területén, mint régebben a ceruzátpapírt, enéikül nem lehet dolgozni sehol. Én: Mi köze ennek a biológiához? M. L.: Várjon. Kialakult tehát egy bizonyos szimbiózis a dolgozó ember és az elektronikus számítógép között. Ugyanakkor a tudományos kutatás egyre közelebb került az emberi idegrendszer működési mechanizmusának megfejtéséhez. Mi tiltja — elvben — e két különböző működésű, de egyaránt elektromos impulzusok keltésével, továbbításával, tárolásával, feldolgozásával működő rendszer összekötését? Én: Köszönöm a beszélgetést, mester. M. L.: Hogy-hogy? Ez csak a bevezetés volt. Nem beszéltünk p világűrről, az idő. járás szabályozásáról, a... és főleg nem beszéltünk a legizgalmasabbról: magáról az emberi életről: mit kezdünk vele és magunkkal, ha egyszer-•• Én: Köszönöm, nekem ennyi is bőven elég volt. Irigylem az optimizmusát, egészében és részleteiben. Hogy olyan biztos benne: kétezerben él még, hetven éves lesz és alkotóereje teljében... M. L.: Miért ne bíznék ' benne? Jó, tudom, mire gondol. Hogy ha itt időközben bizonyos urak agyát elönti a vérhullám és megnyomnak bizonyos gombokat, akkor én, ha netán megmaradnék is, kétezerben legföljebb azzal foglalkozhatom majd, hogy a hamuvá nem porladt emberi sípcsontokból tilinkót faragok, s ha nem félek a radioaktivitástól és a számba merem venni, emlékezetből megpróbálhatom felidézni a régi dallamokat... Persze, ez is előfordulhat. De kicsi a sansza, mert a múló idő nekünk dolgozik. És nézze, már csak néhány évtizedet kell kihúzni amíg el nem készülnek azok a bizonyos intelligencia-növelő pasztillák. Akkor aztán nagyot lélegezhetünk, s azt a néhány fogyatékos értelmű embert, akiket különben még a pasztilla sem lenne képes eljuttatni oda, hogy felismerjék: p nukleáris korban a háború végképp alkalmatlan eszköz az emberi konfliktusok eldöntésére, azokat a megokosult többség végképp bedugj^ majd oda, ahová már ma is valók. MARÖTÍ LAJOS TAMÄS ALADÄR: , CSODÁLATOS NAP Reggeli zászlók harsannak lázadt ángyalok fénylő teste felett a föld új himnuszát bíbor kiáltások zengik és dübörgő szelek, döngetik a diadal útját. Alszik a fű kiált a föld robban a nap s a kiáltás feltépett fellegek útjain süvít ' dobokat zörget piros tavaszt hoz zendülő harcot szilaj lobogók szállnak magasba. Ez a teremtés hatalmas hangja elindulások csodálatos napja emléktelen évek, villám és mennydörgés a messzi, a munka, a közel, az erdő a gyárak, a tenger, a népek, az erő forradalmas munkások kitárt karja végtelen menetek harsonás marsa szabadulás győzelem kibomlott, vitorlák vörösen sikongnak a szél, a szél vér és imádság napok tüze felett forradalom fény, erő, és bőség: a világ újjászületett. DOBAI PÉTER: Ablakom fölemelt arc... Ablakom fölemelt arc hajnalban fölhúzott falon arcom lobogó zászló a reggel avatott hídon: a fényre nyitom fecske nyilakra lengő, nyelvű harangra zárt kapuk szárnyára síkságon fölgyorsult szélre felhőkre,.melyek, mint földrengésben mint Pompei romjai a levegőben la városok várják a tűzhányót, a fölkelő tüzet a tetőkre nyitom magas esőkre tornyokra, melyek holnap ledőlnek órákra, melyek holnap megállnak aszfaltra ázott újságra nyitom melyet kiszív a Nap és fölkap a szél tűzfalak íratlan tábláira nyitom az ablakom és átnézek egy város fölött mely szobám köré költözött. ni. ■■■«■■ mumm n műi ........... M agyarország a nemzetek versenyében Petőfi Apostola, Bartók Concerto-ja világszerte hírt ad érzésvilágunkról; Mátyás reneszánsz állama, Kossuth Európaszerte fáklyát gyújtó heroizmusa, a Tanács- köztársaság vakmerő szembeszegülése a múlt irdatlan túlerejével — történelmünk e felfénylő pillanatai helyet jelöltek számunkra a nemzetek között. Mégis: mennyi erő és szándék vált tört reménnyé, szembekerülve az elmaradottsággal, a fejlődés mellékösvényére szorult orsíág áporodott közállapotaival, a „magyar ugar” társadalmigazdasági viszonyaival! / Hol a helyünk ma a világ nemzetei között? Nem szabad elhamarkodott egyszerűsített választ adni erre; azért sem mert hiszen nincs bíró, aki országok- nemzetek fejlődési verseny- pályáján másodperc-órával mérhetné a teljesítményeket.. Ámbár ki tudja; talán — ha jelképes alakban is — van ilyen - bíró? Akadnak mércék amelyek megközelítő pontossággal egybevetési alapot adhatnak ezekhez a teljesítményekhez ? Ha társadalmi szempontból, a történelmi horizont magaslatából pillantunk a .nemzetközi versenypályára, akkor különösen pontos jelzőműszer áll rendelkezésünkre. Lényegében az olvasható le e műszer skálájáról: a múlt vagy a jövő, a haladás vagy az elmaradottság erőinek oldalán álltunk és ál- lunk-e? Jelenidőben szólva egyértelmű a válasz, és már önmagában ez is történelmünk imént idézett nagy korszakaihoz rokonit ja jelenünket. Ám hívjuk a bírót, aki a nemzetek versenypályáján elfoglalt helyünket határozottabban, pontosabban kijelölheti. A nemzetközi ösz- szehasonlítás tényei tölthetik be ezt a funkciót —- a gazdasági fejlődés számsorai, amelyek a maguk tömör kifejezésmódján a legtöbbet mondhatják erről. A legfontosabb tényező, amire elsősorban utalnunk kell: a gazdasági növekedés ütemének gyorsulása, ami egyszersmind azt jelenti, hogy előbbre kerültünk a sorban a gazdasági verseny- pályán és sokat behoztunk a korábbról, különösen az iparosítás századának, a XIX. századnak elmaradottsági örökségéből. Magyarországon az egy főre jutó nemzeti jövedelem évi átlagos növekedése 1938 és 1966 között, te- Aát 28 év alatt. 3 6 százalék volt; a fejlett tőkés országokban ez az arány mintegy 2,5 százalék. Egészébenvéve: egy főre jutó nemzeti jövedelmünk értéke meghaladja a 600 dollárt; gazdasági fejlettségünk tehát, a nemzetközi statisztikai besorolás szerint közepesnek mondható. (A háború előtt azonban csaknem minden tekintetben a gyengén fejlettek kategóriájában szerepeltünk; az elmaradott, túlnyomórészt külterjes agrárgazdálkodást folytató országok valameny- nyi ismérvével.) A „közepesu fejlettség közelebbről nézve azt jelenti, hogy a gazdag kapitalista országok a mi egy főre jutó nemzeti jövedelmünknél 2—4-szeresen többet érnek el, viszont a világ országainak abszolút többsége a mi színvonalunk negyedén, vagy annál is alacsonyabban áll. Pontosabb számítások szerint a világ összlakosságának mintegy a ne- gyede-ötöde nálunk gazdagabb — háromnegyede- négyötöde pedig szegényebb, fejletlenebb országban él. A fejlődés átfogó adatairól szólva talán azt sem árt hozzátenni, hogy a felsza-- badulás óta. immár az elmúlt negyedszázad belső fejlődési szakaszait tekintve, 111 .................................. d asági növekedésünk üteme gyorsuló jellegű. Az előző negyedszázadhoz, a Horthy korszakhoz képest — amikor a növekedés évi üteme mintegy 1,5 százalék volt —, a dinamika mintegy háromnégyszeres. (A tárgyilagos egybevetés igénye itt azt a megejgyzést veti közbe, hogy a tőkés országok is gyorsabban fejlődtek a második világháború óta, mint a két világháború között.) A Központi Statisztikai Hivatal Gazdaságkutató Intézetének adatai szerint azonban 1950 és 1967 között az egy főre jutó nemzeti jövedelem évi rátája már 5.2 Százalék volt hazánkban, s ezen belül: 1950 és 1958 között évi 4,6 — 1959 és 1967 között pedig, erőteljesen felgyorsulva, évi 5,7 százalék. Szűkítsük vizsgálódásunkat az összegező adatokról most már a gazdaság néhány részterületére. Érdé. kés adat tudósít például a népesség gazdasági és társadalmi átrétegződéséről; arról a népvándorlás méretű foglalkozás változási hullámról, amely a mezőgazda- ■ Ságban és a háztartásban dolgozó százezreket az iparba vezette át. Magyarországon, 1968. évi adat szerint, a keresők mintegy 33 százaléka — összesen 1 700 000 foglalkoztatott — dolgozott az iparban; a megfelelő arány Olaszországban 30, az NSZK- ban 40 százalék. Ami ugyanennek a jelzőszámnak a másik oldalát: a mezőgazdasági foglalkoztatottságot illeti, negyedszázad alatt rendkívül sokat, törlesztettünk korábbi
