Szolnok Megyei Néplap, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-04 / 79. szám

HATALMAS TÖMEGMOZGALOM, JÓL MŰKÖDŐ SZERVEZETEK a honvédelmi feladatok érdekéken Nagyon sok újságcikk, riport, interjú jelent meg napjainkban arról, hogy hazánk felszabadulásának negyedszázados jubileumára hogyan ké­szültek a párt-, állami, társadalmi és tömegszervezetek, a különböző gazdálkodási egységek. És nemcsak a készülődésről, írtunk arról is, hogy e napokban mindenütt összegezik az elmúlt 25 esztendő eredményeit, számbaveszik a megoldásra váró feladatokat, az elkövetkezendő legfon­tosabb tennivalókat, hogy az újabb negyedszázad az eddiginél is nagyobb sikereket, eredményeket hozzon népünknek. A Magyar Honvédelmi Szövetség Szolnok megyei vezetőségén Vass Lajos megyei titkárral beszélgettünk a szervezet működéséről, felada­tairól. Újságíró: Először talán adjunk olvasóinknak rövid áttekintést a szövetség múltjáról. Vass Lajos: Elődünknek a fel- szabadulás után megalakult Ma­gyar Szabadságharcos Szövetséget tekintjük, majd átszervezés követ­keztében Magyar önkéntes Hon­védelmi Szövetség lett szerveze­tünk neve. Az ellenforradalom után Magyar Honvédelmi Sportszövet­ség néven működtünk,míg az 1967. június 20-án megjelent Politikai Bizottsági határozat következmé­nyeként (amelyet egy augusztus­ban megjelent kormányhatározat rendeletbe foglalt) szövetségünk­ben átszervezést hajtottunk végre és azóta Magyar Honvédelmi Szö­vetség néven működünk. Termé­szetesen ezek a változások nem jelentettek csupán névcserét. Tar­talmukban is megváltoztak fel­adataink, mert növekedtek a hon­védelmi elő- és utóképzéssel, a honvédelmi neveléssel szemben támasztott igények. Amint azt a párthatározat is ki­mondja: „Az MHS-ben elért ered­mények ellenére az általános hon­védelmi felkészítés, a haderőn kí­vüli elő- és utóképzés elmarad az ország honvédelmének erősítéséből fakadó követelményektől és a reá­lis lehetőségektől is... ” Nos, mindez azt jelenti, hogy újabb, na­gyobb feladatok végrehajtása vár reánk. Újságíró: Hogyan láttak munká­hoz a határozat megjelenését kö­vetően ? Vass Lajos: Felmértük, hogy a megyében az alapszervezetek meg­szűnése után hol, milyen klubok létrehozására van meg a feltétel, hogy mind az elő-, mind az utó­képzési feladatainknak eleget tud­junk tenni. A szervezeti átállást, vagyis ezt a munkát január végéig végeztük. Ez időtől kezdve szövet­ségünkben nincs „látszólagos” tag­ság, aki klubjaink tagja lett, az valóban dolgozik, konkrét feladata van. Az átszervezést követően ak­tíváink száma jelentősen növeke­dett, de ez szükségszerűen követ­kezett feladatainkból. Újságíró: Milyen klubokat hoz­tak létre a megyében? Vass Lajos: Legnagyobb szám­mal lövészklubok alakultak. Min­den községben, városban, nagyobb üzemben van ilyen. Ezekkel pár­huzamosan egymás után jöttek létre a tartalékos-, a rádiós-, a modellező-, a repülő-, ejtőernyő- és a vízi klubok. A gépjárműveze­tői képzést az átszervezést köve­tően iskolarendszerben bonyolítjuk. A megyeszékhelyen levő központi iskolán kívül öt kihelyezett bázi­sunk van a megyében. Újságíró: Kérem beszéljen arról is, hogy a különböző kluboknak milyen feladataik vannak? Vass Lajos: Minden klubnak alapvető feladata, hogy a lakosság körében tudatosítsa a haza vé­delmére való felkészülés szüksé­gességét, ismertesse a Magyar Népköztársaság honvédelmi poli­tikáját. Feladataik közé tartozik, hogy-'tagjaikat a szocialista rend­szer iránti hűségre, hazaszeretetre, áldozatvállalásra, a munkában és a tanulásban való helytállásra ne­veljék. Ápolják és közkinccsé te­gyék a magyar történelem forra­dalmi hagyományait, a testvéri or­szágok hadseregeivel való fegyver­barátság gondolatát, az ellenség iránti gyűlöletet. Közreműködje­nek a lakosság — különösen az if­júság — honvédelmi nevelésében és felkészítésében. Ezért támogat­niuk kell a honvédelmi neveléssel, felkészítéssel foglalkozó állámi, társadalmi szervek és tömegszer­vezetek, elsősorban a KISZ mun­káját. Újságíró: Gondolom, hogy az ál­talános, a minden klubra egyaránt kötelező tennivalókon kívül spe­ciális, szakfeladataik is vannak. Vass Lajos: A lövészklubok sa­játos tennivalói közé tartozik a lö­vészsport népszerűsítése, s hogy a fiatalokkal a honvédelmi ismere­tek tanfolyamain elsajátíttassák az alapvető katonai ismereteket. Ne­kik kell szervezni a különböző lö­vészversenyeket, felkutatni a fia­tal tehetségeket és további fejlő­désüket biztosítani, egyszóval mi­nősített sportolókat nevelni. Ta­valy például a megyéből 40 lövész­klub vett részt a Magyar Népköz­társasági Kupa fordulós bajnoksá­gán. A klubok tagjainak csaknem 20 százaléka, mintegy hatszáz fia­tal, aktív versenyző. Náluk jelen­tős feladat a minőségi követelmé­nyek növelése. Ugyancsak a lövészklubokra vár az olyan honvédelmi tömegverse­nyek szervezése, lebonyolítása, mint például az ÖHV, amelynek megyénkben már tradíciói vannak, s amelyben már országosan is je­lentős sikereket értünk el. Tavaly Szolnok megyében száz­harmincezren vettek részt az ösz- szetett honvédelmi versenyen. Ennél a versenyágnál fiatalabb, de jelentőségében nem kisebb és megrendezése sem könnyű feladat: a honvédelmi lövészversenyek. Ta­valy a megyében a különböző szintű versenyeken hatvanezer résztvevő indult. Mindezeken kí­vül a lövészkluboknak segíteniük kell a közép- és az általános isko­lákban folyó honvédelmi oktatást és ahhoz megfelelő szakembereket biztosítani. Klubjainkban a me­gyében ezerkétszáz vizsgázott lö­vészvezető dolgozik, akik mind a honvédelmi előképzésben, mind az iskolai nevelőmunkában kiválóan tevékenykednek. Újszerű feladatot jelent a lövészkluboknak, hogy az 1970/71-es oktatási évtől kezdve a kötelező honvédelmi előképzést biztosítaniuk kell azoknak a fiata­loknak a részére is, akik az általá­nos iskola VIII. osztályának elvég­zése után nem tanulnak tovább. A tartalékos kluboknak a műkö­dési területükön levő tisztek, tiszt- helyettesek, katonák továbbképzé­sét kell megoldaniuk. Feladatukhoz tartozik, hogy az aktuális katona- politikai kérdésekről folyamatosan tájékoztatást adjanak a tartaléko­soknak, képzettségüknek megfele­lő szintem Meg kell szervezniük a különböző járőrversenyeket, ame­lyek már magasabb szintű katonai előképzést feltételeznek; közre kell működniük a lakosság polgári védelmi oktatásában; az iskolai honvédelmi oktatásokban, hason­lóan a lövészklubokhoz. A rádiósklubokban a magasfokú elektrotechnikai képzés biztosítása a feladat és természetesen a rádió­amatőr mozgalom továbbfejleszté­se. Rádiótávírász és elektrotechni­kai előképzésben részesítik a sor­köteles fiatalokat. Üj feladatuk a rádiós-sporttevékenység: a rádiós többtusa versenyek, a rádió irány­mérő vagy más néven rókavadász versenyek szervezése és lebonyo­lítása. Egyébként a megyében ösz- szesen 223 klubunk működik, hat- ezer-egyszáznegyven taggal. Szá­muk nem végleges, mert mindig újabb és újabb fiatalok kapcsolód­nak be szövetségünk munkájába. Még néhány szót talán a gép­járműiskolánk működéséről, mely a hadsereg igénye szerint képez gépjárművezetőket. Ám az ő köte­lezettségeik sem fejeződtek be ez­zel. Az iskolánk gépjárműbarát szakköreit kell többek között pat­ronálniuk, megrendezniük a mo­toros összetett honvédelmi verse­nyeket. Öröm számunkra, hogy anyagi eszközeink — ha minimáli­san is — de mór biztosítják a fel­tételeket gépjárműiskolánk műkö­déséhez. Újságíró: Beszélgetésünk befeje­zéseként arra kérem, ismertesse nagyvonalakban az MHSZ megyei vezetésének 1970. évre szóló fel­adatait. Vass Lajos: A már előbb idézett részlet a Politikai Bizottság hatá­rozatából lényegében megadja er­re a választ. Ezenkívül főtitkárunk intézkedése is megszabja felada­tainkat. A politikai tömegmunka terén természetesen nekünk is részt kell vennünk a felszabadulá­si évforduló rendezvényein, a Le- nin-centenárium ünnepségein, a Varsói Szerződés megkötésének 15. évfordulójára rendezett külön­böző programokon. Az elő- és utó­képzési feladatoknál tovább kell erősítenünk klubjaink szervezeti helyzetét, arra kell törekednünk, hogy a lehetőség szerint minden tartalékos katonát bevonjunk szö­vetségünk munkájába. Növelnünk kell a rádió, és modellezőklubjaink számát — természetesen csak ott, ahol működésükhöz megvannak a szükséges feltételek. Nagy segítség számunkra, hogy a párt- és a ta­nácsi szervek jelentősen hozzájá­rulnak bázisfejlesztésünkhöz, jól tudva, hogy anyagi eszközök, he­lyiségek nélkül nem lehet eredmé­nyes munkát végezni. Reméljük, hogy ebben az évben is sikerül kö­telezettségünknek maradéktalanul eleget tennünk — mondta a beszél­getésünk végén Vass Lajos, az MHSZ megyei titkára. o I A láthatatlan ellenség felderítői Törőcsik József őrnagy a lokátor működési elvét ismerteti A képernyőn először egy halvány csík jelent meg. Egy fénypont kü- ; lön vált a többitől és önálló életet kezdett. Lassan araszolt végig a zöldes színű korongon. A katonák feszült figyelemmel kísérték moz­gását. Telefonok csörögtek, nyüzs­gő és mégis rendezett képet muta­tott a lokátorállbmás valahol Ma­gyarországon. Modell és valóság Fiatal fiúk ülnek az előadóte­remben, a fentieket félig gondo- j latban, félig gyakorlatban játszot­ták végig. A Szolnok városi MHSZ elektrotechnikai tanfolyamának hallgatói a lokátor működési me­chanizmusával ismerkednek. Az asztalon különböző nagyságú repü- lőgépmodellek, Phantomok, Mi- rageok és a szocialista országok repülőgéptípusai. Ezen a foglalko­záson a hallgatók a zavaró impul­■ zusok felismerésével, kiküszöbölé­sével foglalkoznak. A falakon szí­nes szemléltető ábrák a különböző bemérési, felderítési és rávezető módszereket ismertetik. A tan­anyag azonban nemcsak tantermi {oktatásból áll. A lokátorosok szá­mára nagy élmény volt a tavalyi ti- szaligeti próba, ahol a gyakorlat- • ban mutathatták be az élő cél kö­vetését. Kiváló katonákat adnak Mintegy hatszáz fiatalt részesí- | tettek 1959 óta az MHSZ berkein belül lokátoros kiképzésben. Mi­iben rejlik ez a nagy vonzerő? Tö- jröcsik. József őrnagy, a tanfolyam ■ vezetője szerint van valami ro­mantika ebben a munkában. P fiatalok megismerkednek a kor­szerű elektrotechnika vívmányai val, és a gyakorlatban hasznosít ják azt. Nem meddő ez a tanulás Kaputelefont szerelnek, fény- é: hangtávírókat építenek. Diódái adó-vevő készülékeket készítene! a foglalkozások során. A tényleges katonai szolgálata teljesítő volt hallgatók érdemeirő gyakran érkezik hír. Például Var ga Kálmán, a kétszeres kiváló ka tana címet érte el. Szabados Lász ló rákóczifalvl, Nagy Tibor szolno­ki lakosok is kiváló katonák vol tak. Nemcsak lokátorral A tanfolyamon több haszno: alapfogalmat sajátítanak el. Órá kát hallgatnak a Polgári Védelen ismereteiből, a mindennapi életber hasznosítható olyan tantárgyat i: tanulnak, mint a tereptan. Politi­kai oktatásokra is járnak, sőt pá lyaválasztási tanácsadókon is rész vesznek. Soraik közül egyre töbl hivatásos tiszt és tiszthelyettes ke rül ki. A honvédségnél biztosítjál továbbtanulásukat, ha kell a: érettségi megszerzését és a tiszt tanfolyam elvégzését. Kovács Gyű la tartalékos őrmester például m; a törökszentmiklósi rendőrkapi tányság dolgozója. Valamikor ő i lokátoros és kiváló katona voll Vagy Stenberger György, aki je lenleg a tartalékos tiszti tagoza hallgatója. Az elektrotechnika tanfolyam jellemzéséül csak any nyit, nyolcszor nyerték el a kivá ló címet. A mélység szerelmesei Í Az MHSZ könnyűbúvár klubjá­nak népes tábora van, Szolnok megyében is. Húsz férfi és tíz nő gyakorolja itt a víz alatti világ meghódítását. A békaemberek tevékenysége as nem tartozik a kimondottan köny­vi nyű sportágak közé. A jelentkező­det alaposan megrostálják. Első ^követelmény a tökéletes vízbi-z- -{tonság, hiszen néha órákon át : minden segédeszköz nélkül a víz- ; ben kell tartózkodniok. A klub élenjár a honvédelmi ki- 'M képzésben is. Évente 12—30 sor- íj köteles sajátítja el a vízben való kötetlen mozgás alapismereteit. A versenyzésen túl a népgazda­ságnak is gyakran nyújtanak se­gítséget a könnyűbúvárok. Az ipa- ri vállalatoknak végzett vízalatti munka béréből tartják fenn a :ii klubot. Ismertek a szolnoki békaembe- :rek a versenyek „víziporondjain” 'fis. Nemrég Henter Lajos és Kardos Miklós nem mindennapi teljesít­ményével élénk érdeklődést kel- ! tett. Nyolcóra hosszat tartózkod­va tat: egyfolytában a szolnoki Dam- janich uszoda, medencéjében a víz í alatt — miközben négyszer cserél­jék sűrített levegős palackjaikat pl anélkül, hogy fel jöttek volna a §■ mélyből. A két fiatalembert teljesítményük értékéről kérdeztem. Henter Lajos i- így válaszolt: — Nem mindenki értette meg, §! miért csináltuk az egészet. Sokan I; feltűnésvággyal magyarázták a 1 víz alatt tartózkodásunkat. Nem K így van. Ha valamire fel akartuk I hívni a figyelmet, az nem a sze­li mélyünk, hanem, a sportág, ame­lyet nagyon szeretünk, és amely­ben szeretnénk mind nagyobb ; eredményeket elérni. A közeljövő- ben egy újabb kísérletre vállalko- if zunk. Három éves programot dol­goztunk ki, ennek volt az egyik eseménye a 8 órás víz alatt tartóz- . kodásunk. — Milyen erényeket fejleszt ki a fiatalokban a könnyűbúvár tévé kenység? — Egy átlagember 2 perc alat megfullad a víz alatt. A világcsúcs tartó békaember 11 percig bírja 1 a mélyben minden segédeszkö nélkül. Közöttünk is van olya Egy téli felvétel: rövidesen folyó jégpáncélja alá merül Kai dós Miklós könnyűbúvár „béka", aki négy, négy és fél pe cig képes levegő nélkül maradni víz alatt. Aki sokat dolgezik od lenn megfontoltabbá, elszántab és nagyon fontos, bátrabbá vál: Ezért ajánlom mindenkinek ezt nagyon szép sportágat és remélji az elkövetkezendő versenyeken a júniusi Rába kupán, a júliv budaörsi bajnokságon és augusztusi országos bajnokság — sikerül jobban megismerte: az ország közvéleményével szolr ki vízi klubunkat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom