Szolnok Megyei Néplap, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-04 / 79. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. áprflla 4. i Emlékmű a hídfőben Beszélgetés a felszabadulási emlékmű alkotóival A hídfő él... Előtte a Tisza görgeti az időt, mögötte a régi liget tuskócsonkjai, mellettük a nagyra szökött fák. A fák. ha mélyre gyökereznek. mindig kinőnek. A hídfő él... 1919-ben innen küldték jelszóvá vált üzenetüket a balpart védői. 1944 őszén a város alatt itt érték el a szovjet roihamegy- ségek a Tiszát, hogy megmentsek a hidat. Nem sikerült, a hidat felrobbantották a fasisztáit és a felszabadító harcosokat, az előőrsöt, barbárul lemészárolták. De néhány héttel később újra élt a hídfő. A vasi"öncsők mellett fahidat vertek a szovjet utászok, és ezen Szabó László gördültek át a szabadság tankjai; az életet, a négy- szögletes kenyeret szállító kocsik tízezrei; itt vonultak a kozák lovasok, az ukrán tüzérek, a Volga fiai, százezer szám: a kirgizek, az örmények. a hidegtűrő szibériai lövészek — mind itt mentek; Budapestért... A felszabadult Magyarország ezen a hídon át küldte biztatását *z akkor eszmélő Duna-Tisza közének, a romok fölött kesergő budapestieknek. majd a Dunántúlnak-.. ☆ A hídfő él... Történelmi helyen áll a felszabadulási emlékmű, Szabó László szobrászművész és Barna Gábor építészmérnök alkotása. A szolnoki Tisza-lig'et lejáratánál elhelyezett fáklyás szabadsághozó a történelmet jelképezi. A huszonöt évvel ezelőtti sorsfordulónak állít művészi emléket. Pesti barátom, aki még nem látta a szobrot, megkérdezte: mit fejez ki? Magyarázgattam. de éreztem, hogy keveset mondok. Megpróbáltam leírni, megkíséreltem valamicske műtör- téneti elemzést, de kevésnek, felszínesnek tartattam. Aztán megéreztem, miért. A felszabadulás egész népünk történelmi sorsfordulója ugyan, de személyes élmény is, mindenkiben bennei •élő tudat, olyan dolgok ösz- szessége. ami táplál bennünket. de ha nem kérdezik, nem is beszélünk róla... Hogy nem nyomorgók, hogy orvos lettem, hogy földem van. gépekkel, hogy öntudatom van. hogy büszke lehetek, mert szabad va°vok, hogy divatdámák a munkás- lányok, hogy... Tengernyi hogy-ot kellene még leírnom, de úgy is csak töredékét adnám vissza: mit is jelent a felszabadulást jelképező szobor. Ismerem az emlékmű születésének történetét. Tudok az alkotók álomnélküli álmodozásáról. hogy valami nagyon szépet, kifejezőt adhassanak. Ott voltam, amikor a törékeny szobrász. Szabó László a nehéz agyaggal birkózott Olyasmi volt ez, kicsiben. szerényebb formában, mint egészünk birkózása boldogulásunkért az elmúlt negyedszázadban. A szobrász műve már kész, Barna Gábor a fáklyás szabadsághozóról lehullott az ünnepi lepel. A törékeny szobrásszal nézzük a robosztus, majd négy méteres, bronz szabadsághozót. — Az interjú törvényei szerint ugye most magyaráznom kellene a szobromat? Ha lehet, nem teszem ezt, mert hiszem, hogy mindenkiben ugyanazokat az érzéseket kelti, amiket én ki akartam fejezni. Hadd beszéljek inkább azokról, akiknek köszönhetem, hogy itt áll a szobrom: a munkásokról. Ba- gyula György szocialista brigádjának segítsége nélkül nem tudtam volna anyaggá formálni gondolataimat. Hidd el, nem szabványbeszéd ez tőlem, hiszen ők készítették a formázáshoz szükséges bonyolult acélvázat, a forgat. ható alapot, ők bányászták az eredeti nagyság megfogal- m"7ásához szilkséoe* nehéz agyagot ők hordták be a műterembe... és... de ez már érzelmes frázisnak tűnne... — És... folytassuk innen. — Nehéz zsűriken estem át. rengeteg akadékoskodással készült el a szobor.' Sokszor nekikeseredtem bizony, művészi kríziseim voltak... Jöttek a papírgyáriak, hogyan csináljuk akkor, Szabó élvtárs, Laci? Csináltuk. Észrevettem, úgy beszéltek róla. hogy a „szobrunk”. Hordták az agyagot, hegesztettek, büszkék voltak a „szobrunkra”, Megéreztem a „társszerzőség'’ mögötti erőt. Elkészítettük... Hatalmas erejű. ‘ elsodró lendületű a fáklyás szabadsághozó. Mögötte finom ívelésű zászló a háttér, nyers, fehér betonból. Ez, és az egész szoborkompozíció építész-esztétikai munkája Barna Gábor műve. — Sokat vitatkoztunk a zsűrivel, végül is a legelső elgondolást fogalmaztuk meg. Érdekes, hogy amikor megkaptuk a megbízást, külön- külön mentünk ki helyszín- tanulmányra. Lerajzoltam az elgondolásomat, vittem Szabó Lacihoz. Mutatom. Laci mosolygott, és elém tette a rajzát... Csaknem egyforma volt a két elgondolás. — Laikus megjegyzés; nem volt köniiyű, ebbe — a különben gyönyörű — környezetbe „belekamponálni” az emlékművet, a háttér és a látószögek sokfélesége miatt. — A figura karja a magasba mutat, mint mögötte a fák ágai. Zárt háttért kellett tehát tervezni. Ebben a felfogásban nagyon fontos a szobor és a háttér távolsága, magasságaránya. A fehér architektúrát, — hogy zászló legyen — alul is ki kellett vágni. így újabb arány problémával kellett megbirkóznunk. Olyan anyagból kellett a háttért készíteni, hegy jó kontúrt adjon az előtte álló szobornak. — A tágabban értelmezett környezet is felvethetett jó- néhány szempontot a kompozícióhoz. — Úgy kellett alakítanunk a terepet, hogy a szoborra való rálátás minden nézőpontból megfelelő legyen. Statikai problémáink is voltak. Hagy mondjam el, hogy az emlékmű az alapzattal együtt, ez persze a föld alatt van, hat emelet magasságú. Az építkezés tulajdonképpen még nem fejeződött be. A rejtett hangosítást és világítást már elhelyeztük — négy stadionlámpa és négy 1000 wattos jódgőz-lámpn. vilimfBagyula György ja majd meg a szobrot —, de a tér további esztétikai kialakítása még hátra van. A szolnokiak hatezer rózsatövet ültetnek majd el at szobor térségében. Óriási rózsaliget lesz itt. Bagyula György nyolc tagú, aranykoszorús szocialista brigádjával a munkahelyükön, a szolnoki papírgyárban találkoztam. A brigádnapló hatodik pontja tartalmazza a szobrászművésznek. felajánlott segítséget. A brigád 1968-ban 258 munkaórát. tavaly pedig több mint 500 munkaórát segített a törékeny szobrásznak, - hatalmas emlékmű alkotójának. Most is úgy mondják, „a szobrunk” ... — Segítettünk Lacinak. Amikor megnyerte a felszabadulási emlékmű pályázatot, elhatároztuk, hogy meg- könnyítjük munkáját. Kétkezi munkásember volt ő is, úgy lett művész. Megmondtuk neki, segítünk, vigyázunk a kezeire, nehogy megerőltesse. Nem sajnáljuk a fáradságot, gyönyörű a szobor ... Tiszai Lajos Jóleső érzés látni, milyen sokan vagytok... Jegyzetek o Fiatal Magyarország-ról (*) Valami egészen személyes vallomással szeretném kezdeni ezt a könyvismertetést. Azzal, hogy szeretek fiatalok közt lenni. S ahogyan múlnak felettem az évek, s a negyvenen túl az ötven felé Indultam, — hogy elérem-e, ki tudja — egyre jobban «1 bennem ez az érzés. Olyan fiatalok között jó élni, dolgozni, akik sok-sok mindent megtanultak, vagy meg akarnak tanulni az idősebb nemzedéktől. És akik jó néhány dolgot nem akarnak, vagy igyekeznek nem megtanulni tőlünk. S amikor azt látom ég ismerem fel, hogy jól kezdi válogatni .valamely fiatal, miben kövessen bennünket, előző nemzedéket és miben ne,, akkor különösen érdekel már személyes jövője és sorsa is. Szeretem azokat, akik munkájukban, szívükben és szakértelmükben bíznak, ezért magabiztosak, nem pedig ósdi protekció, jó keresztapa, vagy ügyeskedés árán szerzett védettségük birtokában startolok. Akik mernek versenyezni a munka területén, akár le is győzni ebben a szellemi viadalban, különösképpen nem respeKtálva azt, hogy életem negyvenkét esztendejéből huszonkettőt szervezett-szerű oktatásban mor- zsolgattam. Szeretni valók, akik a vetélkedőkben mindvégig tisztán, csak magukban és igazuKban bízva vesznek részt. Mindezt el kellett mondanom. mert csak így vagyok képes számot adni róla, mit éreztem, amikor a kunszentmártoni születésű Bállá Demeternek Fiatal Magyarország című foto-dokumentum- kötetét végiglapoztam, s közrefogott az á fiatalság, mely már 1945 után született és egész életfelfogása, életútja — az a bizonyos way of life számukra — már alapvetően a szabad Magyarország viszonyai által determinált. A képeknek nincsenek címeik, nem jelöli utalás, számozás sem, mi hol nyert megörökítést. A fotók mondanak el mindent — a fiatalokról. A VIT megnyitó ünnepsége, sok-sok fiatal ül a lelátón... Kérem, ne nevessen ki senki, valami szent tisztelet fog el; ők^azok! Értük éltünk, nékik adjuk át mindazt, amit teremtettünk, vagy rontottunk... Iskolájuktól búcsúzó végzős növendékek, .. .Balatonban fürdő fiúk, leányok, kik otthonosabban mozognak a selymes vízben, mint egykori grófok a mágnás kaszinóban. Halászok, hengerészek, elektromos számítógépek kezelői, szövőnők és fizikusok. Orvos- tanhallgatók és folyamőrök, repülők, páncélosok, gépkocsizó lövészek, esküvő fiatal pér és a fotóművész világhírű képe; a terhe* fiatal asz- szonyka, ül a sky-pamlagon. Szülőszobában az új élet világrajöttének ellesett és megörökített pillanata, édesapa sétál kislányával, bölcsődében gyermekek alusznak déli pihenőben, táncdaléne- kesek és magasépítők portréi. Ezerszínű élet...! Hajósok messzi tengereken magyar hajókkal járják a világot, olajbányászon, baromfinevelők és múzeumlátogatók villanó képsora. Egy tervező iroda munka közben, s néhány oldallal arrébb; ülésezik az országgyűlés. Főskolai fiatalok a Mestert, Barcsay Jenőt hallgatják, a másik képen Henry Moor Kiállításán a királyi párt ábrázoló szobrot figyelik, s egy parányi kép a Hideg napok-ból, a dunai kivégzés jelenete. És a rémületj mennyi fiatal volt közöttük is, fiatal asz- szonykák. S ők már nem érhették meg, hogy láthatták volna, ilyen nemzedéK követi őket. Köszönet Bállá Demeter kitűnő könyvének, a Corvina kiadónak és a kötetet szerkesztőknek, hogy elvittek bennünKet. a kötetet végigla- pozókat a fiatalok közé. Üdítő s biztató élmény volt ez a találkozás... Császtvai István (*) Bállá Demeter: Fiatal Magyarország. Corvina, Bp., 1970. A bevezetőt Rónai Mihály András írta. GYQKERkalut TERI KI A REAKCI A MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT
