Szolnok Megyei Néplap, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-01 / 51. szám
Szolnok Megyei néplap 1970. március 1. Fésületlen gondolatok Ugye fiam, mi nem ilyenek vagyunk? Addig lesz irodalom a világon, amíg az emberek gyűlölni, vagy szeretni fogják egymást. ☆ Nagy különbség az: harangot félreverni, vagy ko- lompot. ír A nős férfiak nem élnek tovább, mint a nőtlenek. De életük sokkal elviselhetetlenebb — ezért úgy tűnik, sokkal hosszabb is. * Tudod milyenek a nők? Fogalmuk sincs, mit akarnak, de addig nem nyugszanak. amíg azt el nem érik. Örök ellenzék vagy. Mindig az ár ellen akarsz úszni. Még azt sem veszed észre, hogy közben a folyó teljesen kiapadt. ír Ügy tűnik, egy ember is lehet csürhe. ír Külpolitikai kommentár: Ami a gyermekeknek fakard, az a felnőtteknek a nukleáris rakéta. ír Szerintem visszataszítóbb az, aki mindent dicsér, mint aki mindent ócsárol. ír Csak akkor érdemes fejjel a fáinak menni, ha előtte lebontják azt. Egyedül, a négy fal közé bezárva még sírni sent érdemes. * Vigyázz, ember! Senkit nem tudsz oly ügyesen becsapni, mint magadat! . * Ismerem az irodaimat. És az írókat is. íme egy példa: legtöbbjük akkor hatol az emberi lélek legmélyebb rej- tekeibe, ha sok pénzre van szüksége. ír Egyesek azt hiszik, attól lesznek fehérebbek, ha másokat befeketítenek. ír Azt hiszem, a legtöbb férfit csak az aggkori derékfáj- dalmak képesek az erény útjára vinni. ír A legtöbb férj csak azért nincs soha haragban a feleségével, mert túl sokba kerül a kibékülés. ☆ Egy őszinte női sóhaj: Istenem, de ostobák a férfiak! Mindig azt hiszik el, amit mondok. 'it Egy őszinte férfi sóhaj: Is- : nem, de ostobák a nők! Mindig azt hiszik, hogy elit iszem, emit mondanak. Ki tudja magyarázatát adni, egy nőt mi vonz egy férfihoz és fordítva? No, nézzük..» Egy férfi, a felesége és 10 éves kislányuk elmentek— hová is? Vizitbe? Á, ez nem jó, avitt Ki csinál ma már ilyesmit? Vizit!? Házibuliba? Á, nem ez sem jó, már nem nekik való. pláne a kislánynyal nem. Szóval, vendégségbe mentek, meglátogatni egy kedves, szivükhöz nagyon közelálló családot — Szervusztok — és cuppognak a puszik és mindenki örül. Ők, hogy meleg, családi fészekbe érkeztek, és ez számukra változatosságot jelent a háziak, hogy kedves vendégek érkeztek és számukra ez változatosságot jelent Baráti, kedves hangulatban feketéznek, konyakoznak, tévéznek, de a vacsorát köszönik szépen, már nem kérik, azt otthon óhajtják elkölteni és elbúcsúznak. Ez a keret És benne a játék? Nézzük. A házigazda délelőtt is ivott, most a vendégekkel folytatta, rátöltött a délelőttire. jókedvű volt, dúdolt mindenkihez aranyos. És udvarolt mindenkinek kedvesen. sármosan. Amikor valahová kiment, a kislány megkérdette az édesanyjától: — Imre bácsi részeg? — Dehogyis, kicsikém. Csupán jókedvű. Ja, igaz is. te édesapádhoz szoktál — válaszolta a mama és nem tudta megállni, hogy egy köny- nyed mondattal oldalba - ne rúgja a férjét. „Neveletlen kölyke. Édes ez az Imre, figyelmes, gondos, és megvan mindenük, már a kocsijuk is. És ez a Klári, hogy megöregedett. Pedig jóvál fiatalabb, mint én. Jesszusom mennyi szarkaláb. És hogy elhanyagolja magát. Rúzs, szempilla, kopott lamé pongyola, á Iá Warrenné, madame a vöröslámpás házból. Stílszerűen, hosszú szipkából szívja a Kossuthot, hangja akár a szeneslegényé. Röhej, és ez a nő kap meg mindent az élettől..." — gondolta keserűen az asszony. ÉS; „Mit hülyül ez az Imre? De főleg mát az én kedves feleségem? Imre szemlátomást ivott és most pityókás. Igaz. jobb természetű, mint én. De én ilyen állapotban a kedves feleségemnek mar hülye részeg vagyok és lehetőleg a lány előtt állapítja ezt meg hangosan rólam. Ha néha udvarolok neki, azt mondja, hogy nem tudok viselkedni mások előtt, a gyerek előtt és ha négy- szemközt maradunk,. azt mondja nekem, hogy állat, aztán, hogy, javítson valamit hozzáteszi: nem tudsz az állati ösztöneiden uralkodni. De a társaságban, ha iszik valamit, 6 az első, aki panaszkodásával minden nőt túllicitál. Igen, és szétnéz jelentőségteljesen, némi bú- bánattal a szemében és az arcán, hogy annál nagyobb legyen a hatás, a röhej: a férfiak korán öregszenek! A sikertől megmámorosodik az én kedves feleségem és rendszerint így folytatja: korán élnek, korán égnek. No nem ilyen okos 6, legkevésbé ilyen szellemes. Ezt olvasta, vagy hallotta valakitől, azóta mindig ezt ismételgeti. És mindig én vagyok a példa, a prototípus. Kellő pillanatban rám mutat és kacag. Otthon pedig azt mondja, hagyjál békén, fáradt vagyok..." — kesereg 3 férfi. És a háziasszony hangosan: — Ne haragudjatok, Imrém ivott egy keveset. de tudjátok mennyit dolgozik és ilyenkor vasárnap hadd érezze jól magát, hiszen az ördögnek is gyújtamk gyertyát... Kérlek benneteket, maradjatok még. — Édesem, természetes, hogy maradunk. Nagyon jó itt nálatok — nevet az asz- szony és nem néz a férjére. És: „Miért ne maradnánk, hiszen olyan kedves itt mindenki és Imre angyal” — állapítja meg asz asszony. És: „Nem értem, egyszerűen nem értem, mi van a feleségemmel, mi történik körülöttem, egyszerűen nem értem, mire megy a játék. Egész héten azt hajtogatta a kedves feleségem, sőt még az úton idefelé is engem) szuggerált és terrorizált a szövegével: Fiam, maximum egy órát maradunk, belőlük, tudod, már ez is sok! Hogy mit tud ez itt ösz- szehazudozni. Jó volna eldönteni, hogy akkor hazudott-e nekem, vagy most hazudik nekik — kesergett tovább a férfi. És hangosan a kislányuk: — Anyukám, hiszen otthon azt mondtad apunak... — Igen, édes kislányom, azt mondtam, hogy délelőtt otthon idejében tanulj, készítsd el a házifeladatodat, de én biztos vagyok benne, hogy te elúsztál, hogy nem készítetted el. Most aztán mehetünk szépen haza, és anyukád éjszakázhat melletted, amíg a te nehéz fejecskédbe berepülnek a számok. No, köszönj szépen él, köszönj meg mindent, ne nyűgösködj tovább, mehetünk. — De édes anyucikéin, én nem ezt akartam mondani... — Kislányom, én a te korodban sokkal jobban tiszteltem a szüléimét, főleg édesanyámat, nem vitatkoztam, felesel gettem velük örökké. Búcsú, cuppogás, puszi, igazán sajnálom fölkiáltás, sóhaj, és ígéret hogy igen, ők is jönnek. Az asszony szeme körbejárt és a házigazdát, Imrét sehol sem lelte, vérig sértődött. Útközben hazafelé az asz- szony a férjéhez: — Részeges disznó ez az Imre. szerintem már alkoholista. Láttad a borvirágos arcát, figyelted réveteg tekintetét? Szerintem javíthatatlan. És ha így halad, tönkreteszi a családját. És micsoda pocsék, ízléstelen az új bútoruk. Teljesen úgy viselkednek, úgy öltözködnek, úgy vásárolnak, mint az újgazdagok. Fejetlenül. ész nélkül szórják a Pénzt. a legízléstelenebb talmi holmikra. A férj részeges, az asszony elöregedett, már nincs egyénisége. teljesein Imre ámyékképévé vált. Ugye fiam? — karolt 3 férjébe, hozzásímult és befejezésül ennyit mondott: — Szerencsére, te nem sokat iszol, és főleg nem vagy ilyen udvariatlan. (suha) Ladányi Mihály versei: ELÉGIA a feleségem forgolódik az ágyban a feleségem holnap gyereket szül a feleségem holnap elém tesz egy rózsaszín gyereket és a rózsaszín gyerek lesz a rózsaszín lánc ezentúl csörömpöl majd és összeköti a lábamat a feleségem kezével és üldögélhetünk majd hármasban egész este s nézhetem. hogy suhan valami egész messze és hogyan tűnik el az ezüst sztaniolból készült gyönyörű alagútban az n sohase-volt villanyvonat a zokogtatóan zöld és nevettetően apró szemaforok alatt f NAGYPÉNTEK Te nem lehetsz hős itt, Szakállas. Ezek a horpadtmellűek az újságok házassághirdetéseiben keresnek valami Békesség nevű özvegyet, s diadalmas gatyáikat a folyton új szelek elé feszítve készülődnek ocsmány kis Lakatlan Szigeteik felé Te nem lehetsz hős itt. Szakállas, gyanús a. tiszta tűz tekintetedben, gyanúsak a nagypénteki kereplők, amióta nem élsz, és a feltámadás sem olyan sürgős többé. RÁOLVASÁS adj a kéménynek lila füstöt adj „ reggelnek tíz kakast adj a tócsának fodrozó szelet adj a halálnak fehér gyolcsot adj az ekének csonttalan mezőt s n költőnek esővert életet adj az anyának jobb fiút vénebb hullát a temetőnek s a munkásoknak kemény öklöket adj az állatnak meleg ólat adj az istennek arany inget és kedvesebb hazát mindenkinek fodor Józsefs Mi kell a költőnek... Ember vagy köz, és mind, kitől derült A sersom: hogy már nem sivár robot, Mint még mikor bennem a szent lobot Másba öltem, s rá sor alig került — Míg benn senyvésztő láz dúlt, mint idült Betegség: óh, nyomorult állapot, Mely éhbérért leláncolt, mint rabot, S bármint fojtott, szép lázam sohse hűlt Ezért hála — ember, sors, vagy egyéb Munkája — (mint titkos sors közbelép Bajban) — hogy oldás termett békítő! Mi kell a költőnek: kimondani, Amit hozott — s kis élés, és ami A legfőbb még: szabad tér és idő. KISS ATTILA RAJZA 1 PAL1CZ JÓZSEF: AZ ELESETT KATONA EMLÉKÉRE
