Szolnok Megyei Néplap, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-01 / 51. szám

Szolnok Megyei néplap 1970. március 1. Fésületlen gondolatok Ugye fiam, mi nem ilyenek vagyunk? Addig lesz irodalom a vi­lágon, amíg az emberek gyű­lölni, vagy szeretni fogják egymást. ☆ Nagy különbség az: haran­got félreverni, vagy ko- lompot. ír A nős férfiak nem élnek tovább, mint a nőtlenek. De életük sokkal elviselhetet­lenebb — ezért úgy tűnik, sokkal hosszabb is. * Tudod milyenek a nők? Fogalmuk sincs, mit akar­nak, de addig nem nyugsza­nak. amíg azt el nem érik. Örök ellenzék vagy. Min­dig az ár ellen akarsz úsz­ni. Még azt sem veszed észre, hogy közben a folyó telje­sen kiapadt. ír Ügy tűnik, egy ember is lehet csürhe. ír Külpolitikai kommentár: Ami a gyermekeknek fa­kard, az a felnőtteknek a nukleáris rakéta. ír Szerintem visszataszítóbb az, aki mindent dicsér, mint aki mindent ócsárol. ír Csak akkor érdemes fejjel a fáinak menni, ha előtte lebontják azt. Egyedül, a négy fal közé bezárva még sírni sent ér­demes. * Vigyázz, ember! Senkit nem tudsz oly ügyesen be­csapni, mint magadat! . * Ismerem az irodaimat. És az írókat is. íme egy példa: legtöbbjük akkor hatol az emberi lélek legmélyebb rej- tekeibe, ha sok pénzre van szüksége. ír Egyesek azt hiszik, attól lesznek fehérebbek, ha má­sokat befeketítenek. ír Azt hiszem, a legtöbb fér­fit csak az aggkori derékfáj- dalmak képesek az erény út­jára vinni. ír A legtöbb férj csak azért nincs soha haragban a fele­ségével, mert túl sokba ke­rül a kibékülés. ☆ Egy őszinte női sóhaj: Is­tenem, de ostobák a férfiak! Mindig azt hiszik el, amit mondok. 'it Egy őszinte férfi sóhaj: Is- : nem, de ostobák a nők! Mindig azt hiszik, hogy el­it iszem, emit mondanak. Ki tudja magyarázatát ad­ni, egy nőt mi vonz egy fér­fihoz és fordítva? No, néz­zük..» Egy férfi, a felesége és 10 éves kislányuk elmentek— hová is? Vizitbe? Á, ez nem jó, avitt Ki csinál ma már ilyesmit? Vizit!? Házibuliba? Á, nem ez sem jó, már nem nekik való. pláne a kislány­nyal nem. Szóval, vendég­ségbe mentek, meglátogatni egy kedves, szivükhöz na­gyon közelálló családot — Szervusztok — és cup­pognak a puszik és minden­ki örül. Ők, hogy meleg, csa­ládi fészekbe érkeztek, és ez számukra változatosságot jelent a háziak, hogy ked­ves vendégek érkeztek és számukra ez változatosságot jelent Baráti, kedves hangu­latban feketéznek, konyakoz­nak, tévéznek, de a vacsorát köszönik szépen, már nem kérik, azt otthon óhajtják elkölteni és elbúcsúznak. Ez a keret És benne a játék? Nézzük. A házigazda délelőtt is ivott, most a vendégekkel folytatta, rátöltött a délelőt­tire. jókedvű volt, dúdolt mindenkihez aranyos. És ud­varolt mindenkinek kedve­sen. sármosan. Amikor va­lahová kiment, a kislány megkérdette az édesany­jától: — Imre bácsi részeg? — Dehogyis, kicsikém. Csu­pán jókedvű. Ja, igaz is. te édesapádhoz szoktál — vála­szolta a mama és nem tud­ta megállni, hogy egy köny- nyed mondattal oldalba - ne rúgja a férjét. „Neveletlen kölyke. Édes ez az Imre, figyelmes, gon­dos, és megvan mindenük, már a kocsijuk is. És ez a Klári, hogy megöregedett. Pedig jóvál fiatalabb, mint én. Jesszusom mennyi szarkaláb. És hogy elhanya­golja magát. Rúzs, szempil­la, kopott lamé pongyola, á Iá Warrenné, madame a vöröslámpás házból. Stílsze­rűen, hosszú szipkából szívja a Kossuthot, hangja akár a szeneslegényé. Röhej, és ez a nő kap meg mindent az élet­től..." — gondolta keserűen az asszony. ÉS; „Mit hülyül ez az Imre? De főleg mát az én kedves feleségem? Imre szemláto­mást ivott és most pityókás. Igaz. jobb természetű, mint én. De én ilyen állapotban a kedves feleségemnek mar hülye részeg vagyok és lehetőleg a lány előtt álla­pítja ezt meg hangosan ró­lam. Ha néha udvarolok ne­ki, azt mondja, hogy nem tudok viselkedni mások előtt, a gyerek előtt és ha négy- szemközt maradunk,. azt mondja nekem, hogy állat, aztán, hogy, javítson valamit hozzáteszi: nem tudsz az ál­lati ösztöneiden uralkodni. De a társaságban, ha iszik valamit, 6 az első, aki pa­naszkodásával minden nőt túllicitál. Igen, és szétnéz je­lentőségteljesen, némi bú- bánattal a szemében és az arcán, hogy annál nagyobb legyen a hatás, a röhej: a férfiak korán öregszenek! A sikertől megmámorosodik az én kedves feleségem és rend­szerint így folytatja: korán élnek, korán égnek. No nem ilyen okos 6, legkevésbé ilyen szellemes. Ezt olvasta, vagy hallotta valakitől, az­óta mindig ezt ismételgeti. És mindig én vagyok a példa, a prototípus. Kellő pillanatban rám mutat és kacag. Otthon pedig azt mondja, hagyjál békén, fá­radt vagyok..." — kesereg 3 férfi. És a háziasszony hango­san: — Ne haragudjatok, Im­rém ivott egy keveset. de tudjátok mennyit dolgozik és ilyenkor vasárnap hadd érezze jól magát, hiszen az ördögnek is gyújtamk gyer­tyát... Kérlek benneteket, maradjatok még. — Édesem, természetes, hogy maradunk. Nagyon jó itt nálatok — nevet az asz- szony és nem néz a férjére. És: „Miért ne maradnánk, hi­szen olyan kedves itt min­denki és Imre angyal” — állapítja meg asz asszony. És: „Nem értem, egyszerűen nem értem, mi van a fele­ségemmel, mi történik kö­rülöttem, egyszerűen nem értem, mire megy a játék. Egész héten azt hajtogatta a kedves feleségem, sőt még az úton idefelé is en­gem) szuggerált és terrorizált a szövegével: Fiam, maxi­mum egy órát maradunk, be­lőlük, tudod, már ez is sok! Hogy mit tud ez itt ösz- szehazudozni. Jó volna eldön­teni, hogy akkor hazudott-e nekem, vagy most hazudik nekik — kesergett tovább a férfi. És hangosan a kislányuk: — Anyukám, hiszen ott­hon azt mondtad apunak... — Igen, édes kislányom, azt mondtam, hogy délelőtt otthon idejében tanulj, ké­szítsd el a házifeladatodat, de én biztos vagyok benne, hogy te elúsztál, hogy nem készítetted el. Most aztán mehetünk szépen haza, és anyukád éjszakázhat mellet­ted, amíg a te nehéz fe­jecskédbe berepülnek a szá­mok. No, köszönj szépen él, köszönj meg mindent, ne nyűgösködj tovább, mehe­tünk. — De édes anyucikéin, én nem ezt akartam mondani... — Kislányom, én a te ko­rodban sokkal jobban tisz­teltem a szüléimét, főleg édesanyámat, nem vitatkoz­tam, felesel gettem velük örökké. Búcsú, cuppogás, puszi, igazán sajnálom fölkiáltás, sóhaj, és ígéret hogy igen, ők is jönnek. Az asszony szeme körbejárt és a házi­gazdát, Imrét sehol sem lel­te, vérig sértődött. Útközben hazafelé az asz- szony a férjéhez: — Részeges disznó ez az Imre. szerintem már alko­holista. Láttad a borvirágos arcát, figyelted réveteg te­kintetét? Szerintem javítha­tatlan. És ha így halad, tönkreteszi a családját. És micsoda pocsék, ízléstelen az új bútoruk. Teljesen úgy vi­selkednek, úgy öltözködnek, úgy vásárolnak, mint az új­gazdagok. Fejetlenül. ész nélkül szórják a Pénzt. a legízléstelenebb talmi hol­mikra. A férj részeges, az asszony elöregedett, már nincs egyénisége. teljesein Imre ámyékképévé vált. Ugye fiam? — karolt 3 férjébe, hozzásímult és be­fejezésül ennyit mondott: — Szerencsére, te nem so­kat iszol, és főleg nem vagy ilyen udvariatlan. (suha) Ladányi Mihály versei: ELÉGIA a feleségem forgolódik az ágyban a feleségem holnap gyereket szül a feleségem holnap elém tesz egy rózsaszín gyereket és a rózsaszín gyerek lesz a rózsaszín lánc ezentúl csörömpöl majd és összeköti a lábamat a feleségem kezével és üldögélhetünk majd hármasban egész este s nézhetem. hogy suhan valami egész messze és hogyan tűnik el az ezüst sztaniolból készült gyönyörű alagútban az n sohase-volt villanyvonat a zokogtatóan zöld és nevettetően apró szemaforok alatt f NAGYPÉNTEK Te nem lehetsz hős itt, Szakállas. Ezek a horpadtmellűek az újságok házassághirdetéseiben keresnek valami Békesség nevű özvegyet, s diadalmas gatyáikat a folyton új szelek elé feszítve készülődnek ocsmány kis Lakatlan Szigeteik felé Te nem lehetsz hős itt. Szakállas, gyanús a. tiszta tűz tekintetedben, gyanúsak a nagypénteki kereplők, amióta nem élsz, és a feltámadás sem olyan sürgős többé. RÁOLVASÁS adj a kéménynek lila füstöt adj „ reggelnek tíz kakast adj a tócsának fodrozó szelet adj a halálnak fehér gyolcsot adj az ekének csonttalan mezőt s n költőnek esővert életet adj az anyának jobb fiút vénebb hullát a temetőnek s a munkásoknak kemény öklöket adj az állatnak meleg ólat adj az istennek arany inget és kedvesebb hazát mindenkinek fodor Józsefs Mi kell a költőnek... Ember vagy köz, és mind, kitől derült A sersom: hogy már nem sivár robot, Mint még mikor bennem a szent lobot Másba öltem, s rá sor alig került — Míg benn senyvésztő láz dúlt, mint idült Betegség: óh, nyomorult állapot, Mely éhbérért leláncolt, mint rabot, S bármint fojtott, szép lázam sohse hűlt Ezért hála — ember, sors, vagy egyéb Munkája — (mint titkos sors közbelép Bajban) — hogy oldás termett békítő! Mi kell a költőnek: kimondani, Amit hozott — s kis élés, és ami A legfőbb még: szabad tér és idő. KISS ATTILA RAJZA 1 PAL1CZ JÓZSEF: AZ ELESETT KATONA EMLÉKÉRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom