Szolnok Megyei Néplap, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-14 / 62. szám
1970, március 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Nádor Vera rovata: Az átmeneti időszakra ajánl'uk Modelljeinket az átmeneti időszakra ajánljuk. A legérdekesebb darabok szabásmintáját is mellékeljük. A nadrág, amely a legtöbb fiatal nőnek jói áll, továbbra is erősen dominál a tavaszi és nyári divatban. Nad- rágos öltözékek sokféle variációban készülnek: lum- berjack-kel, kosztümszerűen csípőig érő, vagy klasszikus zsánerű kabátkával, s olyan hosszú kabáttal, amely ruha, vágy szoknya fölött is hordható, amelyből nem látszik ki az alatta lévő ruha. — A nadrágkosztümök tavaszra főként tweed szövetből, Shetland jellegű és kézi szövésű anyagokból készülnek. Praktikus a jersey szövetből készült, divatos vonalú, különálló nadrág is. Felhívjuk azonban kedves Olvasóink figyelmét, hogy nem minden szövet, így többek között sem a túl nehéz kabátszövet, sem pedig a ruhaszövet nem alkalmas nadrágra, azaz nadrágkosztüm készítésére. A legjobb az olyan szövet, amely nem súlyos, amely tartós kötésénél fogva huzamosabb viselés után sem kopik és nem dörzsölődik ki. (Ilyenek például a szintetikus szálú szövetek is.) Nagyon praktikus, ha a nadrágkosztümhöz a fiatalok mini szoknyát is készítenek. A nadrágkosztümhöz nagyon divatos az egyszínű, vagy mintás ingblúz, amely készülhet jerseybői is és természetesen pulóvert, kardigánt, mellényt is hordhatunk hozzá. A nadrágos viselet egyébként függetlenül attól, hogy az időjárás szerinti átmeneti időszakra ajánlottuk, a divat szempontjából is átmeneti megoldásnak mondható. Átmenet a mini és a maxi ruha között. A maxi ruhák divatját nemcsak a külföldi divatházak favorizálják a legteljesebb mértékben, de például Londonban már közkedveltté is vált a fiatalok körében, a maxi hosszúságú kabát. Érdekessége azonban, hogy alatta szinte minden esiatben nagyon rövid mini ruhát hordanak, akkor is, ha a kabát bokáig ér. Bármilyen divatújdonságokat is ajánlanak külföldön, azt még elmondjuk, hogy a nők általában térd alá érő ruha és kabáthosszat viselnek, és ez lesz az az általános divatvonal úgy véljük, ami nekünk is megfelelő lesz. Rajzaláírások: 1- es rajzunkon kétsoros átmeneti kabátot mutatunk be, amely viselhető bővülő vonalú nadrággal, vagy mini szoknyával is. 2- es rajzunkan külön bemutatjuk a háromvarrásos, modern vonalú nadrágot. — Miután sokan szeretnek otthon is varmi, de jó nadrág szabásmintához nehéz hozzájutni, ehhez szabásmintát is készítettünk. Szabásminta készült a rajzon látható ingblúzról is. 3- as rajzunkon bemutatjuk a kabáttal azonos szövetből készült mini szoknyát, amelyhez kerékon befűzhető bőr-, vagy lakkövet viselhetünk. Érdekes újdonság a rajzon látható nyaklánc, amely zsinórból készült. Ügyeskezűek az üzletekben kapható paszományzsinórból könnyen meghorgolhatják. 1. A szabásminták leírása: Térdtől bővülő, háromvarrásos nadrág, oldalában süllyesztett zsebbel. 140 cm széles anyagból 1,90 méter kell hozzá. (46-os méret.) 1. nadrág eleje 2. nadrág háta oldal 3. nadrág háta közép 4. süllyesztett zseb 5. zseb tisztázó 6. öv 2. Ingblúz, állórésszel egybeszabott gallérral. 80 cm széles anyagból 2,10 méter kell hozzá, (46-os méret.) 1. eleje 2. háta 3. ujja 4. gallér 5. kézelő 6. zseb 7. zsebfedő Mii „ főzzünk holnapja RAGULEVES CSIRKE JÓASSZONYMÓDRA CSÖRÖGE Csirke jóasszony-módra: Egy nagy, másfél kilós, vagy két kis asirkét megtisztítunk és megtöltjük a következő töltelékkel: 10 deka darálthúst összegyúrunk egy, tejben megáztatott és kifacsart zsemlével, a csirkék elkapart májával, kevés zsíron pirított, neszeit vöröshagymával. egy nyers tojással és sóval, töröttborssal, majoránnával. A csirkékbe töltve, a nyílást összetűzzük, és evőkanálnyi zsiradékon félpuhára megpároljuk 6—8 kis. megtisztított vöröshagyma társaságában. Közben egy másik edényben félpuhára megfőzünk megtisztított. kockára vágott burgonyát és levétől leszűrve, a csirke köré rakjuk, de úgy, hogy a kis vöröshagymafejek a tetejére kerüljenek.. Az egészet befedjük alufóliával, vagy zsírpapírral. a sütőbe toljuk, ahol együtt puhára pároljuk, majd a fóliát levéve, felső lángon ropogósra megsütjük a pecsenyét, a burgonyát és a hagymát. Nagyon szép. ha. így közvetlenül a sütőből kivéve adjuk az asztalra, de praktikusabb, ha a csirkét felszeleteljük, és úgy rakjuk vissza a krumpli tetejére. Kitűnő hozzá az aszaltszilva- kompót. Csöröge. Egy« szakács- könyvek forgácsfánknak is nevezik 2 egész tojást 2 evőkanál tejföllel. 1 evőkanál porcukorral, kevés sóval elkeverünk és annyi lisztet adunk hozzá, hogy nyújtható tésztát kapjunk. Vékonyra nyújtjuk, derelyemetszővel csíkokra vágjuk. A tészta közepét bevágjuk s az egyik sarkát rajta áthúzzuk. Forró zsírban vagy olajban kisüttök és vaníliás vagy fahéjas cukorral meghintjük. Őszinte beszéd a kenyérfogyasztásról Kenyeres nemzet a magyar. Mindnyájan azok vágunk egytől egyig, jómagam is. De hiszen jó is az. Ha azt a bizonyos szőlőt eszi lágy kenyérrel az ember. vagy előtte párolog a aranyszínű paprikáshús és a puha, foszlós kenyér szivacsos belét belemártogatja az ínycsiklandó lél>e! Egy szó mint száz: szeretjük a kenyeret és fogyasztjuk is. Jó és szép dolog is ez. Csak talán a kezdete, az eredete nem szép. Bizony nem az! Mert a magyar akkor lett ilyen kenyérfogyasztó nemzet, amikor másra nem jutott és a kis darab szalonna, meg a vöröshagyma mellett a nagy darab kenyér volt a fő eledel még a nehéz betakarítási munka alatt is. És örült ha a kenyérből nagy jutott. Meg is becsülte. Meg is becézte. A képzelet kakas- tejjel és varjú vajjal dagasztotta. még a határból visszatért „madárlátta” kenyérdarabocskát is csemegének tartotta és úgy hozzákötődött a kenyér szeretet, úgy második természetévé vált. hogy még ma sem tud leszokni róla. Mindez akkor jutott az eszembe, amikor a minap a magyar ember táplálkozása került szóba és az egyik kiváló szakember megszólalt: Sajnos mi még most is sok kenyeret eszünk, pedig az az igazság, hogy a sok kenyér nem előnyös. Igazság ide... igazság oda... egyelőre így van. De nem tudom jól van e így, mert ha nem is sántít,- egy kicsit botladozik ez a mi sziklaszilárdnak tartott igazságunk Valóban a világnak igen kevés nemzete van — az éhező nemzeteken kívül —, amelyik annyi kenyeret fogyasztana —- vagy szeretne fogyasztani! — mint a magyar. Nos erről megint az eszembe jut valami. A múlt héten Győr megyében jártam és egy kedves fiatal nagymama megkínált kocsonyával. Nagyon szégyenkezve, nagy bocsánatkérések között egy szelet kölcsön- kenyeret tett melléje: „A mienk tegnap elfogyott. Ha nem sietne ennyre, félóra múlva puha, házi sütetű, meleg kenyérrel tisztelhetném”. Vigasztalni próbáltam, hogy én a szikkadtat is szeretem, amire a dédnagy- apa megszólalt: „Hát jó is az. Minél jobban csikorgóit benne a kés, annál jobb ízűén falatozta az ember. Tudja, a régi öregek azt mondták, hogy az él legtovább, aki leghosszabban tartja „ hármas igazságot: hároméves bort iszik, háromnapos kenyeret eszik és csak harmadnaponként kacsint a menyecskékre”. Elgondolkodtam. Honnét eredhet ez a gyakorlati tapasztalat? a szakemberek megmagyarázták: a meleg kenyér jobb ízű. de ha kihűlt, ha kiszikkadt, ha egykét napos, akkor egészségesebb. Az egészen friss, nem morzsolódik. a gyomornedvek számára nehezebben hozzáférhető, nehezebben emészti még az egészséges is, hát még a beteg gyomrú! A kelés, sütés alatt a kenyérben a szénhidrát alkoholos erjedési folyamata széndioxidot és egyéb gázokat szabadít fel és apró hólya- gocskák n forró kenyér belében még 24 óráig is megmaradnak. No de miért is hozom én ezt szóba? Azért, hogy kevesebb kenyeret együns ? Nem. nem! Ezt még javasolni sem merem. Vagy azért, hogy ne együnk friss, forró, puha kenyeret? Nem. Egyszerűen csak azért, hogyha én hallottam és tudom akkor olvassák és tudják meg olvasóim is az igazságot. Tudják meg és gondolkodjanak. Dr. Buga László AZ ÜLŐBÚTOR Berendezési tárgyaink közül az ülőbútor az, melyet a leggyakrabban és a legváltozatosabb formában használunk. Naponta különböző munkafolyamatok elvégzése céljából vesszük igénybe, például otthon: zöldségtisztításhoz, étkezéshez, tanuláshoz, társalgáshoz, tv-nézóshez — irodai múmiához — és még sorolhatnám tovább^ Az előbbiekből kitűnik, hogy szinte majdnem minden funkcióhoz más-más ülőbútor szükséges.. Az ideális ülőbútorokat hosszú kutatás és a kialakult tapasztalatok hozták létre. Az emberi test méreteiből, arányaiból született meg a különböző munkafolyamatok elvégzéséhez szükséges ülésmagasság, ülésmélység, a támla dőlésszöge, a karfa magassága. és a kárpitozás keménysége, vagy puhasága. Éppen ezért egyáltalán nem mindegy, hogy milyen ülőbútort használunk. Például: ha íróasztalnál kényelmes fotelban ülve akarnánk hosszabb időt igénybevevő szellemi munkát végezni, azon vennénk észre magunkat, hogy elfáradunk. Ami egyáltalán nem csoda, bár a fotel önmagában roppant kényelmes lehet. Csak! Az írólap magassága és a fotel ülésmagassága között nem megfelelő az arány. Könyökünket magasabban vagyunk kénytelenek tartani, s közben megfájdul a hátunk. Éppen ezért népi hiába találták ki az írókarszéket. Így alakultak ki a legáltalánosabban használt ülőbútorok: 1. Szék: amely étkezéshez, íróasztal melletti munkához is alkalmas. 2. Irókarszék: amelyet hosz- szabb ideig tartó munkához használnak, gondolkodás közben pihentetőül hátra lehet dőlni, dőlésszöge nagyobb, mint a széké. 3. Fotel: ennek több vállfája ismeretes, kényelmi szempontokat figyelem- bevéve idetartoznak a pihenőfotelok és a hintaszékek is. Minél kisebb az ülés magassága, és minél nagyobb a beülés mélysége, a támla dőlésszöge, annál kevésbé alkalmas kötött tevékenységhez, viszont pihenés céljára a legmegfelelőbb. Ezen szempontokat figye- lembevéve, ha ülőbútort akarunk vásárolni magunknak, a kiválasztásnál elsődlegesen annak funkcióját tartsuk szem előtt, s ne csak azért vegyük meg, mert a szemünknek tetszik. Példaként a választékhoz néhány székforma. Jámborné, Burián Judit
