Szolnok Megyei Néplap, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-11 / 35. szám

1970. február 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Q ILVASÖINK Wjfy falu két szélén volt, s mindkettőben Volt mákdaráló. A központosítás után hiába kerestük a mákdarálót, pedig a mákot ezután sem ve­tették meg Tiszaugon, sőt napjainkban is akadnak kitartó rajon­gói. A baj csak ott van, hogy egészben senki sem szereti. Minthogy ezen aprósággal az ÁFÉSZ vezetői a mai napig sem számoltak, ki-ki a maga módján — kukoricadarálóval, mozsárral, cukordarálóval — puhítgatja a mákszemeket, váltakozó sikerrel, ötletes nép lakja ezt a falut, nem fog ki rajtunk az ÁFÉSZ veze­tőinek nemtörődömsége! R. J. Tiszaug Van, vagy nincs? Már több mint egy hete, a szolnoki kórházakban tilos a beteglátogatás. Az orvosi rendelők zsúfoltak, van olyan általános iskolai osz­tály a városban, ahol a ta­nulók 50 százaléka beteg. A táppénzesek gyorsan növek­vő száma miatt gondban vannak a gyárak, kis- és nagyvállalatok. Mindennek ellenérle nem mondják meg — s Önök sem írják meg —, hogy itt a jár­vány, megérkezett a hong­kongi, mi sem vagyunk kivé­telek, védettek. Nem a szenzáció miatt kel* lene beszélni erről: itt lenne az alkalom, elismerni az egészségügyi dolgozók mun­káját. A jól értesültek sze­rint zsúfoltak a kórházak, s A kenyérvitához a körzeti orvosok „nyákig” vannak munkával. Van, vagy nincs? Ha meg­mondanák, talán az egészsé­gesek — a még, vagy már egészségesek — sem ideges* kednének. Ö. S.-né Szolnok ☆ Olvasónk figyelmét bizonyá­ra elkerülte február 5-én megjelent „Az osztályok fele hiányzik” című cikkünk. Eb­ben ugyanis megírtuk többek között — az egészet nem akarjuk megismételni —, hogy január 15—31 között megháromszorozódott az influenzás betegek száma. (A szerk.) A városkép csúfítói 1. 1968-ban egy új háztömb-sor talált gazdára; hatvannégy család otthonra a Bányai Kor­nél úton. Az itteni állapotok azonban kritikán aluliak. Két alkalommal már vásároltunk szemetes hordókat, de sorra eltűntek. A meglévőket a kutyák felborogatják, így azután amerre a szemünk el­lát: szemét, szemét minde­nütt. Kértünk segítséget. Az illetékesek így válaszoltak: majd ha elkészül az út, in­nen is rendszeresen elszállít­ják a háztartási hulladékot. Az út azóta elkészült... A szemét maradt. Másik problémánk a közvi­lágítás. Iskolába, óvodába já­ró gyermekeink — néha még az asszonyok is — rettegnek a sötétben, ezért eléjük kell mennünk esténként. Nem tudjuk, mi az oka, hogy mostoha gyerekei va­gyunk mi a városnak. Mi is szeretjük a szépet, a tisztasá­got, a világosságot. Kiss József Szolnok 2. Sokáig halasztgattam en­nek a levélnek a megírását. Gondoltam, majd csak meg­emberelik magukat a Vosz- tok úti bölcsőde és szolgálta­tó épületek kivitelezői. Ügy látszik, erre hiába vár­tam. A bölcsődét régen átadták már, a szolgáltatóházlat is hamarosan ,,birtokba vehe­tik” a Vosztok-telep lakói. E két új létesítmény körül vi­szont a járdák... Enyhén szólva egyenlőek a semmi­vel. A 11-es, l$-es épületből művészet kisgyermeket ve­zetve, vagy éppen gyermek- kocsit tolva ép járdára jutni. Lassan enyhül az idő, az építők igyekezhetnének ki­csit jobban a szolgáltató ház­zal. S elvégezhetnék az utó­munkálatokat is, hogy ne bosszankodjon naponta több száz ember a tűrhetetlen út­viszonyok miatt. Déri Dezső Szolnok Jártam mostanában sokfelé az országban. Napokig a fővá­rosban például. Minden étkezéskor haza gondoltam. Erre az itt­honi, sokat szidott szolnoki kenyérre. Szegeden azt mondtam: majdnem olyan jó a kenyér, mint nálunk. Debrecenben valamivel rosszabb, a Dunántúlon pedig ismét csak az itthonit áhítottam. Azelőtt én is sokszor zsörtölődtem a kenyér minősége miatt. Mióta ettem kis- és nagyvárosok kenyerét — mélységesen hallga­tok. S képzeljék, még sort is állok olykor a piaci, különlegesen szép kenyeret árusító kisboltnál. Tudom, van sck baj, sck jogss kritika. Ám azért én mégis, mégis: Szolnok kenyerét szeretem! Próbálja, aki nem hiszi, hogy máshol milyen a mindennapi. S. Z. Szolnok A kezdő még csak nem is haladó örüljek? Tényleg? Február 5-én, hajnali 6.30- kor négyen várakoztunk a 2-es autóbuszra a szolnoki Fenyő Étteremmel szemben. Késve, döcögve 6.37~kor meg is érkezett. Sötét volt, a csuk­lós úgy állt meg hogy csak a bakáig érő sárba lépve, szánhattunk fel. Egyikőnk ezt megjegyezte. Az ülőka­lauz — fiatal, húsz év körüli nő — azonnal durván, visz- szautasítva felelt. Akkor kockáztattam meg én is a megjegyzést: miért késtek? Kaptam is olyan durva vá­laszt, hogy alig győztem hall­gatni. Még azt is: örüljünk, hogy egyáltalán van busz! Hogy nem maradt ki egy já­rat! Ezennel újra megmondom a GA 76—67 rendszámú, feb­ruár 5-én hajnalban a 2-es útvonalon közlekedő autó­busz kalauznőjének, hogy örömre neki van oka! Ilyen magatartással, az utasok durva „eligazításával” örül­het, hogy még van egy ülő- kalauzi szék, amely nem dob­ta ki. S hogy ki unja meg majd a durvaságot előbb? Hm .. Akivel — mint velem — nem először felesel ez a jegyke­zelő. — sóskúti —> Baj van a gumibugyival Régóta hiányzik a szolnoki üzletekből a Palma guminadrág. Egyes üzletekben egyáltalán nincs, máshol csak 2-es méretű kap­ható. Emiatt — velem együtt — sok kismama, bölcsődei gondozó­nő bosszankodik. A bölcsődékben ugyanis csak ezt a fajta gumi­nadrágot viselik a babák, mive1 — a gondozónők szerint — ez a legpraktikusabb. Ügy látszik, nem számítottak arra, hogy ha lassacskán is, de nőnek ezek a guminadrágot igénylő emberkék. Lehet, hogy nem gyártja már ezt a fajta guminadrágot a cég? Vagy csak a keres­kedők nem rendelnek folyamatosan és elegendőt? Cs. M.-né Szolnok Intézgetik, intézgetik . \ § 1957. márciusáig éldegél­tünk családommal békesség­ben a Vöröshadsereg út 20 d (most már 74.) számú ház­ban, amelyhez 392 n. öl telek tartozott. Ám a leendő felül­járó építése miatt telekren­dezésre volt szükség. A felül­járó építésétől tették ugyanis függővé; nyitnak-e új utcát, szükség lesz-e — és milyen mértékben a telkek megboly- gatására. Tíz évig a telkek átcsereberélésén kívül nem történt semmi. Azaz, 1958-ban kaptam egy értesítést a helyi tanácstól. Eszerint kártérítés címén (melléképületek elbontása, il­letve újraépítése, gyümölcs­fák átültetése) fizettek volna nekem 1840 forintot. Persze, nem fizettek. (Már ezt meg­előzően volt egy felmérés, karózás, de az erre vonat­kozó iratok állítólag szőrén- szálán elvesztek.) 1967-ben végre elkészült a felüljáró. Gondoltam, most már végleg rendezik az öt családot érintő telekproblé­mát. A helyi tanácsnál azt mondták, ez nem az ő fel­adatuk. 1967. december 12-én a Szolnoki Járási Tanács V. B. Igazgatási Osztályához írásban adtam be a rende­zésre vonatkozó kérelmet. — Azóta körülbelül öt alkalom­mal kaptam különböző érte­sítést: legyek türelemmel; még az ÁFTH-nak fel kell mérnie a portákat stb. 1969. január első napjaiban ez is megtörtént. Reménykedtem hát, de hiába. 1970. január 29-i keltezés­sel (a levél száma: 15.063/ 1970.) az alábbi értesítést kaptam a járási tanács igaz­gatási osztályától: „ ... in­gatlan megosztási kérelmével kapcsolatos ügyiratait hatás­kör hiányában érdemben in­tézni osztályunk nem tudja. Azokat a Járási Tanács V. B. Építési és Közlekedési Osz­tályához tettük át.. Hisszük, hogy az építési­közlekedési osztály intézke­désére nem kell éveket vár­nunk. Török Mihály Szajol A kettőből egy is jó volna Három éve annak, hogy a tiszakürtí ÁFÉSZ az addig két he­lyen árusító tiszaugi boltét egy helyre telepítette. A két bolt a Kislányom hallatlan szorgalommal igyekszik elsajátítani a gyorsírás „tudományát”. Órákon át rója a sorokat. Néha már ma­gam is szédülök bele. Szegény gyerek! Tizenöt-húsz oldal meg se kottyan neki naponta. De ez még hagyján! Állítólag el is tudja — és el is kell — azokat a jeleket olvasni. Parlamenti gyorsíró lesz még ebből a lányból, meglásd! — mondogatom gyakran életem párjának. Az ÁPISZ azonban gyorsan lehiggasztja reményeimet. Sze­mem fénye ugyanis „eszi” a gyorsírófüzeteket, helyesebben csak „enné”, ha volna. Mert Szolnokon csak nagyon ritkán lehet kapni gyorsíró fűz etet — kezdőknek. Pedig a kezdő gyorsíró még csak nem is haladó... S mikor lesz belőle gyakorlott gyorsíró? Soha­sem, ha még füzetet sem lehet beszerezni a megyeszékhelyen a kezdőknek. (Az iskolában azt mondják: vidéken próbáljunk venni.) N. E.-nc Szolnok A válogatós kazán ,-,Elfagytak a rózsák” cím­mel bírálta munkatársunk lapunk február 5-i számában, a kisújszállási Rózsakért ét* termet. Amikor oda betért — írta —, nem volt valami ven­dégmarasztaló meleg; kabát­ban ültek az enni-, innivá- gyók. Nagy Lajos, a kisújszállási ÁFÉSZ igazgatósági elnöke körülbelül így mentegetőzött válaszlevelében — amit sze­rinte maradéktalanul elfo- godhatunk: A Rózsakért étteremben a fűtőberendezés megfelel az igényeknek, nem az ÁFÉSZ tehet róla, hogy nem kapnak a fűtéshez minőségi szenet. Vinyisztó típusú kazánjuk van, amelyik meglehetősen válogatós; lengyel minőségi széntől, koksztól vagy briket­től hajlandó csak elfogadható meleget biztosítani a helyi­ségekben ... Megfelelő szenet csak a lakosság terhére tud­nának biztosítani. Az ÁFÉSZ vezetői nem vennék a szí­vükre, hogy miattuk hideg otthon várja a kisújszállásia­kat. ■?r Ilyen áldozatot mi sem kí­vánunk a kisújszállásiaktól. Aki melegedni akar a Rózsa­kertben, vágjon be gyorsan két fél konyakot. Ez az ÁFÉSZ-nak is olcsóbb. Meg a fagyoskodó vendeg is job­ban jár, mintha két hétig táppénzen nyomja az ágyat. S végül: január, februári... itt a nyár! Űgysem lesz már sokáig szükség arra a válo­gatós kazánra. Egy helyben topog a háztáji állatállomány Évek óta olvasom lapju­kat, s figyelem a megjelent cikkekét, amelyek a háztáji állatállomány folytonos csök­kenésének okát keresik. Fel­sorolni sem lehetne az eddig elhangzott indokokat. S az igazi indokot talán még sen­ki sem találta meg. Nálunk, az Üttörő Tsz-ben négy éve alakult meg a ház­táji bizottság. A megbeszélé­seken javasolunk, vitatko­zunk. Javaslatainkat a tsz a legtöbb esetben el is fogadja, így valósult meg a nyári le­geltetés, a szemestakarmány beszerzése stb. A háztáji te­héntartás mégsem nagyon halad ötről a hatra. Miben látom én ennek okát? Tehenet csak úgy érdemes tartani, ha megvan a napi 10—12 liter tej. Ehhez vi­szont bőséges és lédús ta­karmányra van szüksége az állatnak. Ezt nehéz előte­remteni. Ebben a tsz csak kevés segítséget nyújt. Ma­rad az árokpart, az útszélek „termése” — kiskaszával, ge- reblyével összegyűjtve, késő esti, hajnali munkával. A tsz-tagnak a közösben ,is helyt keli állnia, nem ma­rad hát szórakozásra, tv-né- zésre idő, sokszor még pihe­nésre is kevés. A takarmány­előkészítés, a fejés, a tejbe- hordás megint csak sok időt vesz igénybe. Ki vállalja ezt? Csak az idősebbek. A fiatalok már nem kötik le magukat. M JOGI TANäCSflDo A szakmunkástanulók társadalmi ösztöndíjáról A társadalmi tanulmányi szerződésről szóló hatályos rendelkezések lehetővé te­szik a vállalatoknak, hogy szakember szükségletük ki­elégítése érdekében a szak­munkásképző iskola nappali tagozatának hallgatóival ta­nulmányi szerződést kösse­nek. Az ilyen szerződésben a vállalat arra vállal kötele­zettséget, hogy a tanulmá­nyok időtartamára az ipari tanulónak ösztöndíjat fizet, a tanuló pedig tanulmányai­nak folytatására és a kép­zettség megszerzése után meghatározott időn keresztül a vállalatnál munkavégzésre kötelezi magát. Az ösztöndí­jas végzettségének megszer­zése után annyi hónapon át köteles a vállalatnál munka- viszonyban állni, ahány hó­napon keresztül a vállalat részére ösztöndíjat folyósí­tott. Ebbe az időtartamba a sorkatonai szolgálat, vagy a gyermekgondozási segély fo­lyósításának időtartama nem számít be, kivéve ha a felek ennek vagy egy részének be­számításában megegyeztek. A múlt év végén megje­lent 8/1969. (XI. 25.) Mü.M. számú rendelet az így folyó­sítható ösztöndíj összetételét, mértékét és folyósításának módját az alábbiak szerint szabályozta: A népgazdaságnak fontos és a helyileg nehezen beis­kolázható szakmák szak­munkás utánpótlásának elő­segítése érdekében csak ta­nulóviszonyban álló szak­munkástanuló és elsősorban a felvételben érdekelt válla­lat között létesíthető tanul­mányi szerződés. Más -válla­lat a tanulóval csak akkor köthet tanulmányi szerző­dést, ha ahhoz a tanuló fel­vételében érdekelt vállalat hozzájárul. Ha a tanuló fel­vételében érdekelt vállalat nem kíván a tanulóval tanul­mányi szerződést kötni, az említett hozzájárulást nem tagadhatja meg A tanulmányi szerződés alapján adományozható tár­sadalmi ösztöndíj mértéke a tanulmányi eredménytől és az egy családtagra jutó jö­vedelem nagyságától függet­lenül egységesen havi 250 fo­rint. Ezt az összeget a tanu­ló részére a külön jogszabály­ban előírt — szakmától, év­folyamtól és tanulmányi eredménytől függően megál­lapított — szakmunkástanu­ló ösztöndíjon felül kelj biz­tosítani. A társadalmi ösz­töndíjat a tanulmányi szer­ződés megkötésének időpont­jától az ösztöndíjas tanulóvi­szonyának megszűnéséig kell fizetni. A társadalmi ösztön­díjat akkor is folyósítani kell, ha az adományozó vállalat a tanulót teljesítménybérben, vagy szakmunkásbérben fog­lalkoztatja. Szüneteltetni kell viszont a társadalmi tanul­mányi ösztöndíj folyósítását akkor, ha az ösztöndíjas ta­nulóviszonya fegyelmi bünte­tés miatt szünetel, vagy ha a tanuló saját felróható maga­tartása miatt tanévet ismétel. Az ipari tanulókkal kötött tanulmányi szerződéseket a szakmunkásképző iskola igazgatója hagyja jóvá. A szerződés tartalmát a válla­lat és az ösztöndíjas csak közös megegyezéssel módo­síthatják. A szerződések tel­jesítésével kapcsolatos jog­viták eldöntése a bíróság ha­táskörébe tartozik. A hómunkások bérének felemelése A rendkívüli hómunkákkal kapcsolatos bérezések, bér­pótlékok és egyéb juttatások szabályozásáról szóló utasí­tást a munkaügyi miniszter a 127/1969. (1970. I. 2.) Mü.M. számú utasításával módosí­totta. Az új szabályozás szerint a vállalatok által foglalkozr tatott alkalmi hómunkások részére napi 8 órán keresztül végzett hóeltakarítási mun­káért az eddigi 60 forintos munkabér helyett 70 forin­tot kell fizetni. A vállalat ál­lományába tartozó fizikai dolgozók részére a munká­ban eltöltött időre óránként 2 forint hópótlék fizethető. Dr. Cs. I. A tejre pedig nagy szük­ség van, öregnek, fiatalnak egyaránt. Könnyebb egy-két liter tejet megvenni, mint „előállítani”. De mi lesz, ha a végén mindenki csak ven­ni akar? Éppen ezért azt ja­vasolnám: a kereskedelem hozzon forgalomba olyan kis­Sz N. Péter, Kőtelek: Szeret­nénk megnyugtatni önt és kétkedő ismerőseit. A kérde­zett személy éppen jó mun­kája elismeréséül került az gépeket, amelyeket a háztá­ji állattenyésztésben is lehet­ne hasznosítani (szecskavágó, fejőgép, önitató). Állami tá­mogatást, kedvezményt adná­nak a megvásárlásához. Több­re mennénk vele, mint gon­dolnák! Kocsis Márton Mesterszállás említett intézmény élére, — amelynek korábbi Vezetője egészségi állapota miatt ker­té felmentését. A Jászsági Építőipari Szövetkezet felvételre keres darukezelési különleges gépjármű- vezetői jogosítvánnyal rendelkező Panther autó darura kezelőt Fizetés megegyezés szerint. Felvételre keres továbbá építőipari (kőműves, ács) szakmunkásokat, valamint segédmunkásokat. Jelentkezés: Jászberény, Ady E u. 36. szám. BUDAPESTI KIEMELT MUNKÁRA KERESÜNK kőműveseket, segédmunkásokat (15 éves kortól is) kubikosokat, ácsokat, komp>tt brigádokat Is felveszünk Állandó budapesti munka, teljesítménybér, szállás, étkezés munkaruha, ÁPRILIS 4. KTSZ. Budapest, VIII., Auróra u. 23., Munkaügy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom