Szolnok Megyei Néplap, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-08 / 33. szám

1970. február 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nagyon jó plasztikai anyag, kitűnő rendezésben Nagy István gyűjteményes kiállítása Tél a fanya Nagyon jó plasztikai anyag kitűnő rendezésben — tömören így fogalmazhat­nánk meg Nagy István szob­rászművész kiállításának él­ményét. A művésztől az utóbbi ’évek szolnoki tárlatain leg­inkább kisméretű ólomkom­pozíciókat láthattunk, ame­lyek talán éppen méretük, s kényszerű biztonsági szem­pontok miatt sokszor szeren­csétlen rendezés következté­ben nem kapták meg a szükséges figyelmet Ezért kell kiemelni elsősorban dr. Láncz Sándor munkáját, mert olymódon válogatta -egymás mellé a szobrokat, ■hogy azok együttesen élénk­be helyezik, kibontják a művész alkotói koncepcióját. Nagy Isitván a főiskola el­végzése után egy évvel ke- Tült Szolnokra, itt érlelődött művésszé. Jelen gyűjtemé­nyes kiállítása végigvezet fejlődésének útjain, első íz­ben tárja közönség elé tíz­egynéhány év küzdelmeinek, gyötrődésének eredményeit. Bemutatott darabjai között több akad, amely egy hosz- fczabb időszakon keresztül alakult- módosult végső fox-- májáig. A szobrászművészt formateremtő fantáziája a natúréhoz jobban kötődő szemlélettől egyre inkább az elvontabb modellálás felé vezérli. Meg kell jegyezni azonban, hogy munkál so­sem válnak csupán formalis­ta dekorációkká, mindig a figura belső tartalma, az alakok egymáshoz való kap­csolata dominál a hozzá íze­sülő formán. A már több ízben, kiállí- taskritikákbah, majdnem minden műteremlátogatásról készült írásban megemlített „Bari”, „Csikó’’ figurák a korábbi évekből valók- s Nagy István művészi oeuv­re-jenek egyik szálát adják. Igen nagy figyelem és szere­tet a természet iránt képes csak ilyen megkapó repro­dukálására. Ezek az egy-egy kedves mozdulatot, a fiatal állatoknál ellesett suta-bota pillanatot megragadó kis szobrok mai napig terméke­nyen vonzzák a művészt Csak a figurák külső formá­ja lett sommásabb, telibb, a létrehozó erő, s a mű ki­váltotta érzelmi hatás válto­zatlan. Míg az 50-es évek állatalakjai hívebben ragasz­kodnak a látványhoz, a 60- as évek második felében ké­szült figuráinál már nem tartja lényegesnek a művész az aprólékos részletek kidol­gozását Ez az összegzettebb modellálás azonban nem von el semmit a kis szobrok fentebb említett jellemzői­bőt 1965-ds két „Sünike” munkáján már az egységesí­tett felületek törvénye ural­kodik. A kis állat megragadó pofácskája. a tüskelabdából kintfelejtett. békésen kinyú­ló kis láb simogatnivaló életszerűségével mosolygás­ra készítet. Ezt érezzük ..Ma­jomanya” kompozíciójának ölbezárt kicsinyénét vagy a „Kiselefánt” kerek-bumfordi formáinál i& Ugyanés az erőteljesem formázott, kerekded tömbből kibomló plaszticitás nyomja bélyegét többek között „Gesztenyeárus” kompozíció­jára és „Kuporgó” terra­kottájára. Nagy Irtván munkásságá­ban a férfi, nőalakok, páros kompozíciók legalább olyan intenzitással varnak jelen, mint állatfigurái. Stilirálisan hasonló jegyek kísérik ezirá­nyú munkásságát is. Vagyis a részletezőbb előadásmód­tól halad a lényegkiemelő, egységesítő formakultúra fe­lé. A kiállítás első termé­ben három korábbi, kisbron- za fogad, majd a „Szolnoki szfinksz” ízes alföldi tek­tonikájával azonnal a mű­vész jelenlegi problematiká­ját érinti. A kompozíció nyilvánvalóan magában rejti a kubizmus áramlatá­nak tanulságait. Viszont a fekvő nőalak belső geomet- rizációt rejtő dús testegysé­gei minden erőltetettség, erőszakos szándékosság nél­kül illeszkednek egymáshoz. A művész strukturális ér­deklődését a kiállítás ólom- szobrainak szép sora bizo­nyítja A „Gondolkodó”, a ,-Nagy attrakció” kettős fi­gurája, az „Anya gyermek­kel” sőt a „Bimbózó szere­lem” sorozat is a síkokkal és szögekkel éi-vényesített mozdulatkompozíciók térbe helyezésének lehetőségeit tárja elénk. A páros plaszti­kák alakjai erős kontra­poszttal kapcsolódnak egy­máshoz. Néhány legújabb munkájánál áttört felületek, szépívű belső terek jelent­keznek, amelyeknél az él­ményt a külső-belső terek viszonyulása, a fény-ámyék játéka is növeli. (Szerelmes­pár I, II.) Nagy István legfrlseb­ben meghódított anyaga a samott. Érdekes módon ezen a területen is első munkái állatfigurák voltak. Viszont korábban megszerzett esz­köztárát azonnnal alkalmaz­ta az új területen, s így >,Zsiráf”, „Kosfej”, „Bölény” munkái az előző években el­sajátított sammázott, egysé­gesített felületek jegyeit vi­selik. Samottmunkái között kiemelkedik „Jónás a cet­ben” kompozíciója, ahol a formai sűrítőkészség, az át­tört vonalak mellett a hal­ban kuporgó apró figurával jelentkezik Nagy István hu­mora is. S erről az utóbbi munkáinál megfigyelt új vonásról feltétlen kell még beszélnünk. A humor is úgy jelentkezik a szobrászmű­vésznél. mint előbbi mun­káinak gondolati tartalma, vagyis bővérű plasztikai for­mában. Míg kedves „Játszó gyermek” sorozata, vonzó mackó figui-ái, állatkái mo­solygásra késztettek. addig újabb samott-alakjai között van, amelyik hangos kacajt vált ki a hirtelen rátekintő­bői. így „Török basá”-ja po­cakjával, hosszú pipájával, amely gyermekmondókáin­kat juttatja eszünkbe, vagy a peckesen esetlen „Csikós” figurája. S hogy a klasszikus for­maalaki tás sem áll távol Nagy Istvántól, azt bizonyít­ják a szolnoki Felszabadu­lási Emlékmű pályázatra ké­szített lemezdomborított nő­alakjai, s a nyugodt harmó­niát árasztó, Bonyhádon fel­állított .,AUó leány” szobra. A kiállítást néhány portré, valamint a művész ígéretes kerámia próbálgatásainak néhány darabja egészíti ki. A madárformákat idéző edé­nyek, különösen az élénk vörös mázú, hasas kancsó, az igazán jelentős és gazdag összegző gyűjteményes kiál­lítás utáni új. izgalmas uta­kat sejteti. A kiállítás február 22-ig tekinthető meg n Dam­janich Múzeum kiállítóhe- lyisógében. Egri Mária Szombati szemle a szolnoki piacon A tegnapi piacra aránylag sok terméket hoztak az el­adók. Élő csirkéből a tsz-ek mintegy 630-at, a magánter­melők pedig több mint 80- at> hoztak eladásra és az át­lagár 22—28 forint között volt. Tyúkból a 290 .kilo­grammot többnyire 26 forin­tos áron adták. Tejfelből és túróból arány­lag a szokásosnál valanü kicsivel jobb volt a félhoza­tal. Bőven volt viszont to­jás, a magántermelők több mint 8500-at, a tsz-ek pedig mintegy ezer darabot hoz­tak eladásra. A felhozatal növekedése többnyire az áron is észrevehető volt, mert 1,50—1,60 forint között adták darabját. Burgonyából több mint 1500 kilogramm volt a Pia­con és az áru minőségétől függően 2.60—3,50 forint kö­zött váltakozott az eladási ára. Sárgarépából, petrezse­lyemből is a szokásos volt a felhozatal és a kilogram­monkénti ár 3—4, illetve 5— 6 forint között váltakozott. Aránylag stabilizálódott a vöröshagyma ára, a most felhozott mintegy 55 kilo­gramm 5—7 forint közötti áron cserélt gazdát. Fejes­káposztából és kelkáposztá­ból a kínálat meghaladta a 2000 kilogrammot, az ár pe­dig a 2,50—5 formt között volt. Parajból 20 kilogramm volt a kínálat és 20 forint volt az átlagár is. Almából több 4100 kilogramm cse­rélt gazdát a piac alkalmá­val, többnyire 4—6 forint közötti átlagáron. Évi 1 millió dollár bevétel — film­szolgáltatásokért Szívesen és sokat dolgoz­tatnak hazánkban a nyugati országok filmgyártó cégei. A MAFILM alkotócsoportjai, a Pannónia Stúdió rajz-, báb, animációs filmeseinek mun­kája a magyar filmlaborán­sok szaktudása Európa szer­te elismertek, ugyanakkor áraink is kedvezőek. 1969- ben hozzávetőlegesen egymil­lió. az elmúlt három évben pedig csaknem hárommillió dollárt jövedelmeztek a kü­lönböző külföldi rendelésre adott filmszolgáltatásiok. Ar­ra külön ügyelnek az illeté­kesek, hogy a bérmunkák ne hátráltassák a hazai filmek készítését; minden esetben csak a gyártási kapacitás ter­hére vállalnak külföldi meg­bízatást Már ez év januárjában is sok rendelés érkezett a Hun- garofilmhez a nyugati orszá­gokból. Ezek alapján február közeoén nálunk k~zdi meg Bernhard Wicki rendező, a mainzi tv-adó részére egy játékfilm forgatását. Áorilis- ban a kölni tv-adó az Állami Bábszínház „Petruska” elő­adását veszi fel a Pannónia Stúdióban pedig Dargay Atti­la rendez frahcia cég ren­delésére egy csaknem 30 rész­ből álló La Fontaine mese­sorozatot Az utóbbi időben meg­szaporodtak a reklám filmek­re vonatkozó nyugati meg­bízások is. Az esetek több­ségében magyar rendezőt kérnek a partnerek. Ez év januárjában kétszer annyi reldámremdelés érkezett, mint 1969-ben egész évben. A külföldi felkérésre ké­szített, művészileg magas­színvonalú, s a hazai közön­ség ízlésének is megfelelő al­kotásoknál a Hungarofílm fenntartja a magyarországi forgalmazás jogát. így a tv várhatólag sugározza maid például Mihályi! Imre ren­dezőnek a nyugatnémet tele­vízió részére forgatott film­jét, amely Palotai Boris „A férfi” című kisregényéből készült, főszereplői: Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán. Lakókocsi — vízen. Fe­lülről, a gát oldalából nézve egy félmaréknyi a „Kunság” tanyahajó. Benn, a lakóka­binban otthonos meleg, a készülő ebéd illata fogad. Papp Istvánná tíz éve él vízen családjával. Ha ven­dégek népesítik be a kis „luxushajót” ő a hajósza­kács, ha itt a „behajózás A férfiak a közös kabin­ban épp melegednek. Talán fel sem tűnik a 12 ágyas szoba sivársága, ha nem lá­tom a „Kunság” pazar be­rendezését Tenyérnyi hely jut itt mindenkinek. Csak gömyedten fémek el az alsó ágyakon a szálfanagyságű, erős matrózok. Az imént fejezték be a hajóállítást. Alacsony a víz­állás. most elxhez kell igazí­tani a köteleket és a tá­masztó gerendát. Délután is dolgoznak; kimerik a vizet a hangárból (hajófenék). Van munka ilyenkor, télen is, bár most nem rakodnak a part- védelemhez sem követ, sem rozsét. Most folynak a téli karban,tartó munkálatok. Már csak egy hónap van hátra a pihenőből, s aztán ismét útrakelnek. Az idei tél mégis igazi pi­henőnek számít, mert nem kellett naponta jeget vágni a hajótest mellet. Ha befagy a Tisza, hófúvásban, mínusz 20 foknál sincs megállás! A jég megroppan tana a hajót, ha hagynák körülfagyni... Harminckettőből tízen A beszélgetési erre a kér­désre élénk vitává alakul át. Art mondják, hiába töltenek ilyenkor otthon hosszú hete­ket a szabadszombat beveze­tése óta — amit ők egyszerre szoktak kivenni, a téli hó­napokban — mégsem örül­hetnek a kényszerpihenőnek, így ugyanis elesnek a beha­józás, őrség és üzemórapénz­től, az alapfizetés pedig igen alacsony. Szavaikkal igazolják az el­Bolyong a falu utcáin, ke­resi a gyermekkorát. El­koptak azóta, régi libalege­lők, összébbszorult a pity- pangos játszótér. Megnőtt a falu... Megy a keményarcú férfi az utcán, megállnak az em­berek, nézik. De ismerős ez az idegen, de hasonlít vala­kire. ..?! Megáll deres, feketehajú ember az utcán, hunyorog, kutat. Olyan most mint egy gyerek, aki éppen mozaikból rak össze várat. Aprócska házikó a vár. All a konokfejű férfi a nagyanyja háza előtt. Negy­ven év után is rátalál a roz­zant házacskára, gyermekko­rára. Amott, az iskola, ahol elő­ször faragta a padot, özsze- mű, ijedt kis diák volt, ilyennek látom a negyven éves fényképi-ől. Deresedik, szlávos lágy­sággal ejti a kemény mással­hangzókat. Kojtol a- petróleumlámpa, elillan a füstje, mind az idő. Petőfit volna kedvem idézni: ......cserebogár, sárga csere­bogár”. S öiymosi Ignác fiával. Já­nossal találkoztam Jaszárbk- szállason. Maidhogy negy­ven év után látogatott haza szülőfalujába, kedves nagy­néniéihez. az ángyikákhoz, un okát °rtvér h ez. Az édesapja a magvar munkásmozgalom kiemelke­dő egyénisége volt — és már­tírja. 1930-tól a Kommunis­ták Magyarországi Pártja ideje” ő is felcsap matróz­nak. Most kizárólag harma­dik hivatásának él: háziasz- szony, beteg kisfiát ápoló anya. Megmutatja a barátságos, tiszta, kényelmes, kétágyas kabinokat, a télen üresen ásító klubszobát, majd átka­lauzol a szomszédos ,,B” la­kóhajóra. só benyomást: nem megfele­lő ez a hajó szociális szem­pontból. Nincs rendes tisztál­kodási lehetőség. Csak akkor járhatnak át a „Kunságra”, a fűtött zuhanyozóba, ha tanfolyamosok vagy üdülők miatt fűtik a szomszéd ha­jót Hiába kaptak olajkály­hát is; az alsó ágyakon dide­regnek, a felső ágyakon iz­zadnak az alvók... Pedig té­legmagasabb hazai operativ szervének, a titkárságnak tagja. Szervezi a Parasztok Lapja kiadását, a párt meg­bízásából. az altkor már emigrációban élő Károlyi Mihállyal tárgyal, majd ha­zatér az Országos Paraszt Bizottság ülésére, elfogják, hónapokig kínozzák, újra börtönre ítélik. Amikor kiszabadul, a párt­tól azt az utasítást kapja, hogy hagyja el az országot, mert veszélyben az élete. — Amikor kijött a börtön­ből, mii aznap itt volt. Gye­rek, voltam, nem nagyon ér­tettem miért kell azonnal mennünk. Éjszaka még itt voltak a baratai, Gál János bácsi és a többiek. — felköl­töttéli, mennünk kellett. Va­lameddig velünk jött a vo­naton. de az osztrák határ előtt leugrott. Akkor már keresték. Mink Svájcba men­tünk. ott már vártak ben­nünket... Vele ciak két év múlva találkoztam Moszkvá­ban. Akkor már nagyon be­teg volt, rögtön kórházba vitték. — A kommunista emigrá­cióval való kapcsolatáról mit tud? — Tisza Antal volt a leg­jobb barátja. Sokan, nagvon sokan iártak hozzánk, a be­tegágyához is. Meg négv évig élt — élt? — de feküdni nem tudott, mindig ülve aludt. Egv ép hélv sem volt a testén. 1938 január 22-éri halt meg. Hamvait, ahogy kívánta szétszórták... — Az utolsó találkozás? — Pér nappal a halála előtt kért... „Amikor haza­jutsz kisfiam, majd haza­jutsz, menj el a Margit kör­ien is itt kell tölteniük az éjszakát, őrségen. Megkérdezem, nagy-e itt a vándorlás? Harminckettőből tízen je­lentkeznek, akik tíz évnél ré­gebben élnek és dolgoznak ilyen körülmények között... Akik elmennek máshová dol­gozni, többnyire kezdők vagy házasodni készülő fiatalem­berek. Egy kezdő matróz fi­zetése 90Ö—1000 forint, csa­ládot alapítani ilyen fizetés­sel nem lehet. A többség mégis marad. „Nem érti ezt, csak aki pró­bálta. Bizony, amikor a több keresetért elmentem a vas­úthoz mozdonyvezetőnek, ahányszor csak átmentünk a hídon és megláttam a vizet, a szívem fájt. hogy nem ha­józhatok. Vissza is jöttem, alig kilenc hónap után” — magyarázza Pénzes Pál. — ob — fia úti fegyházba, majd meg­mondják. melyik volt a cel­lám. Van ott egy régi-régi rozsdás vízvezetékcső, abba dugtam el amiket a börtön­ben írtam. Add oda. az ott­honiaknak. Majd egyszer...” En voltam a legidősebb fia, nekem mondta el, — de úgy tudom, a háború alatt a cel­lája is szétroncsolódott. Sze­rettem volna akkor haza­jönni. .. — „Akkor?” A felszabadí­tó harcokra gondol? — Igen, a honvédő hábo­rúra. Magyarország felszaba­dításában én nem vettem részt, Lengyelországon át harcoltam Berlinig. Két öcsém meg otthon elesett: Bóluska valahol Sztálingrád alatt, Lajos meg Leningrad védelmében Nem tudom hol a sírjuk. Apánknak sincs.., — A háború után? — Anyám, 1954-ben halt meg, párt-nyugdíjat kapott Én gáz- és vízvezetékszerelő vagyok, Moszkvában élek. A nagyfiam pilóta, a kislányom még iskolába jár. * Jönnek az ángyikák. az unokatestvérek, a rokonok. Ölelgetik. Jánoska, ígv szó­lítják. Negyven év után is Így ismerik fel egymást. A keményarcú ember mo­solyog. lágyan, ejti a mással­hangzókat A községi pártbizottság épületének falán ott az édesapja emléktáblája. Friss koszorú van alatta A falu­beliek megállnak összehőlin- tanak. „A fia koszorúja." Tiszai Lajos A „mostohagyerekek" A jász kubikos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom