Szolnok Megyei Néplap, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-08 / 33. szám
V Stampedli és fűrészpor „Randevú" a vizsgán A tanársegédekkel kapcsoKezdetben vala az úgynevezett Kritikán Aluli Italbolt Kocsma, talponálló, bar-sör-pálinka kimérés, egyszóval kricsni. Ahol köröskörül „le volt rugdosva” a fal» ahol a kőpadlón, bokáig ért a kéthetenként fú- részporral tömörített latyak, ahol a csapos hüvelykujja esetenként minima félig merült a stampedli cseresznyéibe. És ahol soha semmilyen ellenőrzés nem talált egyetlen dolgot sem rendben. Aztán jött a Határozat. A Felsőbb Szerv Keze, mely egyetlen tollvonással hetekre, sőt hónapokra otthontalanná tette a népes törzsvendégkoszorút: civilizálást, azaz átalakítást rendelve el. Az építők fúrtak, faragtak, véstek, bontottak — újjávarázsoltak azért a 3, 4, 5 stb. százezerért. És végül eljött a „határidő után három hónappal”» amikoris megható kis házi ünnepség keretében — melyen a Felsőbb Szerv kiküldötte is résztvett — átvágták a bejárati ajtón a nemzőtiszínű szalagot, s átadták rendeltetésének a megszépült Italkombinátot. A civilizárió befejezte művét.. Három perccel később már be is futott az első törzsvendég, Böncsök Alajos kétkezi szénlehordó szakmunkás személyében. A nép- sz'lrű Lojzi eíképedten és határozott rosszallással nézett körül a helyiségben. Második otthonát annyi hónapi távoliét után, teljesen féldúltan találta. A falakon vakító csempe. Az asztalok mellett modem vonalú, műbőrrel bevont székek. A / pult, a régi, kedves, sör-bor- pálinka-lében ázó pult most Száraz. 8 ráadásul cirádás lapokkal van befedve. A mozaiklapos padlón sehol egy szótfcaposott cigaretta, sehol egy törött kinizsis üveg. És a Dagadt. Irgalom atyja, a mindig csapzott, fekete körmű Dagadt! Ragyogó tisztára sikálva, hófehér köpenyben» középen nyílegyenesen elválasztott pomá- dés hajjal áll a pult mögött, é fontoskodó képpel mér egy féldecit, szent ég, pontosan egy féldecit a ráadásul teljesen átlátszó pohárba, Lojzit nyomasztotta a nagy ragyogás. Bambán bámult a plafonra és zavartan köhécselt. akárcsak 42 éve, az első áldozáskor... Minden meggyőződés nélkül felhajtott hét—nyolc féldecit. Ettől kicsit összeszedte magát: óvatosan, szinte kísérleti jelleggel kétszer a padlóra köpött. A Dagadtra sandított. Az tüntetőén félrefordult, de mintha széles képén a régi, emberi, bamba vigyor első jelei! mutatkoztak volna. „Még egyet”? — intett, s kéretlenül mérte is a kilencediket. Hüvelykujja bátortalanul a pohár szélére csúszott... Befutottak a haverok. Né- hányan visszaléptek az ajtó elé, megnézték a házszámot» a cégért, a szomszédos házakat, aztán gondos lábtörlés után hitetlenkedve visszajöttek. Valaki elcsukló hangon, citromos limonádét rendelt... És ekkor Lojzi, széles mozdulattal a helyiség közepére dobta a csikket. Döbbent cseni Az eddig halkan beszélgető, jólnevelten félkönyökre támaszkodó haverok izgatottan várták: most mi lesz? Nos, a Kossuth még füstölt egy darabig, aztán elaludt, de ezen kívül az égvilágon semmi említésre méltó sem történt. Valaki halkan rázendített az „Akácos út”-ra» az öreg Pucsai megkezdte az „És akkor lecsapott mellém a lövészárokba egy digó gránát...” című állandó műsorszámát, a takarítónő, aki eddig tétlenül bújdokolt egy oszlop mögött, a köpenyzsebéből fűrészport kezdett szórni a földre, a Dagadt pedig megkönnyebbült sóhajjal beeresztette hüvelykujját a következő stampedlibe. A hangulat meg volt mentve. A 3. 4, 5 stb. százezer sorsa viszont meg volt pecsételve... Egy hét múlva a régi, jól bevált latyakkeverék borította a padlót, és eltűnt az Utolsó hamutartó is. Két hét múlva kitört az első ablak. Három hét múlva kettészakadt az első műbőr székbevonat, s a többit, gazdasági megfontolásokból Mócsai kartárs» az üzletvezető, be- hordatta a raktárba. Egy hónap múlva lehullott az utolsó csempe is; ekkor nyerte vissza a helyiség teljesen régi fényét, a törzsvendégnek annyira hiányzó ■ütt/honos jellegét és... és ekkor zárta így Mócsai kar- társ az elszámolókönyvet: „Az átmenetileg visszaesett forgalom ma végre elérte, sőt 16,7 százalékkal túl is szárnyalta az előző év ha- {>>nló időszakának bevételi szintjét...” •— puskás —* latban az embernek fenntartásai vannak, ö azonban a nagy kivétel. Fiatal, 26 éves, nagyon okos, sőt csinos is. Mindez elviselhető, de akadt egy megbocsáthatatlan bűne; nem a férfinemhez tartozott. Hajadon létére szerelmes óolt bele az egész tanszék. a professzortól a hallgatókig. A vizsgázó az ajtó előtt feszengett Magas, szélesvál- lú fiú, nyílt, őszinte tekintetted. — Mehettem volna az öregnél, de ha már itt van ez a nő...! — villant át agyán. Udvariasan, rövid kopogással jelezte jövetelét, s választ sem várva már be is lépett A tanársegéd az ablaknál állt, s szemében őszinte csodálkozás tükröződött. Szoknyája annyira rövid volt, hogy a fiú inkább az arcát figyelte. — Tegye le a kabátját s foglaljon helyet! — bátorította kedvesen a jelöltet. A hölgy is leült vele szemben az asztalhoz. — Ezekbe a szemekbe bele tudnék bolondulni! — nyomott el egy sóhajt, s másodpercedé alatt határozott; meg fogja hódítani. Miért ne? Eddig még mindig sikerült. Tekintete a ttsztakék szemekre siklott, majd a világ legtermészetesebb hangján duruzsolta: — Milyen rúzst használ? A kérdezett elpirult» s megigazította haját — Ha megengedi, én kérdezek először — Bocsánatot kérek, természetesen. Csak még any- nyit szeretnék... — Beszéljen kérem a tárgyról! — vetett véget a diskurzusnak a tanári szigor. Az ifjú nagyot nyelt, homlokát tenyerébe temette. Semmi sem jutott eszébe. A tárgy... a tárgy olyan szó, ami a kit, mit» kiket, miket kérdésre válaszol. Kezdte elveszíteni egyensúlyát. Könnyű, nagyon könnyű! — ismételgette. A tárgy... a tárgy... Űristen! Semmi nem jut eszembe! Megtörölte izzadó homlokát, majd lassan, fojtottan kezdte. A kék szemek egy ideig figyelték, majd a lány törte meg a csendet. — Ez mind igaz» de most már a címről is beszéljen! Mindketten elpirultak. A fiú utolsó erőfeszítéssel igyekezett — Szeretem magát! Mikor és hol találkozhatunk? A csillogó tekintet mereven figyelte az ifjút. — Más szava nincs? 1, Más.,, nem jut eszébe? — Nem, nem jut — hebegte az elégséges reményében. — S ha segítek? — Akkor sem... Hallgattak. A lány az asztalra tett könyvet lapozta, Mégegyszer „ fiúra nézett. — Szeretnék magáyal találkozni! — esedezett újra. A lány szeme összeszűkült, s a fiúra villant. — Kendben van! Táléikor zunk. — Köszönöm, köszönöm. Tudtam. Mikor? — Február 13-án, újra itt! A lányra pillantva nem értette a dátumot, — Miért olyan soká? Hamarabb nem lehet? S itt? —» Nem! — rázta szép fejét a tanársegéd. A fiú a leckekönyvbe pil- lantot, s átfutott agyán a dátum. Mostaár mindent tisztán, világosan értett. Pedig abban csak ez állt: Nyelvészet elégtelen, Nagy Ilona tanársegéd D. Szabó Miklós Balzac- / anekdoták Honoré de Balzac egyszer 20 000 frankos bankkölcsönt akart felvenni. A bankban csak akkor voltak hajlandók ezt az összeget kifizetni, ha Balzac megbízható, azaz vagyonos kezest szerez. Egy hét múlva Balzac ismét megjelent a bankban, de ezúttal is magában. Kérte: most már csakugyan fizessék ki neki a fenti összeget — Miért nem talált kezest? — kérdezte a bankhivatalnok. — Találtam — felelte Bal* zae —, de most éppen nem tud eljönni, mert a cipője a suszternál van. ☆ Balzac egyszer a szolgáját okította: — A hazugság a legcsií-i nyább emberi tulajdonság. Soha ne hazudjunk felebarátainknak. Ezt jól jegyezze meg magának. — De hiszen, amikor a végrehajtó szokott jönni, ön azt üzeni ki neki, hogy nincs itthon — jegyezte meg a szolga. — A végrehajtó nem felebarátom — mondta Balzac borúsan. Farsangi furcsaságok Farsangot köszöntünk: 1970 vidám báli éjszakáit. Ha körülnéz a krónikás a világsajtóban, az elmaradhatatlan báli tudósításokban sok érdekességgel, furcsasággal találkozik. A legfrissebbekből nyújtunk át derűs történeteket: ezek történtek 1970 farsangi éjszakáin. BÉBI-BÁL Palm-Beach-ben is tetőpontra ért a farsangolás. A napokban bébi-bált rendeztek csecsemőknek öltözött felnőtteknek. A nyolcvanhárom ravaszt látott bálanyát gyermekkocsiban tolták a bálterembe, ahol a bébi-matróna cuclisríivegeket osztogatott a Vendégseregnek. A cuclis-üvegekben azonban nem tej volt, hanem eredeti skót whisky... DENEVÉR Dél-Amerikában megismétlődött Johann Strauss örökbecsű operettjének, a Denevérnek históriája. Jósé Messo 42 éves Buenos Áires-i banktisztviselő egy álarcosbálon kivilágos kivirradatig táncolt egy csinos maszkkal, és mi sem természetesebb, mint hogy hajnaliba fülig beleszeretett. Csak ékkor lepődött meg, amikor reggelre a távozáskor part* nere levetette álarcát. A saját felesége állt előtte... BÜNTETÉS André Bemard fiatalembert a minap háromhavi elzárásra ítélték erkölcstelen magatartása miatt. Bemard Ugyanis egy bálon levetette zakóját és ingét, hogy barátjának megmutassa a testére tetovált szemérmetlen képeket. A fiatalember azzal védekezett a bíróságon, hogy bármelyik párizsi mulatóban szemérmetlenebb jeleneteknek a szemtanúi lehetnek, mint amilyenek az ő testén láthatók. A bíró azonban rövid úton elhallgattatta: — Legyen boldog, monsieur, hogy csak háromhavi elzárásra ítélték! A törvény értelmében arra is jogunk lett volna, hogy a pornográf képeket elkobozzuk és megsemmisítsük! ... VIRÄGRUHA Élő virágokból készült báli ruha a legújabb divat az Egyesült Államokban. Aruk változó, az olcsóbbak szegfűből, a drágábbak ibolyából, a legdrágábbak pedig orchideából készülnek. Egyetlen hibájuk, hogy gyorsan elhervadnak, és ezért a divathölgyek nem szekrényben, hanem különleges hűtőszekrényben tartják őket... CSlNI BABA Egy stockholmi bálon megjelent egy lány, hosszú, szőke hajjal, miniszoknyában, kívánatosán. Éjfél után kiderült, hogy a hódító ifjú hölgy tulajdonképpen férfi, s nem is akárki: Carl Gustavnak hívják és Svédország trónörököse. Mindez egy jelmezbálon történt... TÜZOLTÓBAL Egy mexikói kisváros tűzoltó egyesületében hagyományos tűzoltó bált rendeztek. A célt szolgáló épület bejárati ajtaja fölött hatalmas felirat díszelgett: „Drága polgártársaink! Szívesen látjuk önöket hagyományos táfteestélyünkön. Ha házuk kigyúllad, örömmel fogjuk viszonozni látogatásukat!” KATRANYAGY Lucio Silveira 20 éves Rio de Janeiro-i fiatalember egy táncmulatságon a minap alaposan felöntött a garatra, és hajnaltájban — hazafelé menet —, elálmosodott, lefeküdt egy kátrányhalomra és elaludt. A dél-amerikai, januári tűző napon a kátrány megolvadt, Lucio egészen belesüp pedt, s az est leszálltával — ahogy a kátrány megkeményedett —, teljesen bele is ragadt. Ügy kellett a tűzoltóknak alágyújtaniuk, hogy valahogyan kiszabadítsák. Silveria megfogadta, hogy többé nern fog bál után — kátrányba feküdni ... Vj rend a A hivatal új igazgatója megállapította, hogy a dolgozók túlságosan sok időt töltenek el feketekávé főzésével, a mécsesek kritikai megbeszélésével és használt külföldi holmik adás-vételével. Ezért körlevelet diktált, amelyet minden osztályon kifüggesztettek. Ebben a körlevélben, — amely nagy meglepetést keltett, — ez állt: „A holnapi naptól kezdve: délelőtt 10 órától 10 óra 30-ig engedélyezem a kávéfőzést Akik nem főznek kávét, ugyanebben az időben a vállalati büfét vehetik igénybe. A második kávéfőzést 2 óra 30-tól 3 óráig engedélyezem. Külföldről csomagban érkezett holmi bemutatása és eladása 10 óra 40-től 11-ig. Külön rendelkezés hétfőre: a vasárnapi futballmeccsek megbeszélése 8.30-tól 9 óráig.” Az igazgató helyettese megkérdezte a felettesét: — Gondolod, hogy helyes volt ez a rendelkezés? — Meggyőződésem szerint Igen. Eddig naponta négyszer- ötször főztek kávét. Ezzel órák teltek el. Most délelőtt is 30 és délután is 30 perc a kávézás Időtartama. A seftelés pedig eddig szinte egész nap tartott. Most napi húsz percre korlátoztam. — É sa hétfői futball-duma? — Fél óra és nem több! Eddig tönkre tette a hétfői munkát. Egyszer végig hallgattam Komaromit. Másfél óráig ócsárolta a bírót, és több mint egy órán át szidta a saját csapatának középcsatárát. Branyiga II- öt. Most két perc jut a bíróra, hivatalban két perc 'Branyigára, és huszonhat perc az egész meccsre. — No, majd meglátjuk — jegyezte meg az igazgató helyettese. ☆ Pár hét múlva sok helyen 10 és 10.30 között is elmaradt a kávéfőzés. A büfét is kevesen keresték fel. Az igazgató jól számított Az engedélyezett kávé nem nagyon ízlett az embereknek. Sem a hivatali szobában, sem a büfében. Az üzletelés is lecsökkent. Alig nyolctíz percig tartott. Komáromi hétfőn fél perc alatt végzett a meccsel. s csak ennyit mondott: „A bíró hülye volt, Bra- nyigát ki kell tenni a csapatból, Kovásznál nem védhette a gólt.” Egy hétfő reggel az igazgató becsengette a titkárnőjét: —Mit szól hozzá, már a huszadik vállalat vette át módszeremet!? Ilonka lelkesen gratulált. — Tudtam, hiszen remek ötlet volt! — Na, most gyorsan a feketémet, Ilonka! Amíg kicsurog, szeretném, ha elmondaná nekem egyéni véleményét a tegnapi botrányos rangadóról. A titkárnő hidegen válaszolta: — Szó sem lehet róla! Feketét majd tíz és féltizenegy között. Ami a meccset illeti, a megbeszélés időpontja kilenckor lejárt, és már negyédtíz. Sajnálom, de kivétel tones! Pah< ■ ; Révész Tibor ' -.16 A FAKÍK ÉS FIA ‘
