Szolnok Megyei Néplap, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-05 / 30. szám

4 SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 1970 február 5, | ÜZENET VIETNAMBÓL | 7. PORTRÉ-VÁZLAJOK A sokféle élmény nem min­dig áll össze kristályszabályos- ságú rendszerbe. De hiszen nem is ezért érkeztem Viet­nam földjére. Híradást, üzene­tet szerettem volna hozni ar­ról, hogyan élnek, gondolkod­nak 1969 őszén a tegnapról, a máról és a holnapokról. S eh­hez, úgy érzem, nem csak a nagyívű kérdések elősorolása tartozik, hanem sokszor be­szélni kezdenek a látszólag jellegtelen hétköznapi aprósá­gok: mintha homályos üvegen át ismerőst vélnénk felfedezni. A vezető Sokan, nagyon sokan már az első lépéseknél ott voltak. a párt alakulásánál bábáskodtak, vagy hamar vonzáskörébe ke­rültek, s egy életre elkötelez­ték magukat. Megjárták a bör­tönöket, barátságok így is szö­vődtek. Megfontolt szavú veze. tőkkel találkoztam. Ehhez vala­mi csodálatos mély élet- és emberismeret társul. A megyei vezető nem csak az országos horizontig lát el, hanem elemzi a világpolitikai helyzetet, a várható fejleményeket. A köz­ponti bizottság egyik tagjával is volt alkalmam találkozni. Halk szavú, az esti órákban már láthatóan fáradt, de sem­mi szünetet nem tart, míg gon­dolatláncolatát végigjárja. Egy­szerű ember, türelmes bölcses­séggel — mintha a vietnami párt politikája öltött volna tes­tet. A kulturális kapcsolatok bizottsága egyik vezetője arra a kérdésre, járt-e már nálunk (mert asztalszomszédját gyógy­kezelték hazánkban), mosolyog­va jegyezte meg: még nem elég beteg ahhoz, hogy ilyenfajta pihenésre, kikapcsolódásra sor kerüljön. Tréfás megjegyzés volt, nem kevés igazsággal: a vietnami nép vezetői hallatlan szívóssággal — és egyszerűség­gel — bizonyítják, hogy felada­tuk teljesítésében nem a ki­váltságokra ügyelnek, egyetlen gondolatuk a nép szolgálata, a nép érdekeinek lehető leg­jobb képviselete. Egy férfi — fényképpel A Vinh-i falusias szállodában mindig az ajtóban állt a férfi, aki behozta az ennivalót, elém tette a tálcát. Először nagyon udvariasan cserélgette is előt­tem az üres tányért a követke­ző fogással, de intettem, hogy majd kiszolgálom én magam, így csak állt az ajtófélfának támaszkodva, az udvar homok­ját nézegetve. Egy ízben, ami­kor a tálcát odébb toltam, s ci­garettára gyújtottam, nem vit­te el nyomban a holmit. Állt az asztal sarkánál, s mivel tol­mácsom ilyenkor nem volt ve­lem, kézzel-lábbal mutogatott, amiből én azt vettem ki: Van gyereke? Mutattam fiam fényképét. Megnézte, mosolygott, megszo­rította a karomat. Aztán ő is elővett egy képet, s az enyém mellé tette. Hároméves forma, bájos, dundi kislány mosoly­gott rám. A vékony, madár- csontú férfi ekkor nyitott te­nyérrel közelített az asztal fö­lé, repülőgép búgását utánoz­va, majd a robbanás hangját idézte. S rámutatott a pici lányra. Akkor csak néztük egy­mást, s suta együttérzésként én szorítottam meg a karját. Nem tudom, ki volt, kevés szavát sem értettem. Mégis, ma is itt hordom a szorongást magam­ban; hogyan mondjam el a vietnami apák, anyák, árvák keserveit? Fekete hajú lányok Szépek a vietnami nők. Ke­csesek, ragyogó szeműek, hosz- szú hajuk összefogva, hátul a csípőjükig ér. Nem csak az is­kolákban, a gyárakban állnak helyt, hanem a haza védelmé­ben is példát mutattak. A Thong Nhat hotelben a felszol­gálók valamennyien tagjai a milíciának. Aki a bombázások idején ottjárt, mesélte, hogy a szirénák hangjára villámgyor­san foglalták el helyüket a vé­delmi állásokban. Az útépítésen kemény munkát végeznek. A rizsföldeken, aratáskor combig a vízben vagy éppen az iszap­ban gázolnak, Ott vannak a hadseregben is. Amikor útköz­ben egy család mellett hala­dunk el, a férfi hajtja a kerék­párt; az asszonyka a csomag­tartón ülve kisgyermekét be­bugyolálva ölében tartja — az anyai érzés titokzatos mosolyá­val. Gondoltak erre az ameri­kai pilóták, amikor bombáik pusztító hatásával számot ve­tettek? A brigádvezető Nincs harminc esztendős. Exkavátor brigádot bíztak rá, s ő az eső utáni nagy latyak­ban is hosszú léptekkel keresi fel a gépeket a Deo Nai bá­nyában. Kurta fekete haja van, szabályos, napbarnított színű arca, a szeme mosolyog, míg neki nem veselkedik, hogy tár­saival együtt néhány nehéz vasdarabot eltakarítson az út­ból. Int a hatalmas teherautó vezetőjének, hová álljon. Ismét jelez: felbúg a markoló mo­torja, s már reped az antracit, térül a kocsi, másiknak adja át a helyét. Gumicsizmáját a kő­falhoz veregeti, haját hátra­túrja, fúj egyet, s már megint mosoly bújkál a szemében. Ha itthon látnám, valamelyik bá­nyában, meg se lepődnék. Fia­tal munkás — s a munkásem­ber mindenütt hasonló. Jenkei János (Következik: A holnapról — egyszerűen) 60 féle dísztárgy szarvas­agancsból Az 1972-es vadászati világ­kiállításra készülnek. Tatán a MA VAD üzemében, ahol szarvasagancsból készítenek dísztárgyakat. Gazdag válasz­tékukban, a kézelőgombtól a csillárokig, a brosstűtől a bo­roskészletig több mint 60 féle modeu található. Legkereset­tebb dísztárgyaik a likőrös és dohányzó készletek, a gyertya és hamutartók. Évente 7—8 ezer kilogramm „nyersanya­got” mintegy 2000 szarvas el­hullatott fejdíszét dolgozzák fel. Gyártmányaikat 7 ország­ba exportálják, Magyarorszá­gon pedig a Nimród vadász­boltban és a Luxus áruház­ban árusítják. A vadászati világikiállításra gazdag vá­lasztékot készítenek. Tanulmány Petőfi szalk- szentm ártani életéről Petőfi Sándor szalkszent- mártoni életéről tanulmányt ír Marsai Károly helybeli ta­nár. A költő 1845 őszétől 1846 tavaszáig lakott apja szalk- szentmártoni házában. Az új Petőfi-tanulmány egyebek kö­zött fényt derít a költő ot­tani és környékbeli kapcso­lataira, s a Petrovics-ház kis udvari szobájában írt sok vers születési körülmé­nyeire. összesen 112 költe­ménye alatt olvasható a helynév: Szalkszentmárton. Itt írta „Tigris és hiéna” cí­mű egyetlen drámáját is. Sok érdekes, Petőfivel kap­csolatos történet is a tanul­mányba kerül. Ezek össze­gyűjtésében a kutató segít­ségére voltak a falu öregei, akik magnetofönsralagra mondták a nagyszüleiktől hallott epizódokat Ki tud többet ? Az idén is megrendezik megyénkben az úttörők szaktárgyi (tanulmányi) ver­senyét. A Magyar Üttörők Szövetsége Szolnok megyei elnöksége és a megyei ta­nács vb művelődésügyi osz­tálya közzétette ez évi ver­senyfelhívását A járásokban és városok­ban február 10-től 25-ig ke­rülnek megrendezésre ma­gyarból, történelemből, ké­miából földrajzból, orosz nyelvből, matematikából fi­zikából és biológiából (élő­világból) a ,’mérkőzéseik” A járási és városi versenye­ken egy-egy úttörőcsapat tantárgyanként az iskolai versenyek első két helye­zettjét indíthatja. Minden tantárgyból 5—5 tagú zsűri értékeli az úttö­rők felkészültségét, n szűri elnöke mindenütt az adott járás vagy város úttörőtit- báva. Az eredmények ki­hirdetése és a díjak kiosz­tása a helyszínen, egy-egy verseny után azonnal meg­történik. Aki továbbjut, máris kezdheti a tanulást és a felkészülést a megyei tanulmányi küzdelemre. Milyen a jó titkárnő ? — Ön szerint kedves ig&z- gatá, főmémök> vagy osz­tályvezető elvtárs milyen a jó titkárnő? — Művelt, szorgalmas, ügyes, rendes, figyelmes, nem feledékeny, preciz, ápolt, érti a munkáját, ér­dekli amit csinál, felelősség­gel... — Elég, elég! — Hogy ennyi követél­ménynek’ igénynek eleget tegyen, ön kedves titkárnő mit tesz? — Beiratkoztam a TIT Titkárnőképző Kollégiumára. — És mit ér ez a tanfo­lyam? — Nagyon sokat Hiszen csupa olyan tárgyú előadást hallgatunk, amely gyakorla­ta munkánk során szüksé­ges. Magyar nyelvet és stí­lust, gazdasági ismereteket, ügyvitelt, levelezési ismere­teket, jogot, kulturált ma­gatartást. Az érettségizettek egy, a nem érettségizettek két év alatt. Hallottam, 2 éves kísérleti tanfolyamot indítottak a gép- és gyors­író iskolai tanulók számár ra is. A titkárnők továbbképsése A TIT József Attila Sza­badegyetemén tíz éve kez­dődött meg a titkárnők to- I vábbképzése. A mai formá­ban 1967 óta működik. Változatos témákkal ismer­kednek, gyakorlati tanácso­kat kapnak a hallgatók. Ügyelnek arra, hogy az órák ne legyenek fárasztók — hi­szen hetente kétszer, 3—3 órára munka után jönnek a titkárnők és a leendő tit­kárnők. Több csoportban« 200-nál többen iratkoztak be a tan­folyamra — sok közöttük a Reflektorfényben: a gimnázium Űjszászon elkészültek az új, tizenkét tantermes gimnázium építési tervei. A fiatal, még csak hétéves múltra visszatekintő iskolából eddig mintegy negyven fiatal került főiskolára, egyetemre. Most a gimnázium KISZ szervezete érdekes tartalmú klubdélutánt szerve­zett, amelyre február 7-én kerül sor. Az első „fecskék” az eddigi tapasztalataikat csokorba gyűjtik egykori is­kolájuk KISZ szervezetének kérésére, s így segítenek utódaik pályaválasztási gondjaiban. Nagy figyelmet fordítanak a fizikai dolgozók jó képességű gyerekeinek felkarolására is: ennek érdeké­ben megszervezték az egyetemi előkészítő tanfolyamot. véleménye szerint is a leg* érdekesebb. Hiszen ennek keretében pszichológiai is­mereteket sajátítanak el. De olyan témák is napirendre kerülnek, mint a munka- egészségügy, az emberekkel való bánásmód korok és ne­mek szierint, a pihenés és a munka pszichológiája. Kü­lön órán kapnak kozmetikai és divattanácsot s útbaiga­zítást arra is, hogy mit ol­vassanak. A résztvevők pedig kér­deznek, tanácsot várnak. Egyikük megkérdezte: „a fßnököm kilenc ismeretlen embert fogadott, viszem a kávét, kinek adjam elő­ször?” Minisztériumi osz­tályvezető és vöröskeresztes szervezőtitkárnő várja a fő­nökömet. Melyiket vezessem be először?” Gyakorlati példával — Minden órámat szem­léltetéssel, gyakorlati példá­val kezdem. Újsághírt olva­sok fel, a kezdőknek meg­mutatom. milyen az ablakos boríték, a bizonylat. Azt szeretnénk elérni. hogy szinte játékosan könnyedek legyenek az órák> tapaszta­latcserével oldjuk meg a problémákat. Még én is ta­nulok tőlük — mondja Posch Károly né dr. — Látogatási jegyet veze­tünk, s aki szorgalmasan hallgatta az órákat, elsajá­tította az iSmere+eket. azok munkahelyére a TIT a tan­folyam befejeztével levelet ír. Többen kaptak már e le­vetek révén jobb. megfele­lőbb beosztást. O'vari főnök is akadt, aki maga kereste fel leve’ével a tanfoivamot. hogy elmondia, nagyon hasznosnak talália. titkárnő­je gondosabb, hozzáértőbb lett.- Kádár Márta gyakorló titkárnő, de bőven van gyors- és gépíró, adnü- nisabrátor, technikus, elő­adó. Járnak saját elhatáro­zásukból és munkahelyük javaslatára. Néhányuknak a vállalat fizeti az évi 600 forintos részvételi díjat Végighallgattam egy-egy órát magyar nyelvből, ügy­vitelből és kultúrált maga­tartásból. Az előbbin nyelv­tan, helyesírás stílusgyakor­latok szerepeltek. Éppen a rokonértelmű szavakról, a szólásokról, a közmondások­ról és az idegen szavak írás­módjáról és kiejtéséről esett szó. Az ügyvitel órákon olyan témákkal foglalkoznak, mint a vállalati igazgató szerepe, az alsószintű vezetők önálló­ságának jelentősége, a tit­kárnő és a vállalati ügy­rend, az aláírási jogok, meghatalmazások és a tit­kárnő ezzel kapcsolatos fel­adatai- vagy a vezetők pos­tájának. tárgyalási inak, uta­lásainak előkészítése, idő­beosztásának nyilvántartása. Kulturált magatartás A kultúrált magatartás című tantárgy a hallgatók A kínai mezőgazdaság helyzete A jelek szerint 1969-ben jó volt a termés Kínában. A hírügynökségi jelentések sze­rint meghaladta az eddigi évek termését. Hongkongi közgazdászok, akik a Peking- ből érkező töredékes adato­kat igyekeznek számszerű adatokra átszámítani, azt ál­lítják, hogy Kína gabonater­mése 1969-ben 187—190 mil­lió tonna lehetett, szemben az előző évi 182 millió ton­nával. A washingtoni köz­gazdászok, akik ugyanezen információk alapján számol­nak, mint mindig, most is sokkal nagyobb eredmények­re jutottak: az ő becsléseik szerint Kína 1969. évi gabo­natermése 210 millió tonna lehetett. A termés betakarítása után ismét felmerült az el­osztás problémája. A kultu­rális forradalom alatt ez a probléma különösen élesen vetődött fel, mert a parasz­tok a politikai zavarokat fo­gyasztásuk növelésére hasz­nálták fel, ami addig ment, hogy még a gabonavetőma­got is felélték. A kínai sajtó most erősen hangsúlyozza, hogy a gabonatermésből készleteket is kell gyűjteni, különösen a jó években. A lapok azt írják, hogy az anyagi érdekeltség elvét Mao- Ce-tung rendszere sem ve­tette el egészen, és azok a termelőszövetkezetek, ame­lyek sok gabonát termeltek, többet oszthatnak majd szét tagjaik között, mnit a többi­ek. Minden mezőgazdasági üzem kötelessége azonban, hogy gabonatermésének bi­zonyos részét a szűk eszten­dőre vagy a háborús időkre tartalékolja. A kínaiak az utóbbi évek­ben nagy erőfeszítéseket tet­tek rizstermelésük növelése érdekében, ami egész gabo­natermelésük 44 százalé­kát teszi ki. A rizs északi határát kiterjesztették és igen sokat fordítottak víz­gazdálkodási beruházásokra; Kína jelenleg olyan rizsfaj­tákat vet, amelyek hasonla­tosak a Fülöp-szigeteken előállított csoda-rizshez, és valószínűleg ilyen fajtákkal vetették be ebben az évben a rizs egész vetésterületének több mint a felét. A kínai sajtó beszámol törpe- és szélálló rizsfajtákról is, — amelyek a kedvezőtlen idő­járás viszontagságait jobban elviselik. A szakértők azon­ban hangsúlyozzák —, hogy ezek a rizsfajták bőséges mű­trágyázást kívánnak, és egyáltalán nem bizonyos, hogy ezt a feltételt teljesíte­ni tudják. Peking azért is fokozza rizstermelését, mert a rizst drágábban tudja a külföldi piacokon értékesíteni, mint amennyibe a kanadai ausztráliai és újabban, a francia búza behozatala ke­rül. A búza importja a kul­turális forradalom alatt 1965 —66-ban érte el csúcspont­ját, a 6,4 millió tormát. 1968 —69-ben azonban már csak 3,8 millió tonna volt. A kül­földi búzakereskedők véle­ménye szerint a mindig óva­tosan vásárló Kína nyilván­valóan az árak esésére spe­kulált, sokkal valószínűbb azonban, hogy azok a tisztvi­selők, akiknek feladata a gabona-import lebonyolítása volt, a többi tisztviselőhöz hasonlóan nem tudták fel­adataikat a kulturális fórra* dalom ideje alatt megfelelően ellátni. A számítások szerint 1969—70-ben Kína ismét több búzát fog importálni, 4,5—5 millió tonna körüli mennyi­ségben. Ausztrália az elmúlt év decemberében bejelentet­te, hogy 2,2 millió tonna bú­zát adott el Kínának. Az sem ismeretes, hogy Kínában elegendő műtrágyát gyártanak-e. A műtrágya- gyártást azonban a mezőgaz­daságot ellátó többi ipar­ágakkal együtt Pekingben erő­sen támogatják. Felszólítot­ták a helyi szerveket, hogy létesítsenek kisebb gyárakat. A helyi önellátás fokozása nagyon megnehezíti az or­szágos termelés felbecsülését. Ügy látszik, hogy maguknak a kínaiaknak sincsenek pon­tos adataik a kisebb helyi üzemek termeléséről. Azt sem lehet megmondani, hogy ezeknek az új üzemeknek a termékei minőségileg elfo­gadhatók-e. A kulturális forradalom mélypontja után Kína gaz­dasági helyzete újabban ja" vulti Állandóan harcolnak azonban az „anarchizmus” és a „spontán kapitalista ten­denciák” ellen, mi azt mu­tatja, hogy a gazdasági élet­ben még mindig sok a za­var, a fekete piacról nem is beszélve. A spanyol mezőgazdaság problémái Don Tomás Allepde Gar­cia-Baxter spanyol földműve­lésügyi miniszter a televízió­ban rövid beszédet tartott a spanyol mezőgazdaság hely­zetéről. Közöljük a beszéd rövid összefoglalását. Két probléma befolyásolja mezőgazdasági politikánkat a jövőben. Az első: a föld­művesek és a falusi lakosság életszínvonalának nyilvánva­lóan alacsonyabb foka a töb­bi szektorhoz viszonyítva. A második: a jelenleg fennálló termelési egyenetlenség, — amelynek következtében a mezőgazdaság nem látja el kellőképpen egyes termékek­kel a nemzetet, viszont má­sokban felesleget termel. — Olyan probléma ez, amely most különös fontossággal bír, miután 1969-ben nagy- mennyiségű mezőgazdasági termékeket kellett impor­tálni. A kormány úgy véli, hogy jogos a mezőgazdasággal fog­lalkozók átlagos jövedelmé­nek felemelése a következő 5 évben. Ami a termelést illeti, a továbbiakban nem szükséges több erőt fektetni a búza, to­jás, baromfi, rizs, bor és sertéshús termelésébe, miutá„ ezekből a termékekből már felesleg is mutatkozik, bár e termékek minőségét javítani kell, alkalmazkodva a kül­földi és belföldi igényekhez. Ezzel szemben a következő évek folyamán feltétlenül nö­velni kell a kukorica, az olajmagvak, a marhahús és a takarmány termelését. Ezen célok elérésében egyik fegyverünk az árpoli­tika, — de ez nem elégséges. Alapvető szervezési politika nemcsak versenyképességünk emelése érdekében, hanem abban is, hogy a mezőgazda­sággal foglalkozók kisebb költséggel termelve nagyobb jövedelemhez jussanak. Üj bolgár kukoricafajták Észak-Bulgáriában, a knye- zsai kukoricanemesítő kutató intézet szakemberei hozzá­fogtak az üzemszerű kukori- catermesztés megalapozását célzó új kísérletsorozatukhoz. A kísérletek közvetlen cél­ja az, hogy a következő egy évtized alatt a szemes kuko­rica országos terméshozamál hektáronkénti átlagban 60 mázsára növeljék. Az intézet 23 tudományos kutatójának: tapasztalatait máris kimagasló sikerek tá­masztják alá. A termésered­mények, amelyeket immár nagyüzemi termesztési vi­szonyok között értek el a „Knyezsa 36” és a „Knye- zsa 35”-ös hibridekkel) min­den várakozást túlhaladtak. Az utóbbi öt év alatt mindig nagyobb termést adtak, mint például a legnagyobb hoza­múnak elismert amerikai hibrid, a ..Viscansm’1#

Next

/
Oldalképek
Tartalom