Szolnok Megyei Néplap, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-04 / 29. szám
/ 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. február 4. | ÜZENET VIETNAMBÓL | 6. ENEKLO HEGVEK Haíphongban nem sok időt töltöttünk, a bányavidék felé utaztunkban. Az ebéd utáni csendes pihenő alatt jellegzetes hajlításokkal teletűzdelt, érdekes, szép dalocskát hallottam valahonnan. Előbb azt hittem, a nyitott ablakon át áradnák be a dallamok; gondoltam a szomszédban szól a rádió. Kinéztem. A szinte karnyújtásnyira lévő szomszédos erkélyen egy férfi éppen valami ketreccel bajlódott, lakása nyitott ablakából gyermekzsivaj szűrődött ki, a dal forrására azonban nem leltem. Visszadőltem az ágyra szundítani, s ismét elárasztott a bájos ének. Most a folyosó felé indultam. A lépcső derekánál már észrevettem, hogy a számlákkal foglalatoskodó lány, egyedül a pult mögött, unaloműzőnek, frissítőnek énekel. többsége az északi Viet Dactól a Mekongig így gondolkodik: csak egy Vietnam van, következőleg a nép szolgálatában álló művészet is csak egyféle alapállást képviselhet Ugyanezt a problémát más oldalról Phan Lac Tuyen elvtárs, a DNFF egyik hanoi képviselője világította meg A nemzetiségi hagyomcmYok ápolása Népi ihletésű művészet Folytatva utunkat, beszélgettünk erről a dologról. Kísérőim nem mosolyogtak, hanem azt magyarázták, a vietnami művészet annyira népi ihletésű, hogy áfe emberek magukénak érzik. S valóban, amikor csak a rádió hullámain dalokat hallottam felcsendülni, sajátos bájukban ott visszhangzott a sziklás hegyoldal, a folyók bodrosan hullámzó vize, a bér kés természet szépséges nyugalma. Minden, ami az élet örömeiről lépten-nyomon vall. Ezt erősítgette Nguyen van Muoi, a festő is. — A művészet a néppel kezdődött — mondta. — Az új, korszerű, mai vietnami művészet pedig a forradalommal, az új élettel. A művészet és a nép eleven, közvetlen kapcsolatának nem csupán az a magyarázata, amit a látogató elsőként észrevesz; hogy az emberek ebben az országban együtt lélegzenek a dalra, táncra ihlető természettel, az éneklő hegyekkel, vizekkel. A művészek körében a népi irány, a népi indíttatás egyben azt is jelentette: aki ezt vállalja, az a függetlenségi harc ügye mellé áll. A vietnami sors azonban nemcsak az ilyen áttételes hitvallást kívánta meg. Ezt példázza Nguyen van Muoi fes" tő története is. A főiskola elvégzése után gimnáziumi tanár lett. Saigonból jött Hanoiba. Olaj- festményei tetszettek, a francia időkben azonban nem voltak meg a feltételek ahhoz, hogy tehetsége kibontakozhasson. Aztán a haza hívására ő is harcba indult, újságíróként, szervezőként, propagandistaként segítette a fegyveres harcot. Északon később dolgozott a kultuszminisztériumban, tevékenyen résztvett a művészeti múzeum létrehozáséban, s a képzőművészek szövetségének is vezetőségi tagja lett. A Szovjetunióba küldték tanulni, és sokirányú tevékenységéhez ma már a kritikusi, elméleti munkálkodás is hozr zátartozik; A tradícióra épülve Öt is, Nguyen Xuan Sanh költőt is faggattam a többi között arról, hogyan értelmesük a gyakorlatban a különböző irányzatok hatását. Válaszuk egyértelmű volt: nem az idegen hatások elől zárkóznak el, amikor azt vallják, hogy a széles tömegek szolgálatában kell állnia a művészetnek; ami elfogadható, ami segíti céljaik megvalósítását, a2t beolvasztják a tradíciókra épülő vietnami művészetbe. A szocialista realizmus értelmezése körül náluk nem folynak viták, az alapelvekben szigorúan egységes az álláspontjuk. Ezen belül azonban stílus gazdagságára, változatosságára törekednek. Kedves költő és műfordító ismerősöm, Sanh, arra is felhívta a figyelmemet, hogy a művészeti életi differenciáltsága alapvetően nem függ össze a Vinh Linh vonallal. A 17. szélességi foktól teljesen függetlenül, a művészek jelentős — Mint azt Ho Sí Minh elvtárs is megfogalmazta: Vietnam — egy. Természetesen Dél-Vietnamnak is megvannak a maga sajátosságai, jelenleg meg aztán a történelmi körülmények következtében a kulturális élet más arculatú, sokkal összetettebb képet mutat. Itt van például a nemzetiségi kérdés. A franciák korábban, s most az amerikaiak — bábjuk támogatásával — mindent megtesznek azért, hogy Vietnamot, a nép erőit ilyen vonatkozásban is megosz- szák. A Dél-vietnami Felsza- badítási Front és az ideiglenes forradalmi kormány a nemzetiségi hagyományokat is tiszteletben tartja. — Az amerikaiak filmjeikkel s minden más eszközzel igyekeznek demoralizálni a vietnamiakat — vagyis felszámolni nemzeti kultúrájukat Sok újságírót, írót megvásároltak. de a többség nem állt szolgálatukba. Értelmiségünk, művészeink jelentős része délen is hazafias érzelmű, ennek folytán —, ha a legkülönfélébb formákban is — harcolnak az amerikai kultúra betolakodása ellen. A felszabadított területeken aztán megváltozik a kép: elsőként központi lapunk, s a tartományi újságok kerülnek az emberek kezébe, majd íróink művei, de működnek zeneiskoláink, folyik képzőművész-, fotós-, filmes-keifr zés is. A hadsereg ismert, külföldet járt művészegyüttese mellett még számos hivatásos és öntevékeny együttes működik Délen. Jenkei János (Következik: Portré-vázlatok) Agrárklub alakult Jászberényben Az Agrártudományi Egyesület jászsági csoportja, a Hazafias Népfront járási, városi bizottsága, a jászberényi járási és városi tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályai — a Jászság élelmiszergazdaságában működő szakemberek bevonásával — agrárklubot hoztak létre. Az agrárklub működése felett Jászberény járási és városi tanács végrehajtó bizottsága vállalt védnökséget, foglalkozásainak színhelye a Hazafias Népfront Déryné úti tanácskozóterme. A klub vezetősége célul tűzte ki a mezőgazdászok szakmai ismeretének bővítését, vitafórum megteremtését, szervezett klubélet formájában, amely a személyi kapcsolatok bővítését is szolgálja. Az első negyedévi program szerint februárban és márciusban négy-négy közérdeklődésre számító előadásra kerül sor. A sorozat első rendezvényén Gockler Lajos, a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet tudományos főmunkatársa, az új műtrágyázást megoldásokat ismertette a résztvevőkkel. Megyei tanácstagi beszámolók Február 4: Vajda Jenőné dr. Jászberény, Tötevényi iskola, 14 óra, Bacsa Ferenc, Jászberény, öreg-erdei iskola, 16 óra. Lépes Erzsébet, Jászberény, Pórtelek! iskola, 17 óra. Kovács Istvánná, Abádszalók, Nagy iskola, 18 óra. Soós István, Karcag, Zádor út 8, 18 óra. Február 5: Dr. Jávorezky József, örményes, községi tanács, 13 óra. Dr. Perényi György, Szolnok, Délibáb úti iskola, 17 óra. Dr. Hauk István, Szolnok, Kertvárosi művelődési ház, 17 óra. Váczi Sándor, Jászapáti, Velem! Tsz iroda, 18 óra. Faragó Alajos- né, Jászárokszállás, Terményforgalmi iroda, 18 óra. Balpataki Gábor, Törökseentmiklós, Kálváriái iskola, 18 óra. Február 6: Dr. Nyíri Béla, Nagyiván tanácsülés, 9 óra. Dr. Nyíri Béla, Tiszaőrs, kultúrház, 14 óra. Sárkány Géza, Szolnok, Rákóczi úti iskola, 17 óra. Villamosenergia: £c*b“ban Világszerte a fejlettség, a gazdasági növekedés egyik fő mutatója az elektromos energia termelése, s egy főre jutó fogyasztása. 1900-ban 15 milliárd kWó volt a világtermelés, 1929-ben 280 milliárd, annyi, amennyit harminc év múlva a Szovjetunió egymaga előállított. A híres lenini jelszó — „Kommunizmus= szovjethatalom-j-villamosítás” — gyakorlati megvalósításáról mindennél többet mond, ha a szocialista országok villamosenergia termelését az 1938-as és az 1968-as adatok alapján vetjük össze. Eszerint a Szovjetunió 1938-ban 48.3 milliárd kW, 1968-han 640 milliárd kW villamosenergiát termelt. Lengyelország 4, illetve 57, Románia 1.1, illetve 27, hazánk pedig 1.4, illetve 13.2 milliárd kW-ot Szűkítsük a kört: az imponáló, de a kisfogyasztó számára alig elfogadható adatokon túl miben mérhető az elektromosság fontossága és térhódítása? Például abban, hogy 1962-ben hazánkban befejeződött a faluvillamosí- tás, minden településre eljutott a villany. Sok helyen villanypásztor őrzi a jószágot a legelőn, villanyújság adja tudtul a legfrissebb híreket a fővárosi nagykörúton, villanymozdony húzza a sssereivónyket Magyarország villamoserőművei, energia elosztóhálózata, és az áramtermelés alakulása 1938—1968 között, (TERRA—KS) KEPERNV9JE ELŐTT A Röpülj páva elődöntői a végéhez közelednek, már csak egy, az utolsó van hátra, s bizonyos jelek arra vallanak, hogy az adások számával ..népszerűsége is növekszik. Érre utal a legutóbbi népszavazási rekord is, amikor is a Tolna megyei Czakó And- rásné egymaga több mint 29 ezer szavazatot kapott. (Megmozdult a megye!) De nemcsak a szurkolók aktivitása erősödik, azok is egyre büszkébbek, akik a népdalvetélkedő szervezéséért, rendezéséért és levezetéséért felelnek. Közülük eddig csak Vass Lajost láttuk többfajta szerepben is, most szombaton este a Tv-Jelenti-ben a többiek is színre létptek, sőt még rá is gyújtottak egy kis nótára. Nyilván a Röpülj Páva nézőközönsége látni kívánta őket, ezért mutatkoztak be személyesen is. Jó dolog ez, hiszen odaadó munkájuk nélkül aligha születne meg az általában színvonalas vetélkedő sorozat, az ízléses produkció. Igyekezetük nyomán sajátos stílusa alakult ki már a népdalvetélkedésnek. A pozitív tulajdonságok mellett azonban negatív mellékzöngék is előfordulnak s csak sajnálhatjuk őket. Például: nem valami szerencsés olyan lényegtelen, s többnyire személyes jellegű momentumok közbeiktatása, amelyek kissé az érzelgősség felé mutatnak. Láthatóan maga a műsorvezető is hajlik bizonyos romantikára. Ebből fakad az az elképzelése is, hogy megénekeltesse az országot, azokat, akik a képernyő előtt ülnek. Most legutóbb azt kellett volna énekelnünk, hogy Megy a takács az utcában, lötyög a tej a hasában. Nem tudom, hányán énekeltek együtt a csinos karádi asszonyokkal Vass Lajos beintésére, nekem nem nyílt dalra az ajkam. Arra meg még csak gondolni sem mertem; mi lett volna, ha a többemeletes ház valamennyi tévénézője' rázendít a takácsnótára! Épp ezért a közös ' éneklés-epilógust szívesén elengedtem volna. Persze mindez csak a körítés dolga, a főszereplő maga a magyar népdal amelyet az újra felfedezés örömével hallgathattunk. Mert szeretjük. S Farkas Ferenc alighanem rossz nyomon járt, amikor idegen példával, a tiroliak hagyományos népünnepélyének említésével akart ráébreszteni bennünket a népdallal szembeni hűtlenségünkre. Éppen a vetélkedő bizonyítja, hogy nem múlt ki életünkből a népdal, csak más a szerepe és másként is szeretjük, mint mondjuk néhány évtizeddel ezelőtt. Az ő kifejezéséből kiindulva — a népdal nem kapott obsitot, csak más beosztást. Hogy Farkas Ferenc kesergesébea van némi igazság is, még nem indokolja, hogy éppen a népdal ünnepi perceinek élén hangozzék el intő szava. Hiszen a „páva” már eddig is csaknem berepülte az országot, s ki tudja még milyen magasságokat hódít meg a további döntők során. A Röpülj páva maga magának jó propagandája. Kár minden olyan mozzanatért, amely a közönség és a népdal önfeledt találkozását, s az ügy nemes tisztaságát zavarná, feleslegesen terhelné. Röviden Drámain indult a félévi bizonyítvány körüli pedagógiai vita: az orvos számolt be azokról az öngyilkossági kísérletekről, amelyeknek hátterében a sikertelen tanulmányi munka áll. Aztán békésebb beszélgetéssé szelídült az izgalmasan induló eszmecsere. Viszont csak üdvözölni lehet az új kezdeményezést, melynek eredményeképpen a vitában a másik fél, a szülők is fokozottabb szerephez jutottak. A kissé száraz stúdió-vita közelebb került az élethez — s a nézőkhöz is. A sajtókabaré, az újságírók fesztiváljának vetélkedőjének második része valamivel halványabb volt, mint az első. Szombat esti mulatságnak persze bőven megtette. Lassan megszokjuk a Mézga- családot is. Ismerőseinkké válnak, s a humor is, amely kezdetben kissé szokatlan volt. A most látott beatzene paródia rendívül mulatságos volt. A bevezető képsor azonban változatlanul hosszú. Érdekes volt Fábián Imre az opera világába kalauzoló zenei riportműsora. A Walkür felújításának elvi és gyakorlati kérdéseivel ismertetett meg; a kulisszák titkait fedte fel mindenki számára közérthető és tanulságos módon. Méltó módon — színes, gazdag műsorral — ünnepelte meg a Televízió az Intervízió 10 éves fennállását. Különösen a gálaest tetszett. Igen magas színvonalú, nemzetközi nyelven szó-, tánc, zene — ünnepi estben lehetett részünk. Két estén hozta izgalomba a nézőt az angol import-krimi, a Szélnél sebesebben. S ha akadtak is itt-ott homályos pontok, Clay felügyelő biztosan végezte munkáját: a film végére előkerült a főbűnös is, ahogy az lenni szokott. A kissé túlbonyolított ügy részleteire azonban már alig emlékszünk; szélnél sebesebben elrepültek az emlékezetünkből. V. M. 1970/71-es tanévre CIPŐIPARI — ELSŐSORBAN TT3ZŐNÖ TANULOK KÉPZÉSÉT tervezzük, végzett vagy most végzendő VIII. osztályos tanulók részére. Jelentkezés a jászberényi Cipőipari és Háziipari Vállalat személyzeti osztályán. Nem akar influenzát? Akkor vásároljon kvarc lámpát 485.—. Ft-os áron, két évi garanciával a bizományi áruházból Szolnok, Kossuth L. u. 20j