Szolnok Megyei Néplap, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-03 / 28. szám

1970. február Si SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Koraesti látogató Fontos-e, hogy hihető le­gyen a helyzet, mely alapve­tő lényege mindannak, ami­ről az író beszélni akar? Egy ilyen, hiteles ábrázolásra tö­rekvő, naturális anyagú já­téknál — feltétlenül. Tény, hogy ötletesen (val- juk be: többet sejtetően) in­dul Vészi Endre hangjátéka. A hirdetésre jelentkezők te­lefonjaiba és az eladó zene­szekrény iránt érdeklődők­kel folytatott párbeszédekbe szövődik bele izgalmasan a házaspár beszélgetése a férj 50. születésnapján. A ki­egyensúlyozott, megelégedett férj megtudja, hogy ismeret­len látogató kereste és ez felizgatja, eszébe juttatja lez- kiismerete mélyén elhantolt megalkuvásait. Ezekre keres maga-magának is önigazoló magyarázatokat. A lehető­ség, a drámai feszültség tehát adva lenne, de mert drama- turgiailag nehéz helyére ten­ni néhány „apróságot” (pél­dául, hogy miért fél a férj a látogatótól), a hallgatót ez foglalkoztatja, és máris ki­esik a cselekmény sodrából. Pedig több érdekes és ön­magában hatásos epizód kö­veti egymást; mint az eser- nyős idegen, vagy a két gye­rek feltűnése; az összkép mégis nehezen alakul, a da­rab széteső. Mintegy papri­kakoszorú — madzag nélkül. Kossuth rádió, Budapest í A rádióról és a rádiózásról folyt vasárnap este jólszer­kesztett vetélkedő a Kossuth adón. Díjkiosztással kezdő­dött a műsor. Illés Endre ad­ta át a jutalmakat. Az el­múlt év legjobb magyar hangjátétkának a kritikusok Csurka István: Egy tenyér- jós telefonjai és monológjai című játékát minősítette. A legjobb rendezésért Marton Frigyes kapott díjat az előb­bi és az Arany csont című hangjátékokért. Mezei Má­ria (Vészi Endre: Lélek és pofon) a legjobb női, Tahi Tóth László, (Szakonyi Ká­roly: Albérlet és filodendron) a legjobb férfi alakítás díját kapta. A rádió hallgatók sza­vazatai alapján a Közönség díját Hegedűs Géza: Az öz­vegy és a katona című rádió­játéka nyerte. A díjkiosztás után kezdő­dött, és 10 forinttal indult a Dupla# vagy semmi játék. AZ összegek duplázód­tak, a versenyzők fogytak. Izgulni úgy háromszázhúsz forint táján kezdtünk. Ezer- kétszáznyolcvannál még hár­man voltak, és ketten (Stasz- szer Tibor joghallgató és Kö­ti Jánosné háziasszony) to­vább is jutottak. Stasszeritt kilépett, Kótiné ment a 2560 forintért — és két kérdés után vesztett. A hallgató igazságérzete egy kicsit úgy­szintén. Mert Kótiné igaz, nagyon szívós versenyző volt, és menetközben nem egyszer csak a zsűri jóindulata men­tette meg, de szinpatikusan vetélkedett, és sokat tudott. A zsűri — talán saját jóin­dulatát (vagy az összeget!) sokallva — kurtán furcsán végzett vele. (Egy nagyon rossz hangminőségű, archív anyagokból összevágott vers­ben a színészek hangját kel­lett volna felismernie.) Maga a műsor, mind szó­rakozásnak, mind ismeret- szerzésnek kitűnő volt. Halottuk ismét Bajor Gizit, Bartók Bélát és sokmindent megtudtunk a rádióról, a rá­diózás történetéről. — trömböczky -= Marton László budapesti szobrászművész Lenin szobrot mintáz a műtermében. A négy méteres bronz-szobrot Zalaegerszegen állítják majd íeL (MTI foto — Szebellicy Géza felv.) i Javult a tüzelőellátás Megyénkben még kevés a tűzifa Januárban felszabadultak az erdei utak a hóakadályok alól, a faki termelőhely ékről a tűzifát folyamatosan szál­lították a vasútállomásokra. Az erdőgazdaságok az felmúlt hónaiban 58 000 tonna tűzi­fát adtak, többnyire abból a 200 000 tonnás készletből, amelyet már hetekkel előbb kivágtak, az erdei tárolóhe- iyeken összegyűjtöttek, de a hótorlaszok miatt sokáig nem tudták megközelíteni. A hó­nap első húsz napjában még akadozott a szállítás, mind­össze 23 000 tonnányi tűzifát indítottak útnak a., TÜKER- telepekre, később azonban ja­vult a helyzet: a rákövetke­ző hét napon összesen 20 000, a hónap utolsó négy napján pedig 15 000 tonna tűzifát to­vábbítottak a pályaudvarok­ra, ahonnan a MÄV gyorsított szerelvé­nyei vitték a tüzelőt az or­szág különböző vidékeire. A hónap utolsó 3—4 napjá­ban a budapesti TÜKER-te- lepek 4 500 tonna tűzifát vettek át Az erdei szállítások meg­gyorsításánál sokat segített, hogy a gazdaságok jármű­parkját 200 terepjáró teher­autóval sikerült kiegészíteni. Száz teherautó február első hetében is az erdőgazdaságok területén marad és megszakí­tás nélkül fuvarozza a tűzi­fát. Így remény van arra, hogy ebben a hónapban már lényegesen több, összesen 90 000 tonna tűzi­fa kerül a belkereskedelmi hálózatba. Az elmúlt napokban a bel­kereskedelem és a MÉM il­letékes vezetői több esetben tárgyaltak egymással és egyeztették a terveket. Az ellátás — mint megállapítot­ták — sokkal kiegyensúlyo­zottabb, mint decemberben volt, mindamellett az ország­ban továbbra is vannak ke­vésbé ellátott vidékek. Ezek közé sorolható Szol­nok és Békés megye. A tüzifa-ügyben érdekéitek megállapodtak, hogy a hiá­nyos készlettel rendelkező TÜKER-telepekre az ország más vidékeiről pótszállítmá­nyokat indítanak. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy azokon a telepeken, ahol megfelelőek a készletek, ideiglenesen lemondjalak a legközelebbi átvételről és át­engedjék a szállítmányt azoknak a telepeknek, ahol nagyobb szükség van rá. A téteteket átadó TÜKER-köz- pontokat még februárban kárpótolják az erdőgazdasá­gok. Negyvenőtösők OK ■A „Sorolják fél a huszonöt év azon történéseit, amelye­ket életükben nagyon jelen­tősnek tartanak” — kértem. A házaspár összenézett: „Még soha nem vettük így számba... nem lesz könnyű!” — Kezdjük a legelején — javasoltam — « felszabadu­lás utáni napokkal. A férj: „Én arról nem tu­dok - semmit sem mondani, fogságban voltam Kijevben”. Az asszony: „Tiszaföldvár október 8-án szabadult fel, én gyerekeimmel, szüleim­mel eg’hitt a sízőlőkben hú­zódtam meg. Lajost akkor még nem ismertem, de az első férjem sz’ntén a fron­ton volt. A szőlőbe ritkán érkezett hír arról, mi törté­nik a faluban. Január 5-én kijött hozzánk Kávási Gyula bácsi: Te Eszter — mondta — holnap gyere be az elöl­járóságra, megkezdjük a munkát. így 1945. január 6- án reggel bementem a köz­ségházára, de a munkánk jónéhány napig csak abból állt, hogy takarítottuk az épületet, megpróbáltuk ösz- szeszedni az iratokat, az anvakönyveket. Kevesen voltunk, két irodában tága­san fértünk és már január­ban eskettünk.. (Nagy Lajosné akkor még gépírónő volt, de amióta a tanácsok megalakultak — ennek most 20 éve — ő a község anyakönyvvezetője. összeszámoltuk: ezidő alatt 2190 ifjú párt adott össze és 4532 kis honpolgár születé­sét jegyezte be az anya­könyvbe.) A férj: „1947-ben jöttem haza, jelentkeztem a közsé­gi elöljáróságnál, ahol ko­rábban mint díjnok dolgoz­tam. Egy szobába kerültem Eszterrel, aki egyedül ne­velte a két gyerekét. Nagyon jó munkatársiak lettünk. Közben 1948-ben sorra ke­rült az országban az isko­lák ‘államosítása. Az embe­rekkel szót kellett érteni eb­ben az ügyben. Akkor be­széltem először gyűlésen. Annyira izgultam, hogy a háromnegyed órára tervezett mondanivalóimat negyedóra alatt ledaráltam. Nekünk itt a községben nem volt nehéz dolgunk az államosítás mel­lett agitálni: a lakosság na­gyon jól tudta, hogy dűle- deznek az iskolák, nem jó a felszerelésük...” (Ma Tiszaföldváron 17 ál­talános iskola, csaknem negyven tanteremmel, új gimnázum és egy gyógype­dagógiai intézet működik Az idén fenntartásra, felújításra több mint egymilliót költe­nek, de hogy nagyközség lett .Tiszaföldvár, úgy szá­mítják, több mint három­Szakképzettsége: cvoRs-. gépíró A szolnoki Vásárhelyi Pál közgazdasági szakközépiskola a gyors-, gépíró tagozatra je­lentkezők kétharmadának fel­vételi kérelmét évek óta visz- szautasítja. Ugyanakkor a vállalatok, hivatalok azt han­goztatják; nincs elég szak­képzett gyors-, gépírónő. Ezt látszik igazolni az a tény is, hogy az idén érettségiző hu­szonnyolc leány közül csak tízen kérték, hogy az iskola szerezzen nekik állást A töb­bieket a szakmai gyakorlatok során már „kiszemelte" egy- egy tanácsi szerv, illetve üzem. „A pálya iránti nagy érdeklődés és a szakember­szükséglet tanterem, illetve kellő számú szaktanár hiá­nyában egyelőr# nem kerül­het szinkronba” — ez a véle­ménye Boros Ottóménak az iskola igazgatójának. A végzett gépírók közül még több év után is sokan tanulnak este, hiszen ' még mindig jelentős azok száma, akik a nyolc általános elvég­zése után. kétéves iskolán szereztek szakképesítést. Csakhogy tanulni sem köny- nyű: el kell látni a csaladot, vagy túlórázni keli éppen a szakemberhiány miatt. Túl­órázni sem egyszerű: nyolc órán át verni a gépet, nagyon fárasztó. Egy átlagos sebes­séggel dolgozó gépírónő egy perc alatt százötven betűt, vagy írásjelet üt le. Ez egy nap negyvennyolcezer leütést jelenít. Bizony, nem egynek megdagad a csuklója, mire letelik a munkaidő. És ez­után kell még két-három óra túlmunkát végezni! A leg­többen mégis szívesen vál­lalják ezt, nüvel kevés a fi­zetésük. A kezdők 800—1000 forintot. a gyakorlottak 1400—1500 forintot kapnak. Ráadásul itt van az egész­ségre káros, ólmot tartalma­zó „ormig” másolópapír megoldatlan problémája. Va­jon szabad-e ölhetett kezek­kel addig várni, amíg a vegyipar ólommentes indigót tud előállítani? Ami a dagadt csuklót il­leti: a zajtalanul, csupán puszta érintésre működő vil­lanyírógépet az „Optima Elektric”-et alig ismerik. Szá­muk a városban a gépíró­nőkhöz képest elenyészően csekély, körülbelül húsz- igaz. az ára magas, több mint hétezer forint. Mégis többnek kelletne lenni, épp a munkaerő megőrzésére. A szakemberszükséglet a jövőben tovább emelkedik. Ezzel az igénnyel még úgy sem tűd lépést tartani a képzés, ha még több gimná­ziumban indítanak egy-egv gyors-. gépíró osztályt... Hosszú éveknek kell még eltelni ahhoz, hogy a szak- err'''»rh'.ánvt és az ezzel járó — már előbb felsorolt — tüneteket megszüntessük. O. I. KETTEN millió forint lesz az az ösz- sze3, amit iskolákra for­díthatnak évente.) A férj: „Ugyanabban az évben kezdődött nálunk a tsz-szervezés, ebből az idő­ből néhány emlékfoszlányom maradt. Jártuk a falut, so­kat kellett beszélni, biztatni az embereket. Tiszaföldvár nem volt szegény község, a szőlő, a gyümölcs mindig jól fizetett, nem akarták az emberek az újat... illetve á szegényebbje, az megalakí­tott« az Úttörő Termelőszö­vetkezetet 320 holdon, 26 taggal.” (A szövetkezet utódja a Lenin Termelőszövetkezet, ma állami díjas közös gaz­daság, 7444 holdon gazdál­kodik, jelentős állatállomá­nya van. Igaz, a lovuk ke­vés, (de van gépük, s vagyo­nuk sok-sok millió forint.) Az asszony: Egyszer Lajos így szólt hozzám az irodá­ban: Te Eszter, hozzám jörw riél feleségül? Csak annyit mondtam: hozzád! Ennyi volt a „lánykérés”. Aztán kezdett hozzánk járni. A két fiam nagyon megszeret­te ót.” (Á gyerekek felnőttek, Fe­renc nőgyógyász szakorvos Szentesen, Endre a tiszaföld- vári Szabad Nép Tsz főagro- nómusának helyettese. Esz­ter, a kislány másodikos gimnazista. És vannak már unokáik Amikor ott jártam, akkor kapták a hirt, hogy Ferencéknél megszületett a második baba, a 4 kiló 3 de- kás Edina.. Endréék már­ciusban várják a második gyereket. Kell ennél nagyobb boldogság?) A feleség: „Amikor meg­alakultak « tanácsok a pá­rom Mesterszállásra helyez­ték adóhivatal vezetőnek. Én meg itt voltam a gyere­kekkel. Szegény uram. volt úgy, hogy naponta ha­zajött kerékpárral. peejig Mesterszállás ide 21 kilomé­ter.” A férj: „Nagyon beteg lettem 1956-ban, kórházba kerültem, ott ért az ellenfor­radalom híre. Telefonáltam ház« Eszternek: ha nem akarod, hogy papucsban, pi­zsamában szökjem haza, gvere értem. Ahogy hazafelé döcögtünk, « buszon már fi­gyelmeztettek: ne mutatkoz­zam a faluban, nem jó szem­mel nézik most a kommu­nista vezetőket. De amikor beértünk a község főterére megláttam ott a kislányom, nem érdekelt engem már akkor semmilyen figyelmez­tetés... A fiam iskolátársai kisértek haza bennünket, ne­hogy bántódásunic legyen. Később felhívtak a tanács­házára. Az ellenforradalmi bizottság követelte, mond­jak le vb elnökhelyettesi funkciómról. Én azt vála­szoltam: nem mondok le, mert nem maguk választot­tak meg. Ha majd azok ké­rik ezt tőlem, akiknek bi­zalmából ilyen funkcióban vagyok, akkor megteszem. Elengedtek ..” A feleség: „Nem mondtuk eddig, de bizonyára sejti, mind a ketten párttagok vagyunk 1948 óta...” — Munkaidő végén, ki vár többet a másikra, « férj vagy a feleség? — kérdez­tem. A férj: „Természetesen én, és szombat délutánonként is én várók, mert akkor van­nak az esküvők és vasárnap délelőtt is, mert akkor meg a névadó ünnepségek. No, de vasárnap délután együtt van a család. TV-t nézünk, •olvasunk, vagy átugrunk Szem tesre Feri ékhez... Az asszony: „Éndrééktől megvettük a Skodájukat, nekik új kocsijuk van már.” A férj: „Vagy akkor ta­karítunk otthon közösen. Elég a nagymamának, a fe­leségem édesanyjának, aki velünk lakik, főzni, vezetni a háztartást... Azt még el­mondjuk, hogy a * kislá­nyunkra nagyon büszkék vagyunk: nagyon jó tanuló, csak ne hallgatna folyton tánczenét...” (Amit még megtudtam ró­luk: életükbenn egyetlen egyszer — még 1952-be n — voltak üdülni a Balatonnál. Külön-külön már kaphattak volna beutalót, de nem men­nek. Mi összetartozunk — mondták. És ezt hid ak' fe­letteseik is Mesélik, hogyha a járási tanács vb elnöke kilátogat a faluba, soha nem azt kérdezi: hát te Lajos, hogy vagy? Mindig úgy mondja: hát ti hogy vagy­tok?) Varga Viktória 1970'71-es tanévre CIPŐIPARI — ELSŐSORBAN Tt)ZŐ\ö TANULÓK KÉPZÉSÉT tervezzük, végzett vagy most végzendő VIII. osztályos tanulók részére. Jelentkezés a jászberényi Cipőipari és Háziipari Vál­lalat személyzeti osztályán.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom