Szolnok Megyei Néplap, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-17 / 40. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. február 1?. \ V PAPP ZOLTÁN: 1. EGY MAGYAR — ALBIONBAN Az anglomániától Doverig En is álmodoztam egy olyan országról' ahová egyszer majd mindenkép­pen el szeretnék jutni. Mű­vek tolmácsolta hatások, összebúvárkodott ismeret- anyag segítségével már megpróbáltam magam be­leélni egy tőlem több ezer kilométernyire lélegző lét­formába, annak körülmé­nyeibe. Álmodoztam arról, hogy egyszer átléphetem határát, és szembesíthetem érzéseimet, kitalációi­mat, következtetéseimet a valósággal. Ez az ország Anglia volt, ahová deresedő fejjel, 1969 őszén juthattam el végül. Délután még a Keleti pá­lyaudvaron búcsúzkodtunk — akiket távolabbi rokon­ságuk is kikísér az állomás­ra, azok aztán nem is jön­nek vissza velünk majd. amikor a kirándulás véget ér — este már Bécs utcáin sétálunk. Másnap reggel a Rajna-partján robog velünk aa expressz, abban a völgy­ben, amelyet oly romanti­kus szépségűnek mondanak azok, atók nem is tévednek ebben. A folyó piszkosszür­ke hullámait áruval merülé­sig megrakott hajók, uszá­lyok szelik, sűrű sorban kö­vetve egymást, miközben a víz fölött könnyű pára le­beg. Meredek esésű lejtőkön szőlőtőkék szabályos alakza­tai sorhadserege kanyarog, a köd borította oromzatoktól le egészen szinte a folyópar­tig: nehéz zamatú rajnai bo­rokat idézve emlékezetünk­be. A hegytetőkön itt is, amott is várak, várromok, némelyiken zászlót is lenget a szél. Lovagkor, vérfagyasz­tó drámák, máglyaként lo­bogó szerelmek korszaka; gyorsan ölő méreg, hamis , pénz, gyilok. gyöngyökkel ékesített párták, fájdalmas sóhajok.- Csak a színtér dacolt az idővel, sokhelyütt még a második világháború pusztító korszakát is átvé­szelve. Takaros nyugatnémet vá­rosokon robogunk át Tiszta utcák, új vagy újjá tataro­zott házak, magasfeszültsé­gű vezetékek pókháló-szö­vevénye a magasban, autók — pórias Volkswagen-teknő- cök, hangitalanná domeszti- kálva suhanó Diesel-Merci- jaguárok. Néhol a házfala­kon óriási plakátok, ame­lyekről Kiesinger duplaajtó méretűre nagyított arcmása mosolyog mindenkire, ter­mészetesen ránk is, akik a vonatablakban kikönyököl­ve latolgatjuk esélyeit — mitsem sejtve még persze szeptemberben arról a kis- koalícióról, amely ellenzék­be szorítja majd a nagyha­talmú kanrellárt egész párt­jával, annak vezérkarával együtt... Egy pillanatra felvillan a kölni dóm csipkézett, ég felé törő tornya is — de mint látvány nem tart to­vább azoknál a látomások­nál, amelyek valaha „ kivá­lasztott szerencsés hívők szemei előtt megjelentek. S még a delet se haran­gozhatták el odahaza, ami­kor mi már Belgiumban ro­bogunk. Dús rétek füvét bé­kés fekete tarka tehenek le­gelészik. a vonatcsörömpö­lésre se kapva fel fejüket. A domboldalak néhol oly közel merészkednek a vasúti pályához, hogy alagúton kell átbújni alattuk: nyirkos hi­deg csapja meg az embert, aki előtt hirtelen elsötéte­dik a világ néhány pilla­natra. De mikorra összebor- zong, már újra világos min­den. Fehér hajók, emelőda­ru-óriások karjai csillognak a szikrázó napsütésben. Ostende. S az a vakító fénnyel, nyugtalanul csillámló víztü­kör, amely szinte a vasúti sínekig tör előre: a Csator­na. Hajam deresedik. Túj va­gyok már az anglománia kamaszkorán, amikor a klu­bot klöbnek, Londont Lán- dönnek ejti az ember. A hi­degvérem is sűrűn el szok­tam veszíteni, még a koc­kás mintázatú öltönyök {ránt is csökkent érdeklődésem. A sport sem szórakoztat úgy, mint egykoron, a testmozgás pedig a munkahelytől a la­kásig terjedő mini-sétákra korlátozódik nálam. Most mégis elfog az izga­tottság. A hajó lassan kifordul a kikötőből. Még néhány perc és az egyre növekvő távol­ságban felszívódnak a par­tok. Az átkelés nyugodt. Alig inog alattunk a fedél­zet, miközben monoton zú­gással dolgoznak a hajó gyomrában a motorok Hogy kiértünk a nyüt vízié, a szél is felerősödik: sós illatot és metsző hideget sodor felénk. A fedélzeten mindenféle náció. Tizenéves nyugatné­met fiúk-lányok literes üvegből isszák a konyakot; a kontinensről hazatérő szikkadt-szikár lédik nyug­ágyakban ejtőznek, vastag plédekbe csavaródzva. Krisztus-szakállú, hátizsákos zarándokok, fehér fókabőr dzsekit öltött playboyok; csipkés bugyijú — a hideg­től mieglilult ajkú — fran­cia csajok; arabok- négerek, japánok, kínaiak.« Valamint vegyes öltözékű magyarocs- kák — mi — akik hiúzpil- lantással igyekszünk villám­gyorsain meglátni, felmérni mindent. Majd a látottakat gondosan elraktározzuk agyunk bombabiztos cellái­ban. a konvertibilis élmé­nyek tetemes mennyiségével is növelve így a közvagyont. Már tudom, hogy nem mind fénylik, ami angol« Megismerhettem a világbi­rodalom előtörténetét, ami­kor a módszereket nem mindig uralta aszportszmen- ség és a dzsentlemenség. Megláthattam a brit demok­rácia kétarcúságát, repedé­seit is. Most mégis elfog az izga­tottság, amikor feltűnnek Dover mészkő-sziklái — méltóságteljesen kiemelked­ve a lassan felhúzódó pára­függöny mögül. Fehérek és komorak S a hüllámtörők közelébe fér­kőzve a víz is felnyugtala- nodik. Hullámok kezdik do­bálni a hajót, amely előbb tesz még egy ideges fordu­latot, mielőtt odailleszkedne a parthoz. Angol földre lépünk. Az emberáradat elindul az útle­vél- és vámhivatal termei felé. Az első angol bobby, aki vél találkozom. a ' 75-ös számot viseli sisakján; a második öreg, szikár és 145- ös. ö a hetes asztalka mö­gött ülő hivatalnokhoz kor­mányoz, aki némi lapozgatás és tűnődés után pecsétet nyom kókfödelű útlevelem­be, majd a megfelelő rubri­kába a szanszfcrítra erősen emlékeztető vonalvezetésű írásával bejegyzi az engedé­lyezett itt-tartózkodás vég­napját Szeszélyes kanyarulaté fo­lyosón baktatunk tovább, amely egy állomási nagy­csarnokba torkollik. A vonat már vár bennünket. S mire fékez a Victoria pályaudva­ron — ahová, mint a regé­nyekben a főszereplők, meg­érkezünk — este van, lon­doni idő szerint huszonegy óra. Következik: És esik az eső Hang­lenyomat A japán rendőrség új mód­szert vezetett be a bűnö­zők kilétének megállapítá­sára. Ujjlenyomat helyett ..hanglenyomatot” vizsgálnak. Az ujjlenyomathoz hasonló­an a hang is nagyon egyéni s ezért a nyomozásnál tárgyi bizonyítékul szolgálhat. Matsumi Sudzuki, az orszá­gos kriminalisztikai intézet munkatársa már 1963 óta foglalkozik e kérdéssel, s módszerének hatásossága nemegyszer a gyakorlatban is bebizonyosodott A „hang- lenyomait” elemzésében a legtöbb nehézséget a tele­fonbeszélgetések során tör­ténő különféle elváltozások okozzak, pedig a rendőrség a leggyakrabban telefonon hallja a tettes hangját Bár az említett módszer kétségtelenül eredményes, sok kérdés még megoldat­lan. A kutatások feltételezik hangmérnökök, nyelvészek, pszichológusok együttműkö­dését. Masao On isi doktor, a fonetikai társaság elnöke ja­vasolja. hogy rögzítsék sza­lagra az ország valamennyi lakosának hangját, mert ez megkönnyítheti a bűnügyi rendőrség munkáját A nem­zeti nyelvtudományi kutató­intézet már készíti „Japán nyelvatlaszát”, melyet egyes tájnyelvek élterjedtségének térképeivel látnak el. Az ujjlenyomatokkal szemben a „hanglenyomaitnak” egy nagy előnye van: egyszerűbb a le­fordítása az elektronikus számítógépek nyelvére, s könnyebb tárolásuk a gép „emlékezetében”. Az "iaklenyomatoknak” is egyéni jellegzetességük van. Megállapították, hogy az emberi ajak körvonalai­nak kialakulásában nagy szerepet játszik az öröklő­dés. viszont az egyéni tu­lajdonságok az idő múlásá­tól függetlenül megőrződnek. A tudósok 18 ikerpár ajak­lenyomatát hasonlították össze. Csak látszatra voltak azonosak. KIHALÓ fALU? Vezseny. A Tisza ügy öle­li át, hogy félszigetet va­rázsol a kisközség területé­ből. Csaknem ezer ember él ebben a szép fekvésű fa­luban. A lakosság többségét a föld tartja el. a Tiszajenő- vel közös Tiszamenti Tsz- ben a tagság fele nyugdíjas vagy járadékos. A tényleges dolgozóknak csak alig egy- harmada vezsenyi, Kevés a munkáskéz, várják a fiata­lokat A tavalyi évet mégis jól zártáik. Sok család él a helybe­liek ősi mesterségéből, a ko­sárfonásból. Noha majdnem minden vezsenyi család ért a kosárfonáshoz, a htsz száz- huszonnégy tagja közül csak hét igazi szakembert tudtunk összeszámolni A többség csak egy-egy rész­feladatot végez el a mun­kafolyamatból. Üres házok, elvágyódó fiatalok Munkaalkalom tehát van. A lakosság száma mégis év­ről évre csökken. Az utób­bi öt évben csak egy ház épült, ugyanakkor tíz vált lakatlanná. Kevés a gyerek is. A hajdan negyven sze­mélyes óvodába ma már csak huszonöt gyerek jár, az általános iskolában a követ­kező tanévben öt elsősre számítanak... A felső tago­zatot — hogy ne kelljen korszerűtlenül összevont osz­tályokban tanítani — a szomszédos Tiszavárkony fo­gadja jövőre... A fiatalok elvágyódására jellemző, hogy évek óta egyetlen nyolcadikos jelent­kezett mezőgazdasági szak- középiskolába. Inkább ipari szakmát választanak. Tehe­tik, mert mióta jó a közle­kedés. nincs már olyan messze a város, Szolnok sem. De van a napi kilenc buszjáratnak egy másik hatása is: a keresőképes la­kosság — főként a fiatalok — elmennek segédmunkás­nak a szolnoki ipari üze­mekbe. a közlekedési lehe­tőség és a helybeli tsz gaz­dálkodása egyszerre kezdett javulni, de jelenleg még a város vezet a munkaerőért vívott küzdelemben. Sár és száraz kenyér azonban nagyobb léptekkel jutunk majd előre ezzel is, hiszen a szükséges pénz már összegyűlt. Végre talál­tunk kivitelezőt a buszfor­duló megépítéséhez. a hely­beli tsz „személyében”. Na­gyon szeretnénk segíteni a beszerzési gondokon is. Min­denekelőtt vágóhidat létesí­tünk, hogy legyen elegendő hús a faluban. Szeretnénk, ha a tsz átadna nekünk egy épületet a TÜZÉP-telep ki­alakításához is. Többet kellene tenni Meglehet, még sokan fog­nak felkerekedni, hogy szü­lőfalujuktól távol keressenek szerencsét. Igaz, az a fejlő­dés útja, hogy a mezőgaz­daság is erőteljesen gépe- siedjen. Mégsem lehet egy kézlegyintéssel elintézni, hogy a vezsenyiek csak he­tente egyszer ehetnek friss kenyeret, s hogy alapvető élelmiszerek hiánycikkek le­hetnek egy ezer lakosú fa­luban! a legkorszerűbb gé­peket is emberek fogják irá­nyítani — akiknek bizonyá­ra nem a „hol”, hanem a „hogyan” a fontosabb. — ob — Háziasszonyok a kútnál, üzletben, orvosnál egymás­nak panaszolják: nincs ká­vé az egész faluban. Friss kenyér esetleg hét elején kapható (Vezsenyi ember városi útról ritkán tér haza kenyér nélkül.) Zöldség, gyümölcs alig-alig van. Dél­után elterjed a híre, hogy szép burgonya érkezett... Fél óra múlva zsákkal sor­jáznak az üzlet felé, A sár és a beszerzési ne­hézségek. Ez a legfőbb gondja minden vezsenyinek. Kihaló falu? A buszforduló megépítéséhez mégis 200 ezer forinttal járultak hoz­zá a járástól, hiszen a me­gyeszékhelytől alig másfél órás út vezet Vezsenyig, ér­demes a jelenleg ötven— hatvan bejáró utazását . ké­nyelmesebbé tenni... Mi lesz az ott maradók­kal? Elvégre mintegy ezer emberről van szó! A ter­vekről Lovas Béla, a közsé­gi tanács vb elnöke így be­szél: — Eddig csak három ut­cába vezettük be a vizet, de már készülnek a hidroglo- busz tervei és szervezzük a víztársulatot is. Járdánk is kevés van: 1000 négyzetmé­ter csupán. Ebben az évben BÉRBE VENNÉNK Szolnok város területén j cement tárolásra alkat-1 más zárható, száraz j raktárhelyiségeket vál-j lalatoktól, vagy magá­nosoktól is. Ajánlatokat kérünk Szol­nok m. Állami Építő-j ipari Vállalat, Szolnok, I Ady E u. 117/c. Telefon:] 13—231., üi. Kardos. A bolgár onkológia sikerei Bulgáriában is, mint a vi­lág országainak többségében, az egészségügy első számú kérdése a rák gyógyítása. A rákos megbetegedések ará­nya Bulgáriában a követke­ző: százezer emberből 170 betegedik meg rákban. A leg­elterjedtebb a bőrrák: a rá­kos megbetegedések egyhar- mada. Második helyen a gyomorrák áll százezer em­ber közül 23,5 szenved gyo­morrákban. Az utóbbi idő­ben a Szófiai Onkológiai In­tézetben nagy sikert értek el a rákos betegek gyógyításá­ban (még az olyan késői stádiumban lévő betegeket is sikerrel gyógyították, akik­nél a rák már a szomszédos szervekre is átterjedt — ko­rábban az ilyen esetek gyó­gyíthatatlanoknak számítot­tak). Űjabban növekszik a tüdőrákban megbetegedők száma, különösen az ipari városokban. Szófiában a tü­dőrákos megbetegedések szá- ma a legnagyobb. Az Onko­lógiai Intézetben kezelt tü­dőrákos betegeknek csak 25,6 százaléka volt nem-dohányzó. Az adatok szerint egyre jobban elterjedt az emlőrák (a városokban lakó nők kö­zött). A bolgár tudósok tevéke­nyen kiveszik részüket a rákkal folytatott küzdelem­ből. Nagy érdeklődés váltanak ki Rajkó Rajcsev professzor kutatásai, amelyek a sejtben végbemenő ultrastrukturális változásokat vizsgálják a hámsejtdaganat létrejöttekor és a hormonális tényezők szerepét a daganat fejlődésé­ben. Rajcsev professzornak si­került a szabályos hámsejt rosszindulatú daganatsejtté történő átalakulása számos törvényszerűségét megállapí­tania és bebizonyítani, hogy a hámsejtképződés a sejt éré­si stádiumától függ. Megálla­pította, hogy a rák keletke­zése összefügg a szervezet hormonális egyensúlyának megbomlásával. Javasolja; hogy a rákos megbetegedé­seknél nagyobb figyelmet fordítsanak a hormonkészít­ményekre. ^ Kutatásaiért Rajcsev pro­fesszor megkapta a Rákelle­nes Küzdelem Nemzetközi Szövetségének díját és szá­mos külföldi akadémia, töb­bek között a New York-i Akadémia tagjává válasz­totta. Egy másik bolgár tudós, K. Hrisztov bebizonyította, hogy amennyiben a kísérleti álla­tokat tartós 131-es rádióak- tiv jódos besugárzásnak ve­tik alá (esetleg más, a thy­reotoxicosis gyógyításánál al­kalmazott anyagokkal kombi­nálva), ezzel pajzslmirigyda- ganat keletkezését lehet elő­idézni. A. Szahatcsijev, Sz. Kirov, M. Musmov és más orvosok a sugárterápia terén működ­nek. A Szófiai Onkológiai Intézetben korszerű rádióbio­lógiai állomást hoztak létre, és a sebészi, terápiás és rá­dióizotópos módszereik komp­lex alkalmazásával a bőrrá­kos betegek 96, az emlőrákos betegek 70 és a gégerákos betegek 86 százalékát meg­gyógyították. Stefan Milanov olyan mű­szert készített, amelynek se­gítségével meghatározhatók a rákos szövet határai és a be­sugárzás mennyisége. J. Kubratov egyes bolgár gyógynövényeik rákellenes ha­tását vizsgálja, N. Tolekov pedig eredeti módszert dol­gozott ki arra, hogyan lehet műtéttel hozzáférni az • agy rosszindulatú daganat által megtámadott részéhez. A bolgár tudósok eredmé­nyeit igen nagyra értékelte a múlt év októberében meg­tartott I. Nemzetközi Onko­lógiai Kongresszus, melynek munkájában kiváló szovjet, NDK, angol, nyugatnémet, olasz, amerikai, török és más neves külföldi tudósok is resztvettek. Lefényképezett muzsika , Az osaksi világkiállítás nyugatnémet pavilonjában Leo­pold Stokowski neves karnagynak a színes képe és 31 to­vábbi nagyméretű diapozitív-felvétel eleveníti meg a zenei nagyságokat. Erwin Fieger tuttgarti fotó-grafikus alkotta azokat a tanulmányokat, amelyek a klasszikus koncertek­től és táncolóktól kezdve a beatzenén keresztül egészen az egyes hangszerekig, a zenei kultúra minden mozzana­tát szemünk elé varázsolja. Nemzetközi szakkörökben a színes fényképészet úttörőjeként emlegetik. Nemrégiben a nagy kegyben álló „Prix Nadar” díjjal tüntették ki Párizsban. Fieger diafelvételei világítókazettákban elhe­lyezve a kiállítási csarnok legszélén két egymás mögött felállított, elektronikus úton irányított pályán futnak , körbe egymással ellentétes Irányba. A kazetták ki- és bekapcsolása automatikusan történik. Kivilágítatlan álla­potban tükörként lehet őket használni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom