Szolnok Megyei Néplap, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-17 / 40. szám
1970. február 17. SZOLNOK MEGYEI NEPLAJP 3 A nő és a társadalmi háztartás „Asszonynak nem születik valaki, hanem azzá lesz” — mondja Simone de Beauvoir A második nem című híres könyvében. Vagyis a nők csupán biológiailag különböznek a férfiaktól, és csak a hosszú, gyötrelme« elnyomás csonkította meg, degradálta őket második vagy úgymond ,,gyengébb” nemmé, és alakította ki bennük a másodrendúség, a másértvalóság komplexumát. Magyarországon — mint a többi szocialista országban — a nők egyenjogúsága alkotmányba foglalt törvény. 1945 után a társadalom új rendje nem prédikálta többé a nőknek (mint egyedül ildomos „jogot”) Bismarck három K-ját: a konyhát, a templomot és a gyermeket (Küche, Kirche, Kinder). De vajon a paragrafusok által kínált lehetőség realizálódik-e a gyakorlatban, a mindennapok valóságában, vajon élnek-e vagy — pontosabban — élhetnek-e a nők egyenjogúságukból fakadó jogaikkal, követeléseikkel? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Orbán József- né elvtársnővel, az MSZMP KB munkatársával. A beszélgetés „apropóját” az adta, hogy a párt Központi Bizottságának Agitációs és Propaganda Osztálya komplex módon vizsgálta meg a nők helyzetét és sok olyan problémát tárt fel, amelyeknek megoldását „nemcsak” a női nem, hanem társadalmunk egészséges fejlődése is 1920 február 19-én budapesti lapok adják hírül: a Vízművek egyik dolgozója a Duna-parton, félig-meddig a Dunában fekve, egy férfi holttestet talált. A holttesten súlyos bántalmazás nyomai. Minden arra mutat, a férfit meggyilkolták. Az újságok találgatnak. Mi történt a Dunakeszi és Budapest határában _ teszi fel a kérdést a Népszava. Titokzatos gyilkosság a főváros határában — írja a Világ. S amit a február 19-i újsághírek csak sejtenek, azt 20-án már határozottan állítják. Valóban gyilkosság történt. Politikai gyilkosság, hangoztatják az ellenzéki lapok. Az áldozat nem más, mint a Népszava ismert, és sokak előtt tisztelt szerkesztője: Somogyi Béla. Egyes újságok már azt is feltételezik, hogy Bacsó Béla, a Népszava fiatal munkatársa, — tói az utóbbi időben szinte állandóan együtt volt Somogyi Bélával, — ugyancsak gyilkosság áldozata lett Gyanújuk nem alaptalan, hiszen 17-e esti órái óta sincsen semmi hír. Holttestét 21-én ugyan- csak~í~Bunában találják meg. A közvélemény kivizsgálást követel. A közhangulatot fi" gyelernbevéve 20-án a kormánykörökhöz közelálló Üj Nemzedék is így nyilatkozik: „Az államrendörség ... már mozgósította az összes rendőri és detektív testületeket, a hadügyminisztérium is utasította a városparancsnokot és a hadbíróságot, a fővezérség szintén meghagyta összes osztályainak, hogy ebben az ügyben a legmesszebbmenő nyomozást indítsák meg”. —- S mintegy megnyugtatásként egy lapzártakor kapott értesítést is hozzáfűz. — „A fővezérnek (Horthy Miklósról van szó) eltökélt szándéka, hogy a tetteseket akár politikai, akár közönséges bűncselekményről legyen szó, személyi válogatás nélkül az igazságszolgáltatás kezére juttatja”. E nagyon határozott kijelentés ellenére Horthy és a fővezérség éppen az ellenkezőjét akarja. A polgári nyomozó testület igen hamar mutatott fel eredményeket. A nyomok magához a gyilkosságot „eltökélten” kinyomozni akaró fővezér közvetlen környezetéhez vezettek. Somogyi Bélát ezekben a körökben gyűlölték. A szociáldemokrata Somogyi Béla ugyanis 1919 augusztusától a fehér terror első napjaitól kezdve nyilvánosságra hozta a különítményesek gaztetteit. A Népszavában láttak napvilágot azok az írások, amelyek leleplező adatokat közöltek a tiszti századok dunántúli vérengzéseiről. A cikkek feldühítették a tiszteket és maga Horthy is helyeselte azokat a kijelentéseket, amelyek megtorlást helyeztek kilátásba. Sömogyi Béla sorsát végülis az a cikk pecsételte meg, amelyik iái 9: október 4-én jelent meg a Népszavában és azokat a rémtetteket leplezte le, ame*. Somogyi és Bacsó lyek Siófokon magának a fővezérségnek a központjában zajlottak le. Ez időtől kezdve Somogyi igen sok fenyegető levelet kapott. — Ezért munkatársai, elvtársai óvták, hogy otthonában lakjék. Nem engedték, hogy egyedül bárhová is elmenjen. 1920. február 17-én este, amikor rácsaptak az Osztenburg különítményhez tartozó gyilkosok, éppen szálláshelyére tartott Bacsó Béla társaságában. Meggyilkolását tehát Horthy Miklós és közvetlen környezete sugallta. A gyilkosságok azonban „ügyetlenek” voltak. Elbizakodottságukban, a fővezérben bízva minden körültekintést mellőztek, így a nyomozás gyorsan azonosította az áldozatokat, sőt megállapította a gyilkosság körülményeit is. A kormányzói széket betölteni készülő Horthy számára különösen kellemetlen volt az eset időpontja. A hatalomért vívott harcát emberei baklövése megzavarta. Ezért gyorsan cselekedett. A nyomozást a fővezérség kivette a rendőrség kezéből és a katonai bíróság vette át. Mentették, ami menthető, hiszen a nyilvánosság már szinte mindent tudott. — Az ügyet elhallgatni nem lehetett, így megelégedtek azzal, hogy a bűnösöket bizonyítékok hiányában ideiglenesen szabadlábra helyezték. Somogyi Béla régi harcosa volt a szociáldemokrata mozgalomnak, bár nem tartozott a párt baloldali ellenzékéhez és programja alig ment tűi egy radikálisan demokrata, de a polgári rend kereteiben maradó átalakulás követelésén. Ezt a programot azonban harcos temperamentummal a sajtópolémia legélesebb fegyverének hozzáértő alkalmazásával szolgálta. Azt’ is tudjuk róla, hogy a Tanácsköztársaság idején szembenállt a kommunistákkal. Nem közeledett hozzájuk a fehérterror hatalomra jutása után sem, de azokhoz a szociáldemokratákhoz tartozott, akik a szociáldemokrata vezetők között elsőnek merték vállalni a munkásosztály érdekeit oly súlyosan sújtó ellenforradalmi rendszerrel szembeni harcot. Tragikus tévedése, hogy nem ismerte fel a különbséget, ami a hatalom rendszerében bekövetkezett. Azt hitte olyan hangot üthet meg Horthy terroristái ellen, mint annak idején Tisza István despota főszolgabíróival szemben. Pedig akkor már fasizmus volt. Tiszteljük bátorságáért, áldozatvállalásáért, mindazért, amit a magyar proletariátusért élete folyamán tett. Ezért emlékszünk tisztelettel halálának 50. évfordulóján. igényli. A „nőkérdés" — társadalmi kérdés — Mi tette szükségessé ezt a komplex jellegű felmérést, vizsgálatot? — Többek között a harc egy megcsontosodott, helytelen szemlélet ellen, miszerint egyedül csak a Nőtanács hivatott a nők problémáival foglalkozni, azokra megoldást találni. Nyilvánvaló, hogy azok a kérdések, melyek a lakosság nagyobb részét alkotó nőket közvetlenül (és közvetve az egész lakosságot) érintik, komoly gazdasági, politikai és szociális problémák, és megoldásukra a Nőtanács önmagában nem képes. — Azt hiszem, nem mondok újat azzal, hogy az úgynevezett „nőkérdés” mindenkor a társadalom adott politikai, gazdasági és kulturális helyzetének függvénye, s a megoldások keresésekor nem tekinthetünk el a társadalom fejlettségi szintjétől. Ezért vált fontossá, h”~ a szocializmus alapjainak lerakása után komplex módon vizsgáljuk meg ezt a nehéz témát. — Melyek voltak a vizsgálat legfontosabb részterületei? — A középpontban a nőknek a munkához való viszonya állt. Ez persze nem véletlen: a nők egyenjogúsága csak akkor érvényesülhet minden területen, ha a nők a társadalmi termelésben is teljesen egyenjogúak. A férfi évszázados kiváltságai — egyebek mellett — csak akkor szűnhetnek meg, ha a házastársak mindketten dolgoznak. Napirenden: a család „államosítása" — Ha a nyugati sajtótermékekben, tanulmányokban lapozgatunk. vészjósló figyelmeztetésekkel találkozunk: „A család funkció nélkül!" — ,,A család felbomlása.— „A család államosítása!" — „Veszélyben a legszentebb javak!" — ,.Mentsétek meg a családot!" — „Ne tűrjétek a rombolást!” Ennyi felkiáltójel kicsit meghökkenti az embert. Annál inkább, miután lMagyarországon sokszor — burkoltabb formában — szintén elhangzik, hogy a dolgozó nő nem tudja ellátni családi kötelezettségeit, nem tud gyerekeivel igazán törődni — tehát a család széthullóban van. Mi erről a véleménye 7 — Ezekben a vádakban lényegében az apai hatalomról, a patriárchális állapotok, a régi „babaotthon” visz- szaállításáról van szó, vagyis a nők egyenjogúsítása elleni harcról. Szó sincs róla, hogy a család széthullóban lenne: a nő emancipációja a család emancipációja is! — Ez persze nem jelenti azt, hogy a nőnek a családban betöltött szerepe munkába állásakor nem változik. Senki sem követelheti, hogy az a nő, aki napi nyolc órán át dolgozik, egy régi típusú „háztartást” vezessen, és ezenkívül tanuljon, művelődjön, lépést tartson, a fejlődéssel, vagyis ideális feleség legyen. — Nem felel meg a valóságnak az, hogy a családot államosították, vagyis, hogy Sok szó esik mostanában az ipari népvándorlásról. Ezzel összefüggő gondjairól kérdeztük Nagy Zoltánt, a szolnoki papírgyár munkaügyi osztályának vezetőjét. A kérdésre az osztályvezető többek között elmondotta: A gyár tevékenysége évről- évre bővül. Főleg a feldolgozó részleget fejlesztették az utóbbi időben. Az 1960-ban négy kisteljesítményű géppel megkezdett zacskógyártást tavaly külön üzemrészben helyezték el. Most a gyár saját termékeit már fel is dolgozza és így közvetlenebb a kapcsolatuk azokkal akik termékeiket megvásárolják, forgalomba hozzák. A férfiak vándorolnak Az üzem tevékenysége és annak fejlesztése viszont jelentős munkaerő gondokat is hozott magával. A papír feldolgozásra való felkészülés azt a célt is szolgálta, hogy segítse Szolnok női munkaerő feleslegének elhelyezését. Most már viszont sokkal kevesebb a munkát kereső nők száma, mint az elhatározás idején volt. A munkaerő vándorlás egyébként tavaly eléggé nagyarányú volt az üzemben. Amíg 1968- ban többnyire csak a közismert vándormadarak mentek el tőlünk, addig tavaly már olyan emberek is ott hagyták a gyáaz „állam” fontos funkciókat „elragadott” a családtól. A megoldás tudniillik pontosan ez: az államnak egyre több családi feladatot kell ellátnia a dolgozó nő. anya helyett, így alakul ki az az állapot, amelyet Lenin „társadalmi háztartásnak" nevezett. Magyarországon a nők igazi egyenjogúsítását éppen ennek a „társadalmi háztartásnak” fogyatékosságai nehezítik: kereskelelmünk gyengeségei, a kevés óvodai, bölcsődei férőhely, a közszolgáltatások viszonylagos elmaradottsága, olykor drágasága. és sokszor nem kielégítő minősége. A felmérés során megdöbbentő statisztikai adatokhoz jutottunk: például jelenleg egy évben egy családra mindössze 1,1 kg (1) patyolatban mosatott ruha jut! Papírforma szerint... — Eddig a nők egyenjogúsításának társadalmilag objektív folyamatáról beszélgettünk. A nők emancipációját azonban nagyon sok szubjektív tényező is nehezíti: az a sokféle előítélet, megcsontosodott komplexum, amely férfiakban és nőkben egyaránt él még Arról a szemléletről van. szó, amelyet Dumas frappánsan így fogalmazott meg: „Ha nőről van szó, n dolog nem ugyanaz-..” Erősen tartja magát ez a nézet nálunk még ma is. Például: a nő előtt „papírforma” szerint nyitva áll a lehetőség hogy bármilyen funkciót beftölt- hessen, de —■ tisztelet a kivételnek — a társadalom parancsnoki magaslatain sokszor nem szívesen látja őt a férfi. Még most is előfordul, hogy két azonos kvalifikáció- jú, azonos képességű fiatal közül az egyik például kevesebb órabért kap, csak azért, mert — nő. Végül nagy figyelmet kell szentelnünk a nők közéletben való részvételének is. A nőket meg kell ismertetnünk jogaikkal és meg kell tártanunk azt is, hogyan éljenek ezekkel. rat. akik éveket, esetleg félévtizedet is lehúztak ott. A három műszak, a folyamatos termelés egyáltalán nem csábítja ide az embereket. Még akkor sem, ha 42 órás a munkahét. Tavaly egyébként összesen háromszázkilencven dolgozót vettek fel. Közben viszont csaknem ugyanennyien — két- százhetvenöten — el is mentek. Főleg olyanok, akik három műszakban dolgoztak. Külön nagy gondja az üzemnek? hogy az el- távozók között csaknem kétszáz férfi volt. Ezért viszont sokszor arra kényszerülnek, hogy a férfiak helyére — például az anyagmozgatáshoz — nőket képezzenek át. Tavaly év végén a munkásállomány negyven férfivel volt kevesebb és száznyolc nővel volt több, mint az év elején. Felmondás csak végső esetben A már említett csaknem háromszáz kilépő munkás között százhatvanöten voltak akik a mai értelemben „vándormadarak”. Ok egy évet sem töltöttek az üzemben. Ezek az emberek többnyire fiatalok, akik könnyen változtatnak munka helyet. Ezekre sajnos mindig ráfizet a vállalat. A kapu körül forgó emberek között voltak, akik már harmadszor tértek vissza a gyárHáromszáz gabonakombájn pótmegrendelésre Az AGROTRÖSZT vállalatai ismét felmerték a mezőgazdasúg várható tavaszi—nyári gépigényét. A piackutatás adatai alapján a korábban lekötött ezer szovjet gabonakombájnon felül további 300 SZK—4-est rendeltek az illetékes szovjet külkereskedelmi vállalattól. Így az 1300 SZK—4-es még az aratást megelőző időszakban megérkezik hazánkba. Az első 500 gépet már át is vették a mező- gazdasági nagyüzemek. A Szovjetunióból megérkezett a SZUB-mintájú vetőgépek első szállítmánya is. Menyecske kórus alakult Buzsákon A népművészetéről és népi hagyományok ápolásáról híres Somogy megyei Buzsuk küzség- / ben menyecske kórus alakult. . 12 népdalt kedvelő és szépen éneklő fiatalasszony fogott ösz- sze; felkutatták és összegyűjtötték a már feledésbe menő buzsáki népdalokat. Repertoárjuk gazdagítására folytatják az eredeti buzsáki népdalok gyűjtését, s úgy tervezik, hogy a már híres buzsáki népi együt- tessel közösen lépnek fel. Esztergomi levelesládák Svédországba Nyolcszáz levelesládát készít egy osztrák cégnek Czuczai József esztergomi műkovács. A megrendelő Svédországba szállítja a díszes kovácsoltvas ládákat. Az esztergomi kisiparos gyártmányait már számos országban ismerik; évente mintegy 400 000 forint értékű export megrendelést teljesít. Remekbeszabott munkái több hazai vadászházat is díszítenek. Egyedülálló módon készíti a mester a szobrászművészek gipszmintái után a fém szobrokat; 6 milliméteres kovácslemezből hegesztőpisztollyal mintázza meg - az alkotásokat. így öntötte vasba például Kis-- Sándor szobrászművésznek, az ózdi művelődési ház előtt álló szobrát is. ba. Mindig fel is vették őket. Sajnos erre rákényszerülnek. Olyan eset viszont nagyon ritkán adódik, hogy az üzemben mondjanak fel valakinek. Megoldás: a műszaki fejlesztés A szolnoki papírgyár tehát nem túlságosan vonzza és nem is nagyon marasztalja a munkásokat. Mivel azonban sok jót a jövőre nézve sem remélhetnek, a gyár vezetői már több hatékony műszaki intézkedést dolgoztak ki. Emellett arra törekszenek, hogy a régi, folyamatos műszakokban dolgozók jövedelmének növelésére használják fel messzemenően a rendelkezésükre álló összegeket. A műszaki fejlesztés, a bérezés javítása mellett kedvezőbbé teszik az üzemben a szociális körülményeket is. Megkezdték a régi, földszintes kultur- ház bontását. Ennek a helyén 6 millió forintos költséggel négyszáz személyes szociális épületet létesítenek ebédlővel, orvosi rendelővel, stb. Minderre szükség van, mert a munkások megtartásának egyetlen módja, hogy jó! érezzék magukat és megtalálják számításukat a gyárkapun belül. És jól termelni is csak kitartó, odaadó emberekkel lehet. S«abő Agnes Piaci bosszúságok (Vasárnap reggeli metamorfózis négy tételben) nap vásárolni. Rendes ember megvesz mindent szombaton. Mentegetőzés: Nincs hűtőszekrényem. Viszontválasz: Vegyen, ha derogál sorbaállni. (Fájdalmasan naiv gondolatok: A szolnoki munkások átlagkeresete kétezer forint. Mikor lesz ebből mindegyiküknek hűtőszekrénye, hogy ne piríthassanak rájuk az ilyen kereskedőnek álcázott nemtudomkik vasárnap reggelenként.) 4. A fekete retek. (Gondolatok előtte: influenza, vitamin, egészséges táplálkozás.) — Kérdés: Van retek, néni? Nincs! Még egy kérdés — bátortalanul és együttérzéssel: Talán nem termett az idén? Nem a rosse, bet. De a franc fogja becipelni, amikor olyan alacsony az ára! (Gondolatok a párbeszéd után: Munkás—paraszt szövetség. Anyagi érdekeltség. Van erkölcsi kötelezettség is. ök ezt nem ismerik.) —V— L A sár. Ez még nem bosszúság, de van. Ha nem volna, hiányozna. Sár. Bokáig, derékig, nyakig. Ha megakarod úszni, ne végy zöldséget, tojást, almát. (Naív gondo. latok: Seprű, vízsugár, emberek, tisztaság. Piac, élelmiszer, higiénia. Kultúra. Városi jelleg.) 2. A hús. Ami vasárnap reggel nincs. Csak darált. Azt nem kérek — mondom. Erre a hentes: Lesz még olyan világ, hogy örülne, ha ilyet is kap. (Még naivabb gondolatok: Nem lesz olyan világ. De olyan lesz, amikor vasárnap is lesz hús. Talán. Meg udvarias kiszolgálás. Mikor?) 3. .4 tej. Hosszú sor. Enyhe panaszhang a sorállásért. A válasz: Nem muszáj vasárBalázs-Piri Krisztina „Ipari népvándorlás" B. E.
