Szolnok Megyei Néplap, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. január 1. Csenget a népszámláló Kijelölték a számlálókör­zeteket, megrajzolták a tér­képeket, összeállították a címjegyzékeket, az elektro­nikus számítógépek várják a milliárdnyi információ be­táplálását, a lyukkártya-he- gyek készen állnak a lyu­kasztásra, a kérdőívek ki­töltésre, s a számlálóbizto­sok munkájuk megkezdésére. Tanfolyamok, értekezletek, eligazítások sokasága és egy próbanépszámlálás előzte meg a tízévenként ismétlődő nagyszabású munkát, amely valaha nyelvünkben a nép- számlálás elnevezést kapta, valójában mindig több volt annál. Először száz évvel ezelőtt A hivatalos statisztikai ap­parátus először száz évvel ezelőtt végzett Magyarorszá­gon népszámlálást és ez a mostani — figyelembe véve az osztrák közigazgatás egy­kori összeírásait is — a 14. a sorban. A felszabadulást kö­vetően hazánkban harmad­szor indulnak útjukra a nép­számlálók 1970. január 2-án, hogy az összeírt adatok alap­ján a statisztikusok minél teljesebb, pontosabb képet állíthassanak össze az ország lakosságának pillanatnyi helyzetéről, körülményeiről. E sajátos nemzeti méretű ..fényképezésnek” törvénye­sen előírt pillanata, a nép- számlálás úgynevezett esz­mei időpontja 1969. decem­ber 31. és 1970. január 1. napja közötti éjfél. Ekkor képzeletben egy -szemvilla­násra megállítjuk az időt és az ezt követő napokban meg­jelenő számlálóbiztosok eb­ben az időpontban fennállott állapotot rögzítik adatok for­májában kérdőíveikre. Azt mondjuk’— népszám­lálás és értjük alatta a né­pesség összetételében, hely­zetében, körülményeiben tör­tént változások megfigyelé­sét, számbavételét, összege­zését. Valójában tehát nem a lakosság megszámolása a feladat, hiszen arról, hogy hány meber él az1 országban, folyamatosan rendelkezésre állnak kellő pontosságú ada­tok. Annál fontosabb és iz­galmasabb felmérni, hogyan alakultak, milyen mértékben változtak népünk életét jel­lemző feltételek, viszonyok, egy évtized alatt. Bepillant­hatunk községenként, váro­sonként, sőt, az ezekben ki­alakított körzetenként a nagy országos átlagszámok mögé, amelyek alkalmasak ugyan a fejlődés, a változás globális jelzésére, de nem tükrözhetik a szükséges rész­letességgel és sokszínűséggel az átlagtól eltérő viszonyo­kat, körülményeket. Az átlag számok mögött Tudjuk például azt, hogy Magyarországon 1960. óta 1 millió 400 ezren születtek, hogy ebben az évtizedben közel 700 ezér lakás épült hazánkban, hogy erre az idő­szakra tehetjük a mezőgaz­daság történelmi átalakulá­sát, a. televízió általános el­terjedését. Ez alatt az idő alatt községek szűntek meg, városok alakultak az ország­ban, Háromszázezerrel csök­kent a tanyákon, külterüle­teken élők száma, közel 400 ezerrel nőtt az iparbai^ dol­gozók száma, s mintegy fél millióval csökkent a mező- gazdasági dolgozóké. — Vi­szont arról még megközelítő adataink sincsenek, ho^r az évtizedben született közel másfél milliónyi új honpol­gárból hányán élnek új, — egészséges, jól felszerelt la­kásban, és hányán élnek még ma is földespadozatú, vályogfalú, szalma, vagy nád­tetős viskóbán, villany, víz és gáz nélküli lakásban. És nincsenek megfelelő ismere­teink arról sem, hogyan ala­kul lakóházaink és más építményeink életkora, mű­szaki állapota, hány ember él a fiatalabb, jól karbantar­tott, még évtizedeknek is ellenálló épületekben és há­nyán laknák olyan lakások­ban, amelyeket már a közeli években indokolt lebontani. A Központi Statisztikai Hi­vatal rendszeresen közli megfigyeléseit az ipari és mezőgazdasági termelés ala­kulásáról, a kiskereskedelmi forgalomról, a különböző is­kolákban tanulók, ég szak­képzettséget szerzettek szá- 'máról, de arra a kérdésre például, hogy a mezőgazda­ság idei, kimagasló termelési eredményeit hány munkás­kéznek köszönhetjük, majd csak a népszámlálás nyomán lehet megbízható pontosság­gal felelni. Az összeíró ívek adataiból kiderül majd az is, hogy miként áll a lakos­ság iskolázottsága, szakkép­zettsége. Azt azonban máris tudjuk, hogy nem szerepel többé az összeíró íveken az a kérdés, amely az állampol­gárok ími-olvasni tudására vonatkozna. Hazánkban az analfabéták száma ma már olyan minimális, hogy a nép­számlálókat nyugodt szívvel felmenthetjük ennek a kér­désnek vizsgálatától. Ugyan­akkor életbevágóan fontos — minél gyorsabban választ kapni arra a kérdésre, hogy jelenleg hány lakatos, esz­tergályos. villanyszerelő, kő­műves stb. szakképzettségű kosa van az országnak, ány dinlomás mérnökkel, ■gronómussal, tanárral, — technikussal stb. számolha­tunk a közeli és távoli ter­veinkben. Sokat tudunk ma is ön­magunkról, az évtizedek so­rán hazánkban bekövetke­zett változásokról. De szá­mos tény, jellemző folyamat változásra utaló • körülmény rejtőzik társadalmunk min­dennapi életének mélyén, felkutatásra, számbavételre és felhasználásra várva. Ősi közmondás: „Aki másokat ismer:, okos aki örünagát is­meri: bölcs”. A népszámlálás révén az ország szerez kellő önismeretet, jelenének, jövő­jének, formálásához elenged­hetetlen bölcsességet. Minél pontosabban, sokoldalúbban ismeri a helyi és országos kormányzat a lakosság, az ország valódi helyzetét, an­nál biztosabb kézzel jelölheti ki a közelebbi és távolabbi célokat, a haladás irányát és ütemét, s a lehetőségek mér­legelésével dolgozhatja ki az össznemzeti cselekvés prog­ramját. Temérdek munkát, sok fá­radságot emésztettek fel már eddig is a népszámlálási elő­készületek. De az egésznek a legnehezebb, a legfelelősség- teljesebb része, az adatok összegyűjtése, rendszerezése és feldolgozása még ezután következik. A tanácsok köz­reműködésével, a Központi Statisztikai Hivatal szakirá­nyításával mintegy 60 ezren végzik a népszámlálá.ssal kapcsolatos adatgyűjtő és" el­lenőrző munkát. A derékhad pedagógusokból áll, Közülük kerül ki a számlálóbiztosok többsége, akik két héten át erejüket nem kímélve, fá- radáságot nem ismerve, út- talan utakon járva, lépcsők ezreit mászva kopogtatnak, csöngetnek be valamennyi család otthonába, hogy a kérdéseikre kapott korrekt, igaz válaszokkal tölthessék ki az összeíróíveket. Türelmet várnak Bárhová lépnek be hivata­los minőségben a népszám­lálók megértést, türelmet, ta­pintatot visznek magukkal s ugyanezt joggal remélik a lakosságtól maguk is. Számí­tanak a'z emberek állampol­gári felelősségérzetére, ko­molyságára és segítőkészsé­gére, hogy kötelességüket, pontosan, szépen teljesíthes­sék. Munkájukat törvényes előírás szerint végzik, kér­déseikre tehát mindenki kö­teles őszinte, valósághű vá­laszt adni, de ugyanez a tör­vényerő védi az állampolgá­rok jogait, érdekeit is, ami­kor úgy rendelkezik, hogy a népszámlálás során Összeírt adatokat szolgálati titokként kell kezelni, és azokat kizá­rólag statisztikai célra sza­bad felhasználni. Gyertyános Zoltán Apóka Ketten állunk a temetői autóbuszmegállóban. Apóka botjára “támaszkodik, s a szitáló havat nézi. Amikor rágyújtunk, nehezen találja meg a felényújtott cigarettát; — Nem látok jól, kedves. Hályog van a szememen, operáin; kellene. Dehát az én koromban már minek? A fülemmel is baj van, tudja a fűtőháznál voltam én hu­szonnyolc évig. Ott volt olyan de olyan nagy zaj...-- Nyugdíjas a bácsi? — Hajaj, de régen már! Csak az a baj. hogy az egészség egyre ' kevesebb hozzá! Most is az SZTK- ba megyek, mert tegnap el­fogyott a tablettám. Három kell naponta, oszt tegrlap már csak egy volt. Messziről látszik már az egyes autóbusz. Apóka sorol utánam a megállóba. Felse­gítem, s közben megkockáz­tatom a kérdést: — Hány éves a bácsika? Előbb felkapaszkodik a lépcsőn, s már fent mondja: — Nyolcvanketlő. A zsebkendője csomóra bogozott sarkából kiveszi a kétforintost. Egy fiatalember leülteti. A kalauznő kihajlik, úgy nyújtja a jegyet. Apóka — egy a sok kis öreg. MÁV-nyugdíjas közül, az SZTK-ba ment Elfogyott a tablettája... — sóskúti — Budapress — új magyar saj tóügynökség Budapress néven január 1-vel új magyar sajtóügynök­ség lát munkához: ezen a néven jelentkezik külföldön az MTI idegen nyelvű szer­kesztőségének bulletin- és cikkszolgálata A Budapress a szovjet Novosztyi és a töb­bi szocialista . ország hasonló sajtóügynöksége példájára építi ki tevékenységét, tájé­koztatja majd a világsajtót, a .hírügynökségeket, lapokat, rádió- és tv-allomásókat ha­zánk életéről. Katasztrofális műszaki balesetek nyomában Ami még felderítésre várt Alig egy évvel ezelőtt tele voltak a napilapok az al­győi 168-as számú olajkút ki­törésének hírével. A kutat csaknem egy hónapos megfe­szített munkával sikerült el­fojtani. A mentési munkála­tokban többszár ember vett részt, honvédelmi alakulatok és a tűzoltóság is. A felbe­csült kár meghaladta a 10 millió forintot, a hely­reállítási munkák hónapokig tartottak. A kitörés körülményeiről a szemtanúk csak hiányos in­formációt tudtak adni, amely egyértelműen nem derített fényt a tényleges okra. Feltű­nő volt azonban az, hogy a kút mellett állók sem láttuk: semmit, csak azt, hogy a kér­déses tolózár a helyéről le­vágódott és a kitörés megkez­dődött. Ebből arra is lehetett következtetni, hogy a kútnál egy robbanásszerű esemény zajlott le, amit az emberi szem és figyelem már nem is tud pontosan regisztrálni. Va­lószínű, hogy az ott dolgozó személyzet hasonló jelensé­get, az addigi gyakorlatában nem is tapasztalhatott. Kísérleti kutat létesítenek A szolnoki Kerületi Bánya­műszaki Felügyelőség ezért javasolta az Országos Kő­olaj és Gázipari Tröszt ve­zérigazgatójának a kitörés legvalószínűbb technikai oká­nak üzemi kísérlet útján va­ló tisztázását, a hasonló ese­tek elkerülésére. A szegedi szénhidrogénmezőben létre­hoztak egy 100 méter mély kísérleti kutat, ahol kitörés és tűzvédelmi gyakorlatokat lehet elvégezni különösebb veszély nélkül. A hónap kö­zepén már végre is hajtot­tak egy kísérletet, amely az égő olajkutak hőtechnikai mérésére irányult. ; A bányahatósag az algyői kitörésnél már akkor is a csőtörések következtében fel­lépő nagymérvű reaktív erő­re gyanakodott, azonban ezt a feltevését a gyakorlatban is igazolni kellett. A mate­matikai^ számítások ugyanis több tonnás reaktív erők fellépését is kimutatták. A tröszt a javasolt kísérlet el­végzésére hajlandónak mu­tatkozott s az időpontot a jövő év januárjára tűzte ki. A kísérlet során pontosan az algyői kitörést megelőző mű­szaki helyzetet rekonstruál­va, vizsgálták volna meg a csőtörésnél hirtelen fellépő gázsugár reaktív erejének romboló hatását. A véletlen közbensői Sajnos, a véletlen közbe­szólt, mert december 21-én délelőtt hasonló, de „spon­tán kísérlet” zajlott le a szanki. szénhidrogénmezőben, ahol a csőtörés következtében fellépő óriási reaktív erő nemcsak egyetlen tolózárat, hanem a 24. számú gázkút teljes elzáró tolózár rendsze­rét letörte. A gázüzem keze­lőszemélyzete itt is csupán egy nagy csattanást hallott a kút felől, ahol szerencsére nem tartózkodott senki. — A feltevés tehát bizonyítást nyert. Érdemes megjegyezni, hogy a kezelő éppen ez időben akart a kúthoz kimenni, de a szolgálatos gépkocsi nem érkezett meg és így nem ke­rült a felrobbanás előtt álló kút életveszélyes övezetébe. A szanki esemény nemcsak a bányahatóság feltevését igazolta, hanem most már az ipar vezetőit is rádöbbentet­te az alföldi szénhidrogénbá­nyászatban kialakult rendkí­vül veszélyes helyzetre. A ha­gyományos szerelvényeket és műszaki megoldásokat csak belső túlnyomásra méretez­ték és így külső reaktiv erők­nek ellenállni nem tudnak. A balesetek megelőzésére A kutakból termelt gázban azonban olyan agresszív anyagok is vannak, amelyek a vezetékek gyors korrózió­ját idézik elő. A korrózió miatt elvékonyodott vezeté­kek a belső nyomást nem bírva, könnyebben szétrob­bannak és utat nyitnak a reaktív erők rombolásának. A hazai gázigények bal­esetmentes kielégítése érde­kében a bányahatóság szi­gorú rendelkezéseket léptet életbe a veszélyes csőveze­ték-szakaszok időszakos fal- vastagság mérésére és a kor­rózióveszély csökkentésére Ezek nélkül a kialakult hely­zetben a megfelelő személyi és vagyonbiztonság már nem képzelhető el. , F. I, Hol van a tavalyi hó? Azt bizony még jó ideig taposhatjuk. A 69-es esztendő napjai azonban leperegtek. Az óév végén, az új esz­tendő küszöbén ki felületesen, ki alaposan számot vet az elmúlt időszakkal: az ered­ményekkel, kudarcokkal, az örömmel, bánat­tal.. Mit kaptak 1969-től, milyen új terveket, vágyak teljesülését várják 1970-től? Erre kértünk válaszokat múlt és jövő időben: Mit adott Önnek az ó és mit ígér az új esztendő ® Dr. Tóth rátér, a jlszberé'nyi kórház or­vosa: — Számom­ra a- múlt év legna- gyob esemé­nye, élelerr)| első operá­ciója, egy vakbélműtét volt. Családom­mal albérlő albérlői va­gyunk. Azt hiszem monda­nom sem kell, mit várok a 70-es évtől. Krasznói Klári, a szol­noki Szigli­geti Színház tagja: — Termét szetesen én szerepekben gondolko­dom. A Ne szóljatok be­ite Ilcsije volt tavaly a kedvenc szere­pem. Az idén valószínűleg sikerül a ..Fiuk, lányok, ku­tyák” musi^jil változatának előadása is. És én imádom a musicalt... Kábái Elek, a tiszafü­redi mentő­éi lomás dol- g>zója: — Végre fel­épült a csa­ládi házam és vettem egy aranyos .törzskönyve- 1 Bett tacskót Az idén szeretném a lakást berendezni és a tacskó mellé egy törzskönyvezett boxert is vásárolni. Mester Sán- domé, a k'mmadara- si könyvtár vezetője; — Tizen­nyolcezer forintért egy s ép szoba­bútort vásá­roltam. Az új évben a debreceni tanítóképző intézet népművelés-könyvtárszakára szeretnék felvételt nyerni. Hagy Imre, a tiszaiga- r Petőfi Ts~ 1 agronómu- sa: — 1969-ben mepeltük ’övetkeze- nk meg­r! okulásá­nak 20. év­fordulóját. T,"v néz ki, a húsz év alatt most zártunk a legjobb ered­ménnyel. Mit várok 1970-től? Egy jó feleséget... Buqa József, kisújszállási tartalékos t 'rközör: — Hála is­tennek itt a sorompó­nál tavaly s nmi sem t 'ént. R°- n i'.em ez az év is bal- k el. P-egler "An­na. a török­szentmiklósi Bercsényi Gimnázium IV/a osztá­lyos tanuló­ja:- A nyá- szünidő- egyhú- r.apos kör­űik tettem az NDK-ban, majd az osztállyal a bolgár Aranyparton nyaraltam. Min­denképpen azt szeretném, hogy a négyévi munkámat a sikeres érettségi és az egye­temi felvétel koronázza. Jobbágy Ist­ván, rákó- c ifalvai k. zségi pász- ’tor: t Csak szo- jn-iOrúság ért a tavalyi esztendőben; Majdnem minden le­gelőt fel­szántottak a határban. Mit szeretnék az idén? Több le­gelőt és végre ki akarom venni a 26 nap szabadságo­mat. ami jár. 7 ana Péter, ' Középti- savidéki 'ízügyi Igazgatóság Gépkocsive­zetője: — Tavaly; megszületett a kisfiúnk. Mi kellene az idén? Nagyon bol­Nem is tudom, dog vagyok; Forgács Pé- terné, a kar­cagi benzin­kút kezelő­je: — Tavalyi nagy élmé­nyem, hogy turistaként öt napot Bécsben tölt­hettem. Jó lenne, ha a jövőben kerék­pár helyett busszal járhat­nék hazulról a munkahe­lyemre. Rigó Tibor, az MSZMP Szolnok me­gyei bizott­ságának gép­kocsivezető­je: — Sikerült eladnom a Trabanto­mat. Az idén is és még jó pár évig sok-sok kilométert karambol nélkül szeretnék megtenni. D?ngi Sán­dor, a tiszsi- iaari Petőfi Tsz tagja: — Amikor a katona fi- a n hazajött * abadságra,-y örültem, tv nem is l om el 7 mondani! Ha rr'-'Té "i> az idén az lesz a legnagyobb örömöm, hogy le­szerel. Parrag At- tiláné, a karcagi ki­segítő álta­lános iskola tanítónője: — Levelet káotam egy veit tánítvá­omtól, aki a ’t irta; si­került jó munkahelyet ta.álnia. Na­gyon örültem a hímek. Ezen a nyáron talán együtt vaká­ciózhatunk az unokáimmal. Kolláth Jó­zsef, karcagi kéménysep­rő: — Mind a két lányom befejezte az ’ volát. Rég­‘a lottó­zón. Jó len­ne egy ötös találat. Sze retnék végre én is szerencsés lenni... Horváth—Palágyi

Next

/
Oldalképek
Tartalom