Szolnok Megyei Néplap, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

1970. január t­SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 t , MÉSZÁROS LAJOS: TEL TANYÁK ÉS A KÖZMŰVELŐDÉS Nagy pelyhekben hullt a hó, de a szél füvása már enyhült. A váró® alatt akad­tunk el gépkocsinkkal. Hosz- ezú oszlop várakozott a ka- liyar előtt. — Egy Skoda 1000-es rob­bant le — mondta a kocsink mellett megálló csizmás kis- legény. Mint a frontnak túlsó ol­daláról érkezett, az egyetlen nyomsávon a fiú. Jött a városból, a felső ta­gozatra jár be az iskolába. — Itt lakunk, az úthoz kö­zel — intett a tanya felé. Fények pillogtak körülöt­tünk. az út két oldalán. A kocsi rádiója szólt, egy , régi filmnek, az Öz-.riak , ze­néje hallatszott az előttünk *ciiló Wartburgból is. 0 Megyénkben — a legóvatosabb becslések szerint is — hatvankét —hatvanötezer ember él ma még •tanyán, körülbelül annyian, mint a gyors ütemben fejlődő megye- székhelyünk összlakossága. A hetvenes évek kü£tzöbéhez érve ma már tudjuk, — s nincs ebben hihetetlen vagy rendelle­nes, „ördögtől való” vagy vég­zetes; a szocialista mezőgazda­ság sokáig így fejlődik még, hogy ezt a hagyományos, tör­ténelmünk során kialakult tele­pülési es életviszonyokat túl is lépi, meg nem is lépi túl a fej­lődés. Iyen sajátos utakat jár végig a társadalmi haladás. Lassan végérvényesen kiiktatjuk a föld- tulajdon és a földhasználat kü­lönbözőségének, feszültségét. — Erősödik parasztságunk . szocia­lista arculata; nő a közösből szerzett jövedelemnek a meny- tíyisége és részaránya, behatol a ép p. a kémia, a korszerű üzem- eVmunkaszervezésnek mind több vívmánya és eredménye a szo­cialista agrárüzemekbe. De a fej­lődés itt, az Alföldön úgy megy végbe, hogy egy évtized múltá­val is a parasztság számottevő része tanyán éL GD A tanyakérdés jelene és jövője ezért „rangos kérdése társadalompolitikai életünk­nek.” Nem véletlen, hogy* a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága a közelmúltban. — egyik ülésén elemezte a ta­nyai lakosság kulturális el­látottságának helyzetét. Az első, amit számításba kell venni; hogyan jut el a napi politikai információ, a mindennapos tájékoztatás hazánk s a világnak esemé­nyeiről a tanyákon lakó tíz­ezrekhez? A tanyaközpontokban a családok 60—65 százalékának ''an rádiója. A tanyasi csa­ládok 65%-a járat újságot. (Elsősorban Szabad Föld-et, a Nők Lapjá-t, — valamint, a. Népszabadságot és lapun­kat olvassák.) Sajnos, azok a Kézbesítés} nehézségek, ame­lyek egy-egy városban, köz­ségben is jelentkeznek, á ta­nyák között hatávonyozot- tabban képeznek gátat a fel- világosító munkában. A villannyal rendelkező (anyaközpontokban átlagosan minden negyedik családnak van televíziója. A közvetlen — tehát sze­mélyes —, tájékoztatásnak is jó hagyományai alakultak ki. A népfront által szerve­zett tanyázó esteket, a tanyai pártnapokat, az országgyűlé­si képviselői, megyei, járási, városi tanácstagi beszámoló­kat igen sokan látogatják. Nő az érdeklődés a páu& oktatás és a téli tanfolyaméi iránt. Különleges szerepe van a ta- nyati emberek körében a könyv­nek. Még a városi ember előbb hallja a rádióban, vagy látja a televízióban Buga doktort, Kár­sai ‘Eleket, de még Veres Pétert. Váci Mihályt' is, tanyán gyakor­ta megfordul az ismerkedés sor­rendje. Előbb Írásaival ta'álko- Zlk a tanyasi lakos, azután fi­gyel fel, mint „ismerősre”, ha a rádióban a nevét vagy hang­ját hallja valakinek. Es szeretik a mesét, az • ifjú­sági irodalmat, a történelmi tár­gyú és könnyen érthető regé­nyeket, az emlékiratokat olvas­ni a tanyai emberek. Nyolcva-hat könyvkölenönző- hely működik — a tanyák kö­zött megyénkben, a njűvelődésí autók negyvennégy helyet lá­togatnak könyvvel rendszeresen. Ecy-egy tanyai lakos évente — átlagosan — 2,7—2,9 kötetet köl­csönöz. A másik közművelődési csa- ■ torna, mely kulturális élményt juttat el a tanyákra; a filmvetí­tés. A megyei moziüzemi válla­lat tizenhét mozit működtet, harminchárom helyen pedig a művelődési autók vetítenek Hí­meket. Mezőtúron, Törökszentínlklő- son, a szolnoki járásban ha­gyománnyá vájt, a szövetkezeti tagok autóbuszokkal járnak be a {Szigligeti Színház egy-egy elő­adásának megtekintésere. A megyei tanács végrehaj­tó bizottságának figyelmét nem kerülte el az sem — elemezve a tanyai lakosság kulturális viszonyait — hogy a tanyai iskolák megszűnésé­vel és az épületek, eladásá­val több helyen nehézségek támadtak a népművelés tár­gyi vagy éppen személyi feltételeinek biztosításában. (Lapunk is egy esztendővel ezelőtt külön riportsorozat­ban hívta fel e jelenségre a figyelmet.) „A körzetesítés következ­tében egyre több tanyai is­kola megszűntetése várható... ezért a megyei tanács végre­hajtó bizottsága felhívja a járási, városi tanácsok vég- rehatjó bizottságait, .gondos­kodjanak arról, hogy a ta­nyai iskolák megszűnése ne rontsa a tanyai népművelés tárgyi feltételeit” — fogal­mazta meg a most elfogadott határozatot. Ma 129 tanyai központban biz­tosítanak valamilyen művelődési lehetőséget és szoláltatást a ta­nácsok, a szövetkezetek vagy az állami gazdaságok. A MB- JXJSZ pedig további tizenkét klubot vagy kultúrotthont mű­ködtet. A villanyárammal rendelkező tanyai művelődési otthon jelle­gű intézmények közül mondhat­ni lassan, majd mindenhol — az otthonoknak háromnegyed ré­szében — működik televízió, — magnetofon és lemezjátszó azon­ban még csak minden tizedik, tizenegyedik helyen. A Mezőtúr határában tévé* ‘konykedő tanyai KISZ-kub „ki­váló ifjúsági kub” elmet nyert el 1969-ben. Mivel — a legóvatosabb becslések szerint is — egy évtized múltával is még har­minc—harmincötezer ember lakik tanyán, sajátos tele­pülési viszonyok közepette feyaranodván anyagi és szel­lemi javakban, a megye; ta­nács végrehajtó bizottsága ^megielölte azokat a legfőbb tennivalókat, amelyek kitű­zik az utat; hogyan és mer­re tovább? Elsősorban is javítani kell a politikai tájékoztatás ha­táskörét és hatékonyságát. Tökéletesíteni szükséges a járási, városi, községi mű­velődési intézmények mun­káját úgy, hogy érvényesül­jön ezek működésének a ta­nyákra is „kisugárzó” ereje. Hatékonyabbá kell tenni a tanácsoknak és a termelőszö­vetkezeteknek az együttmű­ködését Ez ha mindenütt megvalósul, akkor már a je­lenlegi anyagi erőforrások birtokában is lényegesen ja­vítható a tanyasi lakosság ilyen jellegű ellátottsága. Ki kell alakítani a klub­élet különféle formáit Az új esztendő első hónapjaiban minden város és járás ren­delkezni fog már művelődési autóval. A megyei tanács végre­hajtó bizottsága felkérte egy­ben a Jászsági és Középtisza- vidéki, valamint a Nagykun­sági Termelőszövetkezetek Területi Szövetségét; ismer­tessék a szövetségek a ter­melőszövetkezetek elnökeivel a most. elfogadott tanácsi ha­tározatot. iV 1 A gépkocsiban a zene, __ a z egykori mesefilm muzsi­kája — elhallgatott Közle­ményt olvastak fel; több he­lyen a közutak nehezen jár­hatók. De az akadályok el­hárítása, közös erővel, min­denütt folyamatban... Császtvai István Esztendő fordulóján / irta : Darvasi István 2 Az esztendő utolsó napja és az újév " első napja általában semmit sem zár le és- semmit sem kezd el, hacsak nem magát a 7 naptári vagy a költségvetési évet. Mégis el- . várják a politikusoktól és a sajtótól is, hogy ■ az év végén mérleget vonjanak és bepillan- á tást nyújtsanak a jövőbe. ■ A nemzetközi helyzetről gyakran kap a 7 közvélemény áttekintő és elemző képet év- közben is, mi akadálya lenne tehát, hogy " ilyen kép esztendő végén is készüljön? A | mögöttünk lévő tizenkét hónap amúgy is * elég gazdag volt eseményekben, köztük olya­- nokban is, amelyek valóban lehetővé tesznek * némi. óvatos előrelátást. “ A diplomácia és a publicisztika — | nem véletlenül — a tárgyalások évének keresztelte el az 1969-es esztendőt. Ha arra I gondolunk, hogy bár eredménytelenül, de éj folynak Párizsban a vietnami hadviselő fe­ji lek közötti tárgyalások, ha a kommunista és « munkáspártok júniusi moszkvai tanácskozá- 7 sóinak eredményeire, a nemzetközi forradal­- mi munkásmozgalom erősödő és növekvő 7 egységére gondolunk, e név máris megilleti . a búcsúzó esztendőt. Méginkább ráillik ez a r név 1969-re, ha emlékezetünkbe idézzük a 1 Varsói Szerződés tagállamainak európai biz­- tonsági konferencia összehívását kezdemé­* nyezö Budapesti Felhívását, ugyanezen or- t szágok külügyminisztereinek az év őszén 2 Prágában megismételt indítványát, az ezek * | nyomán felpezsdült politikai életet, az azóta 1 7 megkezdődött és azóta is folyó két- és több­- oldalú politikai, diplomáciai és társadalmi * megbeszéléseket. Számítsuk hozzá mindeh- ! hez a stratégiai fegyverrendszerek korláto- ? zása tárgyában Helsinkiben megindult szov- 2 jet—amerikai előkészítő tárgyalásokat, az- érintkezés nélkül eltelt hosszú évek után végre- újból megkezdődött szovjet—kínai megbeszé­2 léseket és teljes mértékben igazolódik, hogy •* 1969 valóban a tárgyalások éve volt. Es fnég 2 ez sem minden. A Német Szövetségi Köz­- társaságban választások voltak és----bár 7 még nem tudhatjuk, mit hoz a jövő — annyi 2 máris tény, hogy néhány kezdetinek nevez- 7 hető pozitív külpolitikai gesztus tapasztalha- | tó az új kormány részéről. Hallható volt 5 néhány megnyilatkozás arról is, hogy nem 7 mindenben a korábbi kormányokhoz I hasonlóan kívánja alakítani kapcso- 7 latait a szocialista országokkal. Csak | futólag szólunk ezek után a nyugati 7 világ, az Atlanti Szövetség és a Kö- | zös Piac államainak egymás közötti tárgya­* lásairól, amelyek nem utolsó sorban azért 1 fontosak, mert napirendjük közvetlenül vagy | közvetve a szocialista országok politikájá­2 nak a burzsoá világra gyakorolt hatását és- saját békét akaró közvéleményük nyomását 1 tükrözte. Sikertelenségük miatt csak utolsó 1 sorban, de meg kell említenünk a közel­2 keleti konfliktus rendezéséről, pontosabban á az izraeli agresszió következményeinek fel- | számolásáról folyó négyhatalmi tárgyaláso­- kát is. ” Mindebből természetesen az következik,- hogy 1970 valószínűleg szintén a tárgyalások 7 éve lesz. Annál is inkább, mert az európai 1 biztonsági konferencia egyelőre még nem ? jött létre, és bál a szocialista országok tet- 7 tek javaslatot az időpontra, sem ebben, sem- magában a konferencia összehívásában nincs 2 még egyetértés valamennyi érdekelt fél kö­* zött.- Elégedetten állapíthatjuk meg, hogy- a vitás nemzetközi kérdések tárgyalások útján való megoldásnak gondolata, a szo­cialista országok békés egymás mellett élési 2 politikájának ez a fontos elve már bejárta a világ nagy részét és ma már szinte sehol | sem talál süket fülekre, pontosabban sehol - sem tudnak vele eredményesen szembesze- 7 gtilni. Nagy változás ez azokhoz az időkhöz \ képest, amikor a hidegháború jeges szelei fújdogáltak világunkban és a különböző társadalmi rendszerű országok közötti érintkezés jószerével kimerült a diplomáciai kapcsolatok puszta fenntartásában. Aligha vitathatja bárki, hogy ezt a változást a szocialista világrendszer létrejötte, meg­erősödése, a klasszikus értelemben vett gyar­mati rendszer széthullása, a nemzetközi erő­viszonyoknak a béke. a haladás, a nemzeti függetlenség erői javára történt történelmi jelentőségű átbillenése és az Imperializmus válságának mindezek következtében tör­tént további elmélyülése idézte elő. A sza­porodó tárgyalások láttán nem könnyelmű­ség azt mondani, hogy a zöld asztal mind nagyobb, mind fontosabb szerepet játszik a világrendszerek küzdelmében, bár sajnos egyelőre — úgy látszik elég sokáig — a fegyverekről sem lehet lemondani. % A tárgyalóasztalnál nem folyik vér, de a küzdelem ott sem könnyű. Az im­perialista ellenfél nem kockáztatja a pusztu­lással fenyegető világháborút, ám a tárgya­lóasztalnál szeretné elérni, amit fegyverrel már nem tud. Ezért nincs helye semmiféle kritikátlan optimizmusnak. A túlzott opti­mizmus azért is indokolatlan, mert a nem­zetközi élet nagy kérdései még mindig meg­oldatlanok. Néhány kezdeti lépéstől eltekint­ve még nem született átfogó leszerelési meg­állapodás, megodatlan az európai biztonság. Az Egyesült Államok új elnöke szegre akasztotta választási programját és néhány, a közvélemény megtévesztését szolgáló lé­péssel próbálja elterelni a figyelmet arról, hogy folytatni akarja a vietnami háborút. Háborúnak nevezhető helyzet uralkodik a Közel-Keleten is. A tárgyalások, a tárgyalási hajlandóság tehát nem egyebek, mint kezdeti lehetősé­gek, amelyek az eddiginél kedvezőbb harci feltételeket teremtenek a nemzetközi politi­ka nagy és egető kérdéseinek megoldásához. Nem indokolt azonban a pesszimizmus sem. Másfél-ket évtizedre visszatekintve jól látható a nagy változás, a nemzetközi hely­zet kedvező fejlődése. Ezt a tendenciát már nem lehet megváltoztatni, mert a történe­lem kerekét lehet ugyan lassítani, meg le­het állítani egy-gy pillanatra, de visszafor­dítani nem lehet. Úgy illik, hogy az esztendő végén szóljunk hazánk, a Magyar Népköztársaság külpolitikájáról is. A párt és a kormány politikájával egyetértő, azt támogató min­den magyar dolgozó ember jóleső érzéssé! gondolhat arra, hogy a Magyar Népköztársa- *ság nemzetközi tekintélye arányaiban mesz- sze meghaladja hazánk területének nagy­ságát, lakosságának számát. Ez külpolitikánk következetes elviségének, a proletár-inter­nacionalizmushoz, a Szovjetunióhoz, a szo­cialista országok egységéhez való hűségünk­nek köszönhető. Ez teszi lehetővé, hogy elő­segítsük a nemzetközi helyzet kedvező vo­násainak. erősödését és eredményesen mun­kálkodjunk mindenütt, ahol a béke, a hala­dás, a nemzeti függetlenség szolgálatáról van szó. Áz „idegen" kilépett A Madaras brigád arról volt híres a szövetkezetben, hogy tagjai mindenhová .mindig együtt jártak. ’ Segí­tettek eevmásnak a házépí­tésben. Bejárták a környező falvakat is, ahol a rokonok építkeztek. Nem csupán kedv­telésből töltötték ezzel sza­bad idejüket, pénzt is kap­tak mindenütt, s az építke­zők is örütek. mert hama­rabb készen lett a házuk. Mindig hetykén mondogatták is a KISZ-titkámak meg az elnöknek, hogy narrvon jól összetart a brigád, minden értekezleten mindannyian együtt vannak. Mindez meg is növelte a brigád tekintélyét. Ha vala­hol nem volt elég jó a bri­gád-élet. azt mondták a ve­zetőnek; Menj el Madara- sékhoz és kérdezd meg, ők hogyan csináják. Tanulj tő­lük. Nem is volt a bngad el­len semmi kifogás, amíg kö­zéjük nem került — vala­honnan más községből — egy új tag. egy fiatalember. Nagvon szorgalmasan dolgo­zott. Mondhatni, túl tett min­denkin. aki az építkezések­hez volt beosztva. A brigád­nak kezdettől fogva egyetlen nagy kifogása volt __ ellene. Soha sem ment el gyűléseik­re. Megbeszélésekre is csak akkor, ha azt munkaidőben tartották. Ügy is nevezték el maguk között, a brigádbe­liek: az „idegen”. EgysZer aztán megsokall­ták. bőgj’’ hiába hívták, csak nem vett részt a brigád ta­nácskozáson. összeültek ti­zennégyen: fegyelmi ügyben. A vádat Madaras a bri- Eádvezető terjesztette elő: ezt a Szálait hiába várjuk a brigádértekezletekre. A ren­dezvényeinkre is mindig csak ígérgeti, de soha nem jön el. Javaslom ilyen ma­gának való embert ne hagy­junk közöttünk, zárjuk ki. A brigád egyhangúan sza­vazott, és Szálait — aki most sem volt jelen kizárták. Már egy hét is eltelt, mi­re a brigád döntése a KISZ titkár fülébe jutott. Azonnal felkereste Szálait és faggatni kezdte: — Mondd meg őszintén miért nem tartol a brigáddal, mi a kifogásod a közös ren­dezvények ellen? Szalai előbb hallgatott, maid kedvetlenül beszélt. — Tudod, a T.-i ktsz-ben dolgoztam, ett nem voltak ilyen rendezvények, és ha mégis valahol úgv összefutot­tunk, engem mindig csúfol­tak, mert nézd meg a feje­met. Huszonhat éves va­gyok és alig van hajam. So­ha sem szólítottak a —•toes nevemen, csak ..kopasznak”. Azóta sose szeretek olyan helyre menni, ahol le kell venni a sapkát. — A KISZ- titkár ennyiből is mindent értett., Legközelebb elment a Ma­daras brigád gyűlésére, és elmondta beszélgetését az „idegennel”. Mire azonban erre sor került, az irodában már kiállították Szalai ira­tait. Kilépett a ktsz-ből. Egy tsz-brigádba vették fel K.-on. A KTSE-alapszervezet tag­jaival a legközelebbi gyűlé­sen már csak a kész ténye­ket ismertette a titkár. A taggyűlés úgy döntött, hogy a Madaras brigádot a történ­tekért elmarasztalja. Figyel­mezteti. hogy máskor ne döntsenek elhamarkodottan emberek sorsáról. — borsi •— :»:iaiiauiufi;»t>iii|ii«iiiitaitauiiif?ai ii ii i.». i ».ti..»::!; i;i|,!a*ji «-:i. i a: aui iit aMi i. i i: a i <• na =1. • i:<ii;u;iuanaj.iiiiiiai:iu«iia'!iiiaiitiiauuaiiiai •*♦»•*■

Next

/
Oldalképek
Tartalom