Szolnok Megyei Néplap, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-13 / 10. szám
\ 1970. január 13. SZOLNOK MEGTEI NÉPLAP Másfélmillió kilowattra bővül a Dunamenti Hőerőmű teljesítménye A Láng Gépgyár és az Erőmű Beruházási Vállalat vezetői hétfőn a Gellért Szállóban szerződést írtak alá, amelynek alapján a Láng-gyár 1972. és 1974. között négy, egyenként 220 000 kilowattos gőzturbinát szállít a Dunamenti Hőerőmű bővítéséhez. Ez a Láng Gépgyár eddigi legnagyobb üzletkötése, értéke eléri a fél- milliárd forintot. A százhalombattai Dunamenti Hőerőmű első — 50 000 kilowattos — gépegységét 1963 végén helyezték üzembe, azóta további hat — ki- sebb-nagyobb — áramfejlesztő gépcsoportot szereltek fel, a hét gépegység összesen 615 000 kilowatt villamosenergiát szolgáltat az országnak. Az energiaellátás fejlesztésének programjában az erőművet tovább bővítik. A négy generátor megvásárlásáról is rövidesen aláírják a szerződést a Ganz Villamossági Művekkel, a kazánokat Csehszlovákiából importálják. A Dunamenti 2. Erőmű-részleg első gépegységét 1973 közepén, a további hármat pedig Í975 végén helyezik üzembe. Az erőmű mintegy másfélmillió ' kilowattos összteljesítményével nemcsak hazánk, hanem Európa egyik legnagyobb és legkorszerűbb szénhidrogéntüzelésű erőműve lesz. Dr. Ajtói Miklós látogatása Dr. Ajtai Miklós, a2 MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Minisztertanács elnökhelyettese hétfőn a Magyar Tudományos Akadémia biokémiai intézetébe látogatott. Társaságában volt Pataki János, a XI. kerületi pártbizottság első titkára A vendégeket Straub F. Brúnó akadémikus, az intézet igazgatója és munkatársai fogadták. Ismertették az intézet munkásságát, terveit, gazdasági helyzetét, majd együttesen megtekintették a különböző ■ munkahelyeket. A látogatás befejezéseként dr. Ajtai Miklós a kutatókkal megbeszélte a munkájukat érintő időszerű kérdéseket. A jászsági munkásőrök számvetése Munkásőr utca Jászberényben — Az acélkék ruha becsülete a munkahelyeken Ünnepi egységgyűlésre jött össze vasárnap a jászágói Kókai László járási zászlóalj állománya. — Ünnepélyesen számot adni arról, hogy a Tanácsköztársaság Vörös Őrségének utódai, a munkásőrök hogyan teljesítették önként vállalt kötelességeiket 1969-ben. Számadás a pártnak, munkahelyeiknek, önmaguknak. A megyei párt vb képviseletében ott volt Árvái István, az SZMT vezető titkára, Szekeres László országgyűlési képviselő, a járási pártbizottság. Bacsa Ferenc a városi pártbizottság első titkára, s még több párt- és állami vezető. Ott voltak a jászberényi üzemek vezetői, ott láttuk többek között a két jászapáti, s a jászalsószentgyörgyi tsz elnökét is. Pontosan kilenc órakor a terembe lépő Posta Mihály megyei parancsnok „jó reggelt elvtársak” köszöntéssel üdvözölte a zászlóaljat. S az elnöklő Szekeres László máris Göblyös István parancsnokot juttatta szóhoz. Ott ültek az ünnepélyes eskütételre váró legifjabb munkásőrök, a már több éve szolgáló középkorú férfiak, a tartalékállományba vonuló idősebbek. A jászsági munkások, parasztemberek, értelmiségiek minden korosztálya. S a parancsnok beszámolója is azt bizonyította, egyre inkább jó családdá forr össze az egység. Múlt évi kiképzési tervüket megvalósították. —. Különösen szépen szerepeltek az őszi nagygyakorlaton. — Rendkívüli esemény egész évben nem történt az egységnél, méltatlan magatartásáért senkit nem kellett kizárni. Sőt, éppen arról adhatott számot Göblyös István, örömmel hallják az üzemekben, szövetkezetekben, hogy munkásőreik a termelésben, a közéletben, a magánéletben is példát mutatnak. S egyre nagyobb megbecsülés övezi a jászsági munkásőröket A jászberényi városi tanács például Munkásőr utcát nevezett el róluk. A jászberényi hűtőgépgyár dolgozóját Suba Istvánt, s a jászapáti Velemi Endre Tsz tagját, Nagy Mihályt Szolgálati Érdeméremmel tüntették ki tavaly november 7-én. A kitüntetéshez az üzem is. a tsz is magas pénzjutalmat adott. A napokban bent jártak a járási parancsnoknál a jászberényi Aprítógépgyár és a Hűtőgépgyár pártvezetői, megérdeklődni, munkásőreik közül kik kapnak kitüntetést, hogy az üzem is gondoljon rájuk. Tavaly is rászolgáltak a jászsági munkásőrök erre a megbecsülésre. Foglalkozásaikat — a jászapáti szakasz egy indokolt esetbeni kivételével — mind munkaidő után szombati és vasárnapi pihenőben tartották. — Pedig a törzsben dolgozók 172, a beosztott munkásőrök 143 órát töltöttek) a testületben. — S 1970-re is úgy tervezik, szabad időben tartják a foglalkozásokat. Azért kérte a munkásőröket Göblyös István parancsnok, Árvái István is, Szekeres László is felszólalásában, külön köszönjék meg feleste geiknek az áldozatot, hiszen a munkásőrök távollétében ők állnak helyt a családban, nem egyszer a munkában. Tulajdonképpen a munkásőr feleségeket is megilletne kitüntetés, de a szolgálati szabályzat csak munkásőrök kitüntetését teszi lehetővé. A jászberényi egységgyűlés nagy tetszéssel fogadta ifj. Farkas László, ifj. Molnár Balázs. Ilona Sándor, Németh Sándor Szolgálati Érdeméremmel, Gondos István, Gömöri Béla, ifj. Hamar József Kiváló Parancsnok jelvénnyel kitüntetését. Ifj. Hamar Jószef negyedszer nyerte el a kitüntetést, szakasza harmadszor lett a zászlóalj legjobb Kiváló Szakasza. Tizenheten Kiváló Munkásőr jelvényt kaptak, id. Szűcs Sándor, Kiss István, Forgó Tibor, Bánkuti Zoltán, Tö- rőcsik Szaniszló, Pesti János, Harangozó Ferenc, Bedő Andrásné pedig a munkásőrségben töltött több éves — idős Szűcs János például 13 éves — szolgálata után tartalékállományba vonulásuk alkalmából emlékérmet kaptak. Nevükben Harangozó Ferenc mondott köszönetét. Ö adta át fegyverét is meg- hatottan egy új munkásör- nek. Az idős ember megilíe- tődötten csókolta meg a csapatzászlót és a géppisztolyt, e szavak kíséretében:’ — Úgy becsüld ezt a fegyvert elvtárs, amilyen becsülettel mi viseltük. Feszes vigyázzban, felemelt ököllel fogadták az egység előtt a pártnak az ifjú munkásőrök : — Fegyverrel, munkával, felvilágosító szóval mindig szocialista hazám felvirágzását szolgálom. A proletár internacionalizmusoz, a nemzetközi munkásosztály vörös zászlajához, mindig hű leszek. A párt nevében Szekeres László fogadta az esküt. S az esküttevők arcán látszott; vasárnap méltó tagokkal gyarapodott a jászberényi egység. — borzák — Megnövekedett hatáskör és lehetőség Figyelemreméltó, értékes tanulmányt készített a közelmúltban a szolnoki városi tanács vb két dolgozója: Bencze Ernőné személyzeti csoportvezető és Balázs Andrásné közgazdász. A két szerző a különböző osztályok szervezeti felépítését, a tanácsi dolgozók létszámát, szakképzettségét, a nagy fluktuáció okait, a bérezést vizsgálták. összehasonlító adatokat hat városból — többségében megeszókhelyek- ről — kértek, amelyek jellegükben hasonlítanak Szolnokhoz. Hátrányos helyseiben A vizsgálatok eredményeit nézve, első látásra kitűnik: Szolnok semmilyen tekin- teLben nincs jó helyzetben. A mi megyeszékhelyünkön jut legtöbb lakos egy ügyintézőre. a szolnoki tanácsnál legalacsonyabb az átlagbérszint. általában 3—400 forinttal. Sőt, például az építési osztályon dolgozó mérnökök átlagbérénél 300—850 forint eltérés van a szolnokiak hátrányára. „Jelenlegi bérszintűnk a kezdő szakember igényét elégíti ki átmenetileg” — hangsúlyozzak a tanulmány készítői. Ám, ha félretesszük e tanulmányt és megyén belül vizsgálódunk — a megye kisebb városaiban nézzük a tanácsok szakosztályainak létszámát. átlagberszintjét, Szolnok ezek között is az utolsó helyen van. Miért? Néhány évvel ezelőtt a kisebb városokban általában felduzzasztott létszámmal dolgoztak a mezőgazdasági osztályok. Az új gazdaság- irányítási rendszer bevezetése után, ezen osztályok már nem töltenek be olyan szerepet, mint korábban, tehát a létszámot csökkenthették. Csakhogy a bért — amit addig több embernek fizettek ki és akik most már nem dolgoznak az apparátusban — szétoszthatták a többi dolgozó között. Így amig a vidéki tanácsok 9.5 százalékkal növelhették átlagban a béreket, a szolnoki városi tanácsnál ennek felére sem volt lehetőség. Egy érdekes példa a létszámra vonatkozólag: Türke ve 11 ezer lakosú város. Szolnok 65 ezer. mégis mindkét helyen egy-egy szociálpolitikai előadó intézi az elő- és utógondozásra szorulók ügyeit. Nagy a fluktuáció Mindez már némi választ ad arra, miért olyan nagy a fluktuáció, a szolnoki városi tanács apparátusában. Tavaly január 1-től augusztus 31-ig huszonnyolc dolgozó (az apparátusnak majdnem egyharmada) választott magának más munkahelyet, közülük legtöbben azért, mert máshol több fizetést kaptak. Az utóbbi években viszont egyre több szó esik arról, hogy Szolnok a gyorsan fejlődő városok közé tartozik. Előzetes számítások szerint a negyedik ötéves terv végére a város lakóinak száma eléri a nyolcvanezret A tanácsok egyre nagyobb önállóságából adódóan, maguknak keli nemegyszer az egész város jövőjére vonatkozóan dönteni vitás kérdésekben. Ugyancsak a tanácsi önállósághoz tartozik. hogy egy egész sor új* feladatot kell elvégezniük; például koordinálni a különböző beruházásokat; 1970-től a szövetkezetek, ktsz-ek hatósági felügyelete a tanácsokhoz került; távlati terv szerint kialakítják Szolnok közelében a városellátó övezetet (két- három községet Szolnokhoz csatolnak ellátás szempontjából, s ez újabb munkát jelent a kereskedelmi és a mezőgazdasági osztály dolgozóinak.) Ahhoz, hogy egy városi tanács nagyobb anyagi erőforrásokkal rendelkezzen, saját vállalatokat is létre kell hoznia. Ezért napirendre került, hogy a városi tanács átveszi például a szolnoki Építőipari Javító Vállalatot. E feladatokat is csak magas képzettségű szakemberek tudják ellátni, akik viszont megkívánják, hogy megfelelő fizetésük legyen. Mit tesznek Szolnokon azért, hogy alkalmassá tegyék a városi tanácsi apparátust a megnövekvő feladatok ellátására? Talán ez az egyike azon legizgalmasabb kérdéseknek, amelyek a vb vezetőit foglalkoztatják. Amit a városi tanács vb saját erőből megoldhat, az a dolgozók folyamatos minőségi cseréje, ösztöndíjasokkal való megállapodás, az emberek szakmai és politikai műveltségének növelése. Sok a kezdő szakember Szolnokon a városi tanácsnál dolgozóknak 28 százaléka végzett egyetemet és főiskolát. Ez ha csak a számot nézzük, megfelelő arány. Viszont az egyetemet és főiskolát végzettek többsége kezdő szakember, kevés, vagy minimális tapasztalattal rendelkeznek. A fiatalok kezdetkor szívesen vállalnak állást a tanácsnál azzal a kikötéssel. hogy a letelepedéshez lakást kérnek. Amikor azt megkapják, eltelik három-év és közülük nem egy búcsút mond az államigazgatási munkának. Egyszerűen azért, mert a vállalatok — amelyeknek vezetőivel hivatali beosztásuknál fogva, közelebbi ismeretségbe kerülnek — magasabb fizetést ígérve elhívják őket. a tanácsnál a rendelkezések szerint csak öt évenként lehet emelni a fizetéseket. Természetesen van soronkívüli elő. léptetés, de még azzal sem tudják a jelenlegi nagy bérkülönbségeket áthidalni. Hogy mégis több fizetést adhassanak szakembereiknek, megpróbálkoztak létszámcsökkentéssel is. Ez azonban csak korlátozott lehetőség. Újabban szakértőket is megbízhatnak egy-egy konkrét munka elvégzésével. Ezenkívül a honoráriumért végzett munkától az óradíjig, többféle módon kiegészíti a , városi tanács apparátusa munkáját. Természetesen vannak ösztöndíjasaik is: jelenleg négy orvos, három jogász ösztöndíjasuk van, akik az idén munkába lépnek. Es mindezeken ’ túl intenzíven végzik Szolnokon ^ apparátus szakmai és politikai képzését is. Ezek ellenére mégsem nélkülözhetik felettes szervük segítségét a megfelelő bérarányok kialakítására, az elegendő létszám alkalmazására. A városi tanácsok hatásköre 1968 óta sokat növekedett. Nem elég azonban csak hatáskört adni, lehetőség is 'kell annak betöltésére. Varga Viktória A hidroglobus harmadik oldala Lapunk december 14-i számában „Fizessenek a holtak is” címmel Tiszainoka község tanácstagjainak levélét közölte, akik a Szolnok megyei Víz- és Csatornamű Vállalat működését — 1968. január 2- től. mióta a község vízellátó berendezéseit átvette — bírálják. Munkatársunk meghallgatta a panaszosok és a vízmű vállalat vezetőinek érveit, melyek a következők: A község lakossága kifogásolja, hogy olyan személyre is kivetettek vízdíjat, aki a. pénzbeszedés időpontjában már nem élt. Ezenkívül az a legfájóbb a tiszainokaiaknak, hogy a vízmű vállalat a vízdíjai december elején, két évre visszamenőleg egy ösz- szegben szedette be, holott köztudott, hogy a község la- kossánának több mint nyolcvan százaléka tsz-tag és decembertől február közepéig készvénzfizetést nem kapnak. A néff’j, öt és hatszáz forintos vízdíjak nagy érvágást jelentettek a lakosságnak. Talán nem lényeges, de még az is szerepel a levélben. hogv 1968-tól, az átvétel időpontjától sem a vízmű vállalat, sem pedig a községi tanács semmiféle költséget nem fordított a vízhálózat fejlesztésére. A Szolnok megyei Víz- és Csatornamű Vállalat vezetői ezzel szemben, elmondották, hogy annak a névsornak a helyességét, melyet a pénzbeszedő a vízdíjfizetésre kötelezettekről felvett, a községi tanács illetékese aláírásával igazolta, s az elhalálozás csak ezután következett be. Természetesen az ilyen vízdíjat nem kell senkinek sefn kifizetni. Az egy összegben történő díjbeszedés azért történt, mert a vállalat csak 1969. április 15-én kapta meg a megyei tanács azon határozatát, amellyel Tiszainoka közkifolyóinak vízdíjmentességét jóváhagyja. Korábbi vízdíj kivetés — az előirt negyedéves időszakonként — ennek hiányában szintén nem lett volna szerencsés. Bizonylatokkal igazolta a vállalat, hogy 196C-ban több mint 50 ezer forint beruházást végzett saját pénzügyi forrásból. Nem csodálkoznak azon. hogy e beruházás jótékony hatását az elmúlt két évben nem tapasztalták a község lakói, hiszen ez az összeg a hidroglobus ára és a községi tanács hozzájárulása közötti különbözet volt. Ez lenne tehát a szóbanforgó cikkben szereplő két fél véleménye, a hidroglobus két oldala. Nézzük meg a harmadikat. A tiszainokai községi tanácstagokkal folytatott beszélgetés során kiderült, az embereket legjobban a karácsony előtti nagy összegű vízdíj behajtása háborította fel, ez volt az ok, amiért tollat ragadtak. Egyetértünk abban, hogy pontosan az ünnepek előtt a vízdíj kifizetése nagy anyagi megterhelést jelentett mindenkinek, s volt aki a legnagyobb jóindulat mellett sem tudott fizetni a pénzbeszedőnek. Sajnálatos, hogy a község vezetői nem kérték a Szolnok megyei Víz- és Csatornamű Vállalat vezetőit, hogy a vízdíj kifizetését halásszák zárszámadás utánra, vagy, hogy egyes rossz szociális helyzetben lévőknek — mint például Sz. K. — engedjék azt el. A szerkesztőségünkbe írt levelet a vízmű vállalathoz írt levélnek kellett volna megelőznie. Ott ugyanis biztosítottak, semmi akadálya no-n tett volna a hate"*te. nak, vagy egyesek vízdíja eltörlésének. íme a példa, hogy mennyire fontos a helyes sorrend; — bj „Forró drót" a hídmentőknek Hétfőtől „forró drót” működik két Rába-menti Vas megyei község: Molnaszecsöd és Egyházashollós között. Az utóbbi nem egészen 900 lelkes falu több napja küzdelmet vív Rába hídjáért, amelyet a zajló folyó jégtórla- szai megsemmisüléssel fenyegetnek. Nagy közerővel és robbantással egyelőre megtisztították a híd környékét a jégtől. Molnaszecsöd térségében azonban nagy jégmező alakult ki, s ha ez elindul, ismét veszélybe kerül az Egyházashollós számára létkérdést jelentő 60 méteres fahíd. Ez köti össze a községet 1500—1700 hold jól termő mezejével, valamint erdejével. Húsz kilométeres terűiével tudnának csak a mezőre járni, terményt szállítani, ha a híd tönkremenne. A „forró drót”-on állandóan tájékozódnak a jégmező helyzetéről. Az egyházashol- lősiak éjjel-nappal készenlétben állnak a mentésre. Erős gerendákból „házi jégtörőket” készítettek. Ezekkel terítik el a híd fapilléreitől a veszedelmes jégdarabokat.
