Szolnok Megyei Néplap, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-23 / 19. szám
1970. január 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s A Jászsági Egyesült Cipész Ktsz jákohalmj telephelyén nyolc ipari tanuló sajátítja el a felsőrészkészítés csínját-binját. A tanulókkal Kovács Ferenc oktató foglalkozik. Szovjet óriástraktorok a mező- gazdaságnak Az AGROTRÖ5ZT megrendelésére a Szovjetunióból az idén 20 olyan óriástraktor érkezik, amelyre a közlekedésrendészetnek külön forgalmi engedélyt kelj majd kiállítania. A K—700-as típusú hatalmas traktor teljesítménye eléri a 200 lóerőt, méreteire jellemző, hogy 12 tonnás súlya kétszer nagyobb a közepes teljesítményű D 4—K erőgépeknél. A K—700-as 7,2 méter hosszú és vezetőfülkéjének teteje 3,2 méter magasban van. A nyolchengeres gépmonstrumot a kedvezőtlen talajú gazdaságokban használják majd, főképpen a talajművelési munkáknál. Ugyancsak szovjet gyártmányú DT—75-ös lánctalpas erőgépekből 900-at rendeltek, az első százas tételt már át is vették az AGROKER telepek. A magyar mezőgazdaság idei újdonsága lesz a Zetor 5611-es erőgép, amelyből ezer várja majd a vásárlókat Alföldiek Zalában Az első olajközpont Nagykanizsa város az első hazai olajközpont nevet is viselhetné, hiszen, a délzalai kutaitásokat, sőt egy időben az olajtermelést is innen irányították. Az irányító apparátus a város közepén székelt. Az épületben ma már csak a „Central” szálló működik, mert a csu- paüveg. modern irodaház felépültével az olajipar is végleges elhelyezést nyert. Innen irányítja tevékenységét a Dunántúli Fúrási Üzem nemcsak Dunántúl területén, hanem az alföldi Bács megyében is. A dunántúli kutatási tevékenység már nem tudta munkával ellátni őket. A hajdani olajközpomt ma is olyan modem, „olajos” lakóteleppel rendelkezik a város szélén amit Szolnok is méltán irigyelhet. Nemcsak az épületek tágas, célszerű kivitele, de a tiszta utcák és a lakásokhoz tartozó díszkertek is mintául szolgálhatnak a városfejlesztő szakembereknek. Akik itt laknak, ma sem kívánkoznak másfelé. Ebben a környezetben tökéletes a munka utáni kilvapcsolódás. De magának a városnak is sajátos, egészséges atmoszférája van, amit csak javít a gyonsütemű építkezés. Kanizsa, Zala megye egyik legnagyobb iskolavárosa. bár felsőoktatási intézménye nincs. A középfokú oktatásban szerzett jó hírét azonban nemcsak megalapozta, hanem ki is érdemelte. És még valami, a több évtizedes olajos tradíció, amit örökölt. Többszáz kilométerre az otthontól VAROSLAKÓ mecve A Kislexikon adatai szerint Szolnok megyében a városi lakosság aránya 41,3 százalék, legmagasabb a megyék között. Más tájak lakóinak szemében a Jászkunság mégis kiterjedt tanyavilágáról ismert inkább, mintsem jelentős városairól. E kép kialakításához bizonyára hozzájárul az is, hogy a megye keresőképes lakosságának 48,5 százaléka mező- gazdasági foglalkozású. (Bár ezen az adaton a mostani népszámlálás feltehetően változtat.) Egyszóval nemcsak a tanyán élők foglalkoznak mezőgazdasággal, hanem városlakóink jórészének is a határ biztosít megélhetést A városban élés tehát nem egyértelműen városi módon való élést jelent Persze, ezt sem lehet ilyen kategorikusán kijelenteni, hiszen alapvetően nincs különbség például a kombájnszerelő és a városi autószerviz munkásának tevékenysége között A mezőgazdaság egésze — még az állattenyésztés is hallatlan mértékben gépesedik, egyre kisebb a különbség a mezőgazdasági és az ipari munka között. Ezért a tanyai és a városi jelleg különbsége egyre kevésbé ezen mérhető. A tanya a röghözkötötfcség, az elszigeteltség szimbóluma. A város mindig a haladó eszmék szülője és éltetője, a kultúra fejlesztője. Legalább is az esetek többségében az. A Kunság négy városa például az országban az elsők között mutatott példát a szocialista mezőgazdaság megteremtésében. A városlakók a közművesítés és a különböző intézmények jóvoltából előnyt élveznek. Sajnos, ilyen vonatkozásban megyénk városai meglehetősen háttérbe szorulnak. Az ország megyéi között nálunk esik legkevesebb kórházi ágy ezer lakosra, a csatornázást tekintve is a sor végén kullogunk. Egyre inkább megszüntetjük azonban azt az előnyt, amit más városok évszázadok során élveztek. Nemrégen épült fel a szolnoki MÁV kórház, a karcagi új kórház, s tervezik a szolnoki új kórházat. Másfé milliárd forintból korszerű vasúti gócpont épül a megyeszékhelyen. Már elkészült egyik részlegéről, az automatizált teherpályaudvarról -azt mondta a nálunk járt délamerikai szakszervezeti delegáció vasutas tagja, hogy a fél világot bejárta, de ilyen korszerű megoldással még nem találkozott. Épülnek új üzemeink, toronyházaink. — hozzáfogtak Szolnok új városközpontja kiépítéséhez. Egyszóval mind teljesebb az, ami a külső szemlélő számára a várost jelenti. S nemcsak épülnek, népességben is gyarapodnak városaink. A városiasodás azonban nemcsak ezt jelenti. Az urbanizációs folyamat a lakosság látókörének bővülését, a szocializmus eszméjének befogadását, a kultúra térhódítását is fémjelzi. Ez jellemző arra, aki nemcsak városon, hanem városi módra él. Dőreség volna azt hinni, hogy mindenki így él az emeletes házak között. S van ennek a kérdésnek egy másik vetülete is. Nevezetesen az, hogy a vidéki élet nem minden esetben egyenlő a színvonalatlanság- gaL Nem akarok irodalom- történeti fejtegetésekbe bocsátkozni, de volt olyan idő, amikor a magyar irodalmi élet központja vidéken volt. (S ma is él jónevű írónk parányi településen.) A hangsúly azonban minden vonatkozásban a városokon van manapság. Az urbanizációs folyamat fellendülése jellemző az egész világra, A fejlettebb országokban a lakosság 60—70 százaléka városban éL Az utóbbi évtizedekben tízezrével növekedett Szolnok lakossága is. Részben emiatt, részben az új létesítmények miatt mondhatjuk, hogy megyénk városai tulajdonképpen most nőnek fel a városi ranghoz, s tömegméretekben most kezd kialakulni az is, ami a tősgyökeres polgárság jellemzője: a széleskörű érdeklődés és a lokálpatriotizmus. Lemérhető ez sok mindenen, így például a megyei lap példányszámán is. Egy évtizeddel ezelőtt 7—8 ezer példányban jelent meg a Néplap, — ma már harmincezerben. Ugyanakkor azonban a Dunántúli Napló — Pécs évszázados kultúrasugárzó erejét jól kihasználva — majdnem hetvenezer példányban kerül az olvasókhoz. Nálunk nívódijjal jutalmazott színházi előadások vannak, mégis fanyalognak sokan megtekintésüktől. Sok megyében kamaraszínház is van már, — nálunk nincs. Kevés az ifjúsági klub, — mégsem segítenek azok, akik megtehetnék. Lakótelepeink elhanyagoltak, — társadalmi munkát mégsem szerveznek rendbehozásukra. Nálunk... Szóval nálunk sok még, ami a tanyára jellemző. A meghatározó azonban a magunképítette város, a fejlődő, az örömet adó. Az, ami nemcsak az öltözetet alakítja, hanem tért hódít a fejekben is. Simon Béla Itt működik az ország egyetlen olajbányászalti technikumának utóda a Zsigmondy Vilmos Kőolajbányászati és Mélyfúróipari szakközépiskola. A vaskos, tömör épülettömb eredetileg kaszárnya volt, majd később a piarista gimnáziumnak adott otthonit. Az olajipari technikum létesítésének gondolata már a felszabadulás utáni évekre esik. Az akkor még geológus technikummal együtt indult is kóla 1951-től különösen gvors ütemben fejlődött. A geológus szak azonban nem volt hosszú életű. Ma a Winkler Lajos vegyipari szakközépiskolával közösen a hazai olajipar középká- derképzésének egyetlen fellegvárát jelentik^ Az iskola tanulóinak zöme hosszú időn át dunántúli gyerekekből verbuválódott. Ez az egészségtelen folyamat azonban a hatvanas évek elején kezdte megbosszulni magát. A végzetteket a dunántúli olajipar nem tudta elhelyezni, de a felfutó alföldi szénhidrogén bányásza* technikus igénye viszont mégis éveken át kielégítetlen maradt Á dunántúli fiatalok nem szívesen jöttek az akkor még kezdeti nehézségek idejét élő alföldi olajmezőkre, inkább az iparon kívül helyezkedtek el, ott ahol énoen helyet kaptak. Akik átjöttek, azok közül is kevés tudott gyökeret verni itt. Sokan visszavándoroltak közelebb az otthonokhoz. A kialakult helyzeten csak is az segíthetett, ha az alföldi fiatalok beiskolázását helyezik előtérbe. A változás máris gyökeres. Most a szolnoki, csongrádi, békési fiataloknak kell vállalni az otthontól való távolélést, de csak a tanulmányi idő tartamára. Dolgozni már „haza” jönnek. Korszerű tanintézet Történtek ugyan lépések egy alföldi szakközépiskola létrehozására, de Kanizsa is joggal ragaszkodott az évtizedes múltú iskolájához. De nemcsak ragaszkodott, haBemutató előtt Beszélgetés a rendezővel A Szigligeti Színházban ma este lesz O’Neill „Hosz- szú út az éjszakában” című drámájának bemutatója, A darabot Székely Gábor rendezte. — Mennyiben érzi aktuálisnak ezt a darabot, s különösen Jókai Anna „Fejünk felöl a tetőt” című drámája után, amelynek úgy érzem, bizonyos fokig hasonló volt a témája? — Mindkettő sorsfordulóba helyezett. családi dráma. Ennyi hasonlóság van közöttük, s ez részben már a darab aktualitására is utal. A „Hosszú út az éjszakában” önéletrajzi elemeket is hordoz. O’Neill eredetileg nem is engedte bemutatni, s úgy rendelkezett, hogy csupán halála után 25 évvel tűzhetik műsorra a színházak, bár ezt később nem tartották be. A darab 1912-ben játszódik, ezt igen fontosnak érzem. Ez az az időszak, amikor megváltozott az amerikai társadalom szerkezete, a cipőpucoló fiúból saját erejéből milliomossá váló amerikai ideál elveszítette minden realitását. A darabban az apa még ilyen figura, a semmiből indulva szerzett vagyont, a fiúk azonban képtelenek erre. mert a megváltozott viszonyok lehetetlenné teszik. Az apa példája azonban a szemük előtt van. az összehasonlításban gyenge, semmirevaló embernek tűnhetnek, holott csupán arról van szó, hogy a régi ideálokkal nem tudnak a megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodni. Ez az ellentmondás a konfliktus alapja is apa és fia között Nem gyűlölik. csupán rosszul szeretik egymást Más világban élnek, így az egymástól várt segítség, támogatás sem könnyíthet rajtuk, mert torz módon, szinte önmaga ellentétébe csap át. — O’Neill műveiben mindig nyomon követhető az antik drámák hatása. Ez az Amerikai Elektrában egészen nyilvánvaló, de a Hosszú út az éjszakában című drámában is jelen van. A szereplők itt is a sors vak eszközeinek tűnnek, a végzet által megszabott úton haladnak, anélkül, hogy beavatkozhatnának saját sorsuk alakulásába. Az egyik szereplő meg is fogalmazza ezt: „.. .átok ül rajtunk.” a rendezésben enged-e teret ennek az antik hagyománynak? — O’Neillnél az antik hagyomány nem formai dolog. A fátum az Amerikai Elektrában sem titokzatos, megfoghatatlan valami, hanem nagyon is érzékelhető emberi gyöngeség. A most bemutatandó drámában szintén. A rendezésben nem törekedtem az antik hatások keresésére. Legfeljebb ennek az igen ne- héy drámának a zártsága emlékeztet a görög tragédiákra anélkül, hogy erre külön törekednénk. — Azt mondta, a Hosszú út az éjszakában igen nehéz dráma. A rendező számára mi volt a legnehezebb a színpadra állítás munkájában? — A darabnak összesen öt szereplője van. öt emberrel kellett elvégezni a legnehezebb munkát, megkeresni mi van egy-egy jelenetben, s megtalálni azokat az eszközöket, amelyekkel az legjobban kifejezhető. Nagyszerűnek tartom a drámát. Négy hatalmas szerep van benne, négy kemény munkát igénylő. de nagy lehetőségeket is ígérő szerep. — Végül egy kérdés a szereposztásról. Meglepetést kel- tett, hogy a kisebbik fiú, Edmund szerepét Ujlaky László kapta., akit a közönség eddig főleg operettekben és vígjátékokban látott. Milyen meggondolásból határozott Í9V? — Ujlaky Lászlót tehetséges, jó színésznek tartom, aki olyan jól. mindig újabb és újabb színekkel gazdagodva játszotta vígjátéki szerepeit, hogy bizonyos fokig kényszerűségből bízták rá ezeket, mivel nem volt. aki ugyanúgy, vagy jobban eljátssza e szerepeket. Ettől függetlenül nem tekintettük operettszínésznek, kár is lenne beskatulyázni valamilyen műfajba. Korábban játszott már prózai szerepeket, úgy emlékszem a Rómeó és Júliában és III. Richárdban. Az O’Neill dráma szereplői közé is igen gyorsan beilleszkedett. Bízom benne és remélem, hogy az eredmény igazolni fogja az optimizmusomat. B. A. nem áldozatot is vállalt a hazai oktatási probléma megoldásában. Ma már száz- hatvan—százhetven fős alföldi gárdának ad helyet, de nem is akármilyent Új kollégium épült az olajipar anyagi támogatásával a város központjában. A modern épület nemcsak a városképet javította, berendezésével a tanulók kényelmes és mégis célszerű elhelyezésével nyugodtan a hasonló hazai intézményeink élvonalába sorolható. Á kollégiumi elhelyezésnél az alföldi tanulókat messzemenően előnyben részesítik. Csinosan és gazdagon berendezett KISZ klubjukat fővárosi alapszervezetek is megirigyelhetnék. Sportpályáikon esti mérkőzésre is felkészültek, tornatermük valóságos kis sportcsarnok. Befejezés előtt áll a „Tanmező” építése is. amelyhez a tanács 3,5 katasztrális hold területet soronkívül biztosított. A kicsinyített olajmezőn valóságos, fúró és kútjavító berendezéseken kapnak gyakorlati kiképzést a tanulók az egyéb laboratóriumi és tanműhelyi gyakorlatokon kívül. Ha ehhez még hozzávesszük a saját televízió-stúdión közvetített gyakorlatokat és a modern audio-vizuális oktatási rendszert a továbbtanuló alföldi gyerekek választását csak dicsérni lehet. Ez megéri a „távolságot”. A jövő szakemberei A tanulókkal beszélgetve; a bontakozó szakmaszeretet megkapó jelei máris tapasztalhatók. Komolyak, szorgalmasak, és . tudják, hogy veszélyes szakmát választottak. De az „alföldiekre” sem szeretnének szégyent hozni." Fiz már megbecsülendő lo- kálpatriótizmus. Csak né-', hány momentum az ifjú lokálpatriótákkal történt beszélgetésből. — Édesapám a felszabadulás után került az olajiparba — mondja a szolnoki Rumpf László. — Azóta bejárta az egész Alföldet, ö is technikus. most az olajipari pártbizottság titkára. Végzés után Egerbe szeretnék kerülni. Ott születtem. Édesapám akkor ott volt üzemvezető. A szakmaszeretet nálunk már családi tradíció, csak még a bizonvítványomon kell sokat javítani. Szeretném a kölcsönzött bizalmat kiérdemelni. — Békés megyében több szénhidrogén mező üzemel már és ezért választottam ezt a pályát — mondja Po- leczky András, aki Sarkadról jött ide és hibátlanul ismerteti az egész Békés megyei olajipart — Büszke vagvok erre az iskolára korszerűsége miatt meg azért is. mert csak egv van az országban — mondja. — Édesapám most Laios- mizse környékén dolgozik a gáztávvezeték építésen — nyilatkozik Kohán István. — Nem szüleim tanácsára választottam ezt a szakmát, magam döntöttem így — meséli. Sólyom Lajos apja fúrómester Algyőn. Apja nyomdokába szeretne lépni. De nemcsak olajiparban dolgozó szülők gyermekeivel lehet most már találkozni Kanizsán. És ez örvendetes jelenség, mert hely még sok alföldi gyerek számára lenne, ha többen jelentkeznének. Minden megkérdezett eli- ismerését és megelégedését fejezte ki a nagyszerű kollégiumi ellátást illetően. Egyezett a véleményünk abban is. hogv ilyen környezetben csupán rajtuk múlik a felmutatott tanulmányi eredmény. F. I.
