Szolnok Megyei Néplap, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-11 / 9. szám

6

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1970. január II;

DOROTHY L. SAYERS:

A MEQZÖLDÜLT MANCHESTERI

.Ötszáz font jutalom William Strickland kézrekerí tőjének" — hirdette az újság öles betűkkel- majd alatta következett a bűnöző személyleírása: „Kora 43 év.

magassága 6 láb 1 hüvelyk, haja sűrű, ezüstösfehér, de könnyen lehet, hogy festeti. Eltűnésekor őszes szakállt

viselt, de azóta esetleg le- borotváltatta: világosszürke egymáshoz közelülő szemek; nagy orr, erős. fehér fogak, egyik-másikban arany tömés; bal hüvelykujján ütéstől származó kék folt. Feltehetően igyekszik elhagyni, vagy már el is hagyta az országot.”

Mr. Budd' ki tudja hányadszor végigolvasta a személyleírást, aztán szomorúan félretette az újságot. Száz meg száz borbélyüzlet van Londonban, nagyon valószínűtlen, hogy William Strickland épp az ő kicsiny, rosz- szulmenő műhelyét választaná. hogy betérjen egy hajvágásra, borotválásra, avagy éppen hajfestésre.

Mr. Buddnak ugyanis az utóbbi időben rosszul állt a szénája. Éppen üzletével szemben nyitották meg a villogó nikkel fejmosótálakkal, lila és narancsszínű függönyökkel; új elektromos butákkal felszerelt elegáns hölgyfodrászatot. Szíve mélyén tudta, hogy ő az. igazi művész. Néha elszomorodott a konkurrensek silány munkáján, mivel eszébe jutott, hogy ő ezt mennyivel szebben csinálta volna.

Ilyesmin töprengett akkor is' amikor a műhelyajtóban időzött, s látta hogy egy nagytermetű férfi sietős léptekkel egyenesen felé tart.

— Bocsánat, uram, , tessék csak, uram — lépett vissza az ajtóból. Mr. Budd, hogy helyet csináljon a bejövének.

— Tud hajat festeni? — kérdezte az idegen türelmetlenül.

— Igen uram, természetesen — felelte Mr. Budd felvillanyozva,

— Akkor jó; Az asszonykámnak nem tetszik ez a vörös haj; azt mondja, nagyon feltűnő. Tudja, jóval fiatalabb nálam, ezért meg kell nyernem a tetszését — no. szeretném, ha befestené valami kevésbé feltűnőre. Mondjuk sötétbarnára. Mit gondol?

— Az úgy nagyon jó lesz uram.

— És borotválja le a szakállamat is!

— Teljesen igaza van, uram. a szakáll ma már nem olyan divatos, mint volt. És egyébként is, önnek rendkívül határozott álla van

— Valóban? — szólt a férfi aztán hátradőlt és elnevezte magát. ' Mr. Budd észrevette erős, hófehér fogait, amelyek közül az egyikből elővillant egy arany tömés. No lám, ez a férfi nyilván azok közül való, akik sokat költenek a megjelenésükre. Remélheti, hogy a jómódú férfiból rendszeresen visszatérő vendég lesz, aki majd beajánlja őt barátainak is. Hozzákezdett a munkához, s közben mint a borbélyok általában. fecsegett sportról, politikáról- majd rátért arra a témára, ami már három hét óta foglalkoztatta: a manchesteri gyilkosságra.

— A rendőrség, azt hiszem, már a reményt is feladta — vélekedett a vendég.

— Talán a jutalom, az ötszáz font. még segít. — vetette közbe Mr. Budd.

— Jutalom is van? Arról nem hallottam.

— Benn van az esti újságban, uram. Óhajtja megnézni?

— Igen, lekötelezne, ha ideadná.

Mr. Budd átnyújtotta vendégének az újságot. Mr. Budd, aki a tükörből figyelte őt, észrevette, hogy hirtelen mozdulattal maga felé rántja a bal kezét amely hanyagul pihent a szék karján. De addigra már Mr. Budd

megpillantotta a póruljárt hüvelykujjat.

A férfi hirtelen felkapta . tekintetét és Mr. Budd elfogta a pillantását a tükörben.

— Biztos vagyok, — szólt a borbély — hogy az az ember már régen túl van árkon bokron. Későn jutott eszükbe, hogy jutalmat ajánljanak.

Az idegen felnevetett. Mr. Budd az üvegen át kinézett az utcára, s látta, hogy a szemközti üzhpt már bezárt, de az utca még nyüzsgött az emberektől. Milyen köny- nyű lenne most...

— Kérem, siessen. — szakította félbe töprengéseit a vendég. — a festés még' hátra van.

Mr. Budd arra gondolt, ha most mepróbálna kirohanni az ajtón, ez a szörnyű ember rávetné magát,; visz- szaráncigálná és betörné a fejét, ahogyan a nagynéniével tette. Dehát neki mindenképpen előnye van... Ha határozottan cselekszik, kiér az utcára, mielőtt a másik fölkászálódna a székből. Mr. Budd tehát óvatosan az ajtó felé húzódott.

— Mi baj? — kérdezte az idegen.

— Csak kiléptem egy pillanatra hogy megnézzem a villanyórát, — jött vissza Mr. Budd engedelmesen.

— Nyolc óra múlt tíz perccel — felelte a férfi — megfizetem külön, az idejét.

— Ugyan, szó sincs róla — tiltakozott Mr. Budd. Még egyszer nem kísérletezhet. Ha hamarabb rájön, miről is árulkodik az a hüvelykujj meg az aranyfog, akkor segítségért futhatott volna, mi- •Uözben a férfi haja még szappanos volt, s az arcát is beburkolta a törülköző

És ha még most se késő? Foghatná a borotvát, óvatosan odalopózhatna a gyanútlan férfi mögé, s azt mondhatná kemény, határozott hangon; .,William Strickland, fel a kezekkel! Ide a revolvert és indulás a legközelebbi őrszobára.” Dehát Mr. Budd egy percig se hihette komolyan, hogy ez a próbálkozása sikerrel járna. Hiszen a férfi vagy kicsavarná a borotvát a kezéből, vagy egyszerűen nem engedelmeskedne. És akkor mi lesz? Nem tarthatja ott a borotvát a másik torkán reggelig ar^'g megérkezik az inas, hogy kitakarítsa az üzletet.

Akkor jutott eszébe, hogy a körözvénynek a jutalomról szóló részét úgy fogalmazták: az nemcsak a kéz- rekerítőnek, hanem a nyomravezetőnek is jár... Mr. Buddnak ebben a pillanatban támadt az a káprázatos fenomenális ötlete. Eszébe jutott az az öreg papírvágó kés. ami még az édesariyjáé volt, arra vésték fej a régi mondást: A tudás hatalom. Mr. Buddot a szabadság könnyű, kellemes érzése töltötte el. s gyors mozdulatokkal hozzáfogott, hogy befesse a férfi haját.

Amikor kiengedte vendégét a műhely ajtaján, már alig-alig jártak emberek az utcán. Utána nézett. s látta, hogy a magas alak felszáll a 24-es buszra, és eltűnik. Gyorsan bezárta a boltot, s negyedóra múlva már a ‘Scotland Yard egyik hivatali szobájában ült. Először egy fontos beosztású úr hallgatta meg, aki átvitte egy másik szobába, egy még fontosabb beosztású úriemberhez aki még egy harmadik tisztet is beszólított. így hallgatták meg Mr. Budd jelentését a férfiről, aki bizonyára William Strickland Volt, valamint a fenomenális ötletet...

Az Ostende felé tartó Miranda nevű gőzhajó rádiósának ujjai fürgén szaladtak a papíron, ahogy sorra jegyezte az üzeneteket. Aztán az egyiknél váratlanul elnevette magá. Ezt jó lesz megmutatni a kapitánynak —* gondolta magában. A kapitány megvakarta a fejét és becsengette az első tisztet,

aki viszont a második tisztért küldött s az meg is jelent az utaslistával.

A Miranda este hét órakor futott be Ostendbe, s hamarosan már röpült innen a rá- di óüzenet a Scotland Yard londoni irodájának: ,-Egy személy bezárkózott kabinjába és követeli, hogy küldjenek hozzá egy férfifodrászt. További utasítást várunk.”

A 36-Os kabin előtt izgatott tömeg gyűlt egybe, s még a kapitánynak is csak üggyel-bajjal sikerült utat törni közöttük. Hat belga rendőr kíséretében megérkezett Megkopogtatta a 36-os ajtaját.

— Ki az? — szólt bent- ről az éles hang.

— A fodrász, akiért küldött, uram.

— Jöjjön be! — A kulcs csikordulására a kapitány lenyomta a kilincset, s mindjárt oda is tette lábát az ajtónyílásiba. Mikökben a rendőrök kicsavarták a férfi kezéből a fegyvert, a tömegen meghökkenés, majd nevetés hullámzott végig.

— De hisz ez zöld! Zöld a haja! Ki látott ilyet!?

Mr. Budd ugyanis nemhiába töltött évtizedeket a különböző hajfestékek tanulmányozásával, silierült olyan festéket találnia, amely egy éjszaka alatt sötétbarnáról zöldre változik. Mr. Budd megkapta az 5üo font jutalmat. de volt valami, aminek ennél is jobban örült. Elhagyatott kis boltjában ,már másnap megjelent Winchester hercegnője és suttogóra fogott hangon így szólt a deréfk fodrásznak:

— Siettem, hogy én legyek

az első. Már a nyomomban van Lady Melcaster és London minden előkelő asszonya.« ’

Filmhírek

Kiki Caron, a százméteres hátúszás női világrekordere pályát változtatott: filmszí- nésznő lett. Első rendezője Jacqueline Áudry. vele kezdte meg Szardínia-szigetén A tenger lilioma című film forgatását. Kiki Caron a filmben természetesen bőségesen kap alkalmat arra. hogy színészi képességein kívül úszótehetségét is csillogtassa, ft

Charlie Chaplin leánya, Victoria, úgy látszik, nővére, Geraldine nyomdokait követi. Ö játssza a főszerepet Chaplin új filmjében, amelynek forgatását megkezdték Londonban. Victoria ezenkívül elfogadta Jeroma Epstein angol filmproducer ajánlatát, ö játssza a főszerepet a The World my Wilderness című filmben.

ft

„Candice Bergen Amerika nagy ajándéka az európai filmnek” — írta egyik legutóbbi számában a népszerű francia Cinemonde. Es ez valóban igaz. Candice Bergen — aki Éddy Bergennek, a 30—40-es évek nagyszerű hasbeszélőjének a lánya — első igazi filmes ,<kiugrását” Mary McCarthy, a neves amerikai kritikus és írónő „Az osztály* című filmjének köszönheti. A nagysikerű regényből készült filmben a leghálásabb női szerepet kapta és ezzel meg is alapozta világhírét. Claude Lelouch. a neves francia filmrendező is látta őt ebben a produkcióban és elhatározta, meghívja az „Élni az életért’’ című film főszerepére, melyben Yves Montand alakította a férfi főszerepet Nos, a fiatal színésznő ,,igen”-t mondott és a film elkészülte után igen jelentős sikert aratott. Can- dice Párizs után Rómába utazotU ahol villát vásárolt és több olasz filmben vállalt főszerepet. Most azonban hazahívtá'- Amerikába, ahol James Kill egyik filmjének női főszerepét alakítja majd.

BOKROS LÁSZLÓ; AZ UTOLSÓ TABÁNI HÁZAK

Falu• műveltség ■ fiatalság

Nemcsak a XIX. század regényeiben fordultak elő romantikus fogadások. Adódik ilyesmi napjainkban is. Hallottam egyről nemrégiben. Két barátom egy kiló babkávéba fogadott, hogy egyik napilapunk hírrovatában harminc napon belül arról jelenik-e meg több hír, hogy fiatalkorú huligánok ellen indult eljárás, avagy a munkában, művészi tevékenységben, esetleg társadalmi cselekvésben kitűnt fiatalokkal foglalkozik számosabb közlemény.

Eleinte a huligán hírekre fogadó barátom tűnt esélyesebnek. Hiába, egy sokvádlottas pör. melyben idegborzoló intimitások tárulnak föl, még a szocialista sajtóban sem ugyanolyan szenzáció, mint a Tudományos Minősítő Bizottság közleménye a megvédendő kandidátusi disszertációkról. Aztán csöndes, konok gyakorisággal az ifjúság becsülni való tetteiről beszámoló hírek kerültek túlsúlyba.

Ha lassan, ha kevésbé látványosan is, végül is derűlátó barátomat igazolta a hírek aránya, s övé lett a kiló kávé is.

Adatgyűjtés tanulságokkal

Komolyra fordítva a szót: a munka és a sport mellett a népművelés az a terület melyen a fiatalok leginkább számot adhatnak önképzésük eredményeiről, btt bontakoztathatják ki a legszínesebben tehetségüket, a népművelés kínálta léhetőségek segítenek legjobban egyéniségük tudatos és harmonikus alakításában.

Vajon, mennyire él ifjúságunk ezzel a lehetőségekkel?

A Művelődésügyi Minisztérium a közelmúltban az ország két megyéjében és Budapest két kerületében megvizsgálta, milyen szerepük van a közművelődési intézményeknek az ifjúság — különösen a munkás- és parasztfiatalok — művelődésében, nevelésében, szabadidejük kulturált eltöltésében. Bár az adatgyűjtés során többnyire reprezentatív módszerek fölhasználására kellett szorítkozniok, a munka tanulságai jobbára országos érvényűnek tekinthetők, mivel a vizsgált területeken összesen 220 ezer fiatal él, a másfél millió KlSZ-korosztálybeli fiú és leány jelentékeny hányada.

Az adatgyűjtők első figyelmet keltő megállapítása, hogy a vizsgált művelődési otthonok látogatóinak száma egy év alatt több mint 6 millió''volt s a látogatók tömegének kétharmada a fiatalok közül került ki. Az adatok analizálása azonban már nem ád ilyen egyértelműen pozitív képet. Viszonylag kevés fiatal látogatja rendszeresen a művelődési otthonokot. Háromnegyed részük főként a táncmulatságok résztvevőjeként javítja a statisztikát. Nem kevés az olyan fiatal, aki egyáltalán el sem jut e művelődési intézményekbe. A két megye ismeretterjesztő szakköreiben összesen 3500 KISZ-korosztálybeli tevékenykedik, a két fővárosi kerület szakköreiben összesen 3000.

Viszonylag kevés e területeken a műszaki-technikai szakkör.

tinte vékenysé g

Nem célom, hogy e vizsgálat adatainak mindegyikét

megismertessem az olvasóval. Bár föltétlenül figyelmet érdemelne az ifjúsági klubé* mind sűrűbb hálózata, a fiatalok honismereti propaganda tevékenysége vagy az ifjúsági akadémiák vitái. Inkább néhány mondatot most már személyes tapasztalataim alapján az ifjúság művelődési tevékenységének egy-két vonásáról!

Ügy tűnik: ahol nagyobb a szükség, ott nagyobb a buzgalom is. A városi élet több szórakozást, önművelési lehetőséget biztosít, mint a falu jelen adottságai. Falun nagyobb igény van ifjúsági klubokra. Jártam a tanyavilágban olyan ifjúsági klubban, ahol egy tsz-iparosfiú vezetésével eleven szellemi élet alakult ki hanglemezbemutatókkal, helyismereti vetélkedőkkel, a tsz belső problémáinak megvitatásával, közös színházlátogatással, egészen az ifjúság sajátos kérdéseinek ankétszerű megtárgyalásáig. Általában kevésnek ta-lálom viszont azt a figyelmet 1 és anyagi támogatást, amit a falvak gazdasági vezetői az ifjúság ilyen irányú törekvéseinek szentelnek. Isten tudja miért, de egy nyol- cadrangú labdarúgócsapat támogatására hamarabb megnyílik a legtöbb tsz kulturális alapja, mintsem egy falusi ifjúsági klub berendezéséhez járulnának hozzá né- hányezer forinttal. Bár a teljes igazsághoz tartozik, hogy igazán jó, színes, sokakat vonzó klubmunkát - többnyire ott találtam, ahol a klubhelyiség megteremtésétől a programok kialakulásáig elsősorban a fiatalok öntevékenysége volt az alap.

Nehéz fiatalság

Keserűen panaszolta nemrégiben egyik falusi művelőt dési otthon igazgatója:

— Elment a kedvem asf