Szolnok Megyei Néplap, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1970. január 1.

Csenget a népszámláló

Kijelölték a számlálókörzeteket, megrajzolták a térképeket, összeállították a címjegyzékeket, az elektronikus számítógépek várják a milliárdnyi információ betáplálását, a lyukkártya-he- gyek készen állnak a lyukasztásra, a kérdőívek kitöltésre, s a számlálóbiztosok munkájuk megkezdésére. Tanfolyamok, értekezletek, eligazítások sokasága és egy próbanépszámlálás előzte meg a tízévenként ismétlődő nagyszabású munkát, amely valaha nyelvünkben a nép- számlálás elnevezést kapta, valójában mindig több volt annál.

Először száz évvel ezelőtt

A hivatalos statisztikai apparátus először száz évvel ezelőtt végzett Magyarországon népszámlálást és ez a mostani — figyelembe véve az osztrák közigazgatás egykori összeírásait is — a 14. a sorban. A felszabadulást követően hazánkban harmadszor indulnak útjukra a népszámlálók 1970. január 2-án, hogy az összeírt adatok alapján a statisztikusok minél teljesebb, pontosabb képet állíthassanak össze az ország lakosságának pillanatnyi helyzetéről, körülményeiről. E sajátos nemzeti méretű ..fényképezésnek” törvényesen előírt pillanata, a nép- számlálás úgynevezett eszmei időpontja 1969. december 31. és 1970. január 1. napja közötti éjfél. Ekkor képzeletben egy -szemvillanásra megállítjuk az időt és az ezt követő napokban megjelenő számlálóbiztosok ebben az időpontban fennállott állapotot rögzítik adatok formájában kérdőíveikre.

Azt mondjuk’— népszámlálás és értjük alatta a népesség összetételében, helyzetében, körülményeiben történt változások megfigyelését, számbavételét, összegezését. Valójában tehát nem a lakosság megszámolása a feladat, hiszen arról, hogy hány meber él az1 országban, folyamatosan rendelkezésre állnak kellő pontosságú adatok. Annál fontosabb és izgalmasabb felmérni, hogyan alakultak, milyen mértékben változtak népünk életét jellemző feltételek, viszonyok, egy évtized alatt. Bepillanthatunk községenként, városonként, sőt, az ezekben kialakított körzetenként a nagy országos átlagszámok mögé, amelyek alkalmasak ugyan a fejlődés, a változás globális jelzésére, de nem tükrözhetik a szükséges részletességgel és sokszínűséggel az átlagtól eltérő viszonyokat, körülményeket.

Az átlag számok mögött

Tudjuk például azt, hogy Magyarországon 1960. óta 1 millió 400 ezren születtek, hogy ebben az évtizedben közel 700 ezér lakás épült hazánkban, hogy erre az időszakra tehetjük a mezőgazdaság történelmi átalakulását, a. televízió általános elterjedését. Ez alatt az idő alatt községek szűntek meg, városok alakultak az országban, Háromszázezerrel csökkent a tanyákon, külterületeken élők száma, közel 400 ezerrel nőtt az iparbai^ dolgozók száma, s mintegy fél millióval csökkent a mező- gazdasági dolgozóké. — Viszont arról még megközelítő adataink sincsenek, ho^r az évtizedben született közel másfél milliónyi új honpolgárból hányán élnek új, — egészséges, jól felszerelt lakásban, és hányán élnek még ma is földespadozatú, vályogfalú, szalma, vagy nádtetős viskóbán, villany, víz és gáz nélküli lakásban. És nincsenek megfelelő ismereteink arról sem, hogyan alakul lakóházaink és más építményeink életkora, műszaki állapota, hány ember él a fiatalabb, jól karbantartott, még évtizedeknek is ellenálló épületekben és hányán laknák olyan lakásokban, amelyeket már a közeli években indokolt lebontani.

A Központi Statisztikai Hivatal rendszeresen közli megfigyeléseit az ipari és mezőgazdasági termelés alakulásáról, a kiskereskedelmi forgalomról, a különböző iskolákban tanulók, ég szakképzettséget szerzettek szá- 'máról, de arra a kérdésre például, hogy a mezőgazdaság idei, kimagasló termelési eredményeit hány munkáskéznek köszönhetjük, majd csak a népszámlálás nyomán lehet megbízható pontossággal felelni. Az összeíró ívek adataiból kiderül majd az is, hogy miként áll a lakosság iskolázottsága, szakképzettsége. Azt azonban máris tudjuk, hogy nem szerepel többé az összeíró íveken az a kérdés, amely az állampolgárok ími-olvasni tudására vonatkozna. Hazánkban az analfabéták száma ma már olyan minimális, hogy a népszámlálókat nyugodt szívvel felmenthetjük ennek a kérdésnek vizsgálatától. Ugyanakkor életbevágóan fontos — minél gyorsabban választ kapni arra a kérdésre, hogy jelenleg hány lakatos, esztergályos. villanyszerelő, kőműves stb. szakképzettségű kosa van az országnak, ány dinlomás mérnökkel, ■gronómussal, tanárral, — technikussal stb. számolhatunk a közeli és távoli terveinkben.

Sokat tudunk ma is önmagunkról, az évtizedek során hazánkban bekövetkezett változásokról. De számos tény, jellemző folyamat változásra utaló • körülmény rejtőzik társadalmunk mindennapi életének mélyén, felkutatásra, számbavételre és felhasználásra várva. Ősi közmondás: „Aki másokat ismer:, okos aki örünagát ismeri: bölcs”. A népszámlálás révén az ország szerez kellő önismeretet, jelenének, jövőjének, formálásához elengedhetetlen bölcsességet. Minél pontosabban, sokoldalúbban

ismeri a helyi és országos kormányzat a lakosság, az ország valódi helyzetét, annál biztosabb kézzel jelölheti ki a közelebbi és távolabbi célokat, a haladás irányát és ütemét, s a lehetőségek mérlegelésével dolgozhatja ki az össznemzeti cselekvés programját.

Temérdek munkát, sok fáradságot emésztettek fel már eddig is a népszámlálási előkészületek. De az egésznek a legnehezebb, a legfelelősség- teljesebb része, az adatok összegyűjtése, rendszerezése és feldolgozása még ezután következik. A tanácsok közreműködésével, a Központi Statisztikai Hivatal szakirányításával mintegy 60 ezren végzik a népszámlálá.ssal kapcsolatos adatgyűjtő és" ellenőrző munkát. A derékhad pedagógusokból áll, Közülük kerül ki a számlálóbiztosok többsége, akik két héten át erejüket nem kímélve, fá- radáságot nem ismerve, út- talan utakon járva, lépcsők ezreit mászva kopogtatnak, csöngetnek be valamennyi család otthonába, hogy a kérdéseikre kapott korrekt, igaz válaszokkal tölthessék ki az összeíróíveket.

Türelmet várnak

Bárhová lépnek be hivatalos minőségben a népszámlálók megértést, türelmet, tapintatot visznek magukkal s ugyanezt joggal remélik a lakosságtól maguk is. Számítanak a'z emberek állampolgári felelősségérzetére, komolyságára és segítőkészségére, hogy kötelességüket, pontosan, szépen teljesíthessék. Munkájukat törvényes előírás szerint végzik, kérdéseikre tehát mindenki köteles őszinte, valósághű választ adni, de ugyanez a törvényerő védi az állampolgárok jogait, érdekeit is, amikor úgy rendelkezik, hogy a népszámlálás során Összeírt adatokat szolgálati titokként kell kezelni, és azokat kizárólag statisztikai célra szabad felhasználni.

Gyertyános Zoltán

Apóka

Ketten állunk a temetői autóbuszmegállóban. Apóka botjára “támaszkodik, s a szitáló havat nézi. Amikor rágyújtunk, nehezen találja meg a felényújtott cigarettát;

— Nem látok jól, kedves. Hályog van a szememen, operáin; kellene. Dehát az én koromban már minek? A fülemmel is baj van, tudja a fűtőháznál voltam én huszonnyolc évig. Ott volt olyan de olyan nagy zaj...-- Nyugdíjas a bácsi?

— Hajaj, de régen már! Csak az a baj. hogy az egészség egyre ' kevesebb hozzá! Most is az SZTK- ba megyek, mert tegnap elfogyott a tablettám. Három kell naponta, oszt tegrlap már csak egy volt.

Messziről látszik már az egyes autóbusz. Apóka sorol utánam a megállóba. Felsegítem, s közben megkockáztatom a kérdést:

— Hány éves a bácsika?

Előbb felkapaszkodik a

lépcsőn, s már fent mondja:

— Nyolcvanketlő.

A zsebkendője csomóra bogozott sarkából kiveszi a kétforintost. Egy fiatalember leülteti. A kalauznő kihajlik, úgy nyújtja a jegyet.

Apóka — egy a sok kis öreg. MÁV-nyugdíjas közül, az SZTK-ba ment Elfogyott a tablettája...

— sóskúti —

Budapress — új magyar saj tóügynökség

Budapress néven január 1-vel új magyar sajtóügynökség lát munkához: ezen a néven jelentkezik külföldön az MTI idegen nyelvű szerkesztőségének bulletin- és cikkszolgálata A Budapress a szovjet Novosztyi és a többi szocialista . ország hasonló sajtóügynöksége példájára építi ki tevékenységét, tájékoztatja majd a világsajtót, a .hírügynökségeket, lapokat, rádió- és tv-allomásókat hazánk életéről.

Katasztrofális

műszaki balesetek nyomában

Ami még felderítésre várt

Alig egy évvel ezelőtt tele voltak a napilapok az algyői 168-as számú olajkút kitörésének hírével. A kutat csaknem egy hónapos megfeszített munkával sikerült elfojtani. A mentési munkálatokban többszár ember vett részt, honvédelmi alakulatok és a tűzoltóság is. A felbecsült kár meghaladta a 10 millió forintot, a helyreállítási munkák hónapokig tartottak.

A kitörés körülményeiről a szemtanúk csak hiányos információt tudtak adni, amely

egyértelműen nem derített fényt a tényleges okra. Feltűnő volt azonban az, hogy a kút mellett állók sem láttuk: semmit, csak azt, hogy a kérdéses tolózár a helyéről levágódott és a kitörés megkezdődött. Ebből arra is lehetett következtetni, hogy a kútnál egy robbanásszerű esemény zajlott le, amit az emberi szem és figyelem már nem is tud pontosan regisztrálni. Valószínű, hogy az ott dolgozó személyzet hasonló jelenséget, az addigi gyakorlatában nem is tapasztalhatott.

Kísérleti kutat létesítenek

A szolnoki Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség ezért javasolta az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt vezérigazgatójának a kitörés legvalószínűbb technikai okának üzemi kísérlet útján való tisztázását, a hasonló esetek elkerülésére. A szegedi szénhidrogénmezőben létrehoztak egy 100 méter mély kísérleti kutat, ahol kitörés és tűzvédelmi gyakorlatokat lehet elvégezni különösebb veszély nélkül. A hónap közepén már végre is hajtottak egy kísérletet, amely az égő olajkutak hőtechnikai mérésére irányult. ;

A bányahatósag az algyői kitörésnél már akkor is a csőtörések következtében fellépő nagymérvű reaktív erőre gyanakodott, azonban ezt a feltevését a gyakorlatban is igazolni kellett. A matematikai^ számítások ugyanis több tonnás reaktív erők fellépését is kimutatták. A tröszt a javasolt kísérlet elvégzésére hajlandónak mutatkozott s az időpontot a jövő év januárjára tűzte ki. A kísérlet során pontosan az algyői kitörést megelőző műszaki helyzetet rekonstruálva, vizsgálták volna meg a csőtörésnél hirtelen fellépő gázsugár reaktív erejének romboló hatását.

A véletlen közbensői

Sajnos, a véletlen közbeszólt, mert december 21-én délelőtt hasonló, de „spontán kísérlet” zajlott le a szanki. szénhidrogénmezőben, ahol a csőtörés következtében fellépő óriási reaktív erő nemcsak egyetlen tolózárat, hanem a 24. számú gázkút teljes elzáró tolózár rendszerét letörte. A gázüzem kezelőszemélyzete itt is csupán egy nagy csattanást hallott a kút felől, ahol szerencsére nem tartózkodott senki. — A feltevés tehát bizonyítást nyert.

Érdemes megjegyezni, hogy a kezelő éppen ez időben akart a kúthoz kimenni, de a szolgálatos gépkocsi nem érkezett meg és így nem került a felrobbanás előtt álló kút életveszélyes övezetébe. A szanki esemény nemcsak a bányahatóság feltevését igazolta, hanem most már az ipar vezetőit is rádöbbentette az alföldi szénhidrogénbányászatban kialakult rendkívül veszélyes helyzetre. A hagyományos szerelvényeket és műszaki megoldásokat csak belső túlnyomásra méretezték és így külső reaktiv erőknek ellenállni nem tudnak.

A balesetek megelőzésére

A kutakból termelt gázban azonban olyan agresszív anyagok is vannak, amelyek a vezetékek gyors korrózióját idézik elő. A korrózió miatt elvékonyodott vezetékek a belső nyomást nem bírva, könnyebben szétrobbannak és utat nyitnak a reaktív erők rombolásának. A hazai gázigények balesetmentes kielégítése érdekében a bányahatóság szigorú rendelkezéseket léptet életbe a veszélyes csővezeték-szakaszok időszakos fal- vastagság mérésére és a korrózióveszély csökkentésére Ezek nélkül a kialakult helyzetben a megfelelő személyi és vagyonbiztonság már nem képzelhető el. ,

F. I,

Hol van a tavalyi hó? Azt bizony még jó ideig taposhatjuk. A 69-es esztendő napjai azonban leperegtek. Az óév végén, az új esztendő küszöbén ki felületesen, ki alaposan számot vet az elmúlt időszakkal: az eredményekkel, kudarcokkal, az örömmel, bánattal.. Mit kaptak 1969-től, milyen új terveket, vágyak teljesülését várják 1970-től? Erre kértünk válaszokat múlt és jövő időben:

Mit adott Önnek az ó és mit ígér az új esztendő ®

Dr. Tóth

rátér, a jlszberé'nyi kórház orvosa:

— Számomra a- múlt év legna- gyob eseménye, élelerr)| első operációja, egy

vakbélműtét volt. Családommal albérlő albérlői vagyunk. Azt hiszem mondanom sem kell, mit várok a 70-es évtől.

Krasznói Klári, a szolnoki Szigligeti Színház tagja:

— Termét szetesen én szerepekben gondolkodom. A Ne szóljatok beite Ilcsije

volt tavaly a kedvenc szerepem. Az idén valószínűleg sikerül a ..Fiuk, lányok, kutyák” musi^jil változatának előadása is. És én imádom a musicalt...

Kábái Elek, a tiszafüredi mentőéi lomás dol- g>zója:

— Végre felépült a családi házam és vettem egy aranyos .törzskönyve- 1 Bett tacskót

Az idén szeretném a lakást berendezni és a tacskó mellé egy törzskönyvezett boxert is vásárolni.

Mester Sán- domé, a k'mmadara- si könyvtár vezetője;

— Tizennyolcezer forintért egy s ép szobabútort vásároltam. Az új évben a

debreceni tanítóképző intézet népművelés-könyvtárszakára szeretnék felvételt nyerni.

Hagy Imre, a tiszaiga- r Petőfi Ts~

1 agronómu- sa:

— 1969-ben mepeltük ’övetkeze- nk megr! okulásának 20. évfordulóját.

T,"v néz ki, a húsz év alatt most zártunk a legjobb eredménnyel. Mit várok 1970-től? Egy jó feleséget...

Buqa József, kisújszállási tartalékos t 'rközör:

— Hála istennek itt a sorompónál tavaly s nmi sem t 'ént. R°- n i'.em ez az év is bal- k el.

P-egler "Anna. a törökszentmiklósi Bercsényi Gimnázium IV/a osztályos tanulója:- A nyá- szünidő- egyhú- r.apos körűik tettem az NDK-ban, majd az osztállyal a bolgár Aranyparton nyaraltam. Mindenképpen azt szeretném,

hogy a négyévi munkámat a sikeres érettségi és az egyetemi felvétel koronázza.

Jobbágy István, rákó- c ifalvai k. zségi pász- ’tor: t

Csak szo- jn-iOrúság ért a tavalyi esztendőben; Majdnem minden legelőt felszántottak a határban. Mit szeretnék az idén? Több legelőt és végre ki akarom venni a 26 nap szabadságomat. ami jár.

7 ana Péter, ' Középti- savidéki 'ízügyi Igazgatóság Gépkocsivezetője:

— Tavaly;

megszületett a kisfiúnk. Mi kellene az idén? Nagyon bolNem is tudom, dog vagyok;

Forgács Pé- terné, a karcagi benzinkút kezelője:

— Tavalyi nagy élményem, hogy turistaként öt napot Bécsben tölthettem. Jó lenne, ha a jövőben kerékpár helyett busszal járhatnék hazulról a munkahelyemre.

Rigó Tibor, az MSZMP Szolnok megyei bizottságának gépkocsivezetője:

— Sikerült eladnom a Trabantomat. Az idén is és még jó

pár évig sok-sok kilométert karambol nélkül szeretnék megtenni.

D?ngi Sándor, a tiszsi- iaari Petőfi Tsz tagja:

— Amikor a katona fi- a n hazajött * abadságra,-y örültem, tv nem is l om el 7 mondani! Ha rr'-'Té "i> az idén az lesz a legnagyobb örömöm, hogy leszerel.

Parrag At- tiláné, a karcagi kisegítő általános iskola tanítónője:

— Levelet káotam egy veit tánítváomtól, aki a ’t irta; sikerült jó

munkahelyet ta.álnia. Nagyon örültem a hímek. Ezen a nyáron talán együtt vakációzhatunk az unokáimmal.

Kolláth József, karcagi kéményseprő:

— Mind a két lányom befejezte az ’ volát. Rég‘a lottózón. Jó lenne egy ötös találat. Sze retnék végre én is szerencsés lenni... Horváth—Palágyi