Szolnok Megyei Néplap, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-31 / 26. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. Január 3L' | ÜZENET VIETNAMBÓL | 3. Hasznos hobbik 520 különböző társaság tevékenykedik Varsóban. Ezek közül néhányat a hobbisták egyesületének is nevezhetnénk. Közéjük tartozik például a klasszikus gitárok kedvelőinek társasága, vagy az amatőr szobrászok klubja. Az egyik legöregebb társaság az állatvédelmi társaság, amelyet Varsóban 1864-ben alapítottak. Ennek többek között olyan híres lengyel írók voltak tagjai, mint Bo- leslaw Prus és Henryk Sien- kiewicz. Két év múlva ünnepli 100 éves fennállását a varsói „Stanislaw Moniuszko” zenetársaság. A társaság a fővárosban 55, a varsói vajdaságban pedig 75 zenei csoportot, valamint levelező zenei tanfolyamot tart fenn. A társaság otthonában antik zenét művelő, harmonika, gitár, valamint vonóshang- szeregyüttesek működnek. A lengyel „Mikolaj Koper- nik” természettudományi társaság egyike a legrégibb lengyelországi tudományos egyesüléseknek és Varsóban 1875 óta működik. Feladata a természettudományok és a természetvédelem terjesztése. A társaság „Kosmos” és „Wsze- chswiat” (Világmindenség) nevű időszaki folyóiratait 50 tudományos külföldi intézetnem küldi eL SZENVEÜÉLY (MTI foto—Kácsor László felv.) AZ ORSZÁG SEBEI „korszerűbb” hadi .gépezete a tömegpusztítástól és a mezőgazdasági kultúra kiirtásától sem riad vssza. A forradalmi tűzben meg- acélozódott vietnami nép pedig történelmi példabeszédben szól a mához. A Bach Dang folyó partján, amikor a kompra vártunk, hallottam a példabeszédet: Hajóhad a cölöpökön Nagy hajóhaddal jött egykor a hatalmas kínai sereg az ország ellen. A vietnamiak karókkal tűzdelték tele a Bach Dang folyó medrét; a cölöpök hegyes vége éppen csak eltűnt a víz felszíne alá. A kínai hajóhad szinte teljesen megsemmisült. A vietnamiak azonban biztosították az ellenségnek a lehetőséget, hogy presztízsének elvesztése nélkül — hagyhassa el a csatateret. Ezt üzeni nagyságát is bizonyítva — e nép a legnagyobb imperialista hatalomnak, a korszerű hadsereggel rendelkező Amerikai Egyesült Államoknak. Megszívlelendő példabeszéd. : Jenkei János (Következik: A főnix-város) A maisa holnapi Vietnam jellemző jegyeit gyűjtögettem utam során. De lehet-e hallgatni arról, ami itt az utóbbi években volt? Nem, s azért sem, mert mai életüket, gondjaikat is csak ezzel együtt érthetjük meg igazán. Úgy mondták, egész napos út vár ránk, jó, ha reggel minél korábban elindulnunk. Még csak szürkült, amikor már Hanoi külső negyedében jártunk, túl a műszaki főiskola modem épületegyüttesén. Az utazás kilenc órán át tartott. Előbb — körülbelül Thanh Hoá-ig — elég jó úton, később azonban már mindenütt megsokszorozódtak az amerikai támadások nyomai. Long, a sofőrünk szinte egész idő alatt, míg Vinhbe nem értünk, manőverezni kényszerült az öreg Volgával. Kráterek a főútvonalon A főútvonalat — egyes ex. ponáltabb részein különösen — hosszú szakaszon szétbombázták az amerikaiak. A krátereket ugyan jórészt már betemették, peremükön mégis gyakran perdült a gépkocsi kereke. Integettünk az útépítőknek, akik kalapácscsal aprítják a követ, s a vállukra vetett rúd két végén kosárban hordják a zúzalékot Ez a teher általában hatvan—nyolcvan kilogramm. Az útépítők javarészt csúcsos kalapú lányok, s idősebb, de fáradhatatlan asszonyok. Némelyiküknek csak a szeme villant felénk, mert a kalap alatt szorosra zárt kendővel védekeztek a felszálló por ellen. Másutt úthenger gördül a szétterített kavicsszőnyegre. Odébb kész az út egy szakasza, ismét gázt adnak a hatalmas teherautók vezetői. Olykor egészen más útvonalon haladtunk, mint ahol eredetileg az 1. számú út futott: A hirtelen magasba szökő hegyek között, a szétnyíló lapályon, folyó vagy éppen csak folyócska — medrében surran a víz a tenger felé. Ilyen helyütt nem egyszer láthatóan megszakad az út, s mi nagyot kanyarodunk egy vörös földúton, a szik- lák alá, vagy a töltésről lé, buckákon át, — az alkalmi hídhoz. Mindössze egy helyen kellett kompra szánnunk, egyébként az újjáépítés alatt lévő hidak mellett ott sorjázik az ideiglenes átjáró is. (Már a bombázások idején így volt ez: egy- egy légitámadás után röviddel ismét átjutottak a folyón a szállítmányok.) Egyetlen teljes épségben megmaradt hidat sem láttam. Még a sokat emlegetett Thanh Hoa-i vasúti-közúti híd is, amelyiken pedig egyáltalán nem szakadt meg az összeköttetés (ez nem annyira csodának, mint inkább az erős légelhárításnak köszönhető) ott őrzi vastraverzein a lővedékek, repeszdarabok ütötte sebeket Gyakran látni buddhista vagy katolikus templom romját. Azt hiszem, jellemzően mutatja ez is, mennyire nem válogattak a célpontokban az amerikai légikalózok. Az amerikai légierő támadásai nyomán az ország testén ütött sebek nemcsak arról beszélnek, hogy ennek a népnek nem adják olcsón a boldogságot, a szabadságot. A francia gyarmatosítók annakidején a vietnami nép nyakán ültek, szipolyozták az országot s ehhez kegyetlen rendet igyekeztek tartani. Az amerikaiak sokkal A dicsőség váratlanul tör az emberre. Reggel megcsendült a telefon, s a kagylóban meghallottam egy kellemes hangot: — Halló! A Dél-Nyugat-i hajózástól keressük... — J óreg gélt, tengerész elvtársak! — feleltem a kagylóba. — Mivel szolgálhatok? — Tudja... Mi úgy általában nagyon szeretjük önt... És itt úgy gondoltuk és úgy határoztunk... természetesen csak akkor, ha nincs ellene kifogása... ha Ön, természetesen, úgy általában... jól viszonyul a dologhoz... — Beszéljen, ne kerteljen — mondtam. — Mit határoztak? — Ügy határoztunk... úgy döntöttünk... hogy önről nevezünk el egy most vízre bocsátott hajót... — Na, nézd csak! — motyogtam bizonytalanul. — De nem lesz ez korai? — Nem, nem. Éppen ideje. A halak ívása még nem kezdődött el. Perezsogin pedig Afrikában van. —*Ki az a Perezsogin? — kérdeztem. — Talán ő ellenezte? — Nem, nem... Perezsogin elvtársat mindig meg tudnánk rviőzni... De nélküle mégiscsak jobb... De Haritonov kapitány mellette lesz. „Nna, igen — gondoltam. — Valóban... Mikor lesz nekem még egy ilyen lehetőségem?...” A józan ész azonban mégis azt diktálta, hogy Így válaszoljak: — Köszönöm, természetesen, de... még new szolgáltam rá... még nem csináltam semmi olyat életemben, amiért... — Hogyhogy, nem csinált, mi az, hogy nem csinált? — kezdett el idegeskedni a Mark Rosovsskij s hang. — Mi ezt jobban el tudjuk bírálni... Aztán meg maga olyan szerény ember... Meg mertünk volna rá esküdni, hogy elutasítja a kérésünket! — őszintén szólva, kissé zavarban vagyok... — Egyezzen már bele, aztán kész! Nem tehénre alkuszunk. — A hang észrevehetően kimértebb és durvább lett. — Az az igazság, hogy ez az egész valahogy olyan váratlanul jött... És mennyi a vízkiszorítása? — érdeklődtem meg hirtelen. — Húszezer tonna. Ez aztán hajó. »Nna, igen — gondoltam. — Nem gyakran kapok ilyen telefont. Ráadásul Perezsogin Afrikában van. Ritka alkalomé Hát a sebessége? — Harminchat csomó. Dieselmotorral. „No, nézd csak, az ördögbe, miért nem tudtak már elektromotort beszerelni.” — Az Ön számára, mellesleg, mindig lesz szabad kabinunk. Bebarázdálunk önnel tíz tengert is! — o hang ismét udvarias, kellemes lett. „Nem. ezt nem szalajtha- tom el. Ilyen lehetőség csak egyszer akad minden száz évben. Az igaz, hogy nem valami szerény... De hisz nem én magam kapkodok utána... Nekem ezt felajánlják!... Én bolond, csak nem leszek idióta?” — Az első utat San Se- bastianba tervezzük?... Szombaton indulunk. Ön is jöhet velünk. „Na, lám... Milyen nap is van ma?... Hétfő. Odaérek. De ha beleegyezem — lesz egy probléma: a barátaim nem fogják megérteni. Hisz’ ki fognak nevetni a cimborák.” — Különben, ahová akar, s akkor, amikor akar. Bármilyen időpontban, megrendelés nélkül... családi utazás a föld körül. Mi? „Aha, gondolom, földkörüli út — az jó. Ez fog tetszeni a feleségemnek. A feleségem szereti a földkörüli utakat. Én is jól viszonyulok San Sebastianhoz.” — Na, akkor mi lesz? Fog barázdálni, vagy nem?? — Tudja... Mégiscsak meg kell gondolnom, valakivel meg is kell beszélnem. Nem tudom csak úgy, hirtelen. Ez nagyon komoly kérdés... Ez nagy felelősség... — Hát, ahogy akarja... De mi?... A mi dolgunk csak a javaslattevés volt!... Mást is megkérhetünk!... — Nem!... Nem!... — kiáltottam, mer* megijedtem, hogy a túloldalon helyreteszik a kagylót. — Beleegyezem!... Ha úgy gondolják, meg Haritonov kapitány is mellette van, én beleegyezem!... Lesz ami lesz! Egy hajó mégiscsak hajó!... Még jó, hogy nem bárka!... Hadd ismerje meg az egész világ Mark Rozovszkijt! — Miféle Rozülszkijt? — hallottam hirtelen. — Hát az a lakás nem a... — Dehogynem... azazhogy nem! — Óh, elnézést kérünk, téves kapcsolás!... A szavak szintén váratlanul osonnak el. De mostmár legalább pontosan ismerem lépteinek hangját — rövid, csúfondáros csöngetések a *°lofonkagylóban. Molnár Sándor fordítása Dicsőség A Szovjetunió az „Expo—70”-en 1970 áprilisában emlékezik meg a szovjet nép és az egész haladó emberiség Lenin születésének 100. évfordulójáról. Lenin életét és tevékenységét mutatja be a szovjet pavilon első részlege az oszakai „Expo—70”-en. Egy hatalmas vetítővásznon láthatják a látogatók a Lenint bemutató eredeti filmfelvételeket. A pavilonnak ebben a részében bemutatják Lenin munkásságát, a viliág első munkás-paraszt államának létrejöttét, a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány békeszerető külpolitikáját. „A személyiség harmonikus fejlődése a Szovjetunióban” — ezt a témát mutatja be a szovjet kiállítás következő része. A pavilon látogatói „felkeresik” a szovjet bölcsődéket és óvodákat, iskolai tantermeket és labora- tóruimokat, megismerkednek a szovjet fiatalok és nők életével. Az első emeleten elhelyezett kiállítás a szovjet nép gazdag kultúrájával és művészetévei foglalkozik. Bemutatásra kerülnek itt a múlt és a jelen nagy mestereinek művei. Külön zeneszalonban meghallgathatók ismert szovjet és orosz zeneszerzők művei, közelében pedig olvasótermet rendeztek be; megismerkedhetnek emellett a látogatók a szovjet balettéi, színházzal, cirkusszal, színművészettel. Egy teremben a népművészet mesterei mutatják be művészetüket: festenek, fa- és csontfaragásokat, metszeteket stb. készítenek. A második emeleten található a Szibériát, Távol—Keletet és a szovjet sarkvidéket bemutató kiállítási rész. Látható itt számos eredeti nagyságú kiállítási tárgy; diorámák, makettek, fényképek, diapozitívek és filmek mutatják be a Szovjetunió e mérhetetlen nagyságú területének ipari és mezőgazdasági fejlődését, hatalmas gazdagságát. A szovjet tudományt és technikát bemutató kiállítás a földszinten kezdődik és a pavilon 100 méter magas kupolája alá nyílik. Itt láthatók a szovjet űrhajók és szput- nyikok modelljei, laser-be- rendezések, az űrkutatás, a Csendes-óceán mélységeinek és a föld mélyének kutatását szolgáló rendkívül finom berendezések, a szovjet tudomány és technika hatalmas sikereinek megannyi tanújele. A pavilon vetítőtermében különleges sztereo-vetítő- vásznon láthatók (különleges szemüveg használata nélkül) a Szovjetuniót bemutató színes sztereó-filmek. A hang- versenyteremben szovjet művészek ismertetik meg a külföldi látogatókat a soknemzetiségű Szovjetunió dalaival zenéjével és táncaival. A pavilon mellett szovjel vendéglőt nyitnak. Kiváló szakácsmesterek készítik itt a vendégek számára a különböző orosz, ukrán, grúz és más nemzeti ételkülönlegességeket. A Szovjetunió részvétele az első ázsiai világkiállításon erősíteni fogja a szovjet és a japán nép közötti kölcsönös megértést és barátságot, hozzájárul a béke megsziládítá- sához a Távol-Keleten és aa egész világon. Mágneses „atomerőmű” a Polytechnikai Múzeumban A schwerini Polytechnikai Múzeum különös vonzóereje egy atomerőmű modellje. A múzeum az NDK-ban elsőként mutatja be egy atomerőmű működését. A modell egy reaktor égési elemeinek és az abszorbeáló rúd hű képmása, egy atomerőmű modellje a megfelelő metszetekkel, amelyek bepillantást engednek' az erőmű felépítésébe; egy színes szerkezeti rajzon az erőmű minden fontos folyamata mozgásban látható. A Polytechnikai Múzeum munkatársai által készített trükkfilm bemutatja és megmagyarázza a látogatóknak a maghasadás és a láncreakció folyamatát és annak irányítását. A schwerini Polytechnikai Múzeum, ahol havonta kb. 5000 látogató fordul meg és amelynek részlegei átfogó tudományos és technikai is1 mereteket közvetítenek, évek óta szorosan együttműködik a moszkvai, varsói és prágai póktechnikái múzeumokkal. A schwerini várkertben található múzeumot minden évben számos külföldi küldöttség keresi fel, elsősorban tanárok, akik a kiállítás alapján tájékozódnak az NDK gazdasága szocialista fejlődésének problémáiról. — Évente egyszer rendszeresen meglátogatják a schwerini Póktechnikái Múzeumot a hallei egyetem polytechnikai intézetének hallgatói és a drezdai Műszaki Egyetem ta. nulócsoportja is oktató rendezvények alkalmával. Antenna vizsgáló műszer Az antenna vizsgáló műszer olyan hordozható műszer, amelyet az antennák szintszabályozására használnak. A teljesen tranzisztori- zált készülék, amely URH és UHF látómezővel is rendelkezik, a rádió- és televízió műszaki javítások’ vezető kézműipari kamarájának és a „Kézműipari Technika” központi munkaközösségének megbízásából készült el és a jövőben sorozatban gyártják. Kutatások az édességiparban Számos új gyártási eljárás és technológia váltotta fel az édességek hosszú idő óta kézműiparhoz kötött termelését, amely ma már nem marad el más iparágaktól: a töltött kemény karamellát, drazsét, nugátmasszát és gyümölcs- zselétermékeket ma már félautomata futószalagon készítik. Az ultra-hang és a magas-frekvenciájú energia nélkülözhetetlen munkaeszközzé' vált az NDK édességiparában. Abszorbeáló gyanta Üj technológiát fejlesztett ki a fehércukor tisztításához a genthini cukorgyár egyik szocialista munkaközössége. Ez jelentősen növeli a cukor minőségét kisebb műszaki ráfordítás mellett, A festékKülönös gondot fordítanak új termékek előállítására is. Számos diétás édesség keletkezett például az NDK egyetemi és főiskolai tudományos intézményeivel valamint a szocialista országok társintézményeivel kialakult szoros közösségi munkában. — Ezekkei a kísérletekkel párhuzamosan a lipcsei kutató- intézet csomagolási programot is kidolgozott, amely szavatolja az édességek és tartós sütemények hosszabb ideig tartó védelmét. i cukor derítéséhez anyagokat abszorbeáló gyan- távol távolítják ei a feloldott nyerscukorbóL Ez a nagy létesítmény az egykori magdeburgi finomító használaton kívüli állóeszközeiből keletkezett-
