Szolnok Megyei Néplap, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-10 / 286. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. december 10 Divattervezés a XXL századkan PIRAMISOK • • / FÖLDJÉN I. ÉJSZAKÁK ÉS NAPPALOK ,,Hogyan fognak öltözködni utódaink?” — erre a kérdésre kértek választ Lina Tyelegina szovjet divattervezőtől. — A divattervezők — bárhol forduljanak meg, film- fesztiválon, tudományos szimpóziumom, kiállításon vagy másutt — mindenütt felfigyelnek és észreveszik, kf miben jár, milyen ruhát visel. Még a regényhősök ruházatára is felfigyelünk olvasás közben. Az írók közül például divattervezőnek is jól beválna Ray Bradbury. Különösen megragadott a ..Mars krónikájában” leírt ezüstös ruha. Nem is kell varrni Bradbury egyszerűen megoldotta a dolgot, ment illatszert _ permetezett magára, s a színes felhő gyönyörűen körülfonja alakját. Arra a kérdésre, mi befolyásolja a divat alakulását, Tyelegina így válaszolt: — Minden a világon! Gondoljanak vissza, hogy az e'ső űrrepülés után divatba jött at „á la cosmos” estélyi ruha. Akkor ez különösnek tűnt. A XXI. században, amikor az űrutazás nyilvánvalóan megszokott jelenség lesz, egy különleges bolygóközi ruha nélkülözhetetlen [ kellékké válik. íme annak példája, hogy a divat közvetlenül összefügg a tudományos és műszaki vívmányokkal. A harmónia új értelmezése a múltban esztelenségnek tűnő elképzeléseket tesz reálisakká. a Nyugaton különösen népszierű minden, ami az „anti” fogalomhoz kapcsolódik: an. tikos ztüm, anti- ruha, antiharmónia. Ez úgy hat, mint csapás az ember idegrendszerére, az ember sokkolása. Mint például a „hippik”. ,,A hippik mini- mozgalma” elég nagy hatással volt a divattervezőkre. Arra a kérdésire, milyennek látja Tyelegina a XXI. század divatjának fő vonalát, így válaszolt: Egyéniség! Mindén egyes modell önálló kollekció lesz. A divattervezés távlati iránya a ruházat egyénivé tétele, a személyhez igazítása a személy ízlésétől, külsejétől, foglalkozásától, lelkivilágától, korától függően. A vendég számára meglepő, hogy Kairó, szinte sohasem alszik. Ennek az állandó ébrenlétnek szimbóluma a boáb (a mi fogalmaink szerint házfelügyelő, csak munkaköre, feladata egészen más). Éjjel ő az utolsó, akivel találkozik az ember, s reggel ő az első, aki fogadja a köszönést. Napnyugtakor még ott ül a ház előtt a pádon, napkeltekor viszont már ott ÜL Éjjel a kapu alatt alszik •egy priccsien. őrzi a házat. Kairóban, nem ismerik a kapuzárást. Liftkezelésből sem kell vizsgát tenni senkinek. Ha valaki bizonytalan kezelésében, aizt a boáb szívesen felviszi, egyébként zavartalanul tölti napját a kapu előtt a lócán. Mellette táskarádiója. Mindig szól. Minderről még fogalmam sem volt, amikor először köszöntem Kairónak reggel. A szállodai szobám erkélyéről — tiszta időben — majd’ a Nílus deltájáig lehet látni a Építészeti csodák házak felett. Ébredés után — ha tehettem — első utam az erkélyre vezetett Összesen nem volt sok ilyen alkalmam, de ez a kevés is mindig rejtegetett vtó^rni meglepőt. Például azt,' hogy a város, minthogy valójában nem aludt nem is ébredt — csak folytatta életét, de már a Nap fényénél. Nálunk reggelenként mindenki siet Mindenki aggódik, hogy lemarad a villamosról vagy autóbuszról. Kairóban senki sem aggódik emiatt. Az emberek nem sietnek. Mintha az idő az örökkévalóságig tartana mindenki számára. Már az első nap meglátogattam a piramisokat. A modern Egyiptom megtartotta jelképének e nagyszerű alkotásokat, a szfinxszel együtt... Persze, ha valaki európai ritmusban akar Kairóban élni, közlekedni, egyáltalán létezni. az tulajdonképpen ángy ilkosj elölt. Még a téli hónapok „hideg”, +30 fokos — napjai is nehezen elviselhe- tők; még a hivatalos, napi hatórás munkaidő mellett is. A nyár melege pedig — amelyhez még a 70—80 százalékos páratartalom is csatlakozik —, egyenesen elviselhetetlen, s nemcsak a jövevény számára. Viszont a jövevény. a vendég, a látogató, a turista, aki szintén csak vonszolja magát Kairó utcáin, s egyetlen alkalommal sem képes sietni, — mégis könnyen rásüti a bélyeget az egyiptomi emberre: lusta. Az állítólag „lusta” arab azonban minden reggel azzal kezdi napját, hogy végiglocsolja féltve őrzött és gondozott virágait erkélyén, vagy az utcán. Azt is megteszi, hogy két vödör vízzel kilométereket gyalogol a sivatag szélére. — ami a város végét is jeleníti — hogy az oda ültetett fákat megmentse az enyészettől. Nyilván. nem szalad a vízzel a 40 fokos melegben. Egyszerűen azért, mert másnap, harmadnap is akar vizet hozni. Valóban nem gyorsaság ez, de kitartás kell hozzá a végsőkig és mélységes türelem. Türelem a gondok elviseléséhez, és megoldásának kivárásához. Türelem egymáshoz. Persze számunkra furcsa világ ez. És nehezen megszokható. Itt sokkalta fontosabb az emberekhez „akli- matizálódni”, mint másutt. Ha valakinek nem sikerül gondolkodásmódjukhoz, élet- szemléletükhöz alkalmazkodni, az nemcsak' idegen marad mindvégig, hanem boldogtalan is. Megértettem ezt. s ez egyben azt jelentette számomra, valami csodával határos módon egyetlen alkalommal sem voltam türelmetlen, ha valamit nem tudtam azonnal elintézni. Habozás nélkül hajlamos voltam arra, hogy valóban elhiggyem; Allah nem akarta, ezért nem sikerült. Allah nem akarta, hogy a fényképész néhány óra alatt elkészítse a megrendelt igazolványképeket. S tudtam, hosv ő a maga részéről mindent elkövetett a kérésem teljesítéséért, dohát... Szöllősy Tibor Következik■ A HÁBORÚS KAIRÓ Kazahsztán érckincse A Szovjetunió vasérckincsének egynyolcada a kazahsztáni ércdúsító kombinátot körülölelő lelőhelyekről kerül ki. Jóllehet az itt található érc vastartalma nem túl magas, de hatalmas mennyiségben fordul elő és külszíni fejtéssel termelhető ki. Érdemes volt tehát itt megépíteni a Szovjetunió legnagyobb ércdúsító kombinátját, mely végül is több mint 60 százalékos vastartalmú nyersanyagot ad át a kohó- műveknek. Ez a kombinát az első az országban, ahol bevezették a dúsított ércnek salakosított formában való előállítását. A kombinát mellett növekszik a kazahsztáni sztyepp új bányászvárosa, Rudnaj. Lakosainak száma máris mintegy százezer fő. Képünkön: a külszíni fejtés egy részlete, Cook kapitány ágyúi Cook kapitány ágyúi, melyek már csaknem 200 éve a tenger fenekén pihennek, nagyobb feltűnést keltettek most, mint valamikor az Endeavour, az angol királyi flotta vitorlása fedélzetén. Mint ismeretes 1770. júniusában az Endeavour felfedező útján egy korallzátonyra futott Az angol tengerészek felfedezték ugyan Ausztráliát, de a felfedezés híre aligha jutott volna el Londonba, ha James Cook, az Endeavour parancsnoka kétségbeesésében nem tett volna egy merész lépést. Elrendelte, hogy a tartalékok egy részét és a fedélzeten lévő hat ágyút dobják a tengerbe, hogy így a hajó könnyebb legyen és a dagály nyomában folytathassa útját Cook számítása bevált és ezzel megkezdődött Ausztrália felfedezése, néhány évvél később pedig megkezdték az új világrész betelepítését. Cook kapitány tengerbe dobott ágyúi most jogi vitára adlak okot. Ausztrália az ágyúk fellelésével egy amerikai kutató csoportot bízott meg, amely a legnagyobb titoktartás mellett a Csendes- óceán mélyén ágyúkra talált, amelyek kétségtelenül Cook kapitány hajójáról valók. Az ausztráliai jogászok most azzal a kérdéssel foglalkoznak, tulajdonképpen kiket illetnék meg az ágyúk? Az ausztráliai kormány nem hajlandó lemondani róluk, jogi szempontból viszont az angol haditengerészet tulajdonába tartoznak. A marseille-i kudarc Amennyire örültünk volna szerda este, ha a magyarok győzelmét láthattuk volna, annyira keseregtünk a marseille-i kudarc láttán. Legalább ne láttuk volna csapatunk vergődését, könnyebben tudnánk felejteni — mondhatták azok a szurkolók, akik ott szorongtak a képernyő előtt. De látták, és így az elmúlt hét rekordja is megszületett: országos csalódás a képernyő előtt. A fut- balltragédia nyomasztó hatása talán még a hét többi napjaira is kedvezőtlenül hatott. A vigasztalanban azért egy cseppnyi vigasztaló is akadt — az a felismerés, hogj a md labdarúgómérkőzés- közvetítéseink mennyivel tökéletesebbek, mint francia kollégáiké. Hányszor kaphattuk rajta mérkőzés közben a kamerát, hogy el bámészkodik egy jelentéktelen mozzanaton, hogy csak „baktat” a pályán még a nem túlságosan gyors események után is, s a közvetítésnek nincs egyáltalán tempója. Nálunk — Török Vidor operatőri gyakorlata révén — olyan stílusa van már a mérkőzések közvetítésének, aminek a főerénye: mindig együtt az eseményekkel, s lehetőleg úgy, hogy a gól, igazi hangsúlyt kapjon. A kamera a leghozzáértőbb néző szemével láttatja mindazt, ami a pályán történik. Igaz, az olyan lagymatag focizást, mint az Újpest—-Csepel mérkőzés volt vasárnap, az utolsó ebben az esztendőben, a legjobb operatőri munka sem teheti izgalmassá. De ha már a pályán nincs is vérbeli labdarúgás, legalább a közvetítés legyen jó — az is valami. En nem hiszem, hogy normális vagyok Ezzel a címmel készített a televízió portrét Kibédi Ervinről, és szombaton este láthattuk is. A komikusok közül a nézők körében aligha van ma népszerűbb nála. Humora nemcsak sajátos, egyéni, de pótolhatatlan is. Kibédi nélkül a kabaré akár rádióban, akár színpadon vagy éppen a televízióban mindig szegényebb egy kicsit Ha- csekja feledtetni tudja még a figura klasszikus megalkotóját, a már elhunyt Her- czeg Jenőt is: tökéletes. És bár sokak számára azzal is vált emlékezetessé, hogy elénekelte az Én nem hiszem, hogy normális vagyok című dalt, aligha akad néző, áld ne érezné, hogy a kitűnő komikus normális ember, sőt nagyon is az. Fura mód, a róla készült portré mégis mintha azt sugallta volna, azt árulta volna él, hogy a film készítői arról akarták komolyan és komolykodva is meggyőzni a nézőt, amiben nem is voltak kétségei. Bizonyították, hogy iáin, lehetett volna operaénekes is, hisz a Zeneakadémián kezdte és hangja is van;‘de válhatott volna költő is belőle, ime egy érzelmes versezet; aztán botanikusként is megállta volna a helyét, hiszen amatőr léttére is biztosan irányítja szobája dús növényzetét és végül, a komolyabb műfajban is alkothatna értékeset és maradandót, ugyanis a Vígszínházban debütált Sokoldalú, gazdag egyéniség tehát} Kibédi — bizonygatta a róla készült film. Tegyük hozzá: feleslegesen. Ha él is a művészben bizonyos nosztalgia a fent említett területek iránt, számunkra csak a komikus létezik. Kit érdekéi, hány hangszeren tud játszani egy muzsikus, ha egyen utolérhetetlen tökéllyel játszik. Kibédi Ervinnek megvan ez a csodálatos hangszere, amelynek nincs párja — inkább ennek titka felől kellett volna közeledni egyéniségéhez egy lényegre mutató, a művészi arculat legfontosabb vonásait kiemelő televíziós portréban. A Kék fény Már ebben az esztendőbei nem jelentkezik többé. Ez az ezévi utolsó adás is kicsit a számvetés jegyében zajlott. Mi sikerült, mi nem; és kiknek van részük abban, hogy a bűnügyi riportfilmsorozat olyan eredményesen teljesíti feladatát, s olyan híven szolgálhatja hivatását. S ha arra gondolunk, hogy a képernyő hány körözött bűnöző nyomára vezette a hatóságot, s tanulságképpen hány társadalomellenes cselekedet körülményeinek kiteregetésével szolgált, közhaszna mindenképpen vitathatatlan. Szórakoztató voltára pedig mi sem jellemzőbb, mint rendkívüli népszerűsége. Mutatja műsorideje is, hisz az esti főműsoridőben kapott most is helyet. Szerencsés a riporter- hármas összetétele is, s Kígyós Sándor az adások rendezője a különböző elemekből egyénivé kovácsolta a Kék fényt. Legutóbb a rendőrgyilkos banda bemutatásával tette rá a koronát az adásra. E nem mindennapi bűntény képernyőre vitelével a tv-nézők láthatták: még az ilyen elvetemült Sági Istvánok sem kerülhetik el jogos büntetésüket, tetteikért felelniük kelL Röviden Utoljára láttuk régi formájában a kerületek közötti vetélkedőt; a döntőre ugyanis uniformist vált. Éppen ideje, hiszen egy-két izgalmas eseménytől eltekintve szürkén, egyhangúan léptek a figurák a sakktáblán, s fáradtan sorjáztak a kérdések a magabiztos játékvezető ajkáról. Sok minden megfért együtt a televízió puttonyában — válogathatott ki-ki ízlése szerint A könnyűzene rajongói igazi csemegét kaphattak: az elhangzott dalok és az amerikai énekes-táncos kettős valóban élményt jelentettek. A professzorokkal megerősített tudományos tudakozó is biztosabban állt a lábán, mint eddig. A kérdésekre adott válaszok valóban megfeleltek a műsor tudományos jellegének. Deák István rendező űjabt játékos ötletekkel igyekezett szórakoztatóvá tenni a rejtvényfej tők programját. Akik szeretik a kockákba bújtatott szellemi csalafintaságot, bizonyára jól is szórakoztak. Jól megfért a szombat esti műsorban Sára Sándor és Kása Ferenc kisfilmje. az Öngyilkosság. a gyermek József Attila életéből vett epizód érdekesen megvalósított filmrevitele a vallomás erejével hatott. V. M. 000000000030000000000000000000000000000QOCOonoflnnncYYVYYWYVv^wvw.^v^B.^nx Hirdessen * a NÉPLAP-h an! SJLJ ELŐTT
