Szolnok Megyei Néplap, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-14 / 290. szám
1969. december 11, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Szobrok* szobrászok, műtermek Csak a fizetése után él...? A címben idézett ’kcrdü- nwwidatot gyakran halljak és olvassuk. Az idézett nyelvi képletben nemcsak a közlés tartalmával nem értünk egyet, hanem a nyelvi formájával sem; Az után névutó használatát kell itt rostóra tennünk. A közlés helyesen ez: „Csak fizetéséből, keresetéből él.’* Valóban gyakran találkozunk azzal a helytelen gyakorlattal, hogy a névutók p ragok helyére tolakodnak. Ezért hibáztathatjuk a következő mondatot is: „Házát szülei után örökölte.” Itt is <r- nagos forma a helyes, a kifejezőbb: Házát a szüleitől örökölte. Felszólalásokban, hivatalos jelentéseikben elég sokszor jelentkezik ez a mondat is: „Jó körülmények mellett dolgozunk.” A közlés tartalma valóban igaz, s nem is a benne foglalt állítást tesszült rostára, hanem ismét csak a nyelvi formát. ' A közlés helyesen így hangzik: Jó körülmények között dolgozunk. Elég gyakran tapasztaljuk, hogy egyeseik nyelvhasználatában a névutók nem a megfelelő viszonyokra utalnák. Amikor ezt a mondatot olvassuk: Az igazgató felsőbb rendelet után (?!) intézkedett, nagyon jói tudjuk, hogy ' a közlési szándék nem időviszonyra utal, ezért hibás itt áz után névutó használata. Ha azonban az idő-viszonyt akarjuk kifejezni, akkor már helyénvaló ennek a névutónak szerepeltetése: A munka után szórakozunk. A hivatalos jelentésekből ki kell gyomlálnunk ezeket a helytelen kifej ezéseket is.; Korszerű gépek felett (?!) rendelkezünk. Helyesen: Korszerű gépekkel rendelkezünk, vagy 'még egyértelműbben: Korszerű gépeink vannak. A földeken át, a földeken keresztül vihet az utunk, de semmiképpen sem helyes a közlés nyelvi formája, ha a keresztül névutó ilyen mondatban jelentkezik: A televízión keresztül (?!) értesültünk a nagy eseményről. A mondanivalót ködösíti el az, aki ilyen nyelvi formákban fejezi ki mondanivalóját: A jó mozgalmi munkán keresztül (?!) érhetünk el jobb eredményeket. A felsorakoztatott példákban is a név- utók helyett ragokkal kellett volna élni. Valóban világosabb és egyértelműbb a közlés, ha ezt mondjuk: A televízióból értesültünk az eseményről. Jó mozgalmi munkával érhetünk el jobb eredményeket. Legújabban terjed ez a hibás nyelvi forma is: Nincs kedve a nehéz munka iránt (?!) A névutó helyett itt is a megfelelő ragot kell használnunk. A miatt és a végett névutó felcserélése is hiba. A helyes közlés: Betegség miatt hiányzunk, s tanácskérés végett megyünk az orvoshoz. Bár a névutók jelentése és nyelvi szerepe a haitározó- ragokéhpz hasonlít, nem lehet a szerepüket felcserélni, saki ezt teszi, nemcsak hibás nyelvi formákat alkot, hanem vét a2 értelmes, a világos, s az egyértelmű közlés ellen is. Ezért ezrt a cikket nem az olvasók felé (?!), hanem az olvasóknak szántuk okulásul, tanulságul. Dr. Bakos , József, a nyelvtudományok kandidátusa Egészségügyi konferencia A Tisza Cipőgyár szakszervezeti bizottsága évenként egyszer üzemegészségügyi konferenciára hívja Martfűre a Szolnok megyei "főorvosokat, s a környező falvak vezető orvosait. Ilyen egészségügyi konferenciára került sor pénteken Martfűn. A tanácskozáson dr. Zen- tay Márton tartott tájékoztató előadást a Tisza Cipőgyár dolgozóinak egészség- ügyi helyzetéről, különös tekintettel a rehabilitáltak, a csökkent munkaképességűek, valamint a fiatalkorúak és a dolgozó nők helyzetére. A beszámoló tartalmazta az 1970. évi elképzeléseket is, így például azt, hogy a gyári, nő- és bőrgyógyászati, valamint gyermekgyógyászati szakrendelés mellé létesíteni kellene üzemi fogászatot —- s ezzel együtt bővíteni az üzemorvosi rendelőt. Az egésznapos tanácskozás résztvevői gyakorlati tanácsokat, s a helyszínen tapasztaltak alapján véleményt mondtak a Tisza Cipőgyár egészségügyi helyzetének javításához. Buda régi szobrai közül a Hunyadiak XV. századi bronz alakjait 1526-ban Szu- lejmán szultán vitette Kons- tantinápolyba. Ott állt a három Hunyadi szobra „némán is csuda dolgokat beszélve” — mint a Mohács- námé c. török hősköltemény írja —, mígnem egy janicsárlázadás során szétverték őket. Óbuda egyetlen gótikus kőszobra, amelyről csak írások szólnak, Árpád vezér eltemetésének helye, Fehér- egyháza közelében állt, Szent Annát ábrázolta. Ma már Fehéregyházának s e szobornak hamva sincs, — csak híre! Ám megritkultak a török világ után emelt szobraink is. Váradi Antal a barokk Budának még 13 Szent János szobrát emlegeti. Az Ördögároknak e hajdani kőszentjei közül az utolsónak roncsai ma a Pasaréti út 116. sz. kertjében hevernek. Fővárosunk múlt századi szobrainak is különösek a históriái. Ferenczy István Mátyás lovas-szobrának modelljét a művész maga zúzta szét. Az 1850—70-es években annyira nem voltak műtermek, hogy Engel József Széchenyi István szobrát (amelyet most javítgatnak a Roosevelt téren) a régi Nemzeti Lovardában mintázta meg. Huszár Adolf Eötvös-szobrának pedig Lipthay Béla báró engedte át egyik palotája földszintjét. 1866 pünkösdjén egyébiránt az Eötvöst ábrázoló agyag kolosszus megroggyant s kishíján agyonnyomta alkotómesterét. Végül Eötvöst 1880-ra öntötték bronzba. A műterem igényekben Csontváry festőnk az élenjáró: „életnagysága” tájképei számára egyedül a Keleti Pályaudvar üvegcsarnokát vélte elegendő méretűnek, Kevés város kérkedhe- tiíc azzal, hogy van olyan • szobra, amelyet **- kettészakítottak. Jókai bronzalakja 1921 .óta üldögél a pesti, nevét viselő téren. Ám az a két olvasó leányka-alak (egyik Zsuzsika, Stróbl Alajos lánya), amelyet Stróbl a Jókai szoborhoz komponált csak 1929-re került öntésre, s mint önálló művet, a Városligetbe vitték. Utóbb darabokra szeldelték a Tisza szobor mellékcsoportjait is s ezek vidéki városokba, pl. Esztergomba kerültek. De akadt más szétfűrészelés is! Szent Kristóf kőszobrát (Bauer Mihály alkotása 1833- bólj, amely egy Kristóf téri régi ház homlokzatát ékítette, kettévágták, mielőtt a Városháza kertjében felállították volna. Ez volt a legnagyobb műtét — írja Lyka Károly — amelyet Budapesten valaha is végrehajtottak. Nem folyt vér s nem kellett hozzá sebész* Nagy ütemben folynak Kiskörén a Tisza H. vízlépcső építésének vasbetonmunkát. A létesítmény három egysége közül a leendő vízierőmü építése a legelőrehaladottabb: már a turbinák vasbeton ágyait építik. — (MTI fotó — Kunkovácr László felvétele) ELET A HALÁL KAPUJÁBAN Filip Gyenyiszovics Kiva nyugalmazott gárdakapitány Ha nem ismerném a történet szereplőit, vagy poha- razgatás közben mesélte volna valaki, azt hinném, látta a „Ha a világon mindenki ilyen volna” című világsikerű filmet, § beleérzi mondanivalóját a Tisza-parti füzesek közé... Az első pillanatra tényleg meseszerű... Elismerem, s ezért meseszerűen indítom o történetet. A tények, merem remélni, idejében észrevételük, hogy igaz riportot írok. / ■£ ...élt messzi földön, ahol kilós szőlőfürtöket; piritgat a Nap, egy fiatal orvos, akinek leghőbb vágya volt, hogy megszabadítsa az embereket egy nagyon súlyos betegségtől. Rengeteget tanult, tudós akart lenni, de egyszer csak jött a parancs, el kell mennie katonának... ...élt valahol messzi földön, egy hatalmas folyó mellett, egy másik katona, akinek már nagy aranycsillagok voltak a vállán. Ö is elment a háborúba... ...élt valahol, nem is olyan messzi, egy fiatal asszonyka, aki nagyon sokat sírt, mert elvitték az urát a háborúba... ...éltek, éldegéltek, nagyon messzire egymástól, azt se tudták a másikról, hogy a világon van... * Kik a történet szereplői? Az egyik Filip Gyenyiszovics Kiva gárdakapitány az első szovjet parancsnok, 'aki a fasisztákat üldözve hazunk földjére lépett. Battonyától, nehéz harcok árán, északnak törtek és egy esős, késő őszi éjszakán már a Tisza-parti erdőket közelítették... — Látja ott azt az öreg fűzfát? Ott kúsztam. Mellettem esett el az őrmesterem, a felcser. Lapultunk a fák között. Tőlünk, nem messzi a falu, Tiszafüred. Parancsra vártunk, hogy merre menjünk. Jó . késő volt már, amikor elindultunk.' A feladat: végezzek felderítést Tisza- örvény községben. Vak sötét volt, mögöttünk és északabbra támadtak a németek. Előttünk csend volt, csak a kutyák vonítottak. Olyan volt a falu, mint egy nagy halottasház. Egy teremtett élő embert nem láttunk. Kitelepítették a község lakóit. Óvatosan, mondtam akkor már talán századszor, mert minden frontzajnál, sejtelmesebb, borzasztóbb volt ez a csend. A hadnagyom egyszer csak megállt, intett. Hallja, kapitány elvtárs? Ekkor már én ts hallottam. A templom felöl.,. Odamentünk, lövésre kész géppisztolyokkal. Az ajtó lárva _ nyitva volt. Csonka gy ertyák lángját ciháiig a huzat a szentképek előtt. Az orgonánál egy szakállas ember ült. Teli volt a templom Gajoz Csantladze osztályvezető főorvos Bach csodálatos muzsikájával. Bementem, tódultak utánam az embereim. A szakállas tovább játszott. Rögtön észrevett, de lehajtotta a fejét. Nem mert többet ránk nézni. Félt, de gyönyörűen orgonáit. Álltunk, megkövültünk, a hideg szaladgált a hátunkon, — aztán forróság öntött el... Csák azt éreztem, hogy fáj a kezem. Fehér volt, annyira szorítottam a géppisztolyomat. A katonák nyeL destek. Remegett kezükben a puska csöve. — Ki volt ez a szakállas orgonista, Filip Gyenyiszovics? — Nem tudom, nem beszéltem vele. Végigjátszotta a misét, ráborult az orgonára, ránk se nézett. Nem. szóltunk hozzá. Akkor már bennünk is felbolydult minden. A család, az otthon... Meddig voltunk még ott? Ilyenkor nem érzi az ember az időt. Valameddig, aztán indultunk vissza, Tiszafüred felé. Éjfél lehetett, a kutyák még jobban érezték a halált, A tankok a folyó partján csörömpöltek. A Hortobágy egy vörös folt a torkolat-tüzektöl. Bementünk a faluba. Lapítva, óvatosan. Ott, az egyik ház előtt, elébünk állt egy asz- szony. Egyetlen szavát sem értettem, de láttam valami haj van...! Könyörgött. Nem értettük... Látta, hogy nem megy velünk semmire, beszaladt a házba. Már indultunk tovább, amikor utánunk rohant. Egy kis dunna, egy pólya volt a kezében. Mutogatta, Bementem a házba, mindent megértettem. A fiatalasszony, akihez hívott, nagyon rosszul volt. De honnan vegyünk orvost? A mieink még messzi vannak, — legalábbis én így gondoltam. Északnak támadtak 0 náciké Szakadt a jegeseső, elsimította a halottak arcát... Egy kis élet helyet követelt magának... Az a fiatal asszonyka, akiről Filip Gyenyiszovics beszélt. Lovas Gáborné tiszafüredi tanítónő volt. — Szegény anyám szaladgált fűhöz-fához, hogy segítsenek- Orvost, orvost! Nagyon beteg voltam. A saját életemről már lemondtam, vagy arra már nem is tudtam gondolni, de a kicsi... Minden történhet, csak á gyerek maradjon meg... Amikorra hazajön a háborúból az apja... így gondoltam. Akkor még nem, tudtam, hogy éléséit... « Nem régen Budapesten vendégeskedett egy grúz orvosprofesszor. Megnyerte a tbiliszi televízió ,Ki tud többet Magyarországról’’ versenyét, s eljött hozzánk, ö az egykori tüzes tekintetű fiatal orvos akit a mese említ, GaLovas Gábor gépészmérnök joz Csantladzenak hívják. Levélrészlet visszaemlékezéseiből: — Sosem felejtem el azt az éjszakát, abban a Debrecen környéki faluban, A Hortobágy felől jöttünk, vaksötét volt. Nem derült ki pontosan hogyan történt, eltévedtünk. A szükségkórháztól nem messzire a németek lármáztak, káromkodtak. A mieink sehol. Behúzódtunk a kertek alá, elővettük a térképet, „Tiszafüred". A parancsnok bekapcsoltatta a rádiót. Fél óra se telt, a németek lőni kezdtek bennünket. „Csak vétel, csak vétel”! — hallottam a parancsot. Nemsokára segélykérés: . „Maruszja II, itt Maruszja II. Orvost kér...” Üjra a térképet néztük. A Maruszja II. a szomszédos működési körzet volt. Tőlünk alig egy pár kilométerre... Filip Gyenyiszovics is íg; emlékszik erre az éjszakára: — Nekünk már mennünk kellett volna. A rádiós egység kereste az orvost. Az embereim csak álltak. Pedig megszokták a halált. De az' a kis élet... Járőröket küldtem, hajnalban visszajött az egyik katona. Lesz orvos, újságolta. A járőr megtalálta az egészségügyieket. A sebesültszállító kocsik már ott voltak az utca végén. Sajnos Gajoz Csantladzeval nem találkoztam... A szomszéd házban rendezték be a frontkórházat. Egy öreg ukrán katona vezette oda Lovasné édesanyját és az a vajúdó fiatal- asszonyhoz Gajoz Csantladze t... Csantladze doktor huszonöt évig nem tudta, hogy ki az a fiatalasszonyka, akin akkor, segített. Lovasné bukkant rá népszerű hetilapunkban az orvos fényképére, azóta leveleznek, — Az az ember örök emlék számomra. Mindennap ott volt nálam, gyógyszereket hozott, ápolt. Gajoz, Gajoz mondogatta. Hogy öt úgy hívják. Annyit jelent, mint Gábor, úgy gondolom. Az apja is Gábor volt az én nagy fiamnak, aki megmentette az is... V A történetnek nincs epi’o- gusa, nem fejeződött be. Filip Gyenyiszovics Kivét ismerjük, nemrégen járt nálunk. Nyugalmazott gárdakapitány... Gajoz Csantladze, az egykori katonaorvos. Tbilisziben él, a Fiziológiai Intézet osztályvezető főorvosa... özvegy Lovas Gábor né Tiszafüreden tanítja a gyermekeket énekelni. Az oktatásügy kiváló dolgozója... Lovas Gábor most múlt 25 éves, ifjú férj, gépészmérnök egy hajdúsági vegyiüzemben... Tiszai Lajos vL£_wyelvműveles)
