Szolnok Megyei Néplap, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-14 / 290. szám
6 SZOLNOK KEGYEI NÉPLAP 1969. december 14j AKKOR, BÉGEN... Május elején estünk fogságba. Akkor már századunk vagy ötven kilométerre szétszórva kettesével, hármasával csellengett a lü- becki országúton. Egész egyszerűen történt. Három fegyver nélküli magyar baka gyalogol az országúton, mellettünk dübörögnek az amerikai tankok, a bennülők ránk sem fütyülnek. Szóval vége. mehetünk haza. Betértünk egy dűlőútra, tanyához értünk. Éhesek vagyunk, elcsavarjuk egy elbi- tangolt tyúk nyaltát, a patait vizében megtisztítjuk kívül- belül. Tüzet rakunk, fél óra múlva esszük a nyárson sült tyúkot. Feldübörög, aztán megáll mellettünk egy amerikai tank. két lengyel civil kiugrik belőle. A felszólítás félreérthetetlen, beszállunk. Mindez reggel kilenc órakor. Szóval mégsincs vége. Délután kettőkor a gré- vensmühlei zsírgyárban keresünk egy tenyérnyi helyet, ahová éjszakára lehajthatjuk fejünket. Nem könnyű dolog. Az idezsúfolt húszezer német és magyar katona mind ezt a kis helyet keresi. Káromkodás, verekedés, kiszorulunk az udvarra. Délután háromkor már tetves az egész hadifogolytábor. Még naivak vagyunk, szent együgyüséggel kezdjük a tetveket irtani. A rohamsisak szellőzőlyukát bedugom egy kis gallyal, telemerem Vízzel, bele a fehérneműt. Két tégla közé tüzet rakok, ráteszem a háború fazekát, hadd főjjön benne minden. Odagüggol mellém dr. Lub- lóváry Gaston karpaszomá- nyos baka, nézi a főzitömet. — Nini. Gaston, hát te? A híradószázadban, amelyben szolgáltam, öt karpaszomány os legény volt az elit. Azt mondták, ők gondolkodó koponyák, érettségiztek, sőt egyiknek, másiknak egyetemi végzettsége volt. Romot takarítottunk, éheztünk, kis hülye, rongyos másodosztályú áruk voltunk ebben a nagy emberi zsibvásárban, amelyet háborúnak is mondtak az emberek. A gondolkodó koponyákat is romeltakarításra parancsolta a közös német-magyar hadvezetés. Es ők ebből megértették. hogy elvesztettük a háborút. Ez fájt nekik. De legjobban az. hogy déprimálód- tak, hogy a szenvedés, az éhség mellénk, közönséges bakák mellé degradálta őket. Rongyosak, piszkosak lettek ők is, utolsó büszkeségük, a fejük maradt. Az ám. hivatalos papír bizonyította, hogy ebben a fejben ész van, gondolat. Dr. Lublóváry Gaston volt közöttünk a legeredetibb, crigináltan a legbutább. Ö már huszonnyolc éves volt — „öreg”. Földbirtokos család rosszul sikerült infantilis gyermeke, aki tíz évig mezei jogászkodott, ezzel megúszta a katonaságot, egészen az utolsó pillanatig. Negyvennégy szeptemberében doktorált, rögtön utána angyalbőrbe bújtatták. Erős, gorillatermetű, durva áll- kapcsú, hoszú. hosszú karú, férfi volt, orrán borzalmas vastag’ szemüveg. Külsejével teljesen, ellentétes volt az •üveg alatt pislogó jóindulatú borjúszeme. De tulajdonképpen ez mind mellékes, hiszen az egész ember mindössze egy feneketlen bendő volt. mindig éhes, állati éhes. — Éhes vagyok. Ezt mondta mindenkinek németül és magyarul, sóvár szemmel. Ha ránéztem, elfelejtettem, hogy én is éhes vagyok, mert sohasem íát- tem még ilyen ijesztően éhes szemet Mint fáradt tolmács, aki estére összekeveri a partnereket, németül válaszolt az iménti kérdésemre: Ich habe auch.-, bennem is sok a tetű. — Marha! Vetkőzz le és csináld azt, amit én. Ót órakor a kifőzött fe= h.éraemű rajtunk volt. Fél hatkor ismét vakarod ztunk. Estére nem kaptunk enni és másnap reggel sem. Déli 12 órakor kiterelték a húszezer embert egy hatalmas, bevetetlen földtáblára. Délután négy órakor kaptunk az amerikai konyhán négy teakekszet. öt szem csokoládédrazsét, egy marék szárított burgonyát és két cigarettát. Ivóvíz nem volt. A két Tő- zsér és én dupla adagot kaptunk, mert jelentkeztünk mentőúszónak. A tábor szélén több száz holdnyi területen volt egy tó. Mély és hideg, a vize ihatatlan. Délben jöttünk ide. egy órakor már négy ember belefulladt. A táborparancsnokság megszervezte a mentőosztagot A dupla adagot természetesen nem kockáztatták, be kellett mutatni tudományunkat. A terv szerint hármunk közül az egyik megjátsza a fuldoklót, ketten pedig kihúzzuk. Mint a halálraítélt, utolsó kívánságként kértem az amerikai őrmestertől egy cigarettát, a két Tőzsér szintén. Elszívtuk, s a tízméteres kőszikláról a mélybe vetettük magunkat. Fürdőnadrágunk nem volt. A magyar királyi hadseregben viszont a hosszúszárú gatyát rendszeresítették. Vállalkozásunkat mezítelenül hajtottuk végre. Ez lett a szerencsénk. Ahogy fölbukkanok a vízből, pisztolydurranást hallok, az amerikai torkaszakadtából üvölt a parton. Visszanézek, az őrmester ordít és a tó közepére mutogat. Vergődő fejet látok, ijedtemben kifelé úszóik. Az őrmester angolul szidja az istent, füstölgő pisztolyát rám tartja. Megfordulok. Mindhárman egyszerre érünk a fuldoklóhoz & egyszerre ordítunk: „Gaston!” Elsőnek engem ragad meg. még szólni tudok, hogy vágják fejbe. Torkomra szorított keze ellazul, testemen érzem körmének fájdalmas hasítását, de nincs rajtam semmi, nem tud megkapaszkodni. Birkózunk, húzzuk, vonszoljuk, partot érünk. Az őrmester leereszti a kötelet, kimerültén lihegünk, nem tudunk fölmászni. A kötél végét a partot szegélyező fához köti és lejön hozzánk. Gastonból kijön egy kis víz, de már kutyabaja. Az amerikai megnézi és ad neki két borzalmas nagy pofont. Nehézkesen, bágyadtan fölvonszolódunk a kötélen, testem csupa vér. a vöröskeresztes sátorban bekötöznek. Dr. Lublóváry Gastont kihallgatják. „Tudja-e, hogy tilos a fürdés?” — kérdezik. Tudja, hogyne tudná, de irtóztatóan szomjas volt és nem tudott ellenállni. A tiszt a szemébe néz és ennek a szemnek ő is elhisz mindent. Egy nap szigorítottat kap. Ezen röhögni kell, mert a szigorított egy katonai sátor, bennünket mindössze egy ócska katonaköpeny véd a meleg naptól és a hideg csillagoktól. Mindegy. Örülünk, mert megkaptuk a duplát. A négy karpaszományos hadifogoly megköszöni nekünk Gaston életét és egyúttal közlik: dr. Lublóváry Gastont kiközösítették a gondolkodók köréből.. Esetleg hármunkat, ha becsületszavunkat adjuk, hogy nem szimpatizálunk a bolseviz- mussal és nem megyünk haza — befogadnak. Ezt nagyon komoran és hivatalosan mondják. Közben majd kiesik a szemük, mert mi most kezdjük a dupla csokoládét, ők már el is felejtették a magukét. Rágyújtok a Camel-ra, arcukba fújom a kellemes, ópi- umos füstöt Küldöttség nálunk, nem is rossz. No lám, a gondolkodó koponyák. — Marhák vagytok! 80 semmit sem akarunk, csak élni, de ti még azt sem tudtok. Menjetek a lettébe haaa, Az otthonuk alkalmasint tőlünk három méterre van, egy-egy teknönyi földbe vájt gödör, amelyben köpenyünkbe burkolózva mindannyian alhatunk. Gastont másnap kiengedték és Gaston nem dohányzott Gyűlt a cigarettája, mi pedig újra csak kettőt kaptunk. Azt mondta, segítségünket azért nem köszöni meg, mert bennünket a parancsnokság külön megfizet Megtapsoltuk, amit mondott és Tőzsér Imre szemenköp- te őt Már rég otthagytuk a krumpliföldet. Felhoztak bennünket a schleswighols- teini erdőkbe. Amerre mentünk. mindenütt rongyos hadifogoly. de mind önálló háztulajdonos. Gödör, föléje sátorlapból. fenyőgallyból a tető, romantikus, tetvékkel bélelt erdei lak. Igaz. csöppet sem drága nekünk. Itthagynánk, de egyelőre el vagyunk foglalva, s azt nézzük, amiből élünk. Az ellátás borzalmas. Valaki kiszámította, mennyi kalória szükséges ahhoz, hogy az ember ne haljon éhen. Ezt is szárított krumpliban és káposztában adják. Háromnapanként 30 dekagramm kenyér jelzi a tábor ünnepnapjait. Be kellene osztani, de hogyan? Mindannyian esküszünk, hogy ez szent Jóbnak sem sikerülhet. Kialakul a valuta. Mindent lehet kapni kenyérért és cigarettáért, sőt kenyérért cigarettát és cigarettáért kenyeret. Harminc dekagramm kenyér — egyenlő két cigarettával. Boldogok a kenyérevők, fogynak a dohányosok. Bevittek bennünket tetvelleni térj Neustadtba, ott láthattuk a tengert is a lübecki öbölben. Senkisem fündött. A fertőtlenítő helyiségből elloptam egy kiló DDT-port, jó lesz a házam belső tatarozására. Otthon, az erdőben eladtam dr. Lublóváry Gas- tonnak egy cigarettáért Másnap kenyeret osztottak. Egy kétfcilós kenyeret hétfelé vágtunk. A darabokat összekevertük, A kenyérnek hátatfordítottam és azt mondtam, balról a harmadik, az kell nekem. Mindenki mondott valamit, aki felvágta. az kapta az utolsó darabot Felemeltem a nekem jutó részt megszagoltam a friss kenyeret és a felét eladtam, Gastonnak egy cigarettáért Három nap múlva újból megvette a fele részemet A két Tőzsérét szintén. Már a fél tábor legyengült, egy része viszont hízótt Éjszaka az olaszok csigát szédtek az erdei tisztáson. Nappal hatalmas fém konzervdobozaikban főzték a zsákmányt Két napig pihentünk mozdulatlanul fekve a sátorban és aztán egy Ids erőre kapva éjszaka mi is hozzáláttunk a csigavadászathoz. Másnap szappant osztottak a táborban, mert többen kaptak tífuszt Testem bágyadt volt de azért agyam még képes volt megszülni azt az ördögi gondolatot melyet a Tőzsér ikerpár nagy megértéssel fogadott Átmentünk az olaszokhoz. Megnéztük, hogyan főzik a csigát Szeretettel bevezettek bennünket az olasz konyhaművészet rejtelmeibe. Meg is kínáltak, és amikor megkóstoltuk. megesküdtek a Madonnára, hogy ennél jobb étel a földön sincs. Hazamentünk. Forró vizet a pikszisbe, bele a csigákat, házastól, héjastól. A második vízben már csak a talpa főtt. A többi résztől megszabadítottuk őket. A harmadik vízben már felvagdosva főztük az aranyos kis jószágokat. hozzáadtuk a szárított káposztát és a krumplit. Aztán tettünk bele jó bőven marhasót. hadd legyen egy kis íze is a főzetnek. Elkészültünk. Gostoht ünnepélyesen meghívtuk, kórtóljan egy kicsit. — Mi ez? — bámult a fazékba, de a főtt étel illatának jiem tudott ellenállni. — Káposzta pajtás, krumplival és hússal. Az éjszaka szereztük ezt a kis vadhúst, A csapdánkba jött egy őzike, felét megettük sütve, másikat belefőztük a káposztába. — Ezt Tőzsér Pista mondta és én még hozzátettem: — Jaj, de sajnálom, hogy a sültből nem ettél. — Mennyiért adtok egy csajkával — ült ki szemében a2 állati vágy. — Egy adag kenyér és két cigaretta. Elment a valutáért. Mi közben feljavítottuk az élteit hármunk szappanadagjával. Három csajkával evett meg a mi rezidenciánkon, csakúgy szórakozottságból, amíg a vendégeskedés tartott Eggyel elvitt hogy éjszaka, ha felébredne... Az egészért mindössze három kenyéradagot és öt cigarettát adott. Megesküdött az édesanyjára, hogy nincs több, csak ennyit tudott tőlünk összegyűjteni. Elment a maradékot kiöntöttük, a visszavásárolt kenyerünket jóízűen megettük, e'szivtunk egy-egy cigarettát és vártunk. Mindössze félóráig hasaltunk a tűz mellett amikor az erdő szürkéjében, kirajzolódott egy erősen meggörbült futó ember sziluettje. Gaston volt! Szívszorongva drukkoltunk, csak ne érje ei a latrinát Tíz méter... nyolc méter... 5t méter... egy állati arti- kulátlan üvöltés, az ígéret földjétől két méterre fogott az imánk. Még nyolcszor hallottuk Gaston futását az éjszaka, aztán elszenderedtünk. Másnap nem bújt fei a sátrából. Harmadnap panaszkodott mit tettünk vele, hiszen ő a legjobb vevőnk. — Egy kissé zsíros volt ^8z étel pajtás, te pedig mohó. — Rendbehoztad már a ruhádat? Főzd ki a roham- sisakban. tudod, az hatásos. Közeledett az ősz, levittek bennünket Köln mellé, Wup- perthálba. Bezárták a sok embert egy szögesdróttal körülkerített kaszárnyába. Tisztjeink és más gondolkodó koponyák art mondották, hogy otthon nincs élet, Pest lebombázva és minden férőt elvittek Szibériába. Egy kicsit még hittünk nekik és amit mondtak, szíven ütött bennünket Vasárnap a raktárt takarítottuk. Bekapcsoltam a katonai vevőt mert huszonegy éves voltam és nem féltem a haláltól, egyébként is megszoktuk már a közelségét. Megkerestem a pesti hullámot •••a Ferencváros 3:1-re győzött...” Valaki,a hátam mögött azt mondta, hogy sohweinerel. hogy’ mertem a katonai rádiót... És engem hogy mertetek a fasiszta hadseregbe behívni, idehozni éheztetni...? és ml? Miért hágytuk? És miért vagyunk még itt? Katonák, hadifoglyok, emberek. gyerünk haza, győzött a Ferencváros. Otthon élet van. töltött káposzta, futball. civil ruha, lányok... Lelkesedésemben a kezemben levő lapáttal szájonvág- tam a schweinereit és éjszaka a harminckettes számú barakkban előkészítettük a szökést. Megkegyelmeztünk dr. Lublóváry Gas- tonnaft. tat bevettük az intéző bizottságba, hadd egyen ő is itthon karácsonykor, jó foszlós kalácsot Ssha Andor ILLYÉS GYULA: Oda a gyorsasághoz Gyorsulnak a vonatok, repülők — Hogy kicsinyül a föld! Ahány sin és út — annyi ölelés Köréd, vadóc Föld, annyi óvni-kész kar és kéz, mely becéz! Ahány futó gép, annyi óriás simogatás rajtunk is, markolás: legyünk már végre más! Másolva anyánk dagasztó kezét, dugattyú karjával mit gyúr a gép? Téged, emberiség! Gyorsuljatok, vonatok, repülők, kicsinyüljön a föld, s nőjön, mely szemünk láttán áll elő, az a sorsunkat is kézbe-vevő emberi új erő! Álmunkból és elménkből új világ — szellem szökell? Üj eszme-góliát kezd sose-volt csatát? Gyorsuljatok, vonatok, repülők, kicsinyüljön a föld. A jövő munkái? A múlt? Bűn? Erény? Mi gyúr bennünket kedvére kemény golyóvá tenyerén? Gyorsuljatok, vonatok,' repülők, kicsinyüljön a föld. S ha csak azért gyúr az az Akarat: legyen, amit bosszúja odacsap, ha eljő Ama Nap? i Gyorsuljatok, vonatok, repülők, kicsinyüljön a föld. Vagy ő dagasztja azt az egy-akol, egy-pásztor ígéretföldet, ahol nem lesz kín, bűn, nyomor? Gyorsuljatok, vonatok, repülök, kicsinyüljön a föld. és táguljon a világ! Odakint de idebent is, lélek a szív szerint, — így lesz egész megint Gyorsuljatok, vonatok, repülők, kicsinyüljön a föld. Föl, gyorsaság, föl, új Egység-gyúró, fajták s földrészek burkát szétzúzó, új megváltást hozó — Gyorsuljatok, vonatok, repülők, kicsinyüljön a föld. Mért Isten Isten? Végtelen hona! — Oh mivé válsz, ha te jutsz el oda, ember, föld bús pora?! CSANÁDY JÁNOS: A Finn Öbölnél A higanyfényű, szürke tenger s a part felett havat szitálgat és gyantaillatot november. A fenyők mind a vízben állnak. Üresek a hegyoldalak: egy havas-orrú viking-csónak és a hideg, vöröshomok-part álomként a tengerbe olvad. Fölitta a földet a tenger, s fölitta az égbolt a tengert. Az úton kívül nincs szilárd pont. A táj fehérbe-öltözött Nem járnak már szerelmespárok, mert a padok tengerre szálltak, s jég nő ki lábaik között. (Leningrád, 196 &| j
