Szolnok Megyei Néplap, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-12 / 288. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. december 12. PIRAMISOK FÖLDJÉN m. A SIVATAG ELLEN Hangú’ atkép Betérek egy pesti presszó­ba. Nyolckor nyitott, most reggeli fél kilencet mutat az óra. Még takarítanak, gőz sis­tereg a fekvőhengeres gép­ben. Mintha mozdony várna indulásra... — Nézd már meg, mit akar... — mondja a gép mel­lől egy szőke masiniszta. —■ Kávét kér — továbbít­ja szavam a tőlem három lépésre megálló felszolgáló. Boldogság és valamiféle bizsergő öntudat tölt el. így ismétlik kívánságom... Kapom a kávét. Kitűnő, zamatos ital. Aggodalmaim támadnak, érzem. valami tévedés történhetett. Hiszen ebben jóval több a kávé! De Giziké, így hívják a szőke gépkezelőt, ügyet sem vet ream. — Kész az irodáé is? — kérdi a felszolgáló. Giziké két triplát tol tál­cán előre a pulton, s fejé­vel, látom, felém int. — Neki is ebből adtam. Nem főztem külön — bigy- gyeszti szája szélét. Fizetek, s dupla borrava­lót adok. Érzem, részese lettem va­lami bensőséges, közvetlen munkahelyi hangulatnak... (Cs) Királyi mellszobor — sóból FámfBlió turista járt az ősszel a krakkói sóbánya- múzeumban, amelyet Wie- liczkaban egy ezeréves sóbá­nya területén létesítettek. A múzeum egyre népsze­rűbbé válik. Állandó kiál­lítása újabb és újabb anya­gokkal gazdagodik. Az idén nyitották meg az egyedülálló múzeum egyik nemrégen fel­tárt szakaszát. amelyben gyönyörű sókristályok lát­hatók. A múzeum egyik ér­dekessége Nagy Kázmér (1310—1379) király sóból fa­ragott mellszobra, de min­dig sok a látogató a sószob­rokkal dísátett barlangrész­ben is. A háború a sivatag ellen is folyik. Egykori leírásokból tudjuk, hogy a deltából elinduló ha­jós hosszú hetekig hajózha­tott a Níluson és útját min­sáért folytatott harcról ne beszéljünk, lehetetlen. S mindkettő összefügg a nem­zeti függetlenséggel is. A forradalom meghozta a nem­zeti függetlenséget. .A nem­olyan volt, mint az a magas­ugró, akit közvetlenül az el­rugaszkodás után, de még a léc előtt lefog egy láthatatlan kéz. És Egyiptom népének nagyszerűsége ebben a pilla­natban plasztikusan megmu­tatkozott: folytatta és foly­tatja a sivatag elleni hábo­rúját, miközben védi orszá­gát, szabadságát a nemzet­közi imperializmus ellen. Szándékosan nem azt ír­tam, hogy a betolakodó Iz­rael ellen. Hisz a valóság az: Izrael csak eszköz, csak fal­törő kos. Persze, ahogy mú­lik az idő, ahogy a dolgok kegyetlen logikája mind job­ban érvényre jut, úgy lesz Izraelből fal törő kos helyett bumeráng. Sokan fogalmaznak úgy, hogy Egyiptom talán soha­sem heveri ki a hatnapos há­ború okozta vereséget vesz­teséget. Vita helyett mindössze csak annyit tegyünk meg. hogy a tényeket soroljuk egymás mellé. A háború valóban nagy anyagi és vérveszteség­gel járt, s látszólag az ag- resszor győzelmét hozta. Ugyanakkor Egyiptom to­vább építette Asszuánt, to­vább fejlesztette a Tahrir tartomány által megtestesí­tett csodát: termővé tette a sivatagot. Ha nemzetközi se­gítséggel is, de megvédte Abu Simbel felbecsülhetetlen kincseit. Viskók helyett mo­dern, századunkhoz illő új falvak tucatjait építette fel a núbiai nép számára, s a fá­kat, melyek a megélhetést biztosítják, tízezerszámra gyökerestől telepítették át sok-sok kilométerre ősi he­lyüktől, hogy helyet adjanak annak a tónak, mély a jövő nemzedék életét, kenyerét adja majd hálából. Ha egy népnek erre van ereje, ha egy nép ezt vállal­ja, akkor csak nagy tiszte­lettel szabad erről a népről beszélni; Szöllősy Tibor Következik: Kleopátra utó­dai. Olajmunkások denütt bőven termő, gazdag természeti kultúra kísérte, s „ameddig a szem ellátott”, mindenütt ez a kincs volt látható. Az évezredek megtették a magukét. A sivatag elindult hódító útjára, és már-már úgy tűnt, hogy győzni fog. Ma már nem lehet azt mon­dani, hogy a Nílusról kite­kintve „ameddig a szem el­lát”, mindenütt a valamikori gadagság látható. Ellenkező­leg, ahogy ott mondják Egyiptomban: jobbról is si­vatag, balról is sivatag. És a sivatag bement a városokba is. A nyári porviharok ide­jén pedig szinte megbénul, nemegyszer meghal az élet Ezért folyik elszánt és na­gyon következetes harc a si­vatag ellen. Nem méltatlan e harc a forradalmi jelzőre, és joggal érez minden egyip­tomi büszke nemzeti öntuda­tot, ha egyre nagyobb terü­letet hódít vissza a sivatag­tól. Egyiptom társadalmi for­radalmáról beszélni anélkül, hogy a sivatag visszahódítá­zeti függetlenséget viszont csak úgy tudja megtartani Egyiptom, ha politikai, kato­nai ellenfelein kívül a siva­tagot is legyőzi. Nincs olyan paraszt, aki ne védené saját testével a sivatagba telepített szőlő­vesszőt, míg megfogan, s ter­mőre fordul. Ha kell, éjjel­nappal ott van mellette. Őrzi élete árán is. Erről beszélgetve mindig éreztem a döbbenetét. Min­den szó, történés mögött ott volt a dráma, a nem tudott vagy a diszkréten, szemérme­sen elhallgatott apró részlet, vagy részletek, amelyek ré­szei az egésznek, egy ország felemelkedésének egy ország forradalmi újjászületésének. És most kérem az olvasót, gondola végig: mit jelentett e küzdelem szempontjából a hatnapos háború. Abban a történelmi pillanatban érte Egyiptomot az agresszió, amikor nekirugaszkodott, hogy végleges csapást mérjen a homokra, amely bemerész­kedett már a városokba is. 1967. júniusában Egyiptom Áz egység irányában A világ' érdeklődése az utóbbi években fokozottcin a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom helyzete és problémái felé fordult. Miért ez a megkülönböztetett ér­deklődés? Kétségtelenül azért, mert a mozgalom egy­re inkább korunk irányító tényezőjévé vált Az érdek­lődés fokozódása irányában hatottak azonban bizonyos negatív jelenségek is, igy a mozgalmunkban jelentke­ző problémák, amelyeket az imperialista propaganda ma­ximálisan megkísérel a ma­ga javára kiaknázni. Ma már azonban világos, hogy a hatvanas évek elejének egységbontó folyamatával szemben egyre határozottab­ban új irányzat — az egy­ségre »törekvés irányzata bontakozik ki. Határozottan megfigyelhető, hogy ezt a pozitív irányzatot nem csu­pán a kommunista és mun­káspártok 1969. június 5 és 17 között Moszkvában lezaj­lott világtalálkozójától, ha­nem régebbi időtől kell szá­mítani. Azóta, hogy meg­kezdődött a harc magáért a nagy találkozóért. Maga az élet, a nemzetközi osz­tályharc sürgette a közös akcióprogramot amelynek lényegében arra kellett vá­laszt adnia, meg tud-e fe­lelni a nemzetközi kommu- n!sta és munkásmozgalom a or követelményeinek, elé­írt tud-e tenni a ráháruló felelősségnek, ki tudja-e dolgozni mind elméMi. mind gyakorlati síkon azokat a tennivalókat amelyek mind a szocializmus továbbépíté­se, mind más területeken je* lentkeznek. Most, a nagy találkozó után néhány hó­nappal egyre inkább bebi­zonyosodik, hogy a nyári moszkvai nagy találkozó a hatvanas évek legfontosabb politikai eseménye volt, fon­tos határkő mind az impe­rialista-ellenes erők tömörí­tésében, mind a kommunis­ta és munkásmozgalom so­rainak tömörítésében a mar­xizmus—leninizmus, a pro­letár internacionalizmus szik­laszilárd elvei alapján. A tanácskozás és az ott elfogadott dokumentu­mok — amelyek a résztvevő 75 párt küzdelmes osztály­harcos tapasztalatait sűrítet­ték — a megelőző hasonló nagy találkozó óta eltelt ki­lenc év múltán egyértelmű marxista—leninista választ adtak korunk legfőbb kérdé­seire. Ezek a dokumentumok nem csupán a nemzetközt kommunista és munkásmoz­galom elvi—eszmei fegyverei, de arra is alkalmasak, hogy egyetlen, hatalmas mederbe tereljék és összefogják az imperialista-ellenes front va­lamennyi főerejét: a szocia­lista világrendszert a kapi­talizmus fellegváraiban har­coló munkásmozgalmat, va­lamint a nemzeti felszabadí­tó mozgalmat. Ezek az esz­mei fegyverek még azoknak a pártoknak is segítséget ad­nak az osztályh—•'an való eligazodáshoz, amelyek nem vettek részt a nagv találko­zón, hiszen a moszkvai do­kumentumok a mai világ objektív feilődéstörvényei- nek megfelelően, a legmaga­sabb tudományossággal vilä* gítják meg a nemzetközi osz­tályharc folyamatait. Ilyen­formán a dokumentumok az egység kovászának szerepét is betöltik a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom sorainak további tö­mörítéséhez. Moszkva után tehát — s ezt a tények alapján ma már bátran állíthatjuk —, ha nem is minden vonalon és törésmentesen, de erősö­dött az egység. Nyilvánvaló, hogy ez a folyamat hosszabb periódust kíván. Mint aho­gyan az egység megbomlása is hosszabb folyamat követ­kezménye volt, u^anígy az egység elérése is olyan tör­ténelmi időszakot kíván, amely — s ez előrelátható — nem lesz mentes a harcok­tól. amelynek során előreha­ladás és visszaesés is lehet­séges. de a főtendencia két­ségtelenül az egység irá­nyába mutat. A mi pártunk számos két- és többoldalú tanács­kozást tartott Moszkva óta is, s egyetlen alkalmat sem mulaszt el, ami elősegítheti az egység erősödését. Hét európai szocialista ország kormányának képviselői — legutóbb Prágában és újra Moszkvában — ismét nagy lépéssel vitte előre egy össz­európai biztonsági értekezlet megszervezésének, Európa tartós biztonságának ügyét. A moszkvai fődokumen­tum helyes elemzését igazol­ják azok az egyre tömege­sebbé váló és mindinkább politikai színezetű hatalmas sztrájkok, amelyek újra és újra megrázzák a fejlett tő­kés országok elavult rend­szereit. Olaszországban ta­valy novemberben 12 millió, idén februárban 18 millió, az elmúlt hetekben viszont már 20 millió dolgozó sztrájkolt. Franciaországban, Japánban és magában az Egyesült Ál­lamokban is milliók meg­megújuló küzdelme sok rész- eredményt ért el. Az USA- ban egyre erőteljesebben bontakozik ki a vietnami bűnös amerikai agresszió azonnali beszüntetését köve­telő tömegmozgalom. Feltét­len az egység irányában hat és eredményesebbé teszi a nemzetközi tőke elleni ak­ciókat, hogy a nemrégiben Budapesten tartott szakszer­vezeti világkongresszuson is utat tört az egység és meg­erősödött a nemzetközi szak­szervezeti mozgalom forra­dalmi vezetése. A nemzeti függetlenségi harc területén, a nemrégi­ben függetlenné vált álla­mok egész sorában hoztak — főleg az angol és ameri­kai tőkét korlátozó — intéz­kedéseket. Ezen országok — sokszor ellentmondásos fej­lődésük ellenére — keresik a kapcsolatok fejlesztésének és bővítésének lehetőségét a szocialista országokkal. Hosszú lenne átte­kinteni a nemzetközi politi­ka minden olyan jelenségét, amely az an.tiimperialista akcióegység állandó erősödé­sét igazolja. Nem nehéz fel­fedezni. mint politikai hát­teret. mint eszmei platfor­mot — azt a dokumentumot, amely hosszú időre progra­mot ad mindazoknak az erőknek szerte a világon, amelyek a ha’adásért, a szo­cializmusért. a békés fejlő­dés lehetőségeiért küzdenek. Rácz Lajos A rádióadó az orvos megbízható segítőtársa A Szovjetunióban kidol­gozták és elkészítették a „Komplex” 2 nevű rádióié- lemetrikus berendezést, amely a könnyen lenyelhető miniatűr rádióadóik segítsé­gével lehetővé teszi az ember és az állatok emésztő-csa- tornájának tanulmányozását. A páciens lenyel egy „rá- diópilulát”, amelynek belse­jében sav-lugossági (vagy hőmérsékleti és nyomási) impulzáitor van. Ezt meg­előzően szíjjal kötik le a pácienst A szíj voltaképpen vevő antennául szolgál. Ami­kor a rádiókapszula bekerül a ■ gyomorba, jelzéseket kezd adni, a jelzéseket felfogja az amtemna és a villanyáram továbbadja az elemző beren­dezés felvevő részlegébe. A berendezés felerősíti, átala­kítja és „leméri” az emésztő­csatorna paramétereit oly módon, hogy mozgó szalagra rögzíti a jelzéseket. Az orvos az így kapott grafikon bir­tokában megállapíthatja az emésztőcsatorna különböző részeinek állapotát, különbö­ző feltételek között, és to­vábbiakban elkészítheti a diagnózist Az olasz kultúra pusztulása Olaszország a barbárok ke­zében: ezt dokumentálja a milánói királyi palotában rendezett kiállítás, amelyen fényképfelvételek ezrei mu­tatják be a kultúr javak és műkincsek, a tudományos és művészi emlékek megsemmi­sítését az utolsó évtizedben. Az Abruszok nemzeti park­ját politikusok rokonaik és pártfogoitjaik számára par­cellázták fel. Az olasz ten­gerpart, a „virágok Riviérá­ja” a beton Riviérájává ala­kult át. Rimimit felhőkarco­lók éktelent tik el, a költőktől annyiszor megénekelt nápolyi öböl feldúlt vidék benyomá­sát kelti. Szicíliában csak a Pásztorok iskolája Nem egyszerű dolog birka- nyájat terelni a hegyekben. Az ehhez szükséges tudás és tapasztalat nemzedékről nem­zedékre száll. Éppen ezért tisztelt annyira a pásztorko­dás Kirgiziában, ahol a la­kosság főfoglalkozása a juh­tenyésztés. Egyre nagyobb jelentőséget kap a köztársa­ságban a tudományos állat- tenyésztés, amely nagyobb termelékenységet biztosít a mezőgazdaság ezen ágának. A pásztorok képzésére isko­lák is nyíltak. Közöttük ve­zető helyet foglal él az Ossz- kij-terület Bazar-Kurgan helységében működő szak­mai-technikai iskola, öt év alatt több száz pásztor és ál­latorvos végzett itt. Az iskolába olyan fiatalok kerülhetnek, akik már befe­jezték középiskolai tanulmá­görög templomok lábánál áll meg a betonhullám. Rómára már nem Michelangelo kupo­lája,. hanem a túlméretezett Hilton hotel nyomja rá bé­lyegét. A Velencét vógpusztulás- sal fenyegető árvíz elhárí­tására nem tudnak előterem­teni egymdlliárd lírát. Talán ennél is vigasztalanabb képet mutatnak a Pompéjiről ké­szült felvételek. A hatalmas áldozatok árán kiásott antik városokat menthetetlenül el­nyeli a gaz, jeléül, hogy a nemtörődömség, a hozzánem- értés és az erózió kártétele nem csekélyebb az egykori természeti katasztrófákénál. nyaikat, s készséggel rendel­keznek az állatokkal történő foglalkozáshoz. A jövő juhá­szai a különböző segéd- és szemléltetőeszközökkel bősé­glesen felszerelt osztályok­ban ós laboratóriumokban sajátítják el a juhtenyésztés, állategészségtan, növénytan és más tárgyak elméleti anyagát. Az üzemi műhe­lyekben gépekkel is ismer­kednek. Idejük egy részét közvetlenül a hegyi legelő­kön töltik, ahol gyakorlati tudást szerezhetnek, megta­nulnak birkát nyírni, nyájat terelni. Az oktatás ideje alatt a résztvevők teljes el­látásban részesülnek, fogy» nes az étkezésük, • a kollé­gium, a munkaruha. A pász­toroknak magas a fizetésük) a havi 400 rubelt is elérheti. Tanuló pásztorok egy csoportja az Osszkij terület Komszomoi kolhozának magashegyvidéki legelőjén. Ki kit hanyagol el...? Felkeresett a Káposzta- lepkegyűjtő Szövetség hely­béli ügyvivője. — Szeretnénk, ha szövetsé­günk munkájáról többet írna a helyi sajtó... Ha nem ha­nyagolná el a lap. figyelemr mel kísérné... Kapásból négy-öt témát so­rolok fel. Csillogó szemmel válaszol az ügyvivő: — Jaj, ez nagyon jó lenne! Ezt kérnénk, ilyesmit...! Ír­nának akkor róla? Leplezni igyekszem zava­rom. „Nézek, nézek kifelé as ablakon” — miként költőnk énekelte volt, hajdanánt. Mert azoknak — a káposz- talepkegyüjtés témáj'ba vá­gó — cikkeknek címét sorol­tam fel. amelyeket az utób­bi két hétben irtunk a gyüf- tők fáradságos, hálóval kéz­ben nyargalászó munkájá­ról... , ^ má j TH RBM-BARIM rnmmmmmammmm mammmmamamammmm mmamm mm mm MMMl

Next

/
Oldalképek
Tartalom