Szolnok Megyei Néplap, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-12 / 288. szám
1969. december 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Társasházak vállalati segítséggel Az év elején jelent meg a pénzügy-, az építés- és városfejlesztési-, a munkaügyi miniszterek együttes rendeleté a lakásépítések vállalati támogatásáról. Annak értelmében a különböző vállalatok, szövetkezetek, a megfelelő munkás törzsgárda ki alakítása. *— munkavállalóik jobb szociális helyzete érdekében részben lakásépítési, — (ezt a fejlesztési alapjukból képezik) részben a részesedési alapból segíthetik dolgozóik lakás problémáinak megoldását. Ebből a pénzből támogathatják egy-egy ember társas- és családi ház építését, — hozzájárulhatnak kész OTP lakások vásárlásához, vagy vehetnek állami lakásokat, lakásbérleti jogokat az illetékes tanácsoktól és építhetnek szolgálati lakásokat is. Mindezeken túl egyéb segítséget is nyújthatnak — fuvart adhatnak, különböző felszereléseket kölcsönözhetnek munkavállalóiknak. És a segítségnek még egy formája: a részesedési alapból kamatmentes kölcsönt is adhatnak; Csak hussonegy válasz A rendelet megjelenése után az OTP megyei igazgatósága Szolnok megyében 99 vállalatot levélben tájékoztatott minderről, s egyben azt is megvizsgálta, hol akarnak élni ezekkel a lehetőségekkel. A levelekre mindössze 21 vállalat válaszolt. Ezután — éppen az érdeklődés felkeltésére — több tájékoztatót tartottak közösen a megyei magánlakásépítési bizottsággal és személyesen is tárgyaltak több vállalat vezetőjével. Ezek eredményeként az év végéig a vállalatok társas lakásépítési támogatásában a következő eredmények születtek: Társasházak Karcagon, Jászberényben, Szolnokon munkavállalóját pedig a fejlesztési alapból lakásépítési kölcsönnel segítik. A debreceni Postaigazgatóság az idén eddig öt dolgozójának adott kölcsönt kislakás-építkezéshez. r Épülnek a KISZ lakások Egyébként a KISZ lakás- építkezésnek jelentős eredményei vannak a megyében. Az idén hatvan lakás építését fejezték be, illetve fejezik be, ugyanakkor hozzákezdenek újabb nyolcvannyolchoz. így például Szolnokon egy 42 lakásos épületet építtetnek. Mezőtúron befejezés előtt áll egy 16 lakásos ház, ugyanitt rövidesen megkezdődik egy újabb 16 lakásos társasház létesítése. Kun- 6zentmártonbán is épül a 12 lakásos KISZ ház, Martfűn is biztosított a 32 lakásos ifjúsági társasház megvalósítása. Nyolc lakást építtet az OTP Karcag-Berekfürdőn, az Üvegipari' Művek gyáregységének felkérésére. Jászberényben a Hűtőgépgyár dolgozóinak a Pelyhes-parti minta lakótelepen létesülő társasházakból 12 lakást értékesítettek, ugyanitt kettőt az Aprítógépgyár munkavállalóinak. A Pelyhes-parton egyébként további társasházakat kell építtetniük, hiszen csak a Hűtőgépgyár még 46 lakást igényel. Jászapátiban előreláthatólag hat lakásos társasházra lesz szüksége a MÁV Gépjavító Vállalatnak. A KISZ lakásépítési akció keretében — amely a társasház építkezésnek egyik formája — az állami építőipari vállalat tizenkilenc dolgozóját a részesedési alap terhére, az AKÖV hat-, a Tisza- menti Vegyiművek tizennégy Nagyobb propaganda kell Az eddigi vállalati támogatással épülő társasházaknál jelentősek az elért eredmények, az mégsem kielégítő, ennél sokkal többre is mód lehet, V- YL Csak a mustra maradi Nyugdíjas bácsi kopogtatott be szerkesztőségünkbe. Kőim Lajos. A gyapjúforgal- md vállalat egyik vezetője volt korábban a megyében. Sokat tett a juhtenyésztésért. Nem szakmája, hivatása volt, s tán az is marad. Ez vezette hozzánk is. Vágják a juh tenyészanyagot, irtják, — mondta ijedten. Termelőszövetkezeteket sorod, amelyek „kipucolták” juhászatukat. A Szolnok megyei Népi Ellenőrzési Bizottság ezen a nyáron vizsgálta nagy körül- tekinitéssel a megye juhtenyésztésének állapotát. Hasonló megállapítást tett a neves állattenyésztő szakemberekből álló kollektíva: „Igen sok üzemben _ az ut óbbi években — a megemelt tejes- és hízottbáráry- értékesítési árak miatt a bárányok javát tejes- és hízottbárányként értékesítik, s így — sajnos— a gyengébb minőségű bárányok maradnak meg továbbtenyésztés céljára. Ez a tömeges jelenségsorozat magában hordozza bizonyos értékmérő — de jóképpen a legfontosabb — a jó test és húsfornvák nem kívánatos negatív szelekcióját.” Magyarán szólva, amit csak a külföldi vevő megállít, már viheti is. Márpedig nyilvánvalóan neki is csak a jó formájú, jó tulajdonságú bárány kell. Ami éppen to- vábbtenyésztésre is alkalmas lenne. De sok helyen nem a tenyésztői elgondolások dominálnák, hanem az az állomány mar? a meg, amely már nem kellett. Egyszóval csak a mustra marad. A közelmúltban a vágóbirka szabadáras termék lett. Az algyői 168-as számú olajkutat — amelynél egy évvel ezelőtt az emlékezetes olaj- és gázkitörés történt — csütörtökön délelőtt ünnepélyesen üzembe helyezték. Az egy évig tartó helyreállítási munkák közben a kút közeléből 30 000 köbméter, túlnyomórészt olajat tartalmazó folyadékot szállítottak el a finomítóba, s öt és félezer köbméter friss földdel cserélték ki az olajjal átitatott talajt. A kútból eltávolították az elfojtáskor 1900 méter mélységben szétrobbanFel is szaladt az ára. Találkoztunk már olyan étteremmel a megyében, ahol 22 forintba kerül egy adag birkapörkölt. Szaporodnak a feldolgozó üzemágak a termelőüzemek vágóhídja! Jó dolog a helyi húsellátás segítségére. Nem jó, hogy — tisztelet a megfontolásra valló kivételnek — vágják a tenyészanyagnak is jó birkát A számok könyörtelenül mutatják a tendenciát. — Ugyancsak a megyei népi ellenőrzési bizottság 1969. március 31-i adatai szerint 256 ezer juh volt a megyében. Ez 6100-al (2,4 százalékkal) kevesebb mint 1968 márciusában. A kormány a napokban hozta nyilvánosságra intézkedéseit, amelyet az állattenyésztés fejlesztése érdekében határozott el. Ebben szerepel, hogy 1970. január 1-től az export vágójuh felvásárlási árát újabb 3 forinttal emelik. Nyilvánvalóan kedvező a termelőknek. Sokan félnek is, hogy ez újabb nagyarányú kivágási hullámhoz vezet. Munkatársunk meg is kérdezte Kazareczki Kálmánt, a mezőgazdasagi és élelmezésügyi miniszter helyettesét, számoltak-e ezzel? A miniszterhelyettes azt válaszolta; volt ilyen tendencia, nemcsak a megyében, az országban is. De éppen a mostani intézkedéstől várják, hogy megforduljon a folyamat. A Szolnok megyei Népi Ellenőrzési Bizottság még azt javasolta; ...„Rendeletileg szabályozni kellene a jerke bárányok kivágási aranyát. ...hogy a tejes és hízott bárány eladásánál a jó küllemű nőivarú tott termelőcső darabjait. — Maga a kút a béléscsővel lényegében épségben maradt, s az eredeti terveknek megfelelően vízvisszanyo- másra alakították ki, az olaj és gázkitörés végeredményben — bár sokmilliós kárt okozott, s a vízvisszanyomási rendszer kiépítését több hónappal visszavetette — az idei tervben előírt csaknem hatszázezer tonna olaj kitermelését nem befolyásolta. Az eddigi eredmények szerint túl is szárnyalják majd az éves tervet; egyedek ne kerülhessenek átvételre. A rendelkezés betartását illetőleg a jó küllemű jerke bárányok védelmét a megyei állattenyésztési felügyelőség bevonásával helléné biztosítani”. Nem született ugyan rendelet, s ez teljesen érthető is. Az állam a magasabb szintű irányítást, a közgazdasági szabályozók eszközét alkalmazza. Most is ez történt; Vitathatatlanul volt ilyen szemlélet a termelő üzemekben: ki tudja, meddig marad ilyen jó ára a birkának, most kell eladni. A kormány kinyilvánította: hosszú időre ilyen jó és ennél jobb ára lesz a birkának. Érdekes tehát előrelátóan a holnapot kalkulálóan gondolkozz! A kis bárány nem három hét alatt kel ki a tojásból, mint a csirke. A termelőszövetkezeti vezetők, állattenyésztő szakemberek jól tudják, egy elhamarkodottan kivágott állományt milyen nehéz pótolni. Különösen mustra állományból. Azt mondhatná valaki, vé- gülis a termelő üzem jogában áll eldönteni, mit tart meg továbbtenyésztésre, mit ad él. Így igaz. De a termelő üzem és a nemzetgazdaság érdeke nem lehet ellentétes) S ha látszatra az is volt, ezt az ellentmondást szándékszik feloldani a kormányhatározat. Bizakodva várjuk jó hatását A juhtenyésztés most már perspektívában is gazdaságosnak ígérkezik. Okos ember tehát a legszorultabb pénzügyi helyzetben is ragaszkodik a tenyészmi- nőségű birkához, ami után a következő esztendőkben találhatja meg számítását. B. L. Flamand szék tápéi kárpittal A tápéi Háziipari Szövetkezet az elmúlt hetekben nagy sikerrel szerepelt gyékénycikkeivel egy brüsszeli kiállításon. Ennek alapján a szövetkezet fennállása óta a legnagyobb szabású üzletet kötötte meg a külkereskedelem útján egy francia céggel, mintegy 30 millió forint értékben. A megállapodás szerint két év alatt több mint 100 000 flamand széket kárpitoznak. Tápén csak a farámára feszített, s szalma beszövéssel kombinált gyékénykárpitot készítik el, — amelyet azután Franciaországban dolgoznak rá a székekre. Helyreállították az algyői 168-as olajkutat A szépség dicsérete Hogy a (közellátási helyzet következményeként szépérzékünk egyre fejlődik, annak csak örülni lehet Kit ne hangolt volna le annak idején — mondjuk — egy fatányéros látványa? A zsírtól csöpögő, rendezetlenül üssze-vissza dobált húsdarabok láttán ki nem szomorodott még el? Csak borzongva lehet visszagondolni — például — egy tányér rizses csábeaprólékra, a rizshalomból itt-ott kiálló szárnyakra éa combokra, a tompán fénylő zúzára — brrr! Vagy emlékezzünk csak arra a töltött tésztára, amelyben összevissza keveredett a lekvár, a dió, a csokoládé, s csak úgy oda volt csapva az egész a tányérra, mintha mindegy lett volna, hogy szép-e az étel vagy sem. Hála az égnek, mostanában nagyon szép ételeket látni mindenfelé. Itt van például az a zöldség-fasírt, amit az Aligátor-kávéháziban ettem. Tökéletesen szabályos csonka- kúp-alakjával már első pilla. hatra lenyűgözött. Nem volt azon sehol egy dudorodás, egy rücsök, sima volt, mint a márvány s masszív, mint egy szobor talapzata. S a tetejébe egy kis csokor petrezselymet tűzött ihletett tervezője, egy parányi kis zöld bokrot, az embernek szinte kedve lett volna leheveredni melléje, hogy hallgassa a madárdalt. És ez az egész izé lében állt, mint valami világítótorony. És körbe a tányéron apró cékladarabkák voltak kirakva, s csak alaposabb nézelődés után tűnt ki, hogy betűk voltak kirakva a cékladarabkákból, egy felírás körben a tányéron: „le a reakcióval, éljen a demokrácia!’? Istenkém és milyen szép egy gomba virsli! Jaj, de gyönyörű! Nyílegyenes dorong, amely a két végén sem kes- kenyedik el, hirtelen és simán végződik, mint egy szép szerelem. És jobb- és baloldalán két-két gombóc, valami nagyon finom és egynemű anyagból. És az egész együttes lében van szintén, halványrózsaszín a lé, mint a feledés tava. Haj, milyen szép volna csónakázni rajta Ilonkával... Kis csónakunkon elsuhanni a eomba virsli mellett, megkerülni a gombócokat, aztán kéz a kézben kiülni a tányér szélére s nézni, amint a nap lebukik a rózsaszín lébe... De minden szépséget felülmúl a torták szépsége. Azelőtt egy szelet torta barna volt vagy sárga. Most bíborlila tortákat látni, halványkrémet, amelyből Savovai Jenő lovasszobra volt megmintázva. A ló melaszból volt gondosan kidolgozva s a herceg oly büszkén ült rajta, mintha ezt nem tudná. Isteni volt! zöld tetővel, túróslepényt, amely kárminvörös, és haragos-zöld krémest. És láttam egy tányéron csokoládékrémet, ébenfekete csokoládéLevett kalappal álltam meg a csokoládékróm előtt, s elhatároztam, higy hirdetést teszek közzé: háztartásom vezetésére tehetséges iparművészt. keresek. Tájékoztatás a zsír áráról Kedden a déli órákban elterjedt a híre annák, hogy a zsír kilója már 90 000 pengőbe kerül. Az a körülmény, hogy egy-egy kiló zsír óra 100 000 pengő, élénken mutatja, hogy a fogyasztóközönség mennyire ki van szolgáltatva a feketepiacnak. Ki tud manapság 120 000 pengőt adni egy kiló zsírért? Mert nemcsak a zsír kerül 135 000 pengőbe, de a drágaság minden vonalon ijesztő. S ha meg is veszi valaki azt a 156 000 pengős zsírt, pusztán zsírból táplálkozni nem tud. Lehetetlen állapot, hogy amikor egy kiló zsír 180 000 pengő, a fizetések nem emelkednek megfelelő arányban. 215 000 pengőt csak az tud ma zsírért adni, aki feketé- zik. Mert a kisember számára ez a 238 000 pengő bizony nagy pénz. 296 000 pengőért sokat kell dolgozni, s míg valaki megkeresi azt a 367 000 pengőt, amibe egy kiló zsír kerül, ugyancsak elfárad. Valamikor 470 000 pengőért. vagyis egy kiló zsír áráért sarokházat le hetett vásárolni. Ma egy kiló zsír áráért, 540 000 pengőért már csak háromnegyed kiló zsírt lehet kapni. Itt tenni kell valamit! A 768 000 pengős zsírt csak az tudja megfizetni, akinek van annyi pénze, hogy egy kiló zsírért 920 000 pengőt adjon. Mert bizony ma ennyibe kerül egy fél kiló zsír. (Folytatjuk)
