Szolnok Megyei Néplap, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-07 / 284. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1069. december T. Veszélyeztetik-e az elektromágneses hullámok az embert? Gyermekek kizsákmányolása Sok nyugatnémet vállalat kíméletlenül kihasználja a vendégmunkások gyermekeit. Az »Olasz Katolikus Akció* vizsgálatot folytatott a honni államban éló 40— SO ezer iskolaköteles olasz gyermek helyzetére vonatkozóan. A „Frankfurter Rundschau" ennek eredményéről a következőket írja: „számos vállalat— 13—14 éves gyermekeket állít munkába anélkül, hogy megkérdezné. elengedték-e őket a* iskolából Néhány iskola olasz gyermekek számára engedélyt állított ki a tanintézet elhagyására, Jóllehet a gyermekek még iskolakötelesek." A jelenkori tudományos felfedezéseknél a paradoxon az, hogy amikor a kutatók megoldanak egyes bonyolult problémákat, egyszerre újabb problémák merülnek fel előttük, amelyek többnyire még bonyolultabbak, mint azok voltak, amelyeket sikerült megoldaniuk. Ez történt a kanadai Torontóban egy tudós-csoporttal, amely a repülőterek környékén gyülekező madarak okozta problémák megoldásával foglalkozott. Ezek a madarak súlyosan veszélyeztetik a légiforgalmat. A gázsugárhajtású gépek turbináiba kerülve nem egyszer okoztak már szerencsétlenséget. A torontói tudósok évekig tartó kísérletezés után hatékony módszert ajánlottak az ilyen katasztrófák elhárítására. Megállapították, hogy radarhullámokkal szét lehet szórni ezeket a madárcsapatokat. Négyzetcentiméterenként 40 milliwatt energia-sűrűségű radarhullámok tüzé- ben a madarak a másodperc egy töredéke alatt irányt változtatnak, mert megbénul az egyik szárnyuk. Az ilyen rádiólokátorral felszerelt repülőgép valósággal „folyosót* vághat magának s levegőben. A radarhullámok kitérésre kényszerítik a madarakat és távoltartják őket addig, amíg a gép el nem repül. Ez a módszer nem veszélyezteti sem a madarakat, sem a repülőgépet Laboratóriumi viszonyok között igen jó eredményekkel próbálták ki, s most az ottawai repülőtéren kísérleteznek vele. Eddig minden rendben is lenne, legalább is első látszatra. Vajon miért van azonban ilyen különös hatása a radarhullámoknak? Amikor erre a kérdésre keresték a választ, a tudósok olyasféle jelenségekbe ütköztek amelyeket dr. J. A. Tanner, a kanadai Nemzeti Kutatási Tanács főmunkatársa „bizonyos, eléggé nyugtalanító következményeknek” nevezett. A radarhullámok „gyenge hőhullámokként” jellemezhetők, Hatnak az idegrendszerre és a szövetekben elektromos áramot váltanak ki, — amely befolyásolja a madarak és az állatok tájékozódó szerveit. Az embernek, i akire radarhullámok hatnak, hőérzete van. Amikor a nagy energiasürűségú elektromágneses hullámok bármilyen élő szövetet érnek, valami elégge megmagyarázhatatlan dolog történik. A férgek például megbénulnak és elpusztulnak. Ha szaporodásukkor rövid időre radarhullámok hatókörébe kerülnek, az új nemzedék alig hasonlít rájuk. Pedig nem rádióaktív vagy gamma-sugarak, hanem radarhullámok hatásáról van szó, s a radarhullám az elektromágneses sugárzás egyik formája, éppúgy, mint a mikrohullámú impulzus, vagy a tv-impulzus. Az emberek manapság nap mint nap egyre nagyobb mennyiségű elektromágneses sugárhatásnak vannak kitéve. Komoly veszély fenyegetné az emberiséget ezzel kapcsolatban? „Ezt egyelőre még senki sem tudja” — mondja dr. Tanner. „Csak annyit tudunk, hogy most igen alaposan ellenőrizzük az ilyen hatások ártalmatlanságára vonatkozó eddigi feltevéseket” Naponta megverték, hogy meggyógyuljon... Megdöbbentő részletek egy kölni börtönről Dr. Walter Schramm, idegorvos elvesztette a fejét, vörös lett. az öklével az asz- lalra vert, és felkiáltott a tárgyalóteremben: ,JCikészí- tem a gazembereket, akik a bíróság elé hurcoltak/” Dr. Rolf Waschsmuth idegorvos kínosan igyekezett megőrizni nyugalmat. Mereven és nyugodtan ült a vádlottak padján. így kezdődött a kölni Kítn- gelpiitz-börtön viszonyait feltáró legutóbbi per tárgyalása: bűnüldözésiünk egyik legsötétebb fejezete. Mindaz, ami évtizedeken keresztül a Klingelpütz-bör- tön csúf, ömlatag falai mögött történt és e per során szóba került, részben egy ».vidám börtönre”, sokkal nagyobb mértékben azonban .középkori kínzókamrákra” (Die Weit), illetve „Hitler koncentrációs táboraira” (Die Zent) emlékeztet A Harmadik Birodalom idején a sötét börtönben kínozták. lefejezték, felakasztották a foglyokat. 1944-ben egyetlen nap 11 halálos ítéletet hajtottak végre. A háború befejeztével véget értek a börtönben a kivégzések, de egyébként nem sok változott Klingelpütz- ben. A teljesen elavult börtönben, amelyet 800 fogoly számára építettek, időnként 1300-an is zsúfolódtak a bűző? cellákban. Huszonöt- ezer vizsgálati fogoly és elítélt járta meg egy év alatt ezt a börtönt —. s Heinrich Böll kölni író egy ízben gúnyosan fel is tette a kérdést: „Vajon látta-e annyi kölni lakos a dómot belülről, mint ahány a Klingel- pütz-börtön belsejét?" S aki megismerte ezt a börtönt belülről, az tudta, hogy furcsa dolgok történnek ott.' A cellákban olyan v cserebere és csempészés folyt, mint a feketepiacon. A cellák ablakai helyenként mindössze 10 méterre voltak a járdáktól. A járókelőket gyakran durva szavakkal illették és ételmaradékokkal dobálták meg. _ötven már- Icáért szélesre tárják a Klingelpütz kapuit” —.mondotta a börtön, egyik volt foglya. Egy férfinak sikerült rádióadót becsempésznie az épületbe, amellyel feleségének üzleti utasításokat adott. KUngelpütz azonban a szövetségi köztársaság legnagyobb börtönbotránya követ- ketében lett igazán hírhedt. Hans Wüllenweber kölni riporter vizsgálódásai, továbbá az államügyészség és egy parlamenti vizsgálóbizottság ehhez kapcsolódó ellenőrzései valóban középkori rémtetteket derítettek fél a börtönfalak mögött; az idegbetegek osztályán elmebeteg foglyokat rúgásokkal, szíjakkal és gumibotokkal „kezeltek”. Az ápolók hiányosan képzett őrök és segéderőként fog'alkoztatott bűnözők voltak. Dr. Schramm „Az anyagyilkos, akit segéderőként foglalkoztattunk, megbízható és szorgalmas volt”. Az „elégedetlenkedő foglyoknak” megbilincselve napokon át kellett saját mocskukban ülniük. Az ellenállást áramütésekkel vagy hányingert okozó injekciókkal törték meg. A klingelpützi rémtettek csak azért következhettek be. állapította meg a vjzs- gálózozottság. mert a börtönt tíz év a'att efiv*R“n alkalommal s„rn e’lenőrizték. D. Walter Haas kölni főál- lamügyésznek ezért távoznia kellett hivatalából. Felfüggesztették állásából Walter Balensiefer bortönigazsatót, valamint a börtön orvosait, dr. Waschsmuthot és dr. Schrammet. Az idegorvosok elleni per folyamán különösen, súlyosan esett latba Werner Bargheer fogoly bántalmazása és Anton Wasilenko halála. Bargheer fogoly skizofréniában szenvedett, amit a börtönpszichózis még súlyosbított. Különösen gondos kezelést igényelt volna. Kezeléséről azonban nagyon egyértelmű képet adott egyik volt fogoly társa: .^Naponta megverték a nyugtató cellában es a fürdőben”. Az egyik volt íogolytársa beszámolt arról, hogy milyen körülmények között halt nieg cellájában egy Anton Wasilenko nevű betörő. „Wasilenko éhségsztrájkba lépett és kényszeríteni kellett az evésre. Amikor kényszeríteni akarták, megütötte a segédmunkákat végző rabot, aki arcul ütötte Wa- silenkót és nagy erővel belerúgott. Wasilenlco feje a cella falához ütődött, és olyan hangot adott, mintha egy macskát csaptak volna a falhozKis idő múlva Wasilenko meghalt. Gyilkosa a Klingelpütz-börtönből való szabadulása után külföldre szökött A mostani perben az orvosvádlottak különbözőképpen reagá'tak a terhelő tanúvallomásokra Dr. Waschsmuth némán ült a tárgyalóteremben és látszólag nyugodtan jegyzetelt Dr. Schramm nyugtalanul viselkedett a tárgyalás kezdetekor. s úgy rávert az asztalra. hogy annak egyik lába e’tört Végül mégis szelíd báránnyá változott, mert aHAl tartott, hogy a bíróság idegorvossal vizsgál tatja meg. (STERN) Kik ők: a 14 millió kommunista? Irta: Fjodor Breusz, az APN politikai szemleirója Az esemény, amelyre az egész szovjet közvélemény felfigyelt, önmagában véve hagyományos: az SZKP pártái apszervezeteiben most folynak a szokásos évi beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlések. A közvélemény érdeklődése azonban ez alkalommal túllép a 14 millió kommunista tevékenysége iránt megnyilvánuló hagyományos figyelem keretein. Ennek a fokozott érdeklődésnek számos oka van. A Pravda, a Kommunyiszt, a Fartyijnaja Zsizny és más sajótorgánumok az okok közé sorolják egyebek között azokat a mennyiségi, de még- inkább minőségi változásokat, amelyek a XXIII. kongresszus (1966 március) után mentek végbe az SZKP-ban. Az SZKP a munkások és parasztok pártja Az elmúlt három év alatt 1 800 000-rel gyarapodott a párt tagjainak száma. A párttagok több, mint a fele — munkás és paraszt. Az utánpótlás szociális összetétele az egyes éveket vizsgálva így alakult: 1966-ban a munkások 46.8 százalékot, a következő évben — 52.2 százalékot, 1968-ban pedig 52.4 százalékot alkottak. Az új párttagok 14 százalékát parasztok (kolhoztagok) tették ki. Ez valamivel alacsonyabb az előző évek arányánál, de És az értelmiség? A burzsoá sajtó sok koholmányt terjeszt erről a kérdésről, — hol a szovjet értelmiség „közönyéről” hol pedig , .ellenzékiségről” ír. De hogyan egyeztessük össze az ilyen kitalálásokat azzal a ténnyel, hogy csupán az elmúlt évben a pártba felvett új tagok 26 százaléka tudósokból, művészekből, — irodalmárokból, a népgazdaság szakembereiből került ki S hogyan magyarázzuk azt a körülményt, hogy 1968- ban a tudományok 94 000 kandidátusa és doktora, — vagyis a tudós fokozattal A lenini elvek alapján Ap SZKF-ba végbemenő mennyiségi és minőségi változások jellege még világosabb lesz, ha felfigyelünk egy másik körülmér^yre, — arra, hogy a pártba történő felvételnél egyre magasabbak a követelmények. Ez a növekvő igényesség a Lenin által megfogalmazott és örökül hagyott elven alapszik, a folyamat önmagában véve törvényszerű, mivel a falusi lakosságnak az iparba történő átáramlása miatt a Szovjetunióban évről évre csökken a parasztság létszáma. A párt szociális összetételét tükröző adatok pontosan meghatározzák a munkásoknak és a parasztoknak a párthoz való viszonyát Az SZKP — az ő pártjuk. De vajon az értelmiség hogyan képviselteti magát a pártban? rendelkező tudományos dolgozók több, mint a fele, — ezenkívül minden harmadik mérnök, minden második agronómus és zootechnikus, minden negyedik pedagógus, minden ötödik orvos tagja az SZKP-nak. A szovjet értelmiség vonzódása a kommunista párthoz azért figyelemre méltó mert jól tükrözi, mennyire egyeznek a munkások, a parasztok és a szellemi dolgozók érdekei a tudományosműszaki forradalom országunk szempontjából legaktuálisabb problémáinak megoldásánál amelynek értelmében el kell zárni a pártot mindazok elől, akik csak előnyöket akarnak húzni abból, hogy az uralkodó párt tagjai, akik nem akarják vállalni a kommunizmus javára végzett önfeláldozó munka terheit. A Kommunyiszt című folyóirat által idézett példából is megítélhetjük, hogyan érvényeKülönös „filmtrilógia11, avagy Lennon egy órán át nevet Ismeretes a frigy: a Beatles-Lennon és a japán filmdíva Yoko Ono esküvője. Nem ismeretlen a házasság utáni „ágysztrájk” sem- amikor is az ifjú pár napokig feküdt egy amszterdami hotelszobában az ágyból nyilatkoztak, ott ettek-ittak, aludtak —, ki nem mozdultak ... A házaspár legújabb attrakcióját közös filmjeik képezik. Már hónapokkal ezelőtt elkészült két alkotás, ám a londoni bemutatóra még várni kell. A filmsorozat — voltaképpen trilógia, csak a harmadik rész még nem készült el — Yoko Ono és John Lennon magánéletéről szól. Az első: Lennon nevet. Egy egész órán át. Hol lassítva, hol kinagyítva, máskor trükkösen, gyorsabban, de semmi sem történik, csak Lennon nevet. A második film: kettőjük élete, ez alig húszperces rövidjátékfilm. Két szereplővel, Yoko és John arcával. A cselekmény: időnként lassítva eltakarják egymás ábrázatát A harmadik alkotás —• úgy mondják —, a nagyszerű mézeshetekről és az amszterdami ágyról szól majd. E film nem tudni milyen fordulatokkal bővelkedik meglehet izgalmasabb, megeshet unalmasabb lesz, mint az előző két filmecske. Mindenesetre Londonban megtiltották hogy e filmeket — az eredeti tervek szerint a Trafalgar Square-on vetítsék. A filmes-zenész házaspár most úgy tervezi, hogy a Hyde Parkban fogja bemutatni az a'kotásokat, mert ott „minden szabad”... Reverendás bealnik-költő A tengeri macska A Földünkön ma élő legidősebb halaknak, a porcos halaknak („őshalsk”-nak is szokás őket nevezni) a szervezete még igen kezdetleges felépítésű. Vázuk — koponyájuk és gerincoszlopuk — még nem csontosodott el: porcból áll (némely csigolyatesten esetleg megjelenik némi kezdeti elcsontosodás). Bordáik egyáltalában nincsenek. Mivel a porcos váz fennmaradására kevésbé alkalmas, megkövesedett maradványaik ritkák. Az előkerült foe^kn^i''. úszö+ftv!s“'roek ps a nagy ritkaságok közé tartozó hiányos vázmaradvánvok- nak az alapján megállapították, hogy a porcos halak valamikor a szilur és a devon időszak határán. Úgy 350— 400 millió évvel ezelőtt jelentek meg Földünkön. így hozzávetőlegesen ilyen idősek lehetnek a tengeri macskák. más néven kimérák; a cápák és a ráták mellett a porcos halak harmadik csoportjába (a tömörfejűeknek nevezett rendbe) tartozó állatok, A tengeri macskáknak csak alig néhány faja él a mé- ivehb tengerekben, és a cápákkal meg a rá'ákkal záríó hcwrv az «v’—iíit évb*n „(TV némorf belés-ati lrn+ctó_ haló, a Wa1*her Herwig Hél- afrikni expedícióién több ki- mérafait gyűjtött számos példányban. Antonius dominikánus testvér — beatnik költő. San Franciseóból jött. a matinék és esték sorozatában saját költeményeit olvassa fel Nyu- gat-Európában. Próféta és a misztika híve. „Át kell lépnem a reverendán- következtében a közönség között ós közöttem tátongó szakadékot — mondja magáról. — Kapcsolatunk az előadás eleién teremtett néma csendből születik meg.” Antonius testvér viharos sül ez az elv: a kerületi és a városi pártbizottságok 1966-ban 48 000 ember tagjelölt- és tagfelvételi kérvényét utasították vissza. Az alapszervezetek új vezető szervei a kommunisták számos megbízatásának teljesítésével kezdik tevékenységüket. A jövőre szóló egyik legfontosabb megbízatás az SZKP Központi Bizottságának nemrégen közzétett határozata a jaroszlavi városi pártszervezetben kialakult gyakorlatról. A központi bizottság ebben a határozatában arra ösztönzi a kommunistákat, hogy növeljék a taggyűlések, mint a pártszervezet legfelső szervének je- letőségét, azért, hogy a taggyűlések döntő hatást gyakoroljanak a párton belüli demokrácia fejlődésére, s a kollektivitás lenini elveinek megszilárdítására a munkában. A határozat a taggyűlések eredményességének elengedhetetlen feltételéként jelöli meg a szabad és tárgyilagos véleménycserét, a magasfokú elvhűséget és a kölcsönös igényességet. Ezzel kapcsolatban erélyesen elítéli azoknak a vezetőknek a magatartását akik rosszul reagálnak a bírálatra, akikből hiányzik a tapintat és az a készség, hogy meghallgassák munkatársaikat A századik évforduló jegyében A központi bizottság határozata hangsúlyozza, hogy a kommunisták a taggyűléseken állapítják meg, milyen konkrét feladatok várnak a pártszervezetekre a gazdasági reform végrehajtásában, a műszaki fejlesztés ütemének meggyorsításában, a dolgozók kommunista nevelésének további tökéletesítésében. Az SZKP Központi Bizottsága, amely az országban működó 330 000 munkaheljd pártszervezethez intézte határozatát, újra felhívta a kommunisták figyelmét arra, hogy a párt megalapítója, V. I. Lenin születése 100. évfordulójának előestéjén egész tevékenységüket Lenin tanításai alapján vizsgálják felüL életet élt. Fé'beszakítc+ta tanulmánvait, megnősült és földművelő lett. Minthogy lelkiismereti Okokból nem engedte besoroztatni magát, több m’nt három évet töltött az Oregon-parti munkatáborban. Elvált, s egy anacehn-nacUtsta csoport tagja ’ett. Találkozott egy el- vá’t katol’kus nővel, az egyház előí-ásai következtében nem házasodhattak össze. Lemondott a házasságról és belépett a dominikánus rendbe.
