Szolnok Megyei Néplap, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-07 / 284. szám
1967. december 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 BOKROS LÁSZLÓ RAJZA Rudnay-kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában A lenini gondolatok nyomában A fogyasztási javak elosztásáról LENIN: Addig, amíg a. kommunizmus felsőbb foka be nem következik, a szocialisták azt követelik, hogy a társadalom és az állam a legszigorúbban ellenőrizze a munka mértékét és a fogyasztás mértékét is. látlan érvényesülés, a minPicasso nemet mondott Franconak Pablo Picasso, a művész és a harcos, meghívást kapott a Franco-hatóságoktól. Felkérték, jöjjön el Spanyol- országba és a kortárs-művé- szet bemutatására hivatott új madridi múzeumban állítsa ki „Guernica” c. festményét. Picasso ezt határozottan visszautasította, — A kommunista művész, aki ma 87 éves, egy Párizsban közzétett nyilatkozatában ismételten bizonyságát adta annak, ma is haj thatatlan ul szemben áll a fasizmussal! Picasso hangisúlyozta, hogy Franco hatalomátvétele óta nem lépte át Spanyolország határát; az az ország, ahol a fasizmus uralmon van, nem az ő országa többé. És a „Guernica”, amely a baszk város 1937-es fasiszta bombatámadására emlékeztet, — nem a Franco-állam tulajdona, hanem a spanyol köztársaságé, és az is marad. Spanyolország jogszerinti köztársasági kormánya volt az, amely Picassot megbízta azzal, hogy a párizsi világkiállítás spanyol pavilonja számára faliképet fessen. Az élmények hatása alatt alakult ki Picassóban a Guernica témája, a festmény Picasso harcos életműve egyik kiemelkedő mérföldköve. Picasso festménye ez idő szerint a New York-i Modem Művészetek Múzeumában található. Rudnay Gyula életműve kiemelkedő helyet foglal el a XX. századi magyar és egyetemes művészetben. A hazai festészet és 'népkultúra hagyományaiból új magyar festőnyelvet) keresett és alakított ki művészetében. „A mi művészetünk alakja — vallotta — csakis e föld és e föld népének kultúrája lehet”. A Magyar Nemzeti Galéria Rudnay-kiállítása a mester művészetét dokumentáló eddigi bemutatók közül a leggazdagabb. Olyan főművei szerepelnek itt, mint a Pusztaszeri országgyűlés 14 méter magasságú gobelinje, a Csokonai a Toborzó, a Kánai mennegzö és az Attila lakomája. A kiállítás Rudnay jellegzetes korszakain vezet végig A Münchenben, Rómában, Párizsban tanúló fiatal művész pályakezdetén a nagybányai m iívésstvlepen dolgozik, — majd 1905-ben Hódmezővásárhelyre költözik, hogy eleven kapcsolatba kerüljön az alföldi néppel és tájjal. Ez az élmény új színnel, mélyen átélt tartalommal gazdagítja művé- sízetét Az első világháború döntő volt Rudnay mondanivalójának és festői eszközeinek érlelése szempontjából. — Ekkoriban Losoncon dolgozik. Mélyen megrendíti a háború okozta nyomorúság, — ,Menekülői” hontalanságukkal és hajsizoltságukkal számos változatban állandóan foglalkoztatják képzeletét és képein kegyetlenül valóságos emléket állít szenvedéseiknek. Történelmi képei csakúgy, mint az ódon házak, pincék és kifeszített kárpitok előtt üldögélő, mulatozó magyarok hangulatképei Rudnay jellegzetes témáivá váltak. A kiállítás egyik legjelentékenyebb műve a Kánai menyegző első ízben szerepel a magyar közönség előtt. A kép Mária megérkezésének pillanatát ábrázolja. A tárlat másik érdekes festménye a Csokonai diákjai körében című nagyméretű kép kevésbé ismert változata. Rudnay szenvedélyes előadásmóddal, felfokozott színekkel örökítette meg Csokonai alakját, amint a Múzsával találkozik a debreceni Nagyerdőben, lelkes if jaktól körülvéve. Gazdag életművéből nemcsak hazai festészetünk, de korunk egyetemes művészete számára is kiemelkedő jelentőségűek arcképei Különösen megragadó gyöngédségnek a feleségéről készült' arcmások, amelyek végigkísérik Rudnay Gyula pályáját. Az eddig kevéssé ismert Kék-ruhás lány; a Hímző nő méltán sorolható Rudnay Gyula feleségéről készült egyik legszebb magyar arckép. a Csipkekendös nő mellé. Hasonló értékű alkotásokkal gazdagították művészetünket Rudnay tájképei. „Tájábrázolásomban — mondja Rudnay — a magyar történelem múltjának levegőjét akartam felidézni. A magyar történelem pedig sok borús fejezetben bővelkedik. Ezért volt, hogy régi tájképeimre sokan azt mondták, hogy tragikus feszültségűek. Üj tájképeimen, már kivilágosodnak a színek, kisütött a nap, a táj is derűsebb, csakúgy, mint maga az élet?’. A felszabadulás után Rudnay Gyula megtalálta azt a területet, ahol leginkább szolgálhatja új szocialista kultúránk építését: 1947-ben művésztelepet szervezett Baján. Lenin nár a forradalom gyozcm.e előtt sokat foglalkozott az egyik fontos — a tömegeket illetően talán legfontosabb —. közvetlenül a forradalom (minden forradalom!) győzelme után napirendre kerülő kérdéssel: mit jelent majd az a tömegek számára? Ismeretes a mondás: mindannyian a piacról élünk. Szabad-e hát1 megvetni azt az egyszerű embert, aki minden nagy politikai kérdés során felteszi a maga — nagyon is indokolt — kis kérdését: jó, jó, de mi hasznom van nekem és a családomnak ebből? A marxizmus— leninizmus soha nem tagadta, ellenkezőleg, mindig is dialektikus egységében vizsgálta az össztársadalmi érdek és az egyén érdeke közötti összefüggést. Érdemes a lenini elméleti hagyaték idevonatkozó téziseinek a felelevenítése, hisz napjainkban is sok vita van e probléma körül — nem kevés félreértéssel és félremagyarázással. A minap egy olyan középkorú ember véleményét hallottam, aki már majdnem felnőtt fejjel élte a Horthy rendszer utolsó éveit. Mindegy nekem — mondotta — milyen társadalmi rendszer van. Nekem a régi rendszerben is dolgozni kellett volna, s a technika fejlődése elkerülhetetlen lévén, akkor is lehetne inár gépkocsim, hűtőszekrényem és egyebem... Most hagyjuk az érdemi vitát ezzel az okoskodással, s azt se mondjuk róla, hogy olyan ez, mintha azt mondanám: mi lenne, ha öregapámat Mari néninek hívták volna... Maradjunk a lényegnél, amire ez a gondolatsor is utal. A szocialista országokban élő dolgozók számára sem közömbösek azok a változások, amelyek a kapitalizmusban végbemennek. Olyan árucikkeket, amelyek a tőkés országokban az élet megkönnyebbülését, a napi fáradság csökkenését biztosítják. a szocialista országok lakosai is vásárolni akarnak, ők is többet, jobbat akarnak fogyasztani. Nincsenek „kapitalista autók” és „szocialista autók”, — csak autók vannak, amelyeket a világ minden részén egyformán szívesen birtokolnak az emberek. időben cözgazda- sági gondolkodásunk — mondhatni szinte teljesen — termelés-centrikus volt. A szocializmus építésének adott szakaszán, az alapok lerakása idején — nem tagadva az elkövetett túlzásokat — ez így volt szükségszerű és természetes. A fogyasztási igények kielégítése — különösen bizonyos olyan cikkekből, mint amelyek a kényelmet szolgálják, vagy csak abban az időben oda soroltattak — átmenetileg háttérbe szorult, mert az évszázados lemaradást, a pusztító háború okozta hátrányt gyorsan kellett behozni. A jövőt illetően előbb megfelelő bázisokat kellett teremteni. Még abban is volt igazság, hogy nem helyes ma megenni azt a tyúkot, amelyik holnap arany tojást tojik. Igen, de meddig tarthat egy ilyen időszak? Meddig lehet azt mondani egy ország lakosságának, hogy mi a jövőnkért áldozatot hozunk, ezért e pillanatban lemondunk erről is, meg arról is. E kérdés megválaszolása elől nem térhet ki egyetlen olyan ország sem, amely hozzánk hasonló színvonalon állva kezdett a szocializmus felépítéséhez. To- vábbmenve: a kérdés, ha megváltozott formájában is, de tovább él. Nálunk is, napjainkban is felmerül. Ma úgy. hogy minden gazdaság- politikai döntésnél mérlegelni kell annak hatását a nemzedékeket illetően is. Hol az a határ, ameddig az apák nemzedéke — még lemondás árán is — a fiúknak a jövőjét alapozza és hol annak a jogos követelésnek a határa, amely így szól: szívesen áldozunk a jövőért, a fiainknak, az utánunk jövő nemzedéknek — de az áldozatból is hagyunk nekik egy kicsit. Szeretnénk mi is, már életünkben élvezni a szocializmus gyümölcseit. A kapitalizmusban e kérdést is a rendszer far- kastöfvényei szabályozzák. A „fogyasztói társadalom” bódulatában az a veszély „fenyeget”, hogy a rendszer mérhetetlen, bél Doki os élv- haj hászása következtében önmagát falja fel. Még a szocializmussal semmiképpen nem „gyanúsítható” tudósok is bírálják e jelenséget. Veszélyesnek tartják, hogy a tőkés társadalomban é’ő emberek egész szemlélete fogyasztás-centrikussá válik, s e közben az tapasztalható, hogy az új cikkek birtoklása nem teszi feltétlenül boldogabbá az életüket. Terjed az önzés, az individualizmus, a másokkal szembeni közömbösség. A fogyasztók a javak birtokosaiból mindinkább azok szolgáivá válnak. VJoveliük csak. mintha pontosan erre válaszolna Le- „• * "”n amikor a kaoitalizmus mind e jelenségei már felismerhetők voltak .de a szocializmus még inkább csak csíráiban bontakozó ígéret: „Csupán a szocializmus ad lehetőséget arra, hogy alárendeljük magunknak a társadalmi termelést és termékelosztást olyan tudományos megfontolások szerint, amelyek arra vonatkoznak, hogy miképpen tegyük valamennyi dolgozó életét köny- nyebbé. olyanná, amely megteremti számukra a jólét lehetőségét. Csak a szocializmus India ezt megvalósítani... Tudjuk, hogy ezt meg kell valósítania, ennek az ioazságnak a megértésében ran a marxizmus minden ne- ó* minden ereje.” Nézzük ceak, miből ál1 a társadalmi termelés és a termékelosztás tudományos megfontolásának lenini gondolata? a kapitalizmusról — kü’önösen az USA-ról Svédországról, Nvugat-Né- r>ietors7ágról. s néhány más divatos ..jóléti” államról — nálunk „jobb körökben” azt illik tudni, hogy az a kordenkinek könnyen elérhető abszolút jólét országa. De aki nem emel már kalapot minden nyugati szélfuvallatra, azt is tudja, nem sokat kell a mázt vakarni, hogy az igazi képét meglássuk e társadalmaknak, s azért ott sem mindenkinek van kolbászból fonott kerítése. A kommunisták ezzel szemben soha nem ígértek, s nem is ígérnek korlátlan jólétet. Soha nem mondták, hogy mindenkinek tetszése szerint lesz zongorája, gépkocsija, vagy éppen annyi nerebundája, hogy kapca helyett feltekerjük télvíz idején. Lenin tanításai szerint, a fogyasztás emelkedésének kommunista útján haladva* ahogy megszilárdul majd a kollektivizmus gondolata a mindennapi életben, az emberek életmódjában és kapcsolataiban, fokozatosan megtanulnak majd az emberek ésszerűen élni a kommunizmus javaival. S ami az emberi szükségletek kielégítését illeti, itt társadalmilag fejlett, öntudatos és kulturált emberek szükségleteiről van szó. E folyamatnak megvannak a termelőerők fejlettségi színvonalával meghatározott szakaszai. A szakaszoknak megfelelően, időről időre, a párt tudományos megfontolások alapjául állapítja meg a termelés és fogyasztás egyensúlyának megfelelő életszínvonal struktúrát. Az egész folyamat során a mérlegelés alapelve: „mindenki képességei szerint, min- denkinek szükségletei szerint”. Lenin már a fiatal szovjet állam éveiben felhívta a figyelmet arra, milyen képtelenség volna az elosztás egyenlősdiségét elvként elfogadni. A termelésben van fontossági sorrend. Hisz nyilvánvaló, hogy társadalmi hasznosságát illetően különbség van a gvári portás és a tervezőmérnök, a lapátot emelgető segédmunkás, vagy a gépsorok felett uralkodó technikus között. A fogyasztási javak elosztásában miért ne lenne? Lenin szerint „a fontossági megkülönböztetés elve előnyben részesítést jelent a fogyasztásnál is. Enéikül a fontossági megkülönböztetés ábránd és ködlég. Márpedig mégis csak szocialisták vagyunk! A munkások is szocialisták. Ha fontossági megkülönböztetésről beszélsz, akkor adj több kenyeret is, ruhát is, mást is.” Évtizedes tapasztalatok bizonyítják, hogy pártunk mindig megtalálta az útját annak, hogy „az állam a legszigorúbban ellenőrizze a munka mértékét és a fagyasztás mértékét is.” A Központi Bizottság 1969. november 26—28-i ülésén, az új gazdasági mechanizmus kezdeti tapasztalatait elemezve, így utal erre: „— gazdaságpolitikai céljaink elérése megköveteli, hogy a szorgalmas munkát, a képzettséget, az üzemi törzs- gárdát minden vállalatnál jobban megbecsüljék erkölcsileg és anyagilag. A szocialista elosztás elvének következetes alkalmazásával cl kell érni. hogy a nagyobb teliesilményt. a különlegesen nehéz és felelősségteljesebb munkát a hérek. a jövedelmek meaállaoítá sónál mindenütt fokozottabban ismerjék el;” Számunkra, a jelenlegi helyzetijen. fejlődésünk adott szakaszán ennek a megvalósítása jelenti azt a lenini ..meat ont ölési amely arra vonatko-tk hnnv mikéripen fialom dolgozó-lot-* irönv'ehhé. olyanná, amely rneoteremti számukra a jólét lehetőségét,” Varga József Mérges ügyfél A tanácsi előadó belenézett a ra far-készülékbe: — Az ügyfél most fordul be a sarkon. A készülék agy- radarszeme szerint a lakásában van va'ami baj. Kapcsolja be. Margitka, r száztizenhete st. Mit mutat? — Beázott a tető, a fürdőkád eldugult, a kémény füstöl — Jó, köszönöm. Tíz perccel később a szívóberendezés felrepítette a kerületi tanács hetvenedik emeletére az ügyfelet. Bekopogott: — Tessék. — Kérem, a lakásomban a tető... — Tudjuk... Tető, fürdőkád, kémény... — Igen, kérem. És mivel olvastam a Délelőtti Közlönyben, hogy önök harcolnak a bürokrácia, az aktatologatás ellen és hogy elítélik a lakosság ügye iránti nemtörődömséget, bátor voltam felkeresni az osztályt. — Jól tette! Egyébként az egész épületben egy akta sincs. Tehát nincs mit tologatni. — Akkor szíveskedjenek felvenni a panaszomat. Külső Tejút utca 1477. — Tudjuk... Negyvenkettedik emelet 449. — Honnan tetszik tudni? — Mi mindent tudunk. Nyugodtan elmehet. — Hogy-hogy elmehetek? •— Az ügy el van intézve. Bényi László — De fel se tetszett írni! — Nincs mire. Nincs papírunk, nincs aktánk. — De kérem, azt tetszett mondani, hogy elintéződik, olvastam, harcolnak a nemtörődömség ellen. — Persze. Azért intéztük el. — Mit? — A tetőt, a kádat, a kéményt. Az ügyfél mérges lett. — Ne tessék velem viccelni. Hiszen csak öt perce vagyok itt. — Mondom, hogy nyugodtan hazamehet. Mire hazaér, már rendben lesz minden. — Ez komoly? — Na, látom, hogy hitetlenkedik! Nézzen ide! Ez a radartérkép. A szerelő-háznak szól. Lenyomtam ezt a néav gombot. Ez a maguk házát jelöli. Ez a három fogantyú pedig a tetőjavító, vízvezetékszerelő és a kéményseprő osztag. Megkapták a jelzést és rakétán a helyszínre siettek. Tíz perc alatt megjavítottak mindent. — Köszönöm, köszönöm... Az ügyfél elment, a titkárnő pedig jelentette: — Két perc múlva új panaszos jön. Gázömlés a Répa utca tizenegyben. Fogantyúk, gombok... kopogás... Az ügyfél belépett és rákezdte: — Kérem, gázömlés-ügyben jöttem. A Répa utca tizenegyben. — Már javítják. Sajnos, a falat át kell törni és új csöveket kell lefektetni. Nem lehet gyorsan megjavítani, mert nehéz munka. Majdnem negyven percig tart... — Hát egy kicsit gyorsabban is dolgozhatnának —. mérgelődött a? ügyfél —. elvégre már 1999-et írunk... Palásti László
