Szolnok Megyei Néplap, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-17 / 292. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. december 17; Áz értelmiség és a jelenkori kapitalizmus I. Az imperializmus képtelen visszafelé fordítani a mai világ fejlődését. Egyre több fejlett és közepesen fejlett tőkés országban ismerik fel a dolgozók, köztük értelmiségi rétegek, diákok; a társadalom szerkezetében és életében döntő, mélyreható változásokra van szükség. Az Egyesült Államokban az értelmiség legjobbjai a négerüldözés, a vietnami háború és népirtó akciók ellen tiltakoznak. A Német Szövetségi Köztársaságban, Nyugat-Berlinben nem egyszer rendőri reakcióval találták szembe magukat a követeléseiket megfogalmazó diákok. Spanyolországban professzoraik vezetésével tüntettek a főiskolások a vietnami háború, az amerikai befolyás és Franco-rend- szer ellen. Brazíliában bér- követelő munkásmegmozdulásokat támogatott az értelmiség. Argentínában, Mexikóban. Dániában és sok más országban oktatási reformot követelnek az egyetemisták. Olaszországban megingott éppen az a „balközép” politika. amely a kapitalizmus viszonyait lett volna hivatva stabilizálni. Franciaországban pedig 1968 májusjúniusában. mint később Raymond Guyot. a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja e folyamatot jellemezte, „elsőízben fordult elő... hogy mintegy tízmillió dolgozó szüntette be a munkát, s foglalt el üzemeket, irodákat, iskolákat... A munkásosztály mellett... a fizikai és szellemi dolgozók újabb rétegei ismerték fel; mélyreható és döntő változásokra van szükség a társadalmi, politikai, rendszerben.” Joggal vetődik fel a kérdés; mi vezeti el az értelmiséget a demokratikus reformokért. nem egy országban pedig — a proletariátus vezetésével — a tőkés viszonyok alapjai ellen is küzdőknek sorába? Mi annak az oka, hogy az értelmiségnek két, vagy éppen három nemzedéke egy-egy kérdésben szembekerül a burzsoa rendszerrel és államvezetéssel! 0 A tudományos-műszaki forradalom a termelőerők , minden elemére hatással van. Megváltozik a termelőerők rendszere, egész belső szerkezete. A tudományok közvetlen termelőerővé válnak. Nemcsak a műszaki s a természettudományok, hanem a társadalom nem egy törvényének ismerete és tudománya is. (Így például a közgazdaságtudomány. a lélektan. a munkaszervezés- és a vezetés tudomány, a tudománytervezés és irányítás nem egy eleme.) „A tudományos-műszaki forradalom példátlan lehetőségeket kínál az emberiségnek a természet átalakítására, hatalmas anyagi javak létrehozására, az ember alkotóképességének megsokszorozására” — állapítja meg a kommunista és munkáspártok nagy, nemzetközi tanácskozásának 1969. június 17-én. Moszkvában elfogadott fő-dokumentuma. Gyakorta idézzük Szem- jonov szovjet akadémikus megállapítását; századunk hatvanas éveiben a tudomány már nem a termelés „szolgáló leánya”. hanem „anyja” az egész korszerű termelő tevékenységnek. Egy-egy ország termelőerői színvonalának megítélésében mind számottevőbb; milyen szabadalmakkal, tudós, kutató. mérnöki s technikus gárdával. a munkásosztály milyen „szellemi készlettel” és munkafegyelemmel, szokásokkal, képességekkel rendelkezik. A termelés a fejlett tőkés országokban mind teljesebben s mind átfogóbban társadalmi termeléssé válik. Így ez a produktivitás mindinkább ellentétbe kerül a tőkés tulajdonon alapuló viszonyokkal. A szellemi munkásoknak mind nagyobb tömegét foglalkoztatják egy- egy üzemben, intézményben. A tudományos kutatók, a feltalálók és a tervezők mind nagyobb hányada vagy állam-monopolista érdekeltség geknek — esetleg éppen a hadsereg keretén belül működő szellemi centrumoknak — alkalmazottjaként keresd kenyerét. Egyre kevesebb olyan tudományos kutatás folyik ma már a fejlett technikával rendelkező tőkés országokban. amely munkában magánosán — esetleg kisebb kollektíva tagjaként — viszonylag önállóan tudna a kutató dolgozni. „Korunkban — olvashatjuk a moszkvai fő-dokumentumban — amikor a tudomány közvetlen termelőerővé válik, az értelmiség mindinkább a bérmunkások sorába kerül. Társadalmi érdekei összefonódnak a munkásosztály érdekeivel, alkotótörekvései a monopolista tulajdonosok érdekeibe ütköznek.” Ugyanakkor a fejlett tech- pika működtetése s a tudomány vívmányainak a termelésben való felhasználása mind több mérnököt, technikust és mind több igen képzett munkást kíván. Gyors ütemben növekszik azoknak a serege is, akik közvetlen termelő tevékenységük során a fizikai munka mellett szellemi tevékenységet is végeznek. így megy végbe az a folyamat. amit Marx és Engels annak idején a Kommunista Kiáltványban így jellemezett: „Az ipar haladása a más osztályok egész rétegeit taszítja le a prole- táriátusba.” Másrészt pedig; a munkásosztály soraiban — a tudományos — műszaki fejlődés következményeként — egyre nő. a közvetlen termelő. s egyben szellemi tevékenységet is végzőknek a köre. (Folytatása következik.) Császtvai István Magyar városok i •^Sátoraljaújhely <(|||§r Kairoefcareüta ©Sárospatakiul Ifwörd ★ 1954 o***í*l * «« VfM'SKOLC Tíszasiederkéot'te-^ ^ ® 191 Esk* °#Hai<Kinánís ©TataWSd ájsze0**' ®HMwmWás**©HafíaMs^mél tflg} .... mtfl*'®9 %DEBRÉCEN X «966 ©Jászberény * JP*BUPAPEST S' ” ©Hajdúszoboszló WEST co***©5'0^^ j# prém 1} M _________> «Térképi :o ai>H9rni9tX r ©Sza*MS<96fi « ACsongrád -Békése /• * ©Gyűl Szentes ®0resha \ 1946 ff| •les ©Hödeiezává sárhely JJr' •MakófSSgp^ raj,a (TERRA; ©MagySiasrít*» ©Kap6Sv8e ©Székszard Kohllá 1951 ^Szígeívár® '4f5t966 PÉCS «smraraaraz------%4 5 után várossá nyilvánító« leiepufés a várossá nyilvánítás évével it Szocialista város 9 Egyéo «árossá ofitáraio* Hazánk városhálózata a vidéki ipartelepítések eredményeként kiegészült és meglévő városaink — különösen az alföldiek — egyre inkább városias külsőt nyertek. 1945-ben 56 városi jogú település volt, 1969 végén pedig számuk 73-ra növekedett és körülbelül 120 városias jellegű település található, melyek közöl 50—60 nagyközség a távlati tervek szerint eléri a városi rangot Megnövekedett a városi lako-ság aránya: 1949-ben hazánk lakosságának 36 százaléka, 1968-ban pedig 44 százaléka volt városlakó, de ez az arány 1980-ban 55 százalékra emelkedik. A településhálózat szempontjából fontos regionális központok kifejlesztésével két vidéki városunk a jelenleg 170 000 lakosú Miskolc, 150 000 lakosú Debrecen, 120 000 lakosú Szeged, 140 000 lakosú Pécs, 81 000 lakosú Győr, 71000 lakosú Székesfehérvár és a 33 000 lakosú Veszprém nagyvárossá válik. Ez év folyamán megkezdődött az als óbb rangú központok, a nagyközségek megszervezése is. — TERRA *= Akik túlélték a Himalája expedíciót Sajtókonferencián számolnak be élményeikről Bécsben az osztrák Himalája-expe( díció tagjai. Mint ismeretes, az expedíció másik őt tagja a csúcs megmászása közben hólavina miatt életét vesztette. Balról jobbra: Leo Graf, Oskar Krammer és MüllcrJungbluth. (Jobbról a második a sajtókonferencia vezetője.) — (Telefotó AP—MTI —KS) Egy úr az admiralitásról Merre szökött a várkapitány ? Izgalmas fejezetéhez érkezett a tatai öregvár feltárásának krónikája. Az évek óta tartó ásatási munkákba barlangkutatók is bekapcsolódtak, ugyanis kiderült, — hogy a hajdani Zsigmond- Mátyás-kori palota alapfalai alatt, ha méreteiben szerényebb — is, de az egri ■váréhoz hasonló labirintus-rendszer húzódik. A számos ostrom, a rombolást követő újjáépítések, átalakítások a földalatti folyosó és kazamata rendszert sem hagyták érintetlenül. A barlangkutatóknak sok helyütt omlások, török kori elfalazások állták útját. Ezek eltávolítása után részben már Akerült a mélyben rejlő kazamatákat, ágyútermeket összekötő folyosókat szabaddá tenni, néhány járat és üreg eredeti rendeltetése azonban továbbra is tisztázatlan maradt. Ilyen többek között az a rejtélyes folyosó is, amelybe a hajdani várudvar közepén egy függőleges aknán át jutottak most be a kutatók. A kvá- derkövekből mesterien boltozott járat az egykori külső vizes várárok partján bukkan napfényre.♦ Feltételezhető, hogy ez a folyosó valaha az úgynevezett szökőjárat szerepét is betölthette. Egy szájhagyományokból feljegyzett történet ugyanis 2 török világ egyik kalandos epizódjáról számol be. Az 1580-as években, amikor Sze- lim pasa ostromgyűrűbe zárta, majd bevettek a várat, a maroknyi védő csapatnak kapitányostul együtt nyoma veszett, az ostromlók csak a török foglyokat lelték meg a kazamatákban. Elképzelhető, hogy a helyőrség ezen az eddig ismeretlen folyosón át nyert egérutat. Hasonlóképpen ismeretlen a funkciója annak a sziklába vájt, szeszélyesen kanyargó folyosónak is, ami a Mátyás-kori palota kerengője alól indul, s amit egyelőre a régi kaputorony farkasverméig sikerült feltárni. A memoár irodalom és az életrajzok korát éljük. Alig van hét, hogy valamelyik magyar könyvkiadó meg ne lepné az olvasókat ezzel a — valljuk be — nagyon izgalmas ég olvasmányos műfajjal. Nos, Stanislav Budin csehszlovák író is ilyen könyvvel jelentkezett. Nem nagy terjedelmű a könyv, mindössze 231 lapot számlál. Nem is terjedelme az, ami figyelemre méltó. Az író e meglehetősen rövid terjedelemben egy igen ellentmondásos személyiséget, korának, osztályának egyik legragyogóbb politikusát mutatja be. A főhős neve: WINSTON Marlborough Leonard CHURCHILL. Ki is volfi ez a férfi, aki az ismeretlenség homályából került a brit birodalom élére, s a legnehezebb időkben ravaszsággal, erőszakkal, — diplomáciával de néha még zsarolással is élére tudott állni Anglia védelmének, a hitleri szoldateszka ellen; A szerző nem regényes életrajzot írt, hanem igen nagyszámú dokumentum átnézése után hallatlanul Izgalmas dokumentum-regényt tett az olvasó elé. Igaz. a téma sem mindennapi, hiszen olyan ember képét kellett megrajzolni — méghozzá hitelesen, t- akinek személye köré sok legenda fonódott, akiről sok ellentétes vélemény keringett, de akivel kapcsolatban mindenki — barát és ellenség egyaránt — megállapította, — hogy nem mindennapi ember volt. Winston Churchill politikai platformjáról — sok egyéb mellett — általában csak azt tudják az emberek, hogy a kommunizmusnak és a Szovjetuniónak ádáz ellenfele volt, s maradt is élete utolsó percéig. Nos, ezt a hiedelmet ez a könyv sem igyekszik megcáfolni, de azt igenis bemutatja, hogy ez az izig-vérig kapitalista politikus képes volt meglátni a célt, a feladatokat és a megoldást jelentő módszereket Is akkor, ha nagy veszély fenyegette a számára szent és sérthetetlen — éppen ezért számára örök — brit világbirodalmat. Egész életét, minden politikai lépését annak rendelte alá, hogy Nagy-Britannia híre- r.eve és gyarmatbirodalma megmaradjon. Ez irányítja tetteit és elgondolásait egyaránt; Már hetvenöt esztendős, mikor Chamberlain örökébe lép, hogy szuggesztív erejével, rábeszélőképességével összekovácsolja az angol- amerikai-szovjet Nagy Hármast a náci uralom ellen. Érdemes idézni 1941. június 22-én a rádióban elmondott beszédéből: „Nincs a kommunizmusnak következetesebb ellenfele, mint amilyen én voltam huszonöt éven át. Egyetlen szót nem vonok vissza abból, amit eddig mondtam. (De)... Eltökélt szándékunk, hogy megsemmisítjük Hitlert és szétzúzzuk mindazt, ami emlékeztet a náci rendszerre. Semmi sem térít el bennünket ettől — semmi! Soha nem állunk szóba, soha nem egyezkedünk Hitlerrel, se mással a bandájából. Harcolni fogunk ellene a szárazföldön, harcolni fogunk a tengeren, harcolni fogunk a levegőben, amíg Isten segítségével meg nem szabadítjuk a földet árnyékától, és fel nem szabadítjuk a nemzeteket igája alól.” Igen, a kommunizmust gyűlölő Churchill ezeket a mondatokat volt kénytelen kiejteni akkor, amikor e náci szörny elindult, hogy leigázza a világot, s ezzel zavarta a brit világbirodalom érdekszféráit. Nagy utat tett meg „Winni” — ahogy becézve nevezték — a fene- gyerekeskedő újságírócská- tól, míg a Szovjetunió szövetségese lett. Történelmi tény, hogy a nagy győzelem után újra a régi Churchill lett, legalább is ezt bizonyítja a hidegháború nyitányának tartott fultoni beszéde, ámikor újabb menetelsére hív fel a szovjetek országa ellen. KI volt hát valójában Churchill? Hogyan kell őt elhelyezni a történelemben? Az író szerint valahogy így: „A brit polgárság, tehát a legravaszabb és legtapasztaltabb polgárság politikusa volt, azé a polgárságé, amely látta, hogyan veszíti el kiváltságos állapotát és helyzetét a világban, és azon igyekezett, hogy valamiképpen megvédje ezt a helyet.5« A könyvet, a Gondolat Kiadó Budapest, adta ki Sinkó Ferenc fordításában. — molnár —• v
