Szolnok Megyei Néplap, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-07 / 259. szám

1969. november 7, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Cselekvéssel és példával Színképelemzés a „Három királyok"-ról As első sxenemóny: L Péteré —24 valódi Rembrandt-alkotás az Ermitázs tulajdonában Az 1969-es esztendő „Rembrandt-év’’: az UNESCO határozata alapján világszer­te sok országban emlékeznek meg a nagy holland festőmű­vész halálának 300. évfor­dulójáról„ A világ egyik legnagyobb szépművészeti múzeumának — a leningrddi Ermitázsnak — igen gazdag Rembrandt- anyaga van. Jelena Fehner művészettörténész, az Ermi­tázs nyugat-európai művé­szeti osztályának vezetője munkatársunknak adott nyi­latkozatában. elmondotta: — Múzeumunk Remb- randt-gyűjteménye világvi­szonylatban nemcsak a leg­nagyobb. de a legrégibb is: több mint kétszáz éves. Az első Rembrandt-képet — a ,JJávid búcsúja Jonathántol” eimű világhírű alkotást — még J. Péter hozta magával külföldről. A legtöbb alkotást TI. Ka­talin szerezte, aki 1764-ben 225 képet vásárolt az euró­pai gyűjteményekből az ak­koriban létesített Ermitázs számára: ezek között voltak Rembrand-képek is. öt évvel később megvásárolták Brüll de apró részletei is érzése­ket és gondolatokat ébresz­tenek. Az Ermitázsnak jelenleg 24 Rembrand-kópe van; ezek közül egy festménynek („Ju­dit öltözéke”) a valódisága kétséges. Művészettörténészek elvé­gezték a „Három királyok" színképelemzését A képről ugyanis eddig úgy tudtuk, hogy csupán másolata a gö- teborgi múzeumban őrzött- nek. A vizsgálat során azon­ban kiderült hogy az Er­mitázs birtokában levő fest­ményen fellelhetők az ere­deti vázlat átdolgozásának nyomai. Ebből pedig az kö­vetkezik, hogy a kép nem másolat hanem eredeti pél­dány; — Az Ermitázs az évfor­duló alkalmából tudományos konferenciát rendez, s kiállí­tás nyílik Rembrandt és ta­nítványai alkotásaiból. Ha magyar vendégek érkeznek Leningrádba, s tudom, hogy ez gyakran történik, ne fe­lejtsék el megnézni ezt a páratlan művészi értékű tár­latot — mondta befejezésül Jelena Fehner. (APN—KS) 99 Lesz magyar újjászületés46 HADSZÍNTÉR VOLT még negyed százada az ország; a Tisza hídjait a fasiszta bar­bárság már vízbe robbantot­ta, a fővárosban a nyilasok készítették elő újabb bűntet­teiket, a Duna-Tisza köze északi részén még a hitleri csapatok tartották magu­kat. A déli országrészeken azonban már új élet kezdő­dött: Szeged október 11-i föl­szabadulása után a szovjet hadsereg a hónap végére föl­szabadította Kecskemétet, Kiskőröst, november 4-én Szolnokot és 10-étől maguk mögött hagyták a Tisza vo­nalát, hogy északra, Miskolc felé nyomuljanak előre. A föl­szabadult városokban, közsé­gekben még minden a hábo­rúra emlékeztetett, s csende­sebb estéken a távolból ágyúk moraja, harci repülők zúgása hallatszott. A szabadság, az újjászületés vágya azonban mostmár nem csupán puszta reménység volt. „Lesz magyar újjászületés” — ezzel a biztató jelszóval és a jelszó gyakorlati valóra váltását meghatározó prog­rammal a kommunisták je­lentkeztek e 25 év előtti na­pokban. A szegedi színház­ban a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 27. évfordu­lóján, november 7-én tartott gyűlésen hangzott el ez a programot adó jelmondat, — amelyet már a legális Ma­gyar Kommunista Párt új gróf gyűjteményét, majd újabb három év elteltével Crose híres párizsi gyűjte­ményét Később ilyen jelen­tős beszerzésre már nem nyílott lehetőség. mert Rembrandt hírneve nőttön nőtt, s képeit a legtöbb or­szágban nemzeti vagyonnak tekintették; Rembrandt alkotói mun­kásságának egyes korszakait gazdagon mutatja az Ermi­tázs Rembrandt-gyűjteménye. E gyűjtemény egyik leg­szebb darabja a híres „Da­náé”. Ezt a témát korábban már Tiziano is feldolgozta. A még ifjú Rembrandt azon­ban bátran versenyre kelt a nagy géniusszal, s egy cso­dálatos. sajátos festményt al­kotott, amely telve van fénnyel, mozgással, ihletett átéléssel. A „Szent család” című képen azt az egyszerű holland családot láthatjuk, amelyre ráköszöntött a meg­békélés és nyugalom órája. „A tékozló fiú hazatérése” — a kitaszított, nyomorgó művész alkotása: összegezi Rembrandt egész művészi pályafutását E képnek nem­csak minden egyes alakja. központi vezetősége adott ki. Két nappal előbb, 1944. no­vember 5-én alakult meg Sze­geden az immár legálisan új­jászervezett párt központi ve­zetősége. Jelentős dátum ez a párt történetében, valójá­ban a fölszabadulás utáni le­gális kommunista párt szüle­tésnapja. IGAZ UGYAN, hogy a párt élt és tevékenykedett addig is, mint ahogyan a Horthy- fasizmus legkeservesebb idő­szakában sem szűnt meg egy pillanatra sem. Alig egy hét­tel az első szovjet csapatok magyar földre lépése előtt adott különösen biztató élet­jelt, amikor 1944. szeptember 12-én röpiratokon jelentette be, újjászerveződését és azt, hogy az addigi Békepárt he­lyett ismét kommunista párt­ként folytatja munkáját. Az újjászervezett párt nem sok­kal később, szeptember vé­gén illegálisan terjesztett ki­áltvánnyal tette világossá, — hogy a kommunisták nem külön érdekeket kívánnak szolgálni, hanem az egész né­pért cselekszenek. Az egész magyar népet hívták nem­zeti egységfrontba a legfon­tosabb kettős célért, amelyet így fogalmaztak meg: „Harc a megszálló imperialista ha­talom kiűzésével a független, szabad Magyarországért! Harc a magyar reakció megdönté­sével a demokratikus Ma­gyarország megteremtéséért!” Már akkor a párt, a Magyar Front (vagyis a Népfront) kormányának megalakításá­ért szállt síkra, hogy új or­szág születhessen a régi he­lyén. A MAGYAR KOMMUNIS­TA PART központi vezető­sége november 5-i megválasz­tásának közvetlen előzményei a fölszabadult országrészek mozgalmaihoz kapcsolódnak. A szeptember 23-a óta föl­szabadult községekben, váro­sokban mindenütt a kommu­nisták voltak ugyanis azok, akik, ha néha ösztönösen is, de tudták már az első pilla­natokban, hogy mit kell ten­niük. Az illegalitásból előlép­ve természetesen föladatuk­nak tartották a legális párt- szervezetek megalakítását. — Legjelentősebb volt ezek kö­zött a békéscsabai, — amely már az első hetekben kilenc más Békés megyei városban, községben is segített a szer­vezésben, majd a nagy mun­kásmozgalmi hagyományok­kal rendelkező szegedi, — amelynek alapító tagjai már a fölszabadulás előtti napok­ban határoztak a tennivalók­ról. Elsősorban nekik köszön­hető, hogy a szovjet csapatok jóformán ellenállás nélkül vonulhattak be Szegedre, és a legrövidebb időn belül is­mét megkezdődhetett a vá­rosban a mindennapi élet, a termelő munka. Kommunistának lenni azt jelenti, hogy mindenütt és mindig az emberi haladást szolgáljuk, az ember érde­kében. Eizt jelentette már a Kommunista Kiáltvány meg­jelenése idején. Ezt jelentet­te fél évszázada, amikor győ­zött az első szocialista for­radalom. Bármennyit válto­zott azóta a világ, ezt jelenti ma is. A kommunisták forradal­márok. Az is köztudott, hogy az emberek életében ritkán fordul elő. hogy a bariká­dokon kénytelenek harcolni, sokkal gyakrabban élnek or­szágok, népek olyan állapot­ban, amelyről elmondhatjuk, hogy „nincs forradalmi hely­zet”. Kommunistának lenni tehát azt is jelenti, hogy forradalmár módra viselked­ni. nemcsak a történelem ki­vételes. kritikus pillanatai­ban, hanem a viszonylag bé­kés mindennapi életben is., Korunkban egyidőben. de különböző helyeken rendkí­vül sokféle fejlettségi szin­ten, rendkívül eltérő életvi­szonyok között tevékenyked­nek emberi közösségek.- Nyilvánvaló, hogy mást je­lent a haladást szolgálni Vi­etnamban és mást Angliá­ban, másként segíthetik elő a haladást a Szovjetunió vagy Magyarország állampolgárai és egészen másként mozdít­hatják elő a progressziót Al­gériában, Indiában vagy Svájcban. Arról ali "ha kell meggyőzni valakit is, hogy a világ, amelyben élünk, eny- nyi különbözőség ellenére, sehol sem tökéletes, és a haladás cselekvő híveire mindenütt ezernyi tennivaló vár. Ettől a ténytől eltekintve, amin nem tudunk változ­tatni. azonos helyen és idő­ben, egyforma körülmények között élő emberek is más­más módon képzelik el a ha­ladást A kommunisták úgy, hogy az nem néhány ember vagy egy kiváltságos csoport, hanem mindig az egész kö­zösség az egész társadalom érdekeit, jövőbeni fejlődését szolgálja. A kommunisták véleménye az, hogy az em­beriség többszázezer éves feílődése során mind­inkább tudatosodott, egy­re jobban. megismerte környezetét, a természetet, s benne önmagát is: az isme­retek birtokában egyre na­A SZEGEDI PARTSZER­VEZET szerepe azért is ki­emelkedő, mert mintegy elő­készítője volt a legális orszá­gos vezetőszerv megalakítá­sának. Négy nappal a vá­ros fölszabadulása után, ok­tóber 15-én érkezett Szeged­ire Vas Zoltán, aki akkor a párt Külföldi Bizottságának tagja volt. Az ő közreműkö­désével alakult meg két nap múlva a legális kommunista pártszervezet, amelynek ala­pító tagjai között a munkás- mozgalomnak máig is számos köztiszteletben álló személyi­ségéről tudunk, mint például a három Komócsin-fivér — Illés, Mihály, Antal — és a fiatalabbak közül Komócsin Zoltán, ifj. Komócsin Mihály, s a mozgalom mai veterán­jai közül Tombácz Imre, Dé­nes Leó, Krajkó András, Mi- son Gusztáv és mások, Tit­kárnak az azóta elhunyt — Gombkötő Pétert választot­ták. A szegedi kommunista pártszervezet október 18-án lapot is adott ki, — Szegedi Népakarat címmel (amelynek 9 száma jelent meg, hogy ké­sőbb a népfront lapjának ad­jon helyet) és ugyanaznap nyilvános pártgyűlésen szólt a város lakosságához Vas Zoltán. A Vörös Hadsereg tá­mogatására, a fasiszta ellen­ség elleni harcra, az új Ma­gyarország felépítésére, a szabadság és demokrácia nagy kérdésének megoldásá­ra hívta fel a résztvevőket. Ez volt valóban a legfonto­sabb föladat ezekben a hóna. gyobb hatalomra tett szert saját életének döntő feltéte­leinek alakításában. Minél inkább uralkodik az ember a természeten, annál inkább felszabadulhat a szegénység, betegség, különféle emberhez méltatlan nyűgök és korlátok béklyója alól, s annál inkább élhet emberhez méltó mó­don. Minél kevésbé nehéz, fárasztó és terhes munka, annál inkább felszabadul az ember, cselekedetei alkotás­sá, öröm forrásává válhat­nak számára. A kommunis­ták előtt egy ilyen társada­lom megteremtésének a képe lebeg, és mindenkori tevé­kenységükben ennek megva­lósulásáért kell fáradozniok. A mi korunkban minden eddiginél nyilvánvalóbb, hogy az emberiség rendelke­zik azokkal az eszközökkel, amelyek földünk megszapo­rodott lakosságát is mente­síthetik a szűkölködéstől és boldoggá tehetik. Ez a sok nemzedék munkájával, a tu­dományos-technikai forrada­lom eredményei révén vált lehetővé. De látjuk azt is, hogy a tudomány és a tech­nika vívmányait nemcsak jó­ra hanem rosszra is. nem­csak az emberét, hanem az ember ellen is felhasznál­hatják. Manapság világosabb, mint bármikor, hogy döntő­en az Embertől, az emberek egymásközti viszonyainak el­rendezésétől. vagyis: a tár­sadalmi, hatalmi rendszertől függ. hogy a technika vív­mányai áldást, vagy átkot hoznak-e népekre, nemzetek­re, egyénekre. Éppen azért, mert ilyen roppant erők kerültek az ember birtokába, ma fonto­sabb. mint valaha, hogy mi­nél többen legyenek azok, akik tudományos alaposság­gal és elfogulatlansággal ke­resik a békés és szabad em­beri együttélés törvényeit, le­hetőségeit, a különböző tár­sadalmi mozgások okait és irányát. A kommunisták nem vágyálomként képzelődnek a jövő boldog embereinek tár­sadalmáról. hanem olyan vi­lágnézetük van. a marxiz­mus—leninizmus, amely a társadalomviszonyok embe­ribb, korszerűbb, tudomá­nyosabb módszereit is segít felfedezni, s gyakorlati cse­lekvést ír elő. A kommunisták úgy akar­ják megváltoztatni az embe­pokban, erre kellett akkor minden erőt összpontosítani és ezt az irányt mutatta meg a párt Külföldi Bizottságá­nak tagjaiból november 5-én megalakult a Központi Veze­tőség. EZ a vezető testület irányította a fölszabadult és a fölszabadító országrészek pártszervezését, de ezzel egy­időben működött a budapesti illegális pártvezetőség is. — Csak Budapest fölszabadulá­sa után, 1945. február 25-én született határozat a két ve­zető testület egyesítésére. NEGYED SZAZADA a fél országnál is nagyobb terüle­ten még szenvedték a hábo­rús és nyilas pusztítás keser­veit. A GYOSZ, a Gyáripa­rosok Országos Szövetsége éppen november 8-án küldte szét valamennyi vállalatának azt a szigorú körlevelet, — amelyben követelte, hogy az utolsó pillanatig kötelesek helytállni a szovjet ellenes háborúban, megtorolva min­den lazaságot. Lehet-e szomo­rúbb vonása a történelem­nek, mint éppen ez, hiszen Szegeden már csaknem egy hónapja megalakult az or­szág első munkás üzemi bi­zottsága, amely már tudta, hogy kiknek és miért kell termelni. Egyre világosabban tudták a városok, községek egész sorában is, amelyekben már a kommunista pártszer­vezetek mutatták meg a ten­nivalókat, hogy új ország épülhessen a romok helyén, mielőbb legyen magyar újjá­születés. Lőkös Zoltán rek egymásközti viszonyait; hogy azokból gyökeresen ki­irtsák az embertelenség for­rásait. vagyis a kizsákmá­nyolást. elnyomást, háborút, szegénységet, tudatlanságot. Gyökeres változás. vagyis forradalmi változás szüksé­ges annak a tőkés gépezet­nek a széttöréséhez, amelyik saját léte érdekében tartot­ta fenn. termelte újra a ki­zsákmányolást és a háborút. A kommunista forradalmá­rokat az különböztette meg mindig is más — anarchista, utópista — forradalmárok­tól, hogy ezt a gyökeres vál­tozást a valósággal szigorú­an számolva, olyan módon és olyan ütemben tartották és tartják megvalósíthatónak, ahogyan annak feltételei megérettek. Ugyanakkor a kommunis­ták tudják azt is, hogy ön­magától nem lesz jobb a vi­lág. Segíteniök kell ennek az egész emberiséget bol­doggá tenni képes techniká­nak humánus célú kifejlesz­tését. tudják, hogy fokról fokra is munkálkodniuk kell a népek és országok közti békés viszonyok megteremté­sén, és nem szabad abba­hagyni az erőfeszítéseket a tömegek felvilágosításáért, hogy ráébredjenek valóságos érdekeikre és felismerjék, merre vezet az út egy jobb Világhoz. Világos gondolkodást, ki­tartást. állhatatos türelmet követel mindez. De nem kö­vetel puritán lemondást, nincs ebben semmi emberfe­letti. Ellenkezőleg, kommu­nistának lenni nagyon is jó­zan. emberséges és emberi magatartás. Egyszerűen ab­ból a felismerésből fakad, hogy az egyes ember nem élhet békében és boldogság­ban. amíg körülötte háború, elnyomás és boldogtalanság uralkodik milliók között; Nem lehet szabad az a nép, amely más népeket elnyom és azok bosszújától kell ret­tegnie. Nem szüntetheti meg a kizsákmányolást a kizsák­mányoltak osztálya csak ha minden kizsákmányolást megszüntet. Mit jelent kommunistának lenni egy olyan országban ahol már megdöntötték a tő­ke uralmát — mint ahogyan megtettük ezt nálunk is, Ma­gyarországon? Jelenti: tet­tekkel szolgálni a közösséget, cselekvéssel és példával is rá­vezetni az embereket arra: jobb és hasznosabb az egy­mást segítő emberek társa­dalmában élni, hogy ki kell nőnünk az embert nyomorí­tó és megalázó örökségből, az egymást maró, egymás ro­vására boldogulni akaró em­berek életformájából. Sok nemzedéken át vezet az út a tőkés rendszer megdöntése után is a szocializmusig és a kommunizmusig. A kom­munista forradalmárnak az a dolga, hogy a helyzetet fel­mérve, a maga közösségével szót értve megtegye a követ­kező lépést előre ezen az úton, tegyen meg annyit, amennyit lehet. Az eszme a párt. az ügy nem követel a kommunistától lehetetlent. A kommunisták emberek, akik néha elfáradnak, néha hibáznak, s ettől még kom­munisták maradnak. De ta- nulniok kell hibáikból és so­sem rendelhetik alá egvéni érdjeiknek a közösség ér­dekeit. És sohasem tehüik meg, hogy útjába álljanak a haladásnak, a dolgozó tö­megek jobb sorsát előmoz­dító intézkedéseknek. Soha­sem feledkezhetnek meg ar­ról, hogy amit testünk az nem önnél, hanem az embe­rért van. Vannak pillanatok, amikor korrmunist-nak lenni nehéz. De végső soron, hosszú tá­von — így ió élni. A tiszta lelkiismeret egyén5 boldog­ságot ad és tüies ö' szhang- ban van a köz*'«*» ’arával. Patkó Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom