Szolnok Megyei Néplap, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-07 / 259. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. november 7. CSONIOS GÁBOR: OKTÓBERI MESÉK Kisgyerek koromból alig emlékszem valamire, de nagyapám októberi meséit nem felejthetem el sosem. Engem nagyon szeretett és gyakran a térdére vett, hogy meséljen nekem. Őszintén megmondom nem szerettem, amiket kitalált, mert hiszen nem voltak rendes meséi, olyanok, amiket anyám néha felolvasott a könyvekből. — de az októberi meséket szájtátva hallgattam. Ez, hogy októberi mese, amolyan bevett fogalom lett már a csa- családunkban, leginkább anyámtól hallottam, ha szidta nagyapámat, mért tömi a fejemet már megint ezekkel a mesékkel. Kj is ment olykor, hogy ne hallja nagyapám csendes szavát, dolgot keresett a ház körül, és amikor bejött, gyakran úgy tűnt nekem, mintha sírt volna kint. Már nagyobbacska voltam, talán harmadikos, amikor megértettem valamit ebből a rejtélyből. Előző évben nagyapám megvett hatszáz öl szőlőt a Homokháton. Nagy szó volt ez, csodálta is érte eleget mindenki. Hanem énnekem elárulta öreg, hogy móka az egész, színlelés, csak papíron vette meg Mó- nus komájától a szőlőt, mert a gyerekei el akarták jus- solni tőle. Volt is valami per belőle. de nagyapám felmutatta az írást hogy ő Mónus Imrétől ennyiért és ennyiért megvette. Csak éppen azt nem tudta senki, honnan vette rá nagyapám a pénzt, és hogy Mónus hova dugta a gyerekei elől. Hanem hát a szőlő meg aa októberi mesék! Az történt, hogy amikor nagyapám leszüretelte az első termést, kijelentette nekem egy este: — Na, gyerekem, az idén másként ünnepeljük októbert! Hogy miként másként, az novemberben derült ki, annak is a hetedik napján. Mónus Imre bátyámmal, aki természetesen mellette dolgozott, mint „részes munkás”, előző napon lefejtették az újbort. Késő estig vakoskod- tak vele a gyertya mellett, de n nyelvüket sem érintették bele, mondván, hogy másnap lesz az ünnep. így aztán hiába tébláboltam körülöttük, nekem sem adtak egy cseppet sem. pedig nagyon vágyódtam rá. Lehet, azért, mert addig csak egyszer kóstoltam életemben bort. s nagy titkokat sejtettem benne. . Másnap reggel nagyapám korán felköltött. Míg öltöztem, egyre azon törtem a fejem, mire készülhet az öreg Fekete nadrágját húzta fel, hozzá a mellényes kabátját, szintén a feketét, amit legutóbb a nagyanyám temetésén láttam rajta. Amikor pedig leakasztotta a gerendáról a csizmáját is, és hagymát keresett, hogy kikenje vele ragyogósra, végképp csodálkozásba estem: csak nem halt tán meg valaki. Amikor aztán a foghíjas fésűvel nekiesett ritkás hófehér hajának, amit soha nem fésült mással, mint az ujjával, megkérdeztem tőle: — Ki halt meg, nagyapám? ■— Meghótt ám a térgyed kalácsa! Inkább siess! Hát siettem. S amikor készen vo^arn a pitvar ajtóból néztem, nvt művel még. Odament a ládához. és az aljából kivett eey paDfrost, ami- bő' egy vörös vásznat bontott ki. • — Ehun-e. a fóradalom zászlaja — tartotta elém. Olyan, vigyázva fogta két bütykös keze közt a gyűrött, tépett vásznat, mintha valami kismadár telepedett volna le a tenyerére és minden pillanatban attól kellene tartania, hogy elrepül. Én csak rámeredtem a vászondarabra. amelv'k egyálta'án nem látszott zász'ónak. De szólni nem mertem. A zá'z'ót a keblébe dugta a fekete k-bát alá és elindultunk A kkor-ákat lépett, hogy alig tudtam nyomon követni. A temető felé mentünk. „Mégis csak meghalt valaki” — gondoltam, amikor lefordultunk a Kasza közön, amelyik a temető sarkára ért ki. Ott már várt bennünket Mónus Imre bátyám. Szó nélkül kezet fogott nagyapámmal, aztán, ahelyett, hogy barackot nyomott volna a fejemre, mint máskor, nekem is odanyújtotta a kezét. A temetőben szótlanul mentünk és elkanyarodtunk a sírokon túlra. Egy gondozatlan mezőségen áthaladva az óteme'tő süppedt sírhalmai közé értünk. — Melyik az, te Péter? Nem felejtetted el? —■ kérdezte Mónus bátyám. — Ez lesz az! Megismerem a fejfát. Akácból faragtam. — Rövid nézelődés után megállt nagyapám egy félre- hajlott fejfánáL Az idő feketére ette a fát, nem látszott azon már semmiféle betű. A teteje olyan volt, mint a csónak orra ügyesen megfaragva. A két öreg egyszerre nyúlt a kalapjáért, fedetlen ősz fejüket meghajtották. — A zászlót, koma...! —• szólalt meg rekedt hangon Mónus bátyám. — Előbb elimádkozom — mormolta nagyapám, és még egy röpke percbe telt, mig újra felemelte a fejét. Elgondolkozva körbejárta a besüppedt sírt, aztán megint odaállt mellénk, elővette a zászlót s ráborította a fejfára. — Könnyű legyen a fád, Szalóczi elvtársi, neked is, meg minden proletárnak. Mónus bátyám ráintett a beszédre, külön mozdulattal minden szóra. Én meg csak álltam bámulva. Azt a szót, hogy elvtárs, soha máshol nem használta nagyapám, csak az októberi mesékben. Szalóczi József nevét is onnan ismertem az egyik mese egyedül csak róla szólott. Hát ez a Szalóczi csakugyan valóságos ember volt? Márpedig ha ide van eltemetve, akkor úgy lehet — Énekeljük el az internal onálét — mondotta nagyapám. Mónus bátyám megreszelte a torkát és rákezdett valami furcsa énekre. Végigrezegtették az éneket Mónus bátyám még bele is köhögött vagy kétszer, addig nagyapám várt egy kicsit. Elnéztem őket Nagyapámból úgy jöttek elő a hangok, mint valami rossz hordó belsejéből. fogatlan szája fölött nevetségesen mozgott fehér sepróbajúsza. Barnára aszott, ráncos nyakát átvörösítette az erőlködés, ádámcsutkája fölött a leffegő, vékony bőr úgy reszketett, mint máskor evésnél. Mónus báiyám csakúgy mondta az éneket, ahogy a templomban szokta, sokszor hallottam ött énekelni, csak a hangja volt most valamivel karcosabb. Ahogy végeztek, nagyapám feltette a kalapját, Imre bátyám követte a példáját, majd leültek a gerádján. Mert épp ott, a temetőkert gerádján voltunk, kívül már a földek sorjáztad szomorúan. — Ülj ide te is, erre a gallyra — intett maga mellé nagyapám. Leültem a sombokor sűrű, földön fekvő gallyaira és vártam. Egy idő múlva rámvetette „ szemét: — Emlékszel még az októberi mesékre, fiam? — Emlékszem; — Most már megtudhatod, hogy nem mesék azok egy se! Igaz annak minden betűje. Megijedtem ettől a beszédtől. Méghogy igaz lenne a mese? Hiszen ha igaz valami, az már nem is lehet olyan szép, mint a mese. S hirtelen felidéztem magamban mindent Azt, amikor a nagy hegyeken túl ebben a mesevilágban járván, nagyapám saját kezével döfte át szuronyával Semsey grófot akitől mindenki félt a faluban. Micsoda mese volt az! És már hogy lehetne igaz, mikor Semsey gróf még a minap is ott vágtatott hintájával a falu alatt a kastély felé?! Csak a mesében történt meg az is, hogy Szalóczi József meg Mónus bátyám a kastélvbeli kisasszonyokat belelógatták a kútba, s csak akkor húzták fel őket amity ámék feltörték a kastélybeli nagy ládákat és a puccos ruhákat mind kiosztották a kasté’ybeli szolgálóknak. Hát megtörténhetett «z máshol, mint a mesében? — Megtörtént... ? A matrózok is. ieazából voltak, akik ágyúval lőtték szét a világ legkövérebb intézőjét? — Ügy, úgy. fiam! - . — Meg, hogy a sok méltő- ságost lesuvasztották? — Le bizony! Az volt csak az igaz! — De hiszen él a miénk is. — A miénk él, persze! De az ott! Az már nem szív több levegőt. S hogy csak bámuljam tovább is rajta, komolvra fogva a hangot új mesét mondott nekem nagyapám. Elmondta az igazi októberi mesét. A nagyháború végén fogságba került orosz földre, ahol épp akkor készülődtek az urak ellen. Mentek ám ők is, elfoglalták " palotákat és mindenüvé kitűzték a piros zászlót. Ez jelentette a szabadságot. Ok hárman Szaló- czivai és Mónussal ott voltak a forradalom elején, aztán hazajöttek, hogy itt is megtegyék a szegényeik dolgát Dehát itthon másként lett. Itt hamar erőre kaptak az urak. — Nem sikerült eltakarítani őket — ingatta a fejét Mónus bátyám. Ezen eltűnődtek egy kicsit míg nagyapám elő nem vette az üveget a kabátja alól. — Igyunk a fóradalomra! s— s előbb Imre bátyám, aztán nagyapám kortyolt az üvegből. A temetőből hazatérve még üres volt a ház. aipá- mék jókor befogtak és kimentek a hetivásárba. Nagyapám poharakat rakott" az asztalra, aztán néhány korsóba bort engedett a lopó- bóL Csendesen iszogattak egy darabig, aztán, hogy kipirosodott az arcuk, dalolni kezdtek. Csupa régi nótákat énekelhettek, nem ismertem közülük egyet sem. Leültem a krumplisdézsa szélére s ezután nekem is mindig innom kellett, ha ők poharat emeltek. Délután már alig bírtunk a jókedvünkkel. Nagyapám kibotladozott a kapuba, s hallottuk, hogy invitálja a járókelőket, szomszédokat N emsokára jöttek is néhányan, sokáig vizsgálták a bor színét, aztán egyből lehajtották. Még később is szállingóztak, de akkorra már meg kellett gyújtani a petrólámpát. Az egyik szomszéd kezelte a lopót, nagyapám intésére mindenkinek a poharába csurrantott a borból, ö maga középen ült és mondta vég nélkül az októberi meséket. Nem is mondta, valósággal prédikálta. Arca piros volt, hajaesap- zottan hullott a homlokára, mélyen ülő szemében szokatlan tűz égett. A nagy, felnőtt emberek. előredőlve, csodálkozón nyitva felejtett szájjal hallgattak. Nagyapám szava körülfogta őket elold- hatatlanul. Nem is emlékszem a többire, mert nagyon elálmo- sodtam a bortól, forogni kezdett velem a világ és elaludtam. Csak a másnapra emlékszem, hogy apám kiabált, anyám meg sírt. Azt vettem ki . szavukból, hogy nagyapámat még az este elvitték a csendőrök .. „ Sok év kellett ahhoz, hogy mindent megtudjak nagyapámról, és megértsem októberi mesédnek minden részletét. Felnőtt fejjel is a szívemben ég csodaszép meséinek egész légiója, s ma már értem, hogy micsoda ember is volt az én nagyapám. Már legényso’-ban voltam, am'kor nawanám megint elő vehette a láda al iából a vörös zászlódarabot. De akkor már hajlott volt. mint a botja feje. és csak fektében láthatta, ami B feje fölött van az embernek. Hogyan készült az első októberi ün- nenre! — De még október vé^n. mielótf eliötf volna az ünrten. szólították fenéről Konercó'áha hel'-te+Hik 3 vörös zászlót, arooiytk egyre fénvacahbá vál'k emlékezetemben. és mintha tele lenne írva anró evüngybetűkkel — az ő csodálatos októberi meséivel. kor átázott a csipkés bugyo- gójuk. Na aztán Mónus báAndrej Voxnyessensxkif t ULJANOV ÉS LENIN t Idejöttem, Susenszkojéba. Járom mélycsöndú erdeit, A lángelme — tűnődöm néha — vándorol, embertől emberig. Évek futnak, nevek tűnnek vele. , A lángész mindig más-más testé. A zseni: a nép szelleme. Ha így van ez — Lenin volt Ruboljov is, a festő. Cellák szentképein így tűz a fény egy-egy arkangyal-arcra. És Lermontov is volt Lenin, Pugacsov is, egy pillanatra. Keskeny nyomtávú földünk bámulta szívdobogva, — a here had halálra vált —s Lenin költözött Uljanovba, csak úgy reccsent a szűk kabát! A dekrétumot — Lenin mondta tottba. Uljanovval tárgyalt a nyomda. Nagyitólencse-homlokát pontosan a tárgyra szögezve, amit a terem gondolt, fűrészként összegezte, és az, mint jólirányzott aforizma, csapódott a teremre vissza. Merülve sokszor álomüzö gondba, arcát nyugtatva öklein, Uljanov elcsigázva mondta: t^Nehéz, Lenin! Segíts. Lenin* FustéTlyal nem Lenin járt vadászgatiü erdő-mezőben. Lenin aközben Legendás hősként városokért harcolt És arca muzsik-arc volt Testét amaz fűtetlen termekbe vitte; Emez — parasztbundákba és szemekbe, a komor tömegbe magát bevette, mint partizán a rengetegbe. És abban a hidegben hazát épített, fényben égve, két élettel lobogva. Ne sóhajtsatok: ,.Hogyha élne* Ha nem élne — akkor mi volna! Vergődne ez a föld fagyok ónszürke bilincsébe verve. És elgyötört múzsám a lágerek fölött ugyan mit énekelne? Hogy szenvedett a gyász óráiban, mikor minden tribün fekete leplet öltött, s rajta — az ő szívén! —. zsarnokian a nyersvas-nehéz csizma feldübörgött! A lampasz belefolyt a csizmaszárba. Mintha vérpatak csordogálna. És most hogy ünnepeli milyen bilincse-oldottan, ragyogva! Miközben felmutat, * adakozó-ünnepien az álmélkodó marslakókra. M. Isxahovsxkif í Szü lő fal umban A pásztorkürtből búg a bánat S megint a rét fölött lebeg. Mint lomha lúd-sor, imbolyogva Vonulnak fönt a fellegek. Henyén bolyongok erre-arra E régen ismert tájakon. Milyen csodát fürkésszek itt lenn? Mit várok? — Én sem tudhatom. E falvaknál, e kis folyónál Hol szűk ösvényeken megyek, Nem látok régi ismerőst már, Rokont, barátot nem lelek. Sokan hagyták el már a házuk — Hol járnak? Mit találtak ott? Volt épp elég. ki itt közelben Két ölnyj mély lakást kapott. Milyen csodát kereshetek még. Szülőfalum, te hű vidék? De innen mentem el fiadként. S tavasz-korom itt múlt ki ’•ég. Kimúlt — hisz’ úgyse volt aranykor, Kimúlt — fakón, zenétlenül. S habár ilyen volt ámde mégis Nekem ma frissen felderül. S örökre drága már e tájék Erdőivel, mezőivel. És minden völgv. halom, folyócsika A tűnt tavaszt idézi fel. Habár minden nvom elmosódott És sok kis emlék elveszett — E keskeny út messzebbre szólít: Fenséges cél felé vezet Fraayé Zoltán fordítás
