Szolnok Megyei Néplap, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-07 / 259. szám

1967. november 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 „Megy tanulni magyar.. Tizenegy óra ötven pere. Ki csöngettek. Tíz perc szusz- szántás. A négy emelet fo­lyosóin öfcszáz-hatszáz ifjú, s lány, — és száz féle nyelv. A hangdzsungelből csak .né­ha szabadul ki egy-egy fran­cia, angol vagy spanyol szó. Mi volt ebhez képest Bábeli A Nemzetközi Előkészítő Intézet igazgatóhelyettese csöngetés után meginvitál a 211-es terembe. Magyar óra lesz. Fiatal, szőke asszony a tanárnő. A tanítványok ti­zennégyen vannak. Még csak az ötödik hétnél rtartanak. Természetesen, a tanárnő ismétléssel kezdi. — Ki ön? A Costarica! fiú Jelentkezik: — Marco Antonio Campo Cordero. Nagy derültség. A többiek sem éppen rövid nevűefc, de Marcovaj egyikük sem kel­het versenyre. — Hány éves? Ez már Mohamed Alinak^ « jemeninek szól. — Hús es ed. Aztán a Jordániái SGápov -fcázik: — Nem biztosa, — Hús es keto — ijed meg Ali. De már itt az új kérdés: ' — Ki jött Kenyából? Henry Dominic, Mexikó atléta-hőseinek honfitársa je lentkezsb buzgón. — Én Kenyába születik. Artin, a járdán kap lehe­tőséget: beszéljen arról, hol járt tegnap. — Én a Nemzeti Muzeum- hez volt — mondja. Az egész csoport tanulmá­nyi kirándulást tett előző dél­után. Kérdéseket adnak föl egymásnak. Hol a Nemzeti Múzeum? Közel az egyetem­hez? Milyen villamos megy a múzeumba? Most úgy lát­szik, Szudán viszi el a pál­mát: Abdallah remekel. De jön Dabi. az etióp és tarol. Hibátlan magyar mondatot formál: ,.Sámson, vélemé­nyed szerint milyen érdekes anyag van a múzeumban?” Ot hete hallott először ma­gyar szót. A többiek értik, hogy valami nagy dolog tör­Nyelvreform Pakisztánban A pakisztáni kormány ha­tározata értelmében az an­gol nyelv helyett ae urdu és a bengáli nyelv lesz az ország két állami nyelve (urdu nyelven az ország nyu­gati részének lakossága, ben­gáli nyelven pedig Kelet-Pa- kisztán lakossága beszél.) A nyelvreform végrehajtá­sának ideje — hat év. Az elemi iskolákban öt évről 8 évre emelték fel a kötelező ingyenes oktatást; jelenleg 20 millió iskoláskorú gyer­mek nem egészen 50 százalé­ka látogatja az iskolákat. térit most: megtapsolják. A tanárnő is velük tart. Igen ám, de most meg Ja- maldeem tör elő, mert sport­ról vaui szó. Ö a hazájában, Ceylonban úszott. Artin, a futballmeccset emlegeti. Az iraki clasudózott. Hamid tor­názott Magyarországon mé­gis egyféle sportot űznek leg­szívesebben: a tornaórákon megszállottan fociznak. Va­sárnap délután a tévé kép­ernyőjén a sportközvetítése­ket nézik, Előveszik a szótárakat: a helyhatározó ragokat tanul­ják. Egyelőre még nagy a kavarodás. De csak magyar szó hangzik el. Mindnyájan beszélnek angolul vagy fran­ciául, de a tanárnő elve: nem használ közvetítő nyel­vet — Tavasszal jöjjön el újra — mondja az óra végén. — Csodát fog látni. Akkor már fizákát, mate« matikát is tanulnak a fiúk. Szaktárgyakból is készülniök kell, hiszen mérnökök lesz­nek. Ki villamos, ki gépész- mérnök, ki meg építész. — Mind a tizennégyen a Mű­szála Egyetemre tartanak. Az egyik második emeleti tanári szobában a Nemzet­közi Előkészítő Intézet igaz­gatóhelyettesével beszélgetek; — Nálunk — mondja — harminchat hétig tart egy tanév. Ez három ciklusra oszlik. Az első: magyar tár­salgás. A második: szaktár­gyak bevonása. Az orvos je­lölteknek biológia, kémia; a bölcsészeknek történelem; i mérnököknek, közgazdászok­A szolnoki Újvárosi általá­nos iskola számára bizonyá­ra jelentős dátum marad 1969. november 5. Délután 3 órakor átadták a cukorgyár segítségével újonnan felsze­relt fizikai—kémiai előadó­termet. A 36 műanyaglapos asz­talka fiókjaiban már kém­csövek, mérőműszerek várták a diákokat, amikor a vendé­gek az avatásra megérkeztek. A padokba bevezetett gáz, villany és vízvezeték min­den tanuló számára lehetővé teszi majd, hogy egyénileg kísérletezzen. Fábián András, az iskola igazgatója a házigazda jogos örömével köszöntötte a meg­jelent vendégeket: Szigeti Lászlót, a Szolnok városi ta­nács vb elnökhelyettesét, a nak fizika, matematika, Így tovább. A harmadik ciklus: a nyelvtan csiszolása, minél több új szó elsajátítása. Mi ugyanis az intézetben tanuló, negyven országból érkezett hatszáz diákot egyetemi ta­nulmányokra készítjük fel. Jövő ősszel már előadásokat hallgatnak, s télen vizsgáz­nak. Magyarul. A napirendről érdeklődöm. — Reggel 8-kar kezdődik a tenítás. Hat-hét negyven­öt perces órát tartunk a cso­portoknak, amelyeket asze­rint állítunk össze, hogy mi­lyen szakra tartanak. Dél­után székei ómegbeszélések, laborgyakorlatok következ­nek. Estére marad az új szavak átismétlése. Megter­helő, sokszor elképesztő munkát végeznek ezek a diákok. Szinte megható az igyekezetük, a birkózásuk, hogy minél jobban megta­nulják nyelvünket. — Kik tanulják a leggyor­sabban a magyart? — Az afrikaiak. Oklet a vietnamiak követik. Utolsó csöngetés. Mára vége a tanításnak. Megyünk le a földszintre. Mögöttünk gyapjas hajú, fekete fiú igyekszik. Az igazgatóhelyet­tes megszólítja: — Hová megy, Berham? — Megy korrepetitál. Kézzei-lábba1 igyekszik he­lyesbíteni, s csak atfckor nyug­szik meg, amikor látja, hogy értjük, miről van szó. Azért még hozzáteszi: — Megy tanulni magyar. szolnoki cukorgyár és ., töb­bi iskola képviseletében meg­jelent elvtársakat, szakfel­ügyelőket. Az új létesítményt Szigeti László vb elnökhelyettes ad­ta át. Meleg szavakkal emlé­kezett meg a VII. kerület iparosodásának történetéről. A vb határozott törekvése — amit az iskola jól érzékelt, — hogy minél többet segítsenek a tanulásban az otthon „kész” lehetőségekkel nem rendel­kező kétkezi munkások gyer­mekeinek. A belső takaré­kosság és a széles társadalmi összefogás segítségével szü­letett ez az új létesítmény. „Ennek az iskolának koráb­ban is erőssége volt hogy kitűnő kapcsolatot tud kiépí­teni a közvetlen környezeté­vel” — mondotta. Kosa Csaba A korszerűbb oktatásért Űj iskolai előadótermet avattak Szolnokon A népszámlálás krónikája Az adatok kincset érnek — Kiválasztott körzetek Néhány hét múlva, — 1970. január 1. és 10. között — népszámlálási biztosok ke­resik fel Magyarország vala­mennyi lakosát, hogy össze­írják személyi és lakásada­tait A népesség egy negye­dére kiterjedően, — minden negyedik számláló körzetben — tüzetesebben érdeklődnek majd a számláló biztosok, — többségükben pedagógusok — a családtagok, vagy akár egyedülállók élet- és munka- körülményeiről, szakképzett­ségéről, foglalkozásáról, la­káshelyzetéről. A mélyebb­re hatoló adatgyűjtéshez a statisztikai matematika se­gítségével választják ki azo­kat a körzeteket, amelyek területileg, a település jelle­gét illetően és társadalmi ré- tegeződés tekintetéK°n a né­pesség egészére vonatkozó jellemző képet alkotnak; vagyis az itt szerzett adatok­ból levonható következtetése­ket általánosítani lehet. A tízévenként lebonyolított népszámlálások során össze­gyűjtött adatkincs nélkül ma már elképzelhetetlen az ál­lam gazdasági, társadalmi életének és a közigazgatásá­nak irányítása, a fejlődés tu­dományos vizsgálata Egy füst alatt Az újkori magyar nép- számlálások sorozata 1869- ben tehát éppen száz esz­tendeje kezdődött. Ezt meg­előzően is voltak összeírások, de ezek céljaikban is alap­vetően különböztek az újko­riaktól; nem a népesség meg­számlálása érdekében. ha­nem adózási vagy katonai célra készültek és nem is ter­jedtek ki mindenkire. Károly Róbert idejében pél­dául a jobbágyporták kapu­ja volt az adókivetés alapja. Egy jobbágyporta elvileg egy jobbágy családnak felelt meg. Az adókötelesek úgy bújtak ki az adózás alól, hogy az egy közös telken megtelepült családok csak egy kaput épí­tettek, s az összeírás nyomán kivetett adót megosztották maguk között Miután a ki­rályi kincstár jövedelme így megapadt, a kémények ösz­szeírására került sor; a hadi kiadások fedezésére az adót füstönként szedték. Az egy füst alatt élők lettek az adó­alanyok. 1569-ben a zsellérek, a szénégetők és a bányászok is összeírásba kerültek, hogy adót hajthassanak be rajtuk. Az adóztatás alapjául szol­gáló összeírások elsősorban a jobbágyság vagyoni helyzetét firtatták. A XVIII. század­ban kezdődött meg egyház­kormányzati célokból a né­pesség átfogóbb vizsgálata. Az egyház ismerni akarta a hatalma, „gondozása” alatt élő népesség számát. E szá­zad utolsó évtizedeiben ké­szült egyházi összeírások már nemcsak vallási adatokat tartalmaznak, hanem a lajst­romba vettek nemét, családi állapotát, foglalkozását is feljegyezték. Á nemesek is megszámláltalak II. József, mint felvilágo­sult uralkodó nem nélkülöz­hetett átfogó statisztikai ada­tokat. Az általa elrendelt 1784-es általános népszámlá­lás gyakorlati célja az újonc­állítás és az adókivetés jobb megszervezése volt, eredményességét tekintve rendkívüli jelentőségűvé nőtt. Eddig az összeírásig ugyan­is az ország lakóinak száma nem volt ismeretes. A II. Jó- zsef-féle népszámlálás azon­ban a nemesekre. minden rendű, rangú lakosra kiter­jedt, még a foglalkozási meg­oszlást is feltárta. Az első ilyen modem jellegű nép- számlálás fényénél elindul­hatott az államigazgatás fej­lődése. a földrajz és törté­„Kimondottan olcsó áru../'(?!) A címben idézett nyelvi formával azt akarták közöl­ni, hogy a kérdéses áru na­gyon olcsó. A német ausge­sprochen tükörszava, a ki­mondottan szóalak sokszor és feleslegesen vállal nyelvi sze­repet szóban és írásban egy­aránt. A társalgási nyelvben, a hivatalos közleményekben, de különösen a hirdetések nyel­vében a leggyakrabban ezek­kel a formákkal találkozunk: kimondottan igényes utas, kimondottan tehetséges ta­nuló, kimondottan szép nő stb., stb. A házassági hirde­tésekben még ezt a furcsa nyelvi képletet is olvashat­tuk: „Kimondottan szépnek mondott (?) elvált asszony élettársat keres...” A rostára tett szóalak rövidült formá­jával is találkozunk a kimon­dott szépség jelzős szerkezet­ben. A felsorakoztatott példák­ban jelentkező german iz­must, németességet elsősor­ban azért kell kerülnünk, mert sok jó magyar szó, ki­fejezés halványul ki miatta nyelvhasználatunkból. A nyelvszegényesítést és szürkítést kerüljük el tehát, ha bátran élünk a hibázta­tott szóalak helyett és he­lyén a következő nyomosító, erősítő értelmű szavakkal, nyelvi formákkal: nagyon, határozottan, valóban, igazán, kétségtelenül kétségkívül, okvetlenül, biztosan, tagad­hatatlanul. nyilvánvalóan stb.. stb. Természetesen a kiejt, ki­fejez, feltár, közöl, megálla­pít jelentéstartalmakat is ki­fejező kimond igének és alakváltozatainak használa­tára vonatkozólag nem ér­vényes az előbb vázolt ni- báztatág. A bátran kimond, kimondja az igazságot, ren­deletben is kimondták nyel­vi képletek jó magyar nyelvi formák, éljünk vele bátran és fenntartás nélkül. Újabban a kifejezetten nyomósító határozó is igen gyakran vállal nyelvi szere­pet, pedig a kifejezetten azt állította nyelvi képletben sem okvetlenül fontos a je­lentkezése, a határozottan nyomósító határozó jól he­lyettesíti. Nem örülünk an­nak sem, hogy a német di­rekt, illetőleg magyar meg­felelője az egyenesen hang­sor is gyakran kap nyelvi szerepet. A direkt vagy egye­nesen lehetetlenség nyelvi képletbe inkább beleillenek a következő kifejezések: tel­jesen, igazán, éppenséggel, valósággal, valóban stb. A tisztára megőrült nyelvi for­mát is elóg gyakran halljuk. A teljesen határozó egyértel­műbb közlést eredményezne. Különben egyesek akkor is nyomósítással ólnak, amikor nem lenne rá szükség, ezért szaporodnak el ezek a nyo­mósító __ nyelvi formák is: egyszerűen nem igaz. lénye­gesen jobb, feltétlenül meg­bízható stb.. stb. Dr. Bakos József a nyelvtudományok kandidátusa nettudomány elevenebb mű­velése. Az összeírás gyenge­sége volt, hogy csupán a férfinépesség adatait kérdez­te részletesen, a nőkét nem. A nemesség jogai csorbítását látta az összeírásban és nem­különben abban, hogy kato­nai közegeket kellett fogad­nia otthonában. így II. Jó­zsef halála után, az 1790-es az országgyűlés által megsza­vazott népszámlálásra nem is került sor. 1802-ben ismét felmerült a népszámlálás szükségessége magyar ezre- dek állításához, de ezt mér csak azzal hagyta jóvá az országgyűlés, hogy a neme­sekre ne terjedjen ki. A II. József-féle és az I869-es első hivatalos nép- számlálás közötti időben az egész lakosságra kiterjedő összeírást nem végeztek. Egyenjogúság az összeírásnál Az első hivatalos össze­írást 1869-ben osztrák min­tára szervezték, lajstromosan végezték az adatfelvételt; fo­lyamatosan írták fel az adat- szolgáltatók nevét, nemét, születési évét, vallását csa- i ládi állapotát, keresetét, | foglalkozási viszonyát szü- * lőhelyét, de például a nemzetiségi hovatartozás kimaradt az összeírás­ból. Miután ezeket az adato­kat decentralizáltan összesí­tették és a feldolgozás is meglehetősen kezdetleges volt — nem adott teljesen tiszta képet a népességet érintő minden lényeges kér­désről. Az 1900-as népszámlálás az első, amelynél létrejött a két nem összeírási egyenjo­gúsága. Ezen túl nem külön férfi és női számlálólapon, hanem csupán egy külön kérdés keretében tudakolták az összeírtak nemét. Az 1910-es összeírás ösz- szefüggött a helységnevek törvényi szabályozásával. Ko­rábban ugyanis 826 olyan helynév volt az országban, amelyet több község is vi­selt, az is gyakori volt, hogy más néven ismerték hivata- ; losan a helységet, mint ahogy a község lakói nevez- . ték. Ez a bizonytalanság . nem kevés zavart okozott a közigazgatásban. Az eddig lezajlott tíz nép- számlálás közül az 1920-asra az iskolai végzettség körülte­kintőbb adatfelvétele jellem­ző; a szakképzettséget is be­hatóbban tudakolták. 1930- ban az önálló iparosokra és kereskedőkre vonatkozóan történt külön adatgyűjtés. Az 1941-es népszámlálás­nak a származási és vallási adatok korábbinál is tüzete­sebb firtatása ’'olt a sajátos­sága. A kérdőlapra be kel­lett vezetni, hogy az illető az 1939. IV. te. értelmében zsidónak tekinthető-e. s hány nagyszülője volt az? Népszámlálás a tervezéshez A következő népszámlálás­nak a kialakult gyakorlatnak megfelelően 1950. december 31-én kellett volna lezajla- nia. (A nemzetközi ajánlások is a 0-val végződő évek vé­gén rendezett népszámlálá­sokat kérik, de a ez a helyi adottságok miatt olykor egy- egy évet eltolódik.) Az első népgazdasági terv az össze­írás előbbrehozását tette kí­vánatossá. A húsz évvel ez­előtti népszámlálás a hábo­rúval kapcsolatos népesség­mozgást és a földreform nyo­mán bekövetkezett változáso­kat vette alaposabban szem­ügyre. Az 1960-as népszám­lálás bővítette a foglalkozá­si kérdések körőt és elcáfr- ben dolgozta fel a család és háztartási statisztikát. Az ■Hifin néns-á’^lá'ás újítá­sai közé tartozott a lakosság 1 százalékára vonatkozó úgy­nevezett reprezentatív felmé­rés, továbbá az. hogy a fel­dolgozást géoekkel bonyolí­tották le. Nyerges Ágnes (VWß®m-—^ vL^wyelvmőyeles) I

Next

/
Oldalképek
Tartalom