Szolnok Megyei Néplap, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-30 / 278. szám
Ilyen ez a krónika... Védőbeszédem IGÉNYES KÉPTOLVAJ Hány Bowers dúsgazdag amerikai iparmágnás lakásába behatolt egy betörő és értékes műgyűjteményéből mindent összecsomagolt, kivéve egy képet. A kép aláírása szerint festője a jónevű angol Gainsborough, akinek szóbanforgó képét hatalmas összegre értékelték. A betörő egy kis hátraha- •gyott cédulán ezt irta: „Ez a kép egy közönséges mázol- mány!” Aláírás: „Egy műértő!” Tekintélyes szakemberek ezután megvizsgálták a képet és egyetértettek az igényes betörővel. TÜZES SZERELEM Az egyik kis olasz városkában élesen berregett a telefon a tűzoltók állomásán. Sürgősen hívták őket egy bizonyos címre. Meglepetésükre azonban a megadott címen egyáltalán nem volt tűz. Ellenben egy feketehajú, rendkívül csinos ifjú leányzó közölte a kivonult alakulattal, hogy neki ég a szíve. Azután elmagyarázta, hogy akiért ég a szíve, tűzoltó és már nyolc hete nem látta, így kívánta volna fülöncsíp- ni a hanyag udvarlót... Nem volt szerencséje, a tűzoltó szabadnapos volt... Óriástorta Soltau nyugatnémet városban egy cukrász meghívja a lakosságot, hogy vegyen reszt „az Európában eddig készített legnagyobb torta elfogyasztásában. A 180 centiméter magas és 2 méter átmérőjű tortaóriást 2500 szeletre vágták fel. A maxitortához a cukrász 100 kiló lisztet, 1500 tojást, 100 kiló cukrot, 20 kiló cseresznyét, 5 liter szörpöt és más kellékeket használt fel. A torta az utolsó szeletig elfogyott. RANDEVÜ Egy párizsi kereskedősegéd három nagy kört tett meg ikocsijával, de sehol sem talált szabad helyet. Ezért ti- 'los helyen parkolt, de elő- -vigyázatos volt és egy cédulát tett az ablaktörlő alá: „Bocsásson meg, de randevúra jöttem a menyasszo- -nyomhoz!” A közlekedési rendőr rö- .videsen a helyszínen termett és ő is egy cédulát hagyott -az ablaktörlő alatt. A cédula fizetési meghagyás volt, de melléje írta egyéni észrevételét is: „Estére én Is meglátogatom a menyasszonyomat, de gyalog megyek!” NEM HITTÉK Két dán turista Róma egyik eredeti nevű kávéházának, a „Két tolvajhoz” címzettnek a teraszán telepedett le. A sarkon rövidesen két lobogóhajú Ifjú jelent meg motorbiciklivel. Más nem történt, csak annyi, hogy amikor a terasz mellé értek, a vezető lelassított, utasa pedig gyakorlott mozdulattal elemelte a két turista fényképezőgépét az asztalról, majd sietve elrobogtak. A gyanútlan turisták kezdetben mosolyogtak, mert azt hitték, tréfáról van szó. Később azonban be kellett látniok, hogy a cégtábla teljes komolysággal „sikerült”, kincs az Agyban Az Uljanovszkban lakó Muratovék kislányuknak, Gálocskának új ágyat vásároltak. A régi fekvőhelyre a vasat és fémet szorgalmasan gyűjtő úttörők tették rá kezüket. Mielőtt azonban a telephelyre szállították volna, elkezdték a vaságyon levő díszes fémgömböket lecsavarni. Majd kővé meredtek, amikor a gömbökből, mint valami bőségszaruból, ömleni kezdtek a cári aranypénzek, gyöngysorok, ékkövek, gyűrűk, fülbevalók. A Muratov családnak, amely tíz évvel ezelőtt vette kéz alatt az ódivatú vaságyat, sejtelme sincs, hogyan és mikor kerülhetett a több milliós — érték Gálocska kiszuperáít fekhelyébe. ÍR. T.) — A Holdon voltam — újságoltam megtértem után örömteli és büszke arccal a feleségemnek, aki meleg tekintettel forró csókkal és ezzel a szöveggel fogadott: — Megcsaltál-e gazember? — és iménti meleg tekintetét kutatóan fúrta az enyémbe... — Hogg tudsz ilyen csacsiságot kérdezni? Téged? Ugyan. S különben is, hol van a Holdon nő? — Szóval nincs nő? — A Holdon én voltam az első ember. Érted? S miután férfi vagyok, felelősségem teljes tudatában kijelenthetem neked. Szívem, hogy a Holdon nincs nő. — Értem — nézett rám összevont szemöldökkel. Olyan szigorú lett az arca, mint egy szemüvegét otthon felejtett sebésznek az epe- műtét előtt... — Tehát nem csaltál meg a Holdon, mert ott nincs nő. Ha lett volna, megcsaltál volna. A te hűséged nem lényegedből, az irántam érzett... — Állj meg! — riadtam men kétségbeesve... — Mit aikarsz kiforgatni? Megjövök a Holdról, én, az első ember, és akkor te... — ...igen, és akkor én jogosan háboroghatok. mint anya, asszony, feleség... mert igenis, a te hűséged ezek szerint nem a lényegedből, az irántam érzett szeretetből fakad, hanem egy objektív helyzetből. Ha mondjuk a Marson lettél volna, akkor megcsaltál volna, — Könyörgöm, ne őrjíts! — nyögtem fel átkozva a pillanatot, amikor visszatértem erre a földre, ahol ez a rettenetes nő él... — A Marson nincs élet. tehát ott sincs nő... — Akkor a Jupiteren — makacskodott nejem. — A Jupiteren sincs... —1 A Venuson sincs, és ha megőrülsz a dühtől, a Plútón, a Merkúron, a Szatumoszon és az Uránuszon sincs élet és nincs nő — üvöltöttem vörösen a méregtől. — Tehát te képes voltál a naprendszert elhagyni, csak hony meo-s-li... Mert "eT*ed nem az asztronautika fontos. Most leleplezted maiad — fakad könnyekre, miközben e női logikától fejbe kólintva leroskodtam a karosszékbe. — Érts már meg, az isten szerelmére! A Holdon voltam. A talpamon még most is ott van a Hold pora... — Mi van a talpadon? — kapta fel a fejét a feleségem. — A Hold pora! — ordítottam. — Légy szíves, ne ordíts. Inkább töröld le a lábad attól a portól, most volt nagytakarítás.., Borzalmasak vagytok ti. férfiak. Az ember beleőezül a takarításba, 3 ti még a Holdról is képesek vagytok behozni a port a lakásba... ...És tisztelt bíróság, ezért fojtottam meg egyébként hőn szeretett feleségem. Kérem e körülmények tudomásulvétele után engem a vád alól jogos önvédelem címén felmenteni... Gyurkő Géza Tréfák egy témáról Egy férj a vártnál hamarabb érkezik haza és feleségét szomszédjukkal lepi meg az ágyban. — Nem szégyelled magad? — kiált rá. — Megcsalsz s még hozzá a saját házamban? — Mit tehettem volna? — kérdd nyugodtan a felesége, — hiszen tudod milyen otthonülő vagyok! ☆ Egy bárban egy ifjú ember egy fiatal hölgy asztalához lép és udvariasan kérdi, felajánlhatja-e társaságát, „Mi jut eszébe!” kiált az ifjú dáma felháborodva. — „Egyáltalán nem ismerjük egymást és On ajánlani merészeli, hogy aludjak önnel! Szégyellj© magát.’! Biztató kezdet Mii mondjak drágám? — Azért ne bízza el magát, a gyalogost nehezebb elütni, mert mozog. ~ Ebből Is készültem, hogy a gyalogosokkal Is megértsem magam. BÖMBÖL Botra támaszkodva láró szemüveges férfi állt meg a ház előtt és rövidlátó kíváncsiságé-'' nézegette az egyik földszinti ablakot, :h ’’v-, bénám! a lakásba. Ekkor oualepett hozzá egy teljesen kopasz férfi, aki eddig a kapualjból figyelte és megkérdezte. hogy kit keres. A szemüveges zavartan hebegett hogy senkit sem keres, csak erre lakott 21 éve. itt szemben, fent. mutatott s magas bérpalotára, a hetedik emeleten és azóta se járt erre. — Kérem, kérem! —. mondta e’éggé barátságtalanul a kopasz ember — de miérti nézett ebbe aj lakásba? — Egy kis emlékem van Innen akkoriból — dadogta az idegen — és hát nem jártam erre azóta sem. — Miféle emléke?! — lépett egészen közel a kopasz férfi —, ez az én lakásom! Akkor is az volt! Követelem, mondja meg! \ f Ó ^ ? o«VI> bér néhány pillanatig gondolkozott. — Szeretném — szólt —. ha nem haragudna rám és utólag elfogadná a bocsánat-kérésemet. A kopasz megragadta a karját: „Beszéljen már!’' — Nem tudom, emlékszik-e 21 évvel ezelőtt. 1948-ban volt egy vasárnap kora délután, én onnan lentről egy Daradir-somot dobtam ennek * lakásnak az ablakába, mert elviselhetetlenül hangos zene szűrődött ki és nem tudtam aludni. A kopasz ember szeme felragyogott. — Persze, hogy emlékszem. Néhány hete költöztünk Ide. Fiatal házas voltam. ö volt a második feleségem — nevetett —. micsoda szép idők! — Nagyon sajnálom, hogy ilyen neveletlen voltam... A RÁDIÖ — Ugyan már — vágott szavába kacagva. — Remek móka volt. Az a paradicsom úgy szétpattant az ablaktesten. hogy mindenkinek iu- tott belőle. Emlékszem kirohantunk az utcára. — Kicsit vitatkoztunk. — Mi az hogy. — kacagott a kopasz — pertuba lettünk. Én kiabáltam hogy te csibész, tróger gyere le! — ...én pedig leszóltam, hogy piszok hangoskodó, gyere fel. ha akarsz valamit! A kopasz nagyot csapott a szemüveges vállára. — Isteni dolog volt. Mllven szép Idők voltak. És mondd. Miért nem jöttél azóta se felénk? — szorongatta a szemüveges kezét. — Még azon az őszön kiköltöztem a városból. — Nagyon sajnálom — mondta a kopasz — Én egvébként — súgta bizalmasan — azóta még három asszonyt elfoevasztnt+am. A mostani — mutatott be az ablakon —. a hatodik feleségem. És te? — Még mindig nőtlen vagyok. — ö te szerencsés’ — ölelte át a kopasz. — Kü’önben mi van veled? Én már két éve nvugdfiban vagvok. — Én most megwk — válaszolta a szemüveges. — Éppen az ezzel kapcsolatos dolgokat Intézem, azért jöttem be a városba. — Na. egv kis időd azért akad. A találkozás őrömére koccintunk egvet Gvere be paitás. a család ö-ülni fog neked. Szeretettel átkarolta a szemfivegest és ba-átian be- Invitá’ta a lakásába. ahol epekor olvan hangosan bömbölt a rádió. A rádióban époen halkan delet harangoztak. A szemüveges fülelt, majd így szólt a kopaszhoz: — Erősítsd már a hangot, hadd halljam •> Ordas Nándor
