Szolnok Megyei Néplap, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-23 / 272. szám

1969. november 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 BOKROS LÁSZLÓ RAJZA Megjelent a Nemzetközi Szemle novemberi száma Tudományos kísérlet - nem kaland Beszélgetés Thor UeyerdahUlal és utitársaival Az APN munkatársa beszélgetést folytatott Thor Heyer- dahl-lal és utitársaival, akik ősi afrikai „recept” szerint készült papíruszhajóval kísérelték meg átszelni az Atlanti- óceánt. Céljuk az volt, hogy bebizonyítsák, hogy az ókori afrikaiak ugyanilyen módon eljuthattak Dél-Amerikába. Bár Heyerdahl-ék nem érték el teljesen céljukat, vállalkozásuk érdekes volt, az egész világ figyelemmel kísérte kalandos díjúikat. Ä folyóirat első helyen köz­li Gustáv Husák elvtársnak, a CSKP Köziponti Bizottsága plenáris ülésén tartott be­számolóját; Az idén májusiban a Marx Memorial Library védnöksé­ge alatt Milyen úton halad­jon a nemzeti felszabadító küzdelem? címmel nemzet­közi vita zajlott le. Erről a vitáról számol be a lap Nem­zetközi vita a nemzeti felsza- baditási harcról — címmel és közli Henri Allegnek, az Al­gériai Szocialista Élcsapat Párt vezetőjének felszólalá­sát: A nemzeti felszabadító mozgalom perspektívái-ról. Részletezi, hogy a harmadik világban megszilárdult vagy egy időre feltűnt rendszerek igen különbözők Vannak or­szágok, amelyekben még nem sikerült leküzdeni a feudá­lis reakciót, amelyeket új kötelékek láncolnak az im­perializmus szekeréhez, és vannak olyanok is, amelyek kemény harcot vívnak az im­perializmus ellen a független fejlődésért. Számos államban kedvező külső és belső kö­rülmény alakult ki az úgy­nevezett „nemzeti demokrá­cia” megvalósításához. De az imperialisták sem tettek le azon törekvésükről, — hogy megtartsák uralmukat a har­madik világ fölött. Erre vál­tozatos módszereket dolgoz­tak ki. Beszél a nemzeti fel­szabadító mozgalom erejéről és gyengéiről, s a megoldás­ról, a perspektíváról, legfon­tosabb eszközként említve a marxista—leninista típusú pártot A folyóirat következő számaiban közűi R. Ledde és dr. V. G. Szolodovnyikov fel­szólalását. Egyéb cikkek a Nemzetközi Szemléből: G. Szogomonjan: A szociáldemokrácia. Töme­gek és vezetők (Mirovaja Ekonomika Mezsdunarodnie Otnosenyija) Ludmilla Tya- gunyenko: Jugoszlávia gaz­dasági reformja (Novoje Vremja), Hermann Spies: Mi is történik a Bundeswehr- ben? (Einheit), P. Ovinnyi- kov: Az angol monopóliumok gondjai és vágyai (Mezsdu- narodnaja Zsiziny), M. Sztu- rua: A mogorva sas (Az USA a maga valóságában (Izvesz­tyija). A munkába fogott Hold Az egyik nagy szovejt tu­dományos könyvkiadónál je­lent meg két vízgazdálkodási szakértő könyve: „A munká­ba fogott Hold” címmel. A szerzők abból indulnak ki, hogy bolygónk lakosainak száma 2000-re megkétszere­ződhet, ezért átfogó tervet dolgoztak ki a vízkészletek felhasználására. Elképzelé­seik magukban foglalják a tengerek) és óceánok vizének sótalanítását csakúgy, mint a földalatti víztartalékoknak a jelenleginél intenzívebb ki­használását. A szerzők sze­rint a Föld arculata 2000-re jelentősen megváltozik: új kék foltok — mesterséges tengerek jelennek meg és a földrészeket hatalmas csator­nák hálózzák be. A könyv szerzői sürgetik, hogy tisztítsák meg a vize­ket az ipari szennyeződéstől. Az olvasók megismerhetik a Szovjetunióban készült terve­ket. amelyek a víztartalékok komplex kihasználásával és megőrzésével foglalkoznak. A könyv az egyik fejezet címét kapta, amely a Hold és a tengerek árapály-dagály je­lenségeivel, vagyis a külön­böző víztárolók „viselkedé­sével” foglalkozik.­Iker videotelefon Üj készüléket hoztak létre Franciaországban, amely a látcső, tévé, rádió és a tele­fon érdekes együttműködé­se. Olyan mint egy látcső. Két ember nagy távolságból láthatja egymást és beszél­het egymással, ha megfele­lően összehangolt készülék birtokában van. A messze- látó két szemüvege között miniatűr hangfelvevő van. Ellentétben a rádióval, amelynek adását minden ké­szülék felveheti, ezeket az összehangolt mimkészüléke- ket csak két ember használ­hatja. Láthatják és hallhat­ják egymást anélkül, hogy bárki is kihallgathatná őket. Műanyag kontra jutalen A mlűanyag feltalálása nehéz helyzetbe hozta a ju­tatermesztőket. A szintétikus fonalak teljesen kiszorították a piacról a régi, jó és erős jutalent. Most legalább azt szeretnék elérni az érdekel­tek, hogy jobban elterjesz- szék a jutaszőnyegeket. Meg akarják győzni a kereskedő­ket és a háziasszonyokat is, hogy a jutakötél mégiscsak erősebb mint a műanyag­kötél. KÉRDÉS: Élni fore He­yerdahl úr az Egyesült Arab Köztársaság kormányának javaslatával, s megismétli-e expedícióját egy új papirusz- hajón? Ha igen. miként vá­logatja meg útitársait? HEYERDAHL: Az EAK kormánya valóban kilátásba helyezte segítségét, ha igé­nyelnénk azt. Itt szeretném megjegyezni, hogy az expe­díció legnehezebb részét a hajó felépítése jelentette. Ha kész papíruszhajó állna ren­delkezésünkre, ingadozás nél­kül vállalnánk az új expedí­ciót. KÉRDÉS: Melyik volt út­juk legkritikusabb szakasza? HEYERDAHL: Ami az út legkritikusabb szakaszát il­leti, azt hiszem, erre vonat­kozóan eltérő választ adná­nak az expedíció tagjai. A partmenti vizektől jobban tartottunk, mint a nyílt óceántól. A kormányszerke­zet ősi mintára készült, a modern ember számára is­meretlen, ezért gyakran eltö­rött. Néhány héten át kor­mány nélkül hányódtunk a nyílt tengeren. A legveszé­lyesebb szakasz azonban a Barátság-foknál várt ránk. Észak- és Dél-Afrika talál­kozási pontjánál. A történe­lem során rengeteg hajó szenvedett itt hajótörést. Le­hetséges, hogy útitársaim vi­szont azt a napot tartanák a legkritikusabbnak. amely megelőzte távozásunkat a hajóról. Hasonló körülmé­nyek között bizony bármi­lyen más hajó elsüllyedt volnat Papiruszba jónk azonban fennmaradt a vízen. Amikor a segítségünkre siető embe­rek ránk találtak, nem akar­tak hinni a szemüknek. Pe­dig ilyen körülmények kö­zött tettük meg kéthónapos utunk utolsó két hetét, ösz- szegezésül annyit mondanék, hogy a papíruszhajó számá­ra nem a hullámok, de a zá­tonyok jelentik a legnagyobb veszélyt. KÉRDÉS: Bizonyos adatok azt bizonyítják, hogy a ma­ximális napfolttevékenység idején nemcsak a légkör „há- borog”, de az óceán is. Az Ön expedíciója éppen erre az időszakra esett. Lehetsé­ges-e, hogy távoli őseink tisz­tában voltak ezzel az össze­függéssel és nyugalmasabb időszakra tették utazásai­kat? , HEYERDAHL: Expedíci­ónk időpontját úgy válasz­tottuk meg, hogy kedvező széljárás kísérjen bennünket. De a szél útközben gyakran változtatta irányát, s gyak­ran keletkezett a hajótestre merőleges hullámzás. Ez fe­lesleges megterhelést jelen­tett a papíruszhajó számára, amely így állandó túlterhe­léssel küszködött. De nem­csak az időjárás miatt vol­tunk kénytelenek 5000 km-es út után elhagyni hajónkat. Az ősi népek ismerték a pa­píruszhajó építésének min­den csínját-bínját. Tapaszta­latuk nemzedékről nemze­dékre öröklődött. Mi azon­ban csak menetközben tud­tuk észléim a hibákat. KÉRDÉS: Melyik volt az út legemlékezetesebb napja? HEYERDAHL: Minden bi­zonnyal az a nap volt a leg­emlékezetesebb, amely fél­úton talált bennünket a régi és új világ között, s amikor rengeteg táviratot kaptunk, többek között Nyikolaj Pod- gornijtől, Richard Nixontól, Giuseppe Saragattól és U Thant ENSZ-főtitkártól. KÉRDÉS: Milyen hibákat követtek el a „Rá” építésé­nél és hogyan javították azo­kat ki? HEYERDAHL: Egy ilyen hajó felépítése — tudomá­nyos kísérlet. Indulás előtt nem fedezhettük fel hibáit, és csak az úton tudtuk meg, mit csináltunk helytelenül. Kiderült, hogy a terhet nem úgy kellett volna megosztani a hajón, mint ez más ten­geri járműveken szokás, ha­nem egyenletesen. Az ókori egyiptomiak rendkívül mere­dekre építették a hajó farát és orrát. A „Rá” fara vi­szont lényegesen alacsonyabb volt a hajó orránál. A hiá­nyosságokra hamar fény de­rült: a hajó hátsó része egy­re mélyebbre süllyedt, a hul­lámok átcsaptak a fedélze­ten, a papirusz átnedvese­dett. S ilyen körülmények között kellett használnunk az ősi kormányszerkezetet. KÉRDÉS: Véleménye sze­rint a „Rá” útja nem ala­pozza-e meg egy új sportág, a papíruszcsónak-versenyzés „karrierjét”? HEYERDAHL: Sajnos igen. Évente indulnak útnak Pe­ruból olyan emberek, akik a mi „Kon-tiki” expedíción­kat akarják utánozni. Felté­telezhetően tehát a „Rá”-ex- pediciónak is akadnak majd utánzói, akik legalább 500 kilométerrel szeretnék túl­szárnyalni „rekordunkat”. Szeretném azonban figyel­meztetni az ilyen vállalkozó­kat, hogy hasonló útra csak rendkívül komoly előkészü­letek után szabad vállal­kozni. KÉRDÉS: (Norman Bye- kerhez) ön volt az expe­díció egyetlen hivatásos ten­gerész tagja. Hogyan értékeli a papíruszhajó előnyeit? NORMAN BYCKER: A papíruszhajó rendkívül gyor­san menöverez, s könnyedén emelkedik a hullámok tete­jére. Hajónk ' gyakorlatilag szinte szárazon került ki az első hullámverésekből. Hát­ránya viszont, hogy fedélzete alatt nincs hely az élelmi­szerkészletek és egyéb ter­hek tárolására. HEYERDAHL: Szeretném felhívni a figyelmet egy té­vedésre. mely nem kapott még kellő helyreigazítást a sajtóban. A lapok gyakran azt állítják, mintha eredeti célom az lett volna, hogy bebizonyítsam: az egyiptomi­ak már Kolumbus előtt el­jutottak Amerikába. Soha­sem volt szándékom ennek a bizonyítása. A Kon-tiki ex­pedícióval az volt a célom, hogy bebizonyítsam: az em­berek Dél-Amerikából jutot­tak Polinéziába. Ezt az utat már az ókori ember is meg­tehette. A „Rá”-expedíciót azért hajtottuk végre, hogy bebizonyítsuk: az ókori civi­lizáció embere eljuthatott Amerikába. Természetesen nincs adatunk arra vonatko­zóan, hogy ez valóban meg­történt-e. KÉRDÉS: (Jurij Szenke- vicshez) Mit adott ez az ex­pedíció a pszichológusoknak? JURIJ SZENKEVICS: Nemcsak pszichológiai, de fi­ziológiai kísérleteket is sze­rettem volna végezni, sajnos azonban utazásunk körülmé­nyei nem tették lehetővé, hogy befejezzem ezirányú kísérleteimet. Ráadásul a kész anyag a tengerbe ve­szett az expedíció utolsó sza­kaszában. KÉRDÉS: (Thor v-~*rdahl- hoz) Indulás előtt húsz üveg „Kon-tiki;” márkájú bort ajándékozott önnek a Borá­szati Intézet. Sor került-e arra. hogy megízlel íék az italt? HEYERDAHL: Egyetlen üveg sem veszett kárba. (APN) Az öröklésszabályozás küszöbén Edward Taitum, Nobel- díjas orvosprofesszor, a mole­kuláris biológia úttörője egyik legutóbbi New York-i előadásában érdekes jóslá­sokba bocsátkozott. Szerinte nincs már messze az az idő, amikor a genetikai fogyaté­kosságokat kiküszöbölhetjük a fogyatékos sejtek génjei­nek kicserélésével. Ma már nem tartozik a képtelen el­gondolások közé, hogy géne­ket laboratóriumban állít­sunk elő. Ha az így kapott szintetikus géneket beültet­jük a rendellenes sejtekbe, szabályozhatjuk vele a sejtek növekedését és működését. A neves professzor hang­súlyozta, hogy a fehérjeszin­tézist, a nukleinsav-sokszo- rozódást és az enzimek, meg más óriásmolekulák pontos szerkezetét illetően ismere­teink rohamos ütemben gya­rapodnak. Nagyon is valószí­nű, hogy ezt az ismeretanya­got hamarosan már alkal­mazni is tudjuk maid a gj'ó- gyászatban, mégpedig oly módon, hogy képesek leszünk megfelelően befolyásolni a betegek sejtjeinek öröklési anyagát. Ezzel pedig talán majd sikerül a gyökerénél megragadni az olyan beteg­ségeket, mint például a cu­korbaj vagy a rák. Baktériumokban a gének könnyűszerrel átvihetők az egyik sejtből a másikba, s ennek során a baktériumban más szervezetben termelt öröklési anyag is megjelenik. Ugyanez meg­történhet mái úton is: egy vírus például, az egyik sejt­ben felvesz egy gént és a másikban leadja azt. Akár így történik a továbbítás, akár az előző módon az ide­gen örökletes nukleinsav be­épül a befogadó sejt magjába, kromoszómáiba. Tatum professzor elmon­dotta előadásában, hogy ha­sonló kísérleteiket emlősök sejtjeivel kapcsolatban is tér veznek és ha sikerülne em­beri sejtekbe is megvalósítani a gén-átszállítást, akkor kéz­zelfogható közelségbe jutna az orvostudomány új ágának, az öröklésszabályozásnak a lehetősége. Az .előadó hang­súlyozta, hogy a genetikai fogyatékosságokból eredő rendellenességek megszűnte­téséhez elegendő, ha abban a szervben, ahol az illető gé­nek működése szükséges, egy bizonyos kritikus számú sej­tén belül a fogyatékos géne­ket épekre cseréljük ki. Ilyen módon lehetséges volna az, hogy — mondjuk — a vérzékenységben szenvedő betegek maguk állítsák elő a szerve­zetükben azt a hiányzó vér­faktort, amely a normális al- vadás előfeltétele. Például ki­vonnánk a beteg májából néhány sejtet, ezeket szövet­tenyészetben szaporítanánk, majd a ki tenyésztett sejtek­ben a fogyatékos géneket ki­cserélnénk ép génekre. Azo­kat a sejteket, amelyekben a kívánt változás bekövetke­zett, elkülönítenénk a többi­től és tovább tenyésztenénk őket Később pedig ezeket az ép sejteket visszaültetnénk a beteg májába, hogy ott új, genetikailag immár kifogás­talan sejtgenerációk őseivé váljanak. Az így szabályozott sejteknek az utódai a beteg élete végéig egészségesek ma­radnának. Ilyen módszereikkel tehát aktív géneket , ültethetnénk be az olyan betegek sejtjeibe, akiknek a panaszait valami­lyen fontos genetikai emel­tyű hiánya okozza. De ezen túlmenően szó lehetne afféle „elnyomó" vegyületek kifejlesztéséről is, amelyek az emberi testre káros, rend­ellenes génekkel kölcsönha­tásiba kerülve, közömbösíte­nék azokat. Ilyen szerek se­gítségével azután megtörtén­hetnék a genetikai szabályo­zós, anélkül, hogy a fogya­tékos sejteket átalakításuk céljából a beteg testéből ki kellene emelnünk. Az első olyan kísérleteknél, amelyek során emlősállatok­ban géneket cserélnek ki, az „oltóanyag” gyanánt hasz­nált géneket még valószínű­leg a donor szerepét betöltő egészséges sejtekből kell biz­tosítani. Tatum professzor azonban úgy véli, nincs mesz- sze az idő, amikor a külön­böző kívánalmaknak ponto­san megfelelő, laboratórium­ban „méretre" előállított gének nagy választéka áll maid az orvosok rendelkezésére. Ha a szükséges molekulák közül néhányat sikerül majd szin­tetikus úton előállítani, an­nak sem lesz többé akadá­lya. hogy tömegesen reprodu­káljuk őket — a megfelelő enzimrendszert kell csak használnunk, pontosan úgy, ahogy ez a szervezetben tör­ténik. Tatum professzor előadása végén rámutatott, hogy sza­bályozástechnikai szempont­ból alig jelent különbséget az, hogy vajon testsejtről vagy csírasejtről van szó. Ennek kapcsán utalt a mag­zat laboratóriumi fejlesztésé­nek lehetőségeire, amikor is a genetikai szabályozás tech­nikájának alkalmazásával az embrióból olyan embert ala­kíthatunk ki majd, akinek nemcsak testi, hanem való­színűleg szellemi tulajdonsá­gait is előre megválaszthat­juk. „ Világ­filozófiai antológia“ Moszkvában a „Miszl” (Gondolat) kiadó gondozásá­ban a „Filozófiai örökség” sorozatban megjelent a „Vi­lágfilozófiai antológia” című négykötetes mű első kötete. A mű a filozófia fejlődését taglalja a legrégibb időktől a XIX. század második fe­léig, vagyis a. marxista filo­zófia megjelenéséig. Az első kötet, amely két részben jelent meg, időrend­ben átfogja India, Kína, az antik Görögország és Róma, Bizánc, Örményország. Grú­zia, Azerbajdzsán, a régi Oroszország, legnagyobb gon­dolkodóinak filozófiai irány­zatait és tanításait, valamint a középkori mohamedán, európai, nyugat-európai filo­zófiát. Az antológia első kö­tetének fejezeteit a filozóf ’ történetének kiemelkedj szovjet kutatói írták.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom