Szolnok Megyei Néplap, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-16 / 266. szám

Lev Loginov:

Küszöbön állő nehézségek

Lida Muhina reszketve állt az asztal előtt, amely mögött a vizsgabizottság tagjai ültek.

— Húzzon tételt — mondta Muhinának az elnök, s barátságosan rámosolygott.

Ö egy kissé bizonytalankodott, majd kihúzva egy cédulát szinte suttogva megmondta a számát.

— Első kérdés? — kérdezte az elnök.

— Aljabjeva románca, a „Fülemüle”.

— Énekeljen!

Ez egyszerű volt. Erre a kérdésre Muhina alaposan íelkészült. S elkezdett énekelni. Gyengéden. Tisztán.

— Füü-lee-müü-léém. íüü- lee-müü-léém.

És így tovább, egészen a végéig.

— Egészében véve, nem rossz — szólt a vokál szakértője. — Ráadásul friss, sőt zeneileg is iskolázott. S mégis, a magasabb hangokat egy kicsit tisztábban, élénkebben kell előadnia. Ez majd sok kellemetlenségtől óvja meg a gyakorlati munkában.

— Majd igyekszem! — mondta Muhina. — Az igazi fülemüléktől fogok tanulni!

— Helyes. Csupán óvakodjék a nyilvánvaló utánzástól. Most pedig térjen át a második kérdésre.

— A haldokló hattyú tánca — olvasta Muhina.

— Táncoljon!

S Muhina táncolni kezdeti Mozgása finom és keresetlen volt. Ügy tűnt, hogy jobban, csodálatosabban az igazi hattyú sem tudna meghalni.

— Nem rossz — mondta n balettszakértő. Sőt, jó. Csupán a végén, mikor a hattyú már majdnem kikészült, elengedhetetlen a sírás. Csak. egy csöppecske. Minden tételnek befejezést ad, önt pedig sok kellemetlenségtől óvja majd meg a gyakorlati munkában.

— Majd Igyekszem — szólt Muhina elsápadva.

— Térjen át a harmadik kérdésre.

— Kártyatrükkök, a vizsgázó választása szerint

— Kezdheti.

Muhina egy bőröndből előhúzta a külön erre az alkalomra előkészített zsakettet, melynek hosszú ujja volt, meg egy pakli kártyát Gondosan összekeverte a paklit, majd megkérte a bizottság elnökét, jegyezzen meg egy lapot. Az elnök egy kicsit töprengett, majd a pikk dámánál maradt. Muhina ismét összekeverte „ paklit majd a padlóra helyezte. A vizsgabizottság valamennyi tagja megdermedt az elnök pedig a legerősebb szemüvegét öltötte fel, amit pedig csak a legfelelősségteljesebb és kivételes alkalmakkor szokott

cselekedni.

Ezután Muhina jobb lábával a kártyákra taposott, a bizottságra mosolygott, majd

levette lábát a pakliról. Egy lap sem volt a padlón.

— Ne kalandozzon el —

mordult rá a bizottság elnöke. — Feleljen a lényegre. Hol a pikk-ász?

— Egy pillanat! — szólt Muhina, s előhúzva zsebéből egy doboz gyufát, egyszerre két szálat is meggyújtott. A kén szúrós szaga, mely elárasztotta a szobát, köhögésre ingerelte a bizottság tagjait.

Az elnök tért először magához. Pontosan előtte, a vizsgajegyek kimutatásán feküdt a pikk-ász...

— Nem rossz — helyeselt. — A mutatvány természetesen régi, elkoptatott, de ön alkotóan közelített hozzá, s ez örvendetes. De a szám egészében vontatott. Igyekezzen magát lakonikusab- ban kifejezni. Egy ... kettő ... és kész! Ez majd sok kellemetlenségtől és nehézségtől óvja meg a gyakorlati munkában.

... Azok a nehézségek, amelyekről a záróvizsgán beszéltek a bizottság tagjai, egyszerre zúdultak Lida Mu- hinára, n falu-klub vezetőjére. Hol a tető ázott be, hol a pianino ment tönkre, hol a kolhozelnök nem adott fát...

És semmiféle mutatvány nem segített.

Molnár Sándor fordítása

Vegyes házasság

A tévé rajongó

gf$r

§ I

Kedves férjem, kész az ebéd!

(A Schweizer Illustrierte karikatúrája)

Absztrakció és valóság

JP

Ez eredeti, vagy másolat?

(A Polish Weekly karikatúrája)

J

(Kép szöveg nélkül)

A cirkuszban

Ljudmüla Cegelnyik

gy mosoly: egy csekk. Egy kacagás: két csekk. Egy mélyről Jövő, bugyborékoló nevetés: három csekk.

Így kellene bővíteni azt az alapvető elgondolást, miszerint egyes áruházakban a vevők a mosolygó eladónak, aki kedvesen áll a vevő rendelkezésére, mosoly csekket nyújtanak át Ezeket a csekkeket az eladók összegyűjtik, s akinek a mosolyszámlájára a legtöbb befizetés történik, kiemelt jutalomban részesül ez év végén. Nem rossz üzlet tehát a mosoly, jól fizet

Egy dolog azonban felettébb elgondolkodtat. Vajon mosollyal mindent el lehet intézni?

, Mert tételezzük fel a következőket. Bemegyek egy üzletbe, s odaállok a pulthoz. A kedves eladó kartársnő forrón, szerelmesen rám mosolyog, hogy bizseregni kezd a szívem tája és már nyúlnék is a mosoly cselekért, amikor megkérdem:

— Egy spitzbubit szeretnék. kérem... Ha lehetne három menetest...

— Nincs, Elfogyott. Nem Is tudjuk, hogy mikor lesz — válaszolja most már kacagva a kedves kis eladónő, hogy két csekket Is megér a kedvessége,

— Ég hol kaphatnék másutt? — teszem fel a végső reményt kecsegtető kérdést.

— Fogalmam sincs. Azt hiszem, uram. sehol ebben a2 országban — és máris három

csekket kellene adnom, úgy bugyborékol, gyöngyözik fel belőle a nevetés.

Miközben engem megőrjít a düh. Mert mit vigyorog ez a nőszemély, miért örül annak, hogy én. a spitzbubira kiéhezett vevő, sehol ebben

A mosolycsekk

az országban sem három, sem egymenetű spitzbubit nem kapok?...

Máskor...

Bemegyek az üzletbe és odaállok a pult elé, amelynek a másik oldalán nagyot ásít az eladó, miközben tovább szemléli, hogyan tud kapaszkodni a légy a falon, ha letépték két lábát.

— Kérnék szépen egy spitzbubit. De ha lehetne, hárommenetest — mondom szerdAyen.

A légy két lába híján is tud kapaszkodni a falon, ez tény. Az eladó viszont egy szót sem hallhatott abból, amit mondtam, mert rám se

Előadás közben

— Szíveskedjék abbahagyni a zacskócsörgést — fordultam csöndesen a mellettem ülő hölgyhöz.

— Talán nincs jogom a moziban cukorkát enni? — kérdezte haragosan.

— Váljék egészségére, csak ne ilyen hangosan hámozza ki a cukrot a papírból,

— Azt szeretné, ha mindenestől bekapnám? — vag- dalkozotí a hölgy.

hederít, ez is tény. A legyet figyeli. Pedig a légy nem is kért spitzbubit. sőt még azt sem kérte, hogy két lábát kitépjék.

—. Kérnék egy spitzbubit, hárommenetest — makacsko- dom most már hangosabban.

— Mi kell? — fordul hozzám udvariasan az eladó, mert utóvégre azt is kérdezhette volna, hogy mit nyomja Itt ez az ürge a sódert.

ismétlem, most már dühösen és sértődötten, s a mosolycsekkeket kezdem elrejteni zsebem legtávolabbi zugába.

— Mennyi kell? — sóhajt nagyot az eladó, hogy még mindig ott állok a pult másik oldalán és keserítem az életét.

— Ha lehetne, ötöt kérek — hebegem éo kozd iangy boldogság eiönteni.

— Ide figyeljen, jó ember... Vigyen tízet. Na, itt van! — löki elém, csomagolás nélkül és máris nyúlok a mosolycsekkért és adok neki tízet Is. Tíz hiánycikkért tíz mosolycsekk,

És boldog vagyok!

Mondom: egy dolog felettébb elgondolkodtat ezzel a mosoly csekkel, miütán mégsem mosolyt megyek vásárolni, hanem árut Na természetesen. ha megfelelő áru nincs, akkor legalább megfelelő mosoly legyen-.

Csekkért, Mert az úgyis ingyen van.

— Vegyen csomagolás, mentes cukorkát

— Már próbáltam, összeragad. mint a kő — nem lehet a zsebből .kipiszkálni. — S hozzálátott, hogy egy nagy- panel os csokoládét kinámoz- ton a burkolatából.

— Hívom a jegyszedőt — Ijesztgettem.

— Hívja! —1 örült meg a

hölgy. — Nem kiabálok, nem dobogok a lábammal, nem rágok napraforgót. Hívja

csak a jegy szedőt.

..Na, vári csak”. — gondoltam bosszúállóan. S mikor a kis szomszédasszony élhelyezkedett a csokoládéval, odahajoltam hozzá, s forrón a fülébe súgtam:

— Látja ott azt a férfit, ári a hirdetést olvassa — az egy kém. Azt meg, aki azt a

kislányt ölelgeti. a második részben megölik. Maga az ifjú hölgy—

— Ne zavarjon — vágott közbe kis szonszédnőm.

Vártam két-három percig, majd tovább folytattam;

— Nem gondolja, hogy a rendező íölségesen oldotta meg ezt a jelenetet? Ha őt jobbra állította volna és nem balra, a hölgyet pedig balra és nem jobbra, akkor ilyen effektus -nem is jöhetett volna létre.

— Hallgasson már végre! Különben mindjárt hívó7i a jegyszedőt!

— Miért? — csodálkoztam őszintén. — Nem köpködök, nem dohányzóm, nem szemetelek. Csupán megosztottam önnel az élményeimet. Oda nezzen! Oda nézzen! — Felugrottam székemből, s könyökömmel óvatosan megböktem szomszédomat.

— Ez már aztán sok! — A hölgy felállt és átült az utolsó sorba.

Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, s a filmvászonra meredtem.

E pillanatban egy fiatalember. aki a megüresedett helyet elfoglalta, nagy recsegéssel kettéharapott egy perecet. . Molnár Sándor fordítása

Gyurkó Géza