Szolnok Megyei Néplap, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-16 / 266. szám
Erőfölény Az a bizonyos egyes! Megkérhetnélek egy kis szívességre? (A Wochenpresse karikatúrája) Vak vezeti a világtalant A mozi bejárata mellett 'ég jól öltözött, fekete szem- veget viselő férfi, kalap- il a -kezében koldul. Siral- as. fátyolos hangon mond- x a szöveget: — Drága jóemberek segítsétek pár fillérrel szegény világtalant. Pár fillért az éhező családomnak. Ne hagyjátok elveszni a szerencsétlenül járt embertársatokat. Segítsetek pár fillérrel jóemberek. Egy rendőr közeledik. Megáll a kolduló mellett — aki láthatólag rettentő zavarban van — egy darabig figyeli, majd megszólítja: — Mondja csak jóember, maga tényleg vak? — Nem kérem, én csak a barátomat helyettesítem. — Miért, hol van a barátja? — Bent van a moziban. — Hát akkor dúródjon csak be és hívja ki azonnal. A férfi gyorsan elsüllyeszti a kalapból az összegyűlt pénzt és bekullog a moziba. Pár perc múlva egy másik férfivel jönnek kifelé. A fekete szemüveget már a társa viseli. Odaérnek a rendőrhöz, aki most már a társnak teszi fel a kérdést: — Árulja csak el kedves barátom, maga vak? — Hát majdnem. kérem tisztelettel. — Hogy-hogy majdnem? — Kedves biztos úr. látja Ott szemben a falon azt a fekete foltot? — Igen látom, és mj van vele? — Látja kedves rendőr elvtárs. én azt már nem látom. — Vass — A bíró megkérdezi a vádlottól: — Ügy követte el a betörést, ahogy az imént vázoltam? Homo sapiens. Gondolkodó ember. De mit? Az utóbbi időben már kezdem azt hinni, hogy ez a homo a sapiensét igencsak sűrűn felhasználja mások bosszantásárai Csak úgy kapásból: a spanyolcsizma a hatos villamos csúcsforgalomban „ hüvelyk szorító, a kenyérjegy, a hidegháború, az átalakítás miatt zárva, az atombomba, a lakáskiutalás, s a legfrissebb Szolnokon az öt számjegyűre átállított telefon. Maradjunk ennél. ... Hogyne értem. Csak lenyomom a fehér gombot, aztán jön a városi vonal, egy egyest betárcsázok, utána meg hívom azt a számot ami a telefonkönyvben van. Lenyomtam a fehér gombot. Néma csend. Halk kis kattanás. Néma csend. Ügy látszik kidobta az automata a vonalat. No de gyorsan élőiről, mert a hívás fontos és sürgős. Felveszem a kagylót, lenyomom a fehér gombot, hosszú szünet, aztán erős recsegés. Ejnye-bejnye! Ne idegesíts te! No még- egyszer. Felveszem. Lenyomom. Szünet. Még egy kis szünet. Egy kicsivel hosz- szabb szünet. Még egy rövidke, aztán... no... no. Végre! Vonal. Egy egyest betárcsázok, utána gyorsan a többit: kettes—nulla—kilences—hármas (a szünetekkel nem untatok senkit). Bip... bip... bip. Foglalt. Egy pillantás az órára. Lenyomom. Felveszem. Fehér gombocska... röpke, apró fehér szü- netecske, ...apró pici fehér A vádlott: — Nem, tisztelt bíró úr. De köszönöm a tanácsot. A módszerét alkalomadtán felhasználom! karikácskák enyhe rángás, halk kattanás, Néma csend. Azanyádat te randa fehér kis gombocskás fekete telefonka. Azt a hímneműt. Felveszem. Tárcsázok. ... Tessék, központ... Óh, bocsánat, a fehér gombot... Felveszem, lenyomom, felveszem, tárcsázok. Nincs vonal, van vonal, de a helyi, van vonal de milyen, az egyest nem tárcsázom, a fehéret lenyomom, bicskával kivágom, a kupakot lecsavarom, a zsinór:.. átkozott fehér gombszemű kígyó:.. jön..., fehér gombot nem találom, egyest tárcsázok, de vonal nincs, városi nem jön, a gomb jön, én megyek telefonálni gyilkos, sátán, gyéreidé, nem bánt a bácsi, aranyos kiskutyus, szép, fehér gomb szemű kiskutyus. Vonalka! Ne! Gyere ide vonalka! Drága kis vonalszemű arany zsinór... Összetört. Miért törtél össze? Csak meg akartalak simogatni... Most már jól vagyok. A doktor bácsi sok szép fehér gyógyszert írt fel, meg pirosat. És sétálok. Nagyokat. A város egyik végéből a má- siklva. Semmi telefonálás. Addigra úgyis odaérek. És ami a legfontosabb: találtam egy nem túl régi újságcikket, amiben egy jószándékú bácsi közli, hogy azért van szükség az öt számjegyre, mivel a vonalak nagyon zsúfoltak. Zsúfoltak voltak az igaz, de voltak. D. Bók A háziasszony egy festményt mutat a látogatójának: — Nézze Nufadlo úr, ez a fiatalkori portrém... Nufadlo úr nagyon lelkesen így válaszol: — Valóságos remekmű, asszonyom! Hiába, a reneszánsz festőkkel senki sem veheti fel a versenyt! FESTÉSZET ÉS ANATÓMIA Egy híres francia orvos meglátogatta Pablo Picassot és festményeit megtekintve megjegyezte: — Nem vagyok túlságosan járatos a művészetben de az anatómiát ismerem, s így meg kell állapítanom, hogy aijz ön festményein az emberek orvosi szempontból kifogásolhatók. — Ez lehetséges — válaszolta nyugodtan Picasso. Mégis meggyőződésem, hogy ezek a festmények túlélik az ön betegeit. Tavaszi szerenád Mindig tanul az ember úkús Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 453. csípés Egy latrina előtt Kovácsné igény is és a lehet törülköző . .athúszas hogy egy tiszta vonattal nemzetközi ülőke érkezett vonalon és óh — és fejébe a civilizált előkelő vette — klozet tükör a szolnoki csak fogalom netán állomáson hogy huszonöt mos kezet nő, férfi évvel élórát és gyermek a háború sorban állt anyagcseréje után — 2 ,v latrina természetes — nem előtt folyamat az i :tún és illetékes >zébe jutott huszonöt nem jár iogy év alatt erre luszonöt illett a helyre évvel ezelőtt volna már ne is mikor létrehozni tegye bombák valamit kiábrándulna verték szét ami önmagából az épületet közeláll a kopott akkor sem az emberi falakra moshatott testhez mázolt kezet ami, nem csúf és huszonöt év kátránnyal iróniából — alatt mázolt — kevés itt semmi ócska ez a nem változott latrina — pár sor a huszonöt év — valami kancsalok mosdót más... a rímek még nem hozott, . — a fogalom, a humorista Nyilván hogy olykor nem tűnt fel haladás balmellékre senkinek hogy téved... hogy itt kultúra, netán vízcsap — modor — Szerzett valami híranyagot telefonon? — Igen! A menyasszonyom éppen az előbb közölte, hogy a mamájának fáj a foga!.,. A győztes ugrás Szolnoki versenyző győzött az országos ejtőernyős célba- ugró versenyen (Szűr Szabó József rajza) KEDVES BETEG öt évvel ezelőtt lakást cseréltem és új orvosi körzetbe kerültem, új körzeti orvosra kellett bíznom testem karbantartását. Az új körzeti orvosom többször járt nálam és ezalatt egészen jól összeszoktunk. majdnem megbarátkoztunk. így tudtam meg róla, hogy szenvedélyes külföldjáró és ezekről az útjairól sokat tud és nagyon szeret mesélni. Olyan gyakorlat alakult ki, hogy ha valamiért kihívtam, egy órát mesélt legutóbbi külföldi útjáról, aztán pár perc alatt megvizsgált, receptet írt és már sietett is, mondván. hogy rengeteg dolga van. Az útimeséket mindig türelmesem végighallgattam. „Életem a kezében van” — gondoltam. Legutóbb, amikor meghűltem és belázasodtam, kihívtam őt. hogy ismét megmentse az életemet. Ezúttal — valószínűleg az influenza- járvány miatt — tényleg sok dolga lehetett, mert csak félórát mesélt olaszországi útjáról. ezután gyorsan elmondta szokásos szövegét, felírt Kalmopirint és egy új gyógyszert, ami előttem ismeretlen volt. Mielőtt elment. még elpanaszolta, hogy 6 is influenzás, de ő nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy beteg legyen, aztán gyorsan elvihar- zott. • Miután idegenkedem mindenféle gyógyszertől, az új gyógyszert nem használtam, mégis hamarosan elmaradt a láz, erőre kaptam és faképnél hagytam az ágyat. Pár nap múlva véletlenül összebotlottam az utcán az orvossal. — Látom, rendbejött. — Igen. Kitűnően érzem magam. — Tudja, az az új gyógyszer, amit felírtam m'>0át>''k, remekül bevált, — Közelebb halait és halkabban mondta: — Nem mindenkinek írom fel. csak a régi ke.lves be* legeimnek... (v. i.)
