Szolnok Megyei Néplap, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-16 / 266. szám

a

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1969. rovember 18.

A műsor reff lement, kint nagyokat puffogtak a becsapódó ajtók, s a gépkocsik elzúgtak a varos felé. Idebent, a Brikettgyár nagy kultúrtermében végleg átvették birodalmukat a táncolok; a zenészek, mint a megszállottak nyomták egyik számot g másik után, lélegzetvételnyi szünetet sem engedélyeztek.

Ök ketten egy idő múlva elfáradtak a forgásban, lélegzetük akadozott. Hiába, benne voltak már a korban. — Na, elég, öreg — mondta Barátné, az üzemi konyha beszerzési brigádjának főnöke, s kezével megigazította kontyát, mely szabadulni igyekezett a csatok rabságából. Letelepedtek az asztalukhoz. Egy ideig hallgatták a meghajszolt szivük zakatolását.

Ittak megint, de azért egyikük sem volt még részeg. Csak időnként jó puha ér- zelmesség, az egész emberiség iránt érzett rokonszenu hulláma borította el őket.

Gruber, a vállalat gondnoka késönjött kisfiáról, a Pistikéről áradozott jó ideig; aztán váratlan"X így szólt: — Látja, Vilma, ez az. amit maga, akinek nem volt gyereke, még sem érthet. Hogy micsoda nagy hogyishívják ez, ha az ember felnevel egy ilyen zsiványt, aztán, tudja, van valakije, igaz?

Barátné tekintete elkalandozott. sovány arcán fanyar vonás rajzolódott ki. —- Maga tényleg nem tudja, hogy nekem felnőtt fiam van?

Gruber szürke szemei egy kicsit ázottak voltak már. — Hallottam róla — motyogta de...

— Tudom, mit akar mondani; hogy én csak felneveltem a Ferkét, nem az igazi fiam. Mintha az nem lenne teljesen, tökéletesen ugyanaz. — Poharáért nyúlt s nyersen igy szólt: — Igyunk, vén trottyos. Ma jókedvem van, mesélek én magának valamit.

A kis vegyeskereskedés ott volt a piac közelében, a Fazekas utca sarkán. Az ajtó fölött fakó cégtábla bádoglemezből, rajta csak ennyi: „özv. Barát Ágostonná’. Az ura halála után özvegyi jogon vitte tovább az üzletet.

— Valamiből élni akartam. Éppen huszonkilenc eves voltam. Aztán dolgozni akkor is kellett.

Nem volt könnyű dolga egyedül. Reggel héttől este hétig nyitva tartani, körüludvarolni a vevőket, késő este áru után mászkálni, veszekedni a szállítókkal, ebből állt a napja. És az éjszakái? Alig győzte kipihenni magát, hogy másnap újra kezdhesse.

Azon a reggelen az első vevő fiatal falusi nő volt. Csöppnyi gyereket tartott a karján, tiszta pólyába csomagolva. Csak annyit kért, hogy itt maradhasson a baba, amíg ő eladózik a piacon.

Kényelmetlen Így a mozgolódás, meg a gyereknek se tenne jót. Otthon nem hagyhatta, mert ma odahaza sincsen senki. De félóra, legfeljebb háromnegyed, aztán már jön is vissza a drágáért.

— Hosszú háromnegyedóra volt, mondhatom magának! Huszonöt év óta tart egyfolytában! De hát nem haragszom én rája, nehogy azt higgye. Így kellett ennek lenni. nem panaszkodom a sorsomra. „Mennyi idős a kicsi?” — kérdeztem akkor az anyát. Éppen héthónapos, de már nagyon fejlett gyerek, felelte. Figyeli: nyolc hetes volt még akkor!

A vásárosok szekerei beértek a Fazekas utcába s a kis bolt hirtelen megtelt vevőkkel. Barátné a -pereket hátravitte az üzlethez tartozó szobácskába, a kicsi jer

SZENNYEI

JÚLIAt

II F

I E

! R

4 K

I Ó

i

ízűén aludt. Aztán meg ts feledkezett róla a nagy rohamban. Csak amikor szűnni kezdett a forgalom, úgy dél felé. s gyereksírást hallott belülről, akkor riadt rá, hogy az az asszony még mindig nem jött vissza a gyerekért. Gyorsan bezárta az üzlet ajtaját, s hátrasietett. Nem sokat teketóriázott, hanem kibontotta a pólyát. Akkor látta, hogy fiú; nem éppen fejlett, sőt a mellkasa kissé horpadt is. Ahogy megszabadította a lucsoktól, mindjárt elhallgatott, sót rá- mosolygott s a kis kezét nyújtogatta feléje. Barátné csak nézte, s valami csodálatos érzés költözött a szivébe. amilyenről eddig nem ' tudott. Ráhajolt a csöppségre s belecsókolt a sápadt kis képébe. Aztán visszament az üzletbe és várt. Másnap is, harmadnap is. A vásárosoknál érdeklődött, nem ismernek-e egy ilyen és ilyen asszonyt, aki azon a napon

bent járt a »árosban. Senki

sem tudott róla.

Telt az idő. Egyik hót a másik után, egyik hónap a másik után. Az anya nem jött többé. Barátné elkinló- áott a gyerekkel. Előbb be akarta adni a lelencbe, De addig halogatta, amíg elmúlt a legnehezebb idő. Közben nagyon megszerette, mert kedves, barátságos kis gyerek volt, bearanyozta a napjait. De most meg új rémület dermesztette szívét, s megkeserítette a nappalokat és éjszakákat. És hátha mégis eljön érte az anyja? Ügy érezte, nem bírná túlélni a csapást. Gyanakodva fürkészte az rcát minden betévedő falusi asszonynak. Sokszor megremegett, mert úgy rémlett neki, hogy ismerős a menyecske arca,

Barátné már nem is számított rá, A fiúcska betöltötte a negyedik évét, eléggé nyúlánk, kissé sápadt, szőke kisfiú. Megint kora reggel volt. éppenúgy, mint négy évvel ezelőtt. A gyereket most már otthon hagyhatta, hadd aludjon, a szomszédasszony vigyázott rá. Egy falusi asszony lépett be az üzletbe. Piros paprikát és lámpabelet kért, közben kutatva nézett körül a helyiségben s többször is rajta felejtette firtató tekintetét Barátné arcán. Hirtelen így szólt: — Mondja, asszonyság, nem hagytak itt magánál egy kisgyereket?... Valamikor re* gén, négy éve már.

Barátné kezéből kiesett a bádog merőkanál, mivel a paprikát töltögette a zacskóba. Lehajolt érte, s amikor félemelkedett, a feje lila volt s piszkavasat szorongatott a kezében. — Kicsoda maga és mit akar itt? — támadt az asszonyra‘ elsötétült szemmel. A hangja fátyolozottan gur- gulázott, mintha összeszorított torokból jönne. Az axz- szony megijedt tőle. — Na, mit izéi itt? Engem csak a Galambosné küldött, hogy kérdezzem meg... — dadogta hátraszólva. Barátné kezében magasra emelkedett a piszkavas. — Ki innen! — nyögte tompán. — És mondja meg annak a Galambos- nénak, hogy az urával együtt jöjjön ide, érti? Akkor majd beszélhetünk!

— Tudja miért mondtam ezt? Értettem én, hogy mi a dörgés. Az asszonyka azóta férjhez ment, s talán épp az a négy év előtti gaztett segítette hozzá. Most csak a kíváncsiság hozta vissza. De én elvettem a kedvét tőle. Másnap mentem a gyámhatósághoz. A nevemre szeretném venni a Ferkót, mondtam. Jött a herce-hurca, iratokat akartak meg mi fene, hisz tudja, hogij volt, de aztán sikerült; kötélnek álltak, Hisz elvégre én neveltem fel, az én fiam volt!

Most megnyugodott. Egy- szer-egyszer kérő is jelentkezett az özvegyasszonynál, rendbejöhetett volna az élete. De aztán mindig csak a gyerek győzött: úgy érezte.

nem lenne jó neki egy „mostoha”.

Ferkó az iskolában nem tanult jólr elcsavargott hazulról, s ami még rosszabb volt, kamaszkorában betegeskedni kezdett a tüdejével. Barátné ekkor mar a Brikettgyárban dolgozott, SZTK- tag volt ő is. Vitték is a gyereket egyik szanatóriumból a másikba. De igazán meggyógyítani nem tudtak. A szakmai azért kitanulta, de tobtet volt táppénzen, mint a lakatos műhelyben. Árnyék ereszkedett az asszony eleiére. Dolgozott két ember helyett, s kellett is, mert a Ferkó szeretett ám szépen öltözködni, mivel sokat lődörgőit a lányok körül. Aztán az egyiknél hamarosan el is akadt.

Barátné megint töltött, ivott s a kezével meglökte Gruber könyökét. — Hé, ne aludjon, öreg.

Gruber felriadt. — Tessék? Csak egy kicsit elgondolkoztam... Mondja tovább. Mt volt aztán?

— Hogy mi?... Semmi különös. Tegnapelőtt este megvert a Ferkó.

— Micsoda? Magát?

— összevesztünk a konyhabútoron. El akarta vinni azt is, én meg nem adtam oda. Fojtogatni kezdett, en segítségért kiáltottam, s bejött Molnár bácsi, a szomszéd...

Csend. Újból Barátné: — Hát lgy volt Csák eszembe jutott, mert hogy emlegette a Pistikét- No, ne ijedjen meg.

Gruber hüledezett — Nem úgy van azért az. Inkább arról beszéljen: mi 'lett a Fer- kóval?

—; Ma reggel elutazott Budakeszire. A szanatóriumba. Annyira felizgatta magát a bútor miatt, hogy tüdővérzést kapott Bár adtam volna oda neki.

Elhallgatott A táncoló!c még egyre rúgták a cementet. Gruber furcsa kavarodást érzett az agyában. Sokat is ivott, s a Barátné története se tett jót neki. Nem igen tudta, mit szóljon az egészhez. Jobb híján felülit, engedelmet kért s kilépett az országúira. Kint már hajnalodon. Az erőmű felől borissza énekszó hallatszott. — Azok legalább vígan vannak. Jobban tettem volna, ha náluk töltöm az estét. Ahelyett, hogy ennek a szerencsétlen Vilmának a keserves históriáját hallgassam. Egyébként rendes úgy, de mit tud ő az én Pistimről, a saját édes gyerekemről? Mert a Ferkójával így járt? Akárhogy vesszük, szemét alak. Egy huligán. — Bebotorkált, vissza a helyére. Barátné közben szendvicseket szerzett s újra töltötte a poharakat.

Az utolsó pohárnál Barátnő akadozó nyelvvel pieg- szólalt: — Hát akkor... én megyek — motyogta. — Jön maga is?

Gruber is felállt, de nem válaszolt a kérdésre.

KESZTYŰS FERENC RAJZA , ■ I--------------------------------Lad

ányi Mihály versei:

Ének molUban

Úgy éraem,

má<r nem tuttesáfe \

gzecesszióg daft pengeted hozzád a, Dob-utcaá lépcsöháarács hárfáján —

úgy érvem.

rége m nyo^balan boh6e-4dőkniefc azon a napon,

amelyen szoptatós dajkává változol —

ágy érzem,

gyönyörűség-rügyes melled engem is jóllakat mézízű estékkel, csodálkozással, és puha, tejjél-teli mell lesz a Nap, és tejsugarskként zubognak számra az édes szavaik, és még akkor is tejszagú lesz az este. amikor már

kifulladt katona lesz a szív és mngyokra-szakadt

lobogó lesz az elme

Plakett

Ha az eladhatók már mind gazdára leltek: előkerülnek az ingyen -le kezel bek —

Anyák, akik nem votak soha kurvák, s tisztaszemű gyermekeket neveltek —

Folyóként elöntik ezt a medret,

hogy cifra, rongy szennyeseit kimossák.

~ “j beteg nyögve, JB fájdalmas arc- cal feltápászko- dott az ágyból, aztán visszaesett a párnákra. Arca áttetsző volt, zöldessárga. Szeme ' mélyen az üregébe visszahúzódva ült. — Orra elvékonyodott, füle mintha pergamentbő] lenne és a ke- ge mintha már nem ig elő emberi kéz volna.

Látogatója közelébb húzta székét az ágyhoz, arcát is közelebb dugta és megszólalt

— Ne fáraszd magad.

— Jó, akkor maradj így, közel hozzám. Szeretnék valamit elmondani neked, gyónni szeretnék. Vagy hencegni, vagy mit tudom én, de beszélni. — A beteg gyorsan, lihegve ejtette a szavakat Barátja figyelmesen hallgatta.

— Jönnek, azonnal jönnek. Jön a család. Nincs már sok időm... Amúgy sincs — mosolygott bágyadtan.

— Látom a szemedből, hogy te is tudod ezt. Jó, ezt hagyjuk. Arra már nincs időm, hogy az egész életemet elmondjam, csupán a

töredékeit Életem jellegét mondom el. És akkor talán megérted hogy miért fáj annyira az elmúlás, az a tény. hogy rajtam senki sem tud segíteni,

— Először ezt hallgasd

meg. Anyám, szegény rendkívüli asszony volt. Akiket ismertünk, a többi asszonynak mindössze annyi gondja volt, hogy beossza a férje keresetét. A mi apánk korán elhalt. így jóanyámnak először meg kellett keresni azt a pénzt, amit beosztott. És öten voltunk gyerekek. Már kicsikoromban valamilyen indukciós hatás alatt átvettem anyám gondolkodását, idegrendszerét, erejét. Elvégeztem az egyeteme^ orvos lettem Hazajöttem és itt, ebben a kis városban, poros kis szülőfalumban, praktizáltam. Itt alapítottam családot. Már húszéves koromban megérez- tem, hogy az emberek tudatosan, vagy tudat alatt, de érzik: erős ember vagyok. Nem fizikailag, hanem a szó tiszta értelmében erős ember akire lehet építeni. — Nyögött egy keveset kapkodta a levegőt, aztán folytatta.

Tettek is rám, mint a versenylovakra, mint az Inv

periálra. És mindig befutottam, mindenki nyert rajtam. A családom, az emberek, a... mindenki.

— Adj, légy szíves, kérlek, egy cigarettát. — Rágyújtottak. A beteg kezében remegett a cigaretta, de szívta.. A

/

szobában levő másik beteg a morfiumtól elbódulva, takaró nélkül, lehetetlen helyzetben összekucorogva feküdt a vaságyon. Az utolsó percekkel küzdött.

— Látod, ő is — mutatott az orvos szomszédjára.

— De nekem még van néhány napom! — Ezt kajánul, kárörömmel mondta.

Aztán így folytatta:

— Hogyha valakiben bíznak, építenek rá, arról mindig negatív helyzetben győződik meg az ember. Egyéves házas voltam, zöldfülű ifjonc. Meglátogattuk az anyósomékafc Este a vacsoránál nekem tettek — no persze finoman — szemrehányást, mert nem vittünk a vacsorához bort. No, lám. gondoltam, miért nem a feleségemnek? Hát ki az ő lányuk, rokonuk? Aztán eszembe jutott: eddig mindig én vittem.

— Az első hibás diagnózisomnál a professzor sehogyan sem értette a dolgot. „Maga?” kérdezte és ebben benne volt az összes biza- ma és csalódása. No. persze, eddig sohasem tévedtem.

— Harminc év alatt egyszer nem akartam kimenni eey beteghez, s a rimánko- dó, hívó feleség sehogyan

sem akarta ezt elhinni. „Maga, doktor úr?” Akkor eszembe jutott a professzor és kimentem. Pedig 39 fokos lázam volt. De eddig mindig, mindenkihez minden időben kimentem. Hogy értett volna meg ez az aez- szony?

— És a feleségem? „Adj pénzt!” Adtam, akkor is ha nem volt. Mert én erős vagyok, nekem adnom kell. Kölcsönkértem. „Menjünk külföldre, édes fiam!” És ezt akkor mondta, mikor még alig kerestem valamit a kórházban. De azért mentünk. „Kicsi a lakásunk, alig férünk benne!” Pedig akkor még csak hárman voltunk és háromszoba-hallos lakásunk volt. De hát miért is ne cserélnénk? Feljöttünk ide, a heeyoidalba, egy hatszobás villába és a bútort js kicseréltük. De ide már kocsi kellett. Aztán a Moszkvicsot Wartburgra cseréltük és mostani kocsink egy új Opel Rekord

— Untatlak? — kérdezte és megpróbált újból felülni. Most sem sikerült. Szeme bár mélyen ült, lázasan csillogott a morfiumtól és az újraélt emlékektől, amelyeket nemsoká végképp itt kell hagynia.

— Nem, dehogyis! Szívesen hallgatlak — mondta a másik a rajtakapott emberek zavarával.

— No, jó. Köszönöm — mondta a beteg elgondolkodva.

— Itt van ez a Szentgyörgyi. Nobel-díjat kapott és azóta sem áll meg. Szóval tőle is mindent vár az emberiség mert már eddig is sokat adott. Mindig adott. És a rák ellen... Azt is tőle várják — köhögött, kis időre abbahagyta a beszédet.

— Én nem fedeztem fel semmit, én csak jártam a betegekhez gyógyítani és cserélgettem alakásomat a kocsikat. Futottam, loholtam. Futott az Imperiál! Doktor Imperiál! Jó, mi? — kérdezte keserű mosollyal.

■— És tudod öregem, moat eltörött a lába. És a lovak csontja nem forr ösz- sze. Kár, hogy nem tíz év múlva jött ez a lábtörés. Addigra talán felfedezik a rák elleni... — Most, ennél a szónál, sikerült a betegnek felkönyökölnie.

— Állva akartam meghalni, érted? Állva! A műtőasztal mellett. Vagy mindegy, hogy hol. de állva! == Nem tudta befejezni, megjött a család.

Suha Andor:

DOKTOR IMPERIAL