Szolnok Megyei Néplap, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-02 / 255. szám
\ 3 1969. november 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Szerkesztőségünk kerékasztal beszélgetésre hívta meg a mezőgazdasági termelőegységek és kereskedelmi szervek képviselőit, hogy Szolnok zöldség- és gyümölcs ellátásáról, megjavításának lehetőségeiről mondjanak véleményt. A vita résztvevői voltak: BREZVAI ISTVÁN, a városi pártbizottság titkára, BERECZKI LAJOS, a Középtiszai és Jászsági Mezőgazdasági Termelő- szövetkezetek Területi Szövetségének titkára, PÁZMÁNY KÁLMÁNNÉ a szak- szervezetek megyei tanácsának munkatársa, KÁLMÁN István, a Héki Állami Gazdaság igazgatója, SÁNDOR GÉZA, az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat osztály- vezetője, PÁSZTRAI GYÖRGY, a Szolnok cs. Vidéke ÁFÉSZ osztályvezetője, TÖTH ÁRPÁD, a szolnoki Lenin Tsz elnöke, NAGY LAJOS, a szolnok—szanda- szőllősi Vörösmező Tsz elnöke, CSENGERI BÁLINT, a MÉK igazgatója, KALOTAI LÁSZLÓ, a városi tanács kereskedelmi osztályának munkatársa, szerkesztőségünket BORSI ESZTER képviselte. Munkatársunk: A zöldség- és gyümölcs beszerzésének lehetősége, valamint az árak alakulása jelentősen befolyásolja a városi lakosság élet- színvonalát, a közvélemény alakulását és politikai hangulatát. Brezvai István: Időszerű e témáról vitatkozni és feltételezem, hogy a vita résztvevői majd okulnak is. Pártbizottságunk elemezte az első félév tapasztalatait. Az üzemi pártszervezetek is gyakran adnak jelzéseket arról, hogy a munkások elégedetlenek az árak alakulásával és az ellátással. Tapasztaljuk, hogy általában a felelősségérzet hatja át a kereskedők munkáját. Olykor viszont azt is, hogy a nagyobb nyereség, a kereskedelmi érdek a fő cél. Mi gyakran biztatjuk a tsz-eket, hogy hozzanak több árut a piacra és a boltokba, mert igény van rá. Az ilyen biztatásra azonban gyakran az a válasz „mi vinnénk, de nem veszi át a kereskedelem”. Más tsz-ek viszont kikötésekkel élnek és azt mondják: viszünk árut, ha ennyiért, meg ennyiért átveszik. Ezt pedig a kereskedelem senkinek nem garantálhatja. Csengeri Bálint: A MÉK, nagy- és kiskereskedelmi tevékenységet folytat egyszerre. Mint nagykereskedők közvetlenül a termelőkkel vagyunk kapcsolatban, ugyanakkor kiskereskedelmi egyNAPIRENDEN: Szolnok város zöldség és gyümölcs ellátása A NÉPLAP KEREKASZTALA zott áruból kell az ellátást biztosítani. Szezonidőszakban a mi részesedésünk 20—30 százalék a város ellátásából, télen pedig 70—80 százalék. Munkatársunk: Jelenleg mennyi terméket tudtak tárolni? Csengeri Bálint: Idén 350 vagon burgonyát tároltunk, ebből 109 vagont Szolnoknak. Az összes tárolásunk 140 vagonnal több burgonyából, mint a tavalyi volt. Lehet, hogy ebből marad is ki, s ezt a kockázatot nekünk kell vállalni. Eiőző évben már megtörtént, hogy egy millió forintnál nagyobb kár érte a vállalatot a tavasz- szal kimaradt burgonya miatt. Az is lehet, hogy mindez kevés lesz, mert nem ismerjük más vállalatok terveit, tárolási lehetőségeit. Az árakról szólva azt mondhatom, igaz amit a sajtó közzétett. A tavalyi első félévihez viszonyítva az idén országosan 114 százalékos áralakulás mutatkozott. Ügy tudom, hogy Szolnokon az emelkedés ennek alatta maradt A második félévben viszont mintegy 94—95 százalékos volt az árak aránya a tavalyi átlaghoz viszonyítva. így azt hiszem, .hogy bár adódhattak helyi eltolódások, a kiegyenlítődés meg van. Sándor Géza: Vállalatunk egyéb élelmiszerek forgalmazása mellett foglakozik zöldség és gyümölcs árusítással. Célunk, hogy a vásárlók elégedettek legyenek az árakkal és árukkal egyaránt. Hogy ezt nem tudjuk mindig biztosítani, annak több oka van. A mi vállalatunk részéről alapvetően az;» hogy nincs megfelelő ■ tárolóhelyünk. A termelőegységek sincsenek berendezkedve arra, hogy a kereslet emelkedése idején ajánlják fel áruikat. Az volt az első félévben is a gondok fő oka, hogy nem volt tartalék. Az időjárás pedig a primőröknek nem kedvezett. Arra is törekszünk, hogy partnereink egyenesen a boltokba szállítsák az árut. A jobb terítés akadálya, ha egy-egy tsz nagy tételben hozza eladni az áruját, mert a mi egységeink raktár hiányában csak delmi forgalmunknak a zöldség és gyümölcs 20—22 százalékát teszi ki, energia lekötésében viszont ennél sokkal többet, öt év óta törekszünk a nagykereskedelem kikapcsolására. A közvetlen termelőktől azonban nem kívánhatjuk, hogy évente a 300—350 vagon árut ők hozzák boltjainkba. Egyre kevesebb tsz-nél számíthatunk azzal, hogy teljes zöldség-gyümölcs skálát ajánl fel megvételre és minden nap tud szállítani. Évek óta gondunk az is, hogy őszszel minden tsz mindent el akar adni, mert a téli tárolás nagyon drága, nem vállalják, szabadulni akarnak az áruktól. Sok ajánlatot kaptunk most például olcsó burgonyára a megyéből. De mind nekünk kellene tárolni, ehhez nincsenek meg a lehetőségeink. így inkább szabolcsiakkal kötöttünk szerződést, amelynek értelmében télen ott tárolják az árut és tavasszal szállítják hozzánk. Munkatársunk: Mi a véleménye arról, hogy a városban a főszezonban nem lehetett szőlőt kapni a boltokban? Pásztrai György: Ajánlatot kaptunk tsz-ektől, kedvező áron adtak volna szőlőt, de mivel nincs fuvareszközünk, nem tudtunk értemen- ni. Hogy a tsz-ek Szolnok környékéről is máshová viszik az árukat, valamit valóban tenni kell. Mi Pécsről hoztunk a tavasszal zöldborsót és egy hónapon át a román határ mellől szállítottunk új burgonyát, hogy legyen a városban. Volt úgy, hogy ugyanannyiért adtuk, amennyiért a termelőktől átvettük; Munkatársunk: Szó esett már a termelőegységek kereskedelmi tevékenységéről, van-e erre a tsz-ekben k<p- molyabb törekvés? Bereczki Lajos: Az új gazdaságirányítási rendszerben a szükségletekre való termelésben mindenkinek meg van a maga feladata és kötelezettsége. A mezőgazdasági üzemekre elsősorban az a feladat hárul, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű mértékben oda áramlik. Ez is határt szab a zöldséggyümölcs termesztés fejlesztésének. Nem lehet tehát arra számítani, hogy a mező- gazdaságból tőke áramoljon át a kereskedelem fejlesztésére. Más megoldást kell keresni. A mezőgazdasági üzemek a jövőben az igényeknek megfelelően alakítják át a termelés szerkezetét. Olyan választékban termelnek, ahogyan azt a vevők igénylik. Tisztában kell azonban lennünk azzal, hogy a tsz- ek a kereskedelmi tevékenységet nem akarják átvenni, de szándékuk van közelebb kerülni a kereskedelmi szervekhez. Ennek azonban alapvető feltétele az, hogy velük a kapcsolat szerződéses alapon folyamatos legyen, a termelés pedig biztonságos. Ez azt is jelenti, hogy a kereskedelem is több kockázatot vállalhat. A MÉK, az ÁFÉSZ és általában a kereskedelmi szervek tisztességes haszonnal igyekezzenek továbbadni a termelőegységektől vásárolt terméket. Az igények ismeretében keressék a piacot, ha a viszony rendszeressé válik a spekuláció — amirő] manapság elég sokat beszélnek — kiküszöbölődik. Egyébként a megyei termelőegységek soha sem róják fel a kereskedelem szakembereinek, ha nem tőlük szerzik be az árukat, mindenki ott vásároljon, ahol olcsóbban jut megfelelő áruhoz. Véleményem szerint türelem és még több idő kell ahhoz, hogy a kereskedelem kapcsolata a termelőkkel megfelelően stabilizálódjon. Gondolom, ha „ kereskedelem azt ajánlja a tsz-eknek, hogy rendezkedjenek be tárolásra, azok hajlandók lesznek erre. A feltételek kialakításából viszont a kereskedelemnek is részt keli vállalnia. Nagy Lajos: a szolnok- szandaszőllősi Vörösmező Tsz-ben — mondhatom — hagyománya van a zöldség és gyümölcs termelésének. De hogy milyen körülmények között dolgozunk, azt nem tudja a városi lakosság Szandaszőllősrői ugyanis minden munkanapon reggel 6 órakor három munkáién a szolnoki boltokban kilózni az árut, kénytelenek vagyunk odavinni, ahol minden időveszteség nélkül átveszik. Ügy is kifejezhetem magam, hogy jobb előnyösebb piacok után hajt bennünket a veszteség. Szerintem jó lenne megosztani a feladatokat úgy, hogy egy- egy Szolnok környéki gazda* ság egy-egy fajta, áru termesztésére rendezkedjen be, annak az előállítását megfelelően gépesítse úgy, hogy mindenkor lehessen rá számítani. Ennek a kialakításához tudom, idő kell, azon kívül pedig kellene „ felsőbb szervek segítsége is. Nekünk termelőknek is meg kellene ebben pontosan állapodni. Kalotai László: Találóan mondta Brezvai elvtárs, hogy az üzletkötésnél belső érdek ne károsítsa a fogyasztókat. Szükséges, hogy minden adottságot kihasználjunk elárusító helyek létesítésére, a lakosság színvonalasabb ellátására. A burgonyavásárlási akció — amelyet most bonyolítanak le a kereskedelmi szervek — nagyon kedvező a fogyasztóknak. Gyakori viszont, hogy ha Zagyvarékason, Abony- ban vagy más környező községben kifogy valamiből a készlet, az ottani lakosok Szolnokra jönnek vásárolni, s az már csökkenti a helyi készletet. Munkatársunk: a szolnoki Lenin Tsz-t illette az a szemrehányás, hogy aránylag kevés terméket ajánl a városi fogyasztásra. Tóth Árpád: Tsz-ünkben 1965-ben mindössze 185 holdon termeltünk zöldséget. Idén már 730 holdon, ebből 360 katasztrális hold zöldborsó vetés volt. 300 pedig paradicsom. Igaz, hogy ennek jó részét nem szolnoki piacon értékesítettük, hanem konzervgyárnak adtuk át, mert azzal vagyunk szerződésben. Paradicsomot például évente 600 vagonnal termelünk ipari feldolgozásra. Az is tény. hogy a mi hideg talajunkon később érnek be a termények. Harminc hold gyümölcsösünk is van, annak a terméséből idén szilvát ajánlottunk eladásra a kiskereskedelemnek. De a nagy kínálat miatt Brezvai István Bereczki Lajos Pázmány Kálmánná Kálmán István Sándor' Géza Pásztrai György Tóth Árpád Nagy Lajos Csengeri Bálint Kalotai László Borsi Eszter ségeket is tartunk fenn. így közvetlen kapcsolatunk van a fogyasztókkal is. Munkatársunk: Mi a véleménye a szolnoki és Szolnok környéki tsz-ek valóban elhárítják-e magukról a felelősséget, ha a város ellátásáról van szó? Csengeri Bálint: A termelő és kereskedelmi szervek kapcsolata még valóban nem a legmegfelelőbb, és sok az igazság abban, hogy a Szolnokhoz közelebb eső tsz-ek nem kapcsolódnak be a zöldség-, gyümölcs ellátásba. Ez szerintem nem csak szándék, hanem termelésszerkezeti probléma is. Távolabbi szövetkezetek, mint például a cibakházi Vörös Csillag, idén is 60 vagon áru szállítására vállalt kötelezettséget. Megyén kívülről pedig 17 tsz-től mintegy 70 vagon árut kaptunk az idén. A városhoz legközelebbi szövetkezetek — mondhatom — szinte semmit nem adtak. Télen és tavasszal, amikor rossz az idő, legnagyobb a gondunk. Akkor a felhalmokis tételeket tudnak fogadni. Szállítóeszköz hiány is van, főleg a szezonidőszakokban a szövetkeztekben, nálunk pedig állandóan. Munkatársunk: Van-e javaslata a szállítási és tárolási gondok megoldására? Sándor Géza: Olyan területet kellene talán kialakítani a városban, ahol a termelők nagy tételekben leadhatnák áruikat, anélkül, hogy időben bármi is korlátozná őket. Ehhez viszont szükség lenne az értékesítő szerveknek szabad felvásárlási keret biztosítására, és arra, hogy a kiskereskedelmi szervek reggel is vásárolhassanak. A sok egymástól távollévő boltban a jelenlegi megoldásokkal csak későn, vagy esetleg másnap érkezik meg az áru és az már nem friss. Mi egyébként igykeszünk aránylag alacsony árréssel dolgozni, a növekvő kereslet idején sem emeljük azt 2o százalék fölé. Pásztrai György: Elmondhatom, hogy a mi keresketerméket állítsanak elő, amit a kis- és nagykereskedelmi szervek forgalmazhatnak. Ugyanakkor a tsz-törvény lehetővé teszi számukra azt is, hogy kereskedjenek. Ezt a lehetőséget a mi területünkön működő tsz-ek nem túlságosan fejlesztették ki. Gazdálkodásukon belül a kereskedelmi tevékenység még ha foglalkoznak is vele, aránylag nagyon kis hányadot képez. így nem is irányulhat erre a vezetők fő figyelme. A tipikusan zöldséget és gyümölcsöt termelő tsz-eknél sem haladja meg az évi bruttó termelési érték 20 százalékát e tevékenység aránya. Magyarázza a körülményeket az is, hogy a mezőgazdasági üzemek a fejlesztési alapokat elsősorban az alapvető termelési tevékenységre használják fel. Kereskedelmi tevékenység kialakításához sem hitelt, sem állami támogatást nem kapnak. Itt kell talán arról is szólnunk, hogy Szolnok ipara gyorsan fejlődik és a munkaerő a mezőgazdaságból jelentős sokkal telt autóbusz indul Szolnokra. Mi- pedig a kertészeti munkákra már évek óta Szabolcsból szerződtetünk embereket. Ügy érzem, alaptalan a vád, hogy árspekulációval dolgozunk. Az utóbbi években inkább veszteséggel termeltük a konyhakertészeti növényeket. Idén a jó termés ellenére is mintegy négyszázezer forint lesz az ágazati veszteségünk. Általában a szolnoki iskolások segítenek ki bennünket. Idén, miután kedvező volt az időjárás, mintegy négyezer munkanapot - dolgoztak kertészetünkben. Azt is mondhatom, hogy a gépellátásunk nem a legmegfelelőbb. Idén a gépalkatrészek ára mintegy 250— 300 százalékkal emelkedett. Hogyan termeljünk olcsóbban? Mi arról panaszkodunk, hogy termékeinket nem mindig veszi át a kereskedelem, ha egy kocsink remei elindult áruval Szolnokra. délután volt, mire le tudta azt adni. Az ilyen átvétel miatt van a legtöbb panaszunk. És hogy ne kellolyan áron akarták átvenni, aminél nekünk a szedési költség is többe lett volna. A nyáreleji hónapokban általában a szabadföldi primőrt keresik a kereskedők, ezt viszont a jelenlegi munkaerővel nem tudjuk biztosítani. Néha iskolásokkal dolgoztatunk, akkor is naponta személyenként 9 forint SZTK-költséget fizetünk, ezen túl a mi terhűnk az utaztatásuk is. Gépesítéssel tudnánk előbbre lépni, de ehhez a mj szövetkezetünknek legalább négymillió forint kellene. Nekünk is gondunk a tárolás. Egyetértek azzal hogy olyan szabadpiaci hely kellene, ahol a termelők és felvásárlók előzetesen egyeztetnék, mikor, milyen árura lesz szükség. Nem zárkózunk mi el a termelés és szállítás elől. Se saját érdekeinket sem hagy- hatiuk háttérben. Brezvai István: Egyetértek azzal, hogy a szeptemberi piaci árszintűnk országosan is a legalacsonyabbak között volt. Ha viszont az első félévi árakat nézem, és ezt öszszevetem azzal, hogy a munkások bére egy év alatt 2,5 százalékos növekedést ért el, feltétlenül indokolt a méltatlankodás. A dolgozók pénztárcája csaknem olyan sovány, mint korábban volt, és így nehezen tudják elviselni az áringadozást. Ezt mindenképpen figyelembe kelj venni, és ez az ellátás mennyiségi és minőségi javítására kell, hogy ösztönözzön minden szervet. Bereczki Lajos: Mindenki tudja, hogy tavaly szinte katasztrofális szárazság sújtotta a megyét. Év végén a termelőgazdaságok tisztességes áron eladták termékeiket tavasszal viszont mindez az üzletekben már drága volt. Nyílt dolog, hogy nem a termelőegységek, hanem a kereskedelmiek emelték fel. Sándor Géza: Nagyon igaz az, hogy a tárolási lehetőségeket kellene bővíteni, ezt azonban csak közös vállalkozás alapján lehet megoldani. Kálmán István: Nem vonhatja senki kétségbe, hogy ha Szolnok, jó zöldség- és gyümölcsellátását meg akarjuk oldani, a környékbeli termelőegységeknek bizonyos áldozatot keli vállalniuk. Gazdaságunk öt év alatt 200 holdas kertészetet alakított ki. Az utóbbi ötévből háromszor volt nyereséges. Ez az üzemág. de akkor állami dotációt kaptunk, tavaly már 250 ezer forint veszteségünk volt a kertészkedésen, s az idén is körülbelül ennyivel kell számolnunk. Nem rentábilis tehát a kertészetünk. mégis fejlesztjük bár erre minket senki sem kötelez. Szerintem is helyes lenne a nagytételű átvétel rendszere, amiről itt már többen beszélték. Pásztrai György: Végre megszűnt a kötelező termékátvétel. ami éveken át nem javította, hanem nehezítette az ellátást. A város szükségletét nem lehet pontosan előre kiszámítani. Mindany- nyian csak a piacon tudjuk megállapítani, hogy mire van szükség. Munkatársunk: Van-e arra lehetőség, hogy a kereskedelmi szervek az eddiginél jobban segítsék a tsz-ek zöldség-gyümölcs termesztését? Csengeri Bálint: Abban a helyzetben kell többet tennünk a város ellátásáért, amiben vagyunk. Egy bizonyos, Szolnokon az új gazdaságirányítási rendszerben kialakult egy bizonyos verseny, ami az árutömeget is fokozta, és hatott az árak alakulására és a minőségre is. S ez jó, mert köztudott, a zöldség-gyümölcs szabadáras termék. Törekszünk arra is, hogv segítsünk szövetkezeteknek a számunkra szükséges áru megtermelésében. 240 fólia sátrat adtunk kölcsön az idén is a szövetkezeteknek, ami kellett ahhoz, hogy kedvük legyen primőráru termeléséhez. Hp segítjük a szövetkezeteket a termelési lehetőségek kialakításában, akkor bátrabban követelhetünk is tőlük olyan termékeket, amire szükségünk van. Mi egymillió forinttal segítettük ezt elő. Bereczki Lajos: Messzemenően támogatom azt a javaslatot, hogy a kereskedelem nagyobb következetességgel hatoljon be a termelésbe, segítse, serkentse ebben a tsz-eket. Munkatársunk: Vendégeink őszintén mondták el véleményüket és azt hiszem sok, újabb vitát igénylő javaslat hangzott el. Ezeket a vitákat tovább folytatni, a javaslatokat megvalósítani az ügyben közvetlenül érdekelt szakemberek és gazdasági vezetők dolga lesz. i