Szolnok Megyei Néplap, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-07 / 232. szám
1969. október 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Méltóan az eseményhez (Folytatás az 1. oldalról) egyre növekszik. A vezetékes és palackos gázból mintegy 50 ezer háztartás kap jelenleg a megyében, s meggyőződésünk, hogy ez a következő évtizedben megduplázódik. Gazdag a mi földünk mélye kincsekben és ez most dolgozó népünk javára — annak erőfeszítéséből —> tárul fel. Töltsön el minden megyebelit —, de különösen alkotóit — afeletti büszkeség érzése, hogy a megye iparának termékei nemcsak hazánkban, de annak határain kívül is ismertek, keresettek, megbecsültek. Eg még inkább azzá tehetjük. A szocialista átalakítás másik nagy menete a mezőgazdaságot érintette. Két nagy forradalmi átalakulás zajlott le negyedszázad alatt. Eltűntek a feudális birtokok, majd létrejött a szocialista nagyüzemek rendszere. 10 esztendeje, hogy ez az utóbbi megtörtént És a két nagy átalakulással együtt is megyénk mezőgazdaságának átlagos évi termelőképessége mintegy kétszeresére nőtt. Pedig a fellendülés valójában csak a legutóbbi néhány év eredménye. Az már bizonyos, hogy az idei év eredményei minden eddigit felülmúlnak. Búzából 16,3 q-át takarítottunk be katasztrális holdanként. A felszabadulás előtti 10 évi átlag 7,8 q volt, s csak .emlékeztetőül idézem Szolnok megye alispánjának 1934-es jelentését, mely szerint „... a megye aszálysújtotta részén, nevezetesen Mezőtúr, Túrkeve, Dévaványa, Kisújszállás, Karcag határaiban a búza olyan rossz volt, hogy a legtöbb helyen nem adott többet 1,5—2 mázsánál katasztrális holdanként. Mindezeket figyelembe véve a gabonatermés vármegyei átlagát három mázsánál nem lehet többre tenni katasztrális holdanként” Ez volt 1934-ben. Előtte 3 évvel — 1931-ben — ugyancsak az alispán „jó közepes” termés- eredményről jelent s ez búzából megyei átlagban 6,5, árpából 4,1, rozsból 5,5 és zabból 2,7 q volt. Sorolhatjuk tovább az idei várható terméseredményeket. 230—240 q cukorrépa, 19—20 q kukorica vár kataszt- rálís holdanként betakarításra. De a felsorolásoknál többet mond az a sommázat, hogy a mezőgazdaság termelő alapjai a szocialista gazdálkodás keretében sokszorosára nőttek. Ezért duplázódott meg termelőképessége, ezért teremtett biztos létalapot a falu lakossága számára, ezért jelenthetjük ki tiszta lelkiismerettel, hogy a parasztság a párt által javasolt nagyüzemi gazdálkodási formában megtalálta a számára legkedvezőbb élet- és termelési formát, nem csalódott, reményei nemcsak beváltak, de annál több is történt És az előrelépés valójában csak most bontakozik igazán ki. Mezőgazdaságunk a szocialista gazdálkodás keretében összehasonlíthatatlanul rövidebb idő alatt futja be a fejlődésnek azt az útját, éri el és haladja túl azt a termőképességet, amit a gazdag tőkés országok sok évtizeden keresztül értek el, amivel ma még — felénk lekicsinylőén —■ gyakran kérkednek; A felszabadulás után joggal és büszkeséggel szólhatunk a feudalizmus felszámolásáról. 10 esztendővel ezelőtt reményekkel és bizakodással beszéltünk a létrehozott szocialista nagyüzemek megszilárdításáról, a bennük rejlő lehetőségekről. És most a mezőgazdaság előtt szélesen táruló lehetőségről, amozok teljesülésére hivatkozva szólhatunk. Nem kergetünk illúziókat, mert a mezőgazdasági termelés további fejlesztése mögött két osztály — a munkásság és szövetkezeti parasztság — érdeke és érdekszövetsége álh Nagy nemzeti ügyünk ez, amire nemcsak szükséges, hanem érdemes is áldozni, hiszen a mezőgazdaság termékei iránt a kereslet nagy távon is növekszik. De túl a számokon — mázsákon, forintokon, termésen és jövedelmen — a faluban az összefogásnak, az életközösségnek, az emberi viszonyoknak olyan rendje, formája és szintje alakult ki, amire a történelemben még soha példa nem volt. Már nem áll egyedül, magányos faként a parasztember. A szövetkezetek nemcsak hatalmas gazdasági tényezővé váltak, de otthonává lettek a közösségi életnek is. Kollektívák, emberközösségek ezek az üzemek, amelyben az egyén társakat, segítőket, barátokat talált. És erre nem is lehet más példa, mint a szocialista átalakulás. S ha most jóleső mosoly tölti el parasztságunk arcát, annak a reakciós ijesztgetésnek felidézésén, ami a felszabadulás után annyira jellemző volt, akkor ez pártunk számára a legnagyobb öröm, elégtétel és bátorítás, most már az új helyzetben újabb korszerűsítő lépések kidolgozására. Amikor negyedszázaddal ezelőtt az új élet építéséhez kezdtünk, pártunk a szocialista építés perspektívái között meghirdette a volt uralkodó osztály műveltségi monopóliumának megtörését, a dolgozók széles tömegeinek kulturális felemelkedését. Gúny és kacaj kísérte akkor ezt, a volt uralkodó osztály tagjai , és kiszolgálói részéről. Mit állíthatunk szembe negyedszázad után az akkori helyzettel? A felszabadulás előtti felnőtt analfabéták aDszolut többsége megtanult írni és olvasni. A nyolc általános iskolát ifjúságunk szinte kivétel nélkül elvégzi. A felső tagozatosok 97,5 százaléka szak- rendszerű oktatásban részesül. A tanyai iskolások közül a megyében közel 900 kollégiumi elhelyezést nyer, több mint 1500, külön e célt szolgáló szállító eszközökkel bejár a városba, községbe. Nem indulhatnak többé hátránnyal a továbbtanulásban ezek a fiatalok sem. A középiskolákban mintegy tízezer, a szakmunkásképző intézetekben másik tízezer fiatal tanul évente. A végzős VIII. osztályosaknak több mint 90 százaléka tanul tovább, s a középiskolákban végzők egyötöde megy egyetemre, főiskolára. Gyakorlatilag kialakult az az arány, ami a népgazdaság szakember és szakmunkás ellátását tervszerűen hosszabb távon biztosítja, noha a mezőgazdaságban a szakmunkásképzés üteme még fokozásra vár Fiataljainkra szakma vár, a tudás, az ismeret megszerzésének feltételei adottak és évről évre — nagy áldozatokkal — javulnak. Szorgalom, akaraterő kell és felelősségérzet fiataljaink részéről önmaguk, családjuk és a társadalom iránt. És meg is van ez a felelősségérzet, ha szórványos esetek eltérőt is mutatnak. A tudás, a műveltség közkinccsé lett. Nincsenek többé eleve „kiválasztottak”. Szocialista rendünk még a felnőtt generációnak is megadta a lehetőséget a tanulásra, a tudás megszerzésére, s tisztelettel emlékezzünk meg azokról, akik őszülő fejjel vágtak neki az iskolának, bepótolták amihez nem jutottak ifjúkorukban, érettségiztek, diplomát szereztek, s a kettős erőfeszítéstől kissé megviselve is, lelkesedéssel dolgoznak a szocialista építés fontos posztjain. A műveltség nem iskolázás csupán. Sok minden beletartozik azon túl is. És csak utalok a kultúrházak, mozik hálózatának fejlesztésére, a megyét behálózó könyvtárakra, a Szigligeti Színház nagyrabecsült szolnoki és vidéki előadásaira, az 1000 lakosra jutó 240 rádió és közel 100 tv- készülékre. Tudásban meggyarapodva, összehasonlíthatatlanul magasabb műveltségi szinttel és szélesebb politikai látókörrel érkeztünk el a negyedszázad küszöbéhez, mint ami volt induláskor. És mindezeket senki el nem vitathatja, kétségbe sem vonhatja, ha szemlélete tárgyilagos, ha dolgozó népünkkel együtt tart, s nem a régi, az úri világ „elveszett paradicsomának” visszavárása táplálja elvakult bensőjét. Az ünnepen, az események számbavételénél — még ha negyedszázadról is van szó — a részletek megfakulnak, a maguk korában nagyon is bonyolult kérdések egyszerűbb» nek tűnnek, s kiemelkednek a döntőek, a meghatározók. Ilyen döntő és ilyen meghatározó volt a negyedszázad alatt partunk vezetése, a magyar kommunisták tevékenysége. S nona volt időszak, amikor a vezetésben eluralkodtak a szubjektív vonások — amikor dogmák, személyi kinyilatkoztatások nyomták, satnyították az emberek egészséges gondolkodását, amikor a pártélet lenini normáit a személyi diktálás, a demokratikus belső élet sorvadása kezdte ki, amikor a személyi kultusz káros és veszedelmes kísérője- Ként csorbák érték a szocialista törvényes rendet — pártunkat és a párt katonáit mindenkor a szocializmus, a naza, a dolgozó nép hűséges és rendíthetetlen szolgálata vezette. Ezért tudtunk 13 esztendővel ezelőtt — az előbb elburjánzott hibák kihasználásával kirobbantott ellenforradalom áradatán — a Szovjetunió, a testvéri szocialista országok segítségével aránylag rövid idő alatt túljutni, a fejlődésének azóta ismert tempóját kialakítani. Továbbjutásunknak, a fejlett szocialista társadalom felépítésére kialakított programunk valóraváltásának is ez egyik, de nagyos iontos feltétele. És most a negyedszázad ünnepségein, az emlékezés, a jövő terveinek formálása közepette, a kommunisták Köszöntik tisztelettel dolgozó társaikat — munkásokat, szövetkezeti gazdákat, szellemi életünk dolgozóit, a társadalmi és tomegszervezeti aktivistákat, a fegyverrel szolgálókat — a bizalomért, a támogatásért és a helyt-, állásért. Számukra az elért siker, a szocialista társadalom léte a legnagyobb elismerés a vállalt többletmunkáért, a2 éjszakába nyúló vitatkozásokért — a sokszor értetlenséggel szemben is tanúsított — türelemért és mindenért. És a kommunisták — együttesen a párt — nem is ígérhetnek mást, mint az ügy, a haza, a dolgozó emberek szolgálatát. És ez a legtöbb, a legnagyobb biztosíték egyike további előrehaladásunkhoz. Minden összehasonlítás fontos és bizonyít valamit Negyedszázad kezdete és a ma összehasonlítása megváltozott, jobbrafordult életünket bizonyítja kétségtelenül és meggyőzően. De a gondolat úgy teljes, hogy a mi szocialista építőmunkánk „útközben” van, menetben abban az irányban, amelyet a párt létrejötte óta célként tart és mutat. Nem a Petőfi által idézett „Kánaán” a kor, amelyben élünk, hiszen ezernyi gond, szükséglet, igény jelentkezik naponta a mi társadalmunkban. A gyors építés ellenére is kevés a lakás. Az alapjaiban megváltozott anyagi helyzet ellenére is a jövedelmek további lényeges növelésének jogos igénye jelentkezik. Modem utak, kutak, egészséges ivóvíz, minden házban villany, gáz, bútor, változatosabb élelmezés, iskola-napköziotthon, a lakosságnak kórház, rendelő a rászorulóknak, óriási összegek a termelést szolgáló műszaki fejlesztésre, a haza, az ország biztonságának védelmére. De a gondok nem ismeretlenek, nem újkele- tűek. Ellenségeink — különösen az éter hullámhosszán — manapság is lekicsinylik, gúnyolják mindazt, ami ebben a hazában van, kérkedően hivalkodnak a zavartalan fejlődés, a kizsákmányolás és rablás útján meggyarapodott imperialista hatalmak eredményeivel: s dolgozó népünktől próbálják számon kérni a különbséget. Dolgozó népünk számadással egyedül önmagának tartozik, nekik semmiképpen. Negyedszázados fejlődésünk egy elmaradott, háborúban leszegényedett, kifosztott, utódvédharcokban felperzselt országban bontakozott ki. Amikor a fasiszta hadak kiszorultak hazánkból, temető és romhalmaz volt az ország 600 ezer embert siratott családja. A vasúti mozdonyok 69, a teherkocsiknak 86 százaléka semmisült meg Elpusztult •— vagy elrabolták — a lóállomány 39, a szarvasmarhaállomány 44, a sertésállomány 78 százalékát. A lakóépületek 18 százaléka teljesen elpusztult, s az ipar teljesítőképessége fele sem volt mint a háború kezdete előtt. Megfertőzték, beteggé tették az emberi lelkeket is. A megmara- dottak is gyógyításra, vigaszra, bátorításra szorultak. S ők, ott nyugaton ellenséges zsoldért azóta is a lelkeket mérgezik, a szocializmusban önmagára és a boldogulás útjára talált nemzetünk egységének megbontására, hitelének megtörésére törekednek. A mi 25 esztendő alatt született ebben az országban — az ipar termelésének több mint nyolcszorosára növelése, a szocialista mezőgazdaság megteremtése, a kulturális élet felvirágoztatása, az általánossá tett társadalmi biztosítás, nyugdíj és egészségügyi ellátás — századok fejlődését szárnyalta túl. De új sikerek kellenek és ezt alapozzák a tett és folyamatban lévő intézkedések — a gazdaságirányítás rendszerének átalakítása, társadalmi és állami életünk demokratikus továbbfejlesztése, a gazdasági hatékonyság fokozása — és sok minden más. Ezért hív harcba pártunk és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa a felszabadulás negyedszázados jubileumán is. Már gyarapodnak a vállalások az üzemekben — iparban, mező- gazdaságban — már visszhangja van a felhívásnak me- gveszerte, s mélységes tisztelettel szólunk a kezdeményezőkről, az új sikerekre vállalkozókról. A Magyar Népköztársaság, a magyar dolgozó nép élete a felszabadulás negyedszázados jubileumán még jobban a nemzetközi érdeklődés fénycsóvájába kerül. Bizonyosan erősödni fog az ellenség gyalázkodó, népünket sértegető hangja is. De számunkra nem ez az érdekes. A magyar dolgozók számára érdekes, egyben megtisztelő és felemelő, hogy a Szovjetunió, a szocialista országok, a testvérnépek a proletárnemzetköziség fenkölt gondolatával, őszinte és tiszta barátsággal érdeklődnek ügyünk, sikereink iránt. A megye városainak, községeinek ünnepségein sok helyen mód lesz találkozni a felszabadító hadsereg katonáival. Eljöttek hozzánk, s velünk együtt köszöntik szabadságunk születését a testvérváros — Tallinn — képviselői, R. E. Risztlaan elvtársnak, a városi bizottság titkárának vezetésével. Jelen van a delegáció tagjaként Hendrikszon Alexandr Antonovics elvtárs, aki 1917 óta tagja a kommunista pártnak, s jóval több mint fél évszázados kemény forradalmi küzdelem áll mögötte. Eljött hozzánk Filip Gyenyiszovics Kiva elvtárs, a Szovjetunió Hőse. aki zászlóaljával 1944. szeptemberében elsőnek lépte át Battonvánál hazánk határát, s aki magas kitüntetését Tiszafüred térségében vívott küzdelmével és helytállásával érdemelte ki. Köszönjük a figyelmet, az érdeklődést barátainknak, s a tiszta szívből jövő jókívánságaikat hasonlóan viszonozzuk. Legyen a felszabadulási ünnepségsorozat megyénkben is a szocialista építés további nagy feladataira irányuló tömörülés, összefogás pártunk politikájának megvalósítását, szocialista hazánk erősítését szolgáló harcos kiállás Örömteli, boldog ünnepet, s a hétköznapok erőfeszíté- • seiben új munkasikereket kívánunk elvtársainknak, a szocializmus minden támogatójának. Négy város ünnepi programjából Mezőtúr Megyénk városai közül elsőnek Mezőtúr szabadult fel, 1944. október 7-én. A negyedszázados történelmi évforduló méltó megünneplésére gazdag programmal készültek a mezőtúriak. Ma délelőtt 10 órakor a városi tanácsháza folyosóján elhelyezett felszabadulási emléktáblát koszorúzzák meg, majd 15 órakor a honvédség fúvós zenekara térzenét ad a Kossuth téren, Ünnepi emlékülés lesz 17 órakor a művelődési központban, amelyet az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet alakulatok művészegyüttesének műsora követ. Túrkeve A Búzakalász Tsz már a felszabadulás jegyében ünnepelte megalakulásának huszadik évfordulóját szeptember végén. A másik nagy esemény a felszabadulási emlékkiállítás, melyet október 5-én nyitottak meg a Finta Múzeumban. A város felszabadulásának napján, október 8-án a szovjet hősi emlékműre és a temetőben a szovjet hősök sírjára a hála és a kegyelet koszorúit, virágait helyezik el. Este a város lakói a Vörös Csillag filmszínházban rendezendő emlékünnepségen idézik a történelmet, méltatják az évforduló jelentőségét. Kisújszállás önmegváltás és felszabadulás Kisújszálláson 1745, 1945 címmel kétnapos ünnepi várostörténeti ismeretterjesztő ülést tartanak a város felszabadulásának negyed- százados évfordulója alkalmából. Az érdekes előadások között szerepel a város fel- szabadulását, 25 éves fejlődését tükröző beszámoló is. Szerdán az MSZMP városi bizottsága és a városi tanács együttes ünnepi ülést rendez a városi tanács nagytermében, amelyet műsor is követ. Karcag Eseménydús nap lesz október 8-a a karcagiak számára is. A fotó- és bélyegkiállítás megnyitása után megkoszorúzzák a szovjet emlékműveket és Fodor József sírját. Délelőtt adják át az ifjúsági házat, amely Fodor József nevét veszi fel. A tanácsháza nagytermében 18 órakor kezdődik az ünnepi ülés, amelyen az évforduló jelentőségét méltatják. A jubileumi ünnepségre a karcagiak meghívták Czine- ge Lajos vezérezredest, a Politikai Bizottság póttagját, honvédelmi minisztert, dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari minisztert és dr. Szabó Józsefet, az MSZMP Politikai Főiskolájának igazgatóhelyettesét. Az észt pártmunkás delegáció a tiszafüredi járásban Szolnokon aláírták Szolnok megye és Tallinn város közötti együttműködésről szóló dokumentumot Szíves, baráti szavakkal fogadták a tiszafüredi járás párt-, állami-, társadalmi és tömegszervezeti vezetői — köztük Mándi Sándor, a járási pártbizottság első titkára és dr. Erdélyi Ferenc, a járási tanács vb elnöke — az R. E. Risztlaan vezetésével megyénkben tartózkodó észt pártmunkás delegáció tagjait. A vendégeket a tiszafüredi látogatásukra elkísérte Nyíri Béla, a megyei tanács vb elnökhelyettese és Sári Mihály, a megyei párt- bizottság osztályvezetője. A vendéglátók a délelőtti beszélgetésen megismertették vendégeikkel a járás politikai, gazdasági, kulturális helyzetét, az ott lakó emberek életét. Természetesen sok szó esett arról is, mit jelent e területnek a második Tiszai Vízlépcső építése. Beszámoltak a vendéglátók arról, hogy az utóbbi években mennyi lakás épült, elkészült a tíz munkahelyes rendelőintézet, felépült az új gimnázium és fejlődik a kereskedelmi hálózat. A mezőgazdaságról szólva kiderült, hogy a termelőszövetkezeteket dinamikus fejlődés jellemzi. Erről egyébként a vendégek személyesen is meggyőződhettek, amikor délután ellátogattak a tiszaőrsi Buza- kalász Termelőszövetkezetbe. Itt Balogh Lajos ismertette gazdaságuk munkáját és kalauzolta a vendégeket a sertéstelepre. a primőrtelepre. Jutott idejük a vendégeknek arra is. hogv ellátogassanak két tsz gazda házához is. — Lengyel György, aki első elnöke volt a termelőszövetkezetnek, háza kapujában fogadta a vendégeket. Amikor R. R. Meriszolu kérdésére beszélt a szövetkezet megalakításáról, családja sorsának alakulásáról, az észt vendég megjegyezte: „E néhány mondatban a magyar nép történetének jelentős eseményeit ismerhettük meg.” ☆ Tegnap délután Szolnokon, a megyei tanács vb termében került sor Szolnok megye és Tallinn város közötti, 1970. évre szóló együttműködési és a baráti kapcsolatok fejlesztési programjának aláírására. A jelentős eseményen részt vett: Csáki István, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára,— Henno Toming, a budapesti szovjet nagykövetség első titkára, Fodor Mihály, a megyei tanács vb elnöke, a megyénkben tartózkodó észt pártmunkás delegáció R. E. Risztlaan vezetésével, valamint a megye és Szolnok város párt-, állami-, társadalmi és tömegszervezeti vezetői. Üdvözlő beszédében Csáki István utalt a magyar nép életének két jelentős dátumára: 1849. október 6. a gyász, a haza sorsának rosszra fordulását jelzi. 1944. október 6, a virradatot jelentette Szolnok megyében, — mert ezen a napon érték el a szovjet csapatok Szolnok megye területét a fasizmus ellen vívott döntő küzdelmükben. Beszélt arról is, hogy az új együttműködési program megvalósítása jelentős mértékben hozzájárul a Szolnak megye és Tallinn között immár negyedik esztendeje kialakult együttműködés elmélyítéséhez, a szocializmus és a kommunizmus építésével kapcsolatos feladatok sikeres megoldásához, hozzájárul a proletár internacionalizmus lenini eszméinek gyakorlati megvalósításához. Az együttműködési programot Csáki István. R. E Risztlaan, Fodor Mihály és Szigeti László (az MSZBT Szolnok megyei elnöksége nevében) írta alá. Ezután Fodor Mihály, illetve R. E. Risztlaan mondott pohárköszön - tőt.
