Szolnok Megyei Néplap, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-12 / 237. szám
1969. október 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Eszter széthulló életében az utolsó biztosnak vélt támasz Iván, a fiatal egyetemi hallgató. A vízbefúlók görcsös szorításával szeretné megtartani. (Szakács Eszter és Csikós Sándor jelenete Jókai Anna: Fejünk felől a tetőt című darabjának szolnoki előadásából.) Az NDK nagykövetségének és Kulturális Irodájának ünnepi fogadása Szolnokon A Német Demokratikus Köztársaság nagykövetsége és az NDK hazánkban működő Kulturális Irodája pénteken este az első német munkásállam fennállásának jubileumi évfordulója alkalmából — a Szolnokon, szereplő Probst cirkusz ünnepi előadását követően — fogadást adott; A fogadáson megjelent Za- , gyi János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Szolnok megyei bizottságának titkára, Bárdi Imre, a megyei tanács vb elnökhelyettese, valamint a Szolnok megyében és a városban működő párt-, állami és tömegszervezetek, intézmények vezetői és vezető munkatársai; A műkedvelő színjátszás Az egri piactól a visegrádi várig Az elmúlt nyáron Egerben, ez év tavaszán Székesfehérvárott, szeptember végén Pedig Visegrádon adtak egymásnak találkozót a műkedvelő színjátszó együttesek legjobbjai. A tavalyi egri program két kérdésre keresett választ: megfér-e egymás mellett a játék (színjátszás) és a szó (irodalmi színpad) művészete: valamint arra, hogy tud-e alkalmazkodni napjaink amatőr művészete a közönség-igényekhez? Mindkét kérdésre igenlő választ kaptunk. Az egri piacon Pathelin mesternek, lengyel népi komédiáknak. Lope de Vega és Móricz Zsig- mond népi ihletésű vígjátékainak tapsolt a közönség; a várban a Sveik színpadi változatát, modem regényfeldolgozást, az Agria Taverna borpincéjében verses irodalmi összeállításokat, a művelődési házban dokumentumjátékot láthattunk. Ez a találkozó bizonyította: az irodalmi színpad nem jelent külön műfajt, hanem a verses összeállítások. irodalmi oratóriumok a színjátszás formái. Tisztázódott az is, hogy a színházi ismeretekben kevéssé jártas rétegekhez is el lehet juttatni értékes irodal- mi-színnadi műveket, ha megtaláljuk az előadás megfelelő helyét, lehetőségét. Tavasszal Székesfehérvárott az a kérdés foglalkoztatta a résztvevőket: tud-e a műkedvelő színjátszás alkalmazkodni a korszerű népművelési keretekhez, a klubokhoz, könyvtárakhoz — tehát meg tudja-e keresni a már meglévő közösségeket, vagy megmaradva a színpadon bevárni kényszerül-e közönségét? A Székesfehérvári Pó- diumfesztivál válasza ismét pozitív: a pódiumjátékok, lírai oratóriumok, egvfelvoná- sosofc előadása az eddigiektől eltérő rendezői munkát, játékstílust kíván ugyan, de ezek a műfajok valóságos színi élményt nyújthatnak, a színházitól egészen eltérő játékkeretek között is. A jelzé- ses eszközökkel megvalósított színjátszás az amatőrök számára könnyebb, a díszlet- és jelmeziqény minimális: a vrodukció tehát könnyen mozgatható, könnuen vihető bármilyen közönség elé. A most, Visegrádon — a községi tanács és a szentendrei iárás rendezésében, a Népművelési Intézet szakmai közreműködésével — megrendezett bemut.etésorozet minfegv összefoglalnia veit az eddigieknek. Nem véletlen, hogy a korábbi kíséreteket látva a színiátszék munkáiéra felfigvelt az író- szövetség is, s a visegrádi találkozó az Olvasó népért mozgalom jegyében zajlott le. Az idesereglett együttesek magasszínvonalú előadásokkal igazolták, hogy a műkedvelő színjátszás élő, hatásos irodalmat kénes eljuttatni a legszélesebb közönségrétegekhez. Klasszikus költészetünk délelőtti program keretében szólt a közönséghez: Petőfi, Ady és József Attila költészete új megvilágításban került előadásra, három kitűnő csoport (Pécsvárad, Budapesti Schőnherz Kollégium, Kaposvári Fonómunkás) tolmácsolásában. Darvas József: „A térképen nem található” című dokumentumdrámáját az országban másodszorra műkedvelők mutatták be, s ha a darab előadása nem is volt mindenben kifogástalan. Mi kell a színjátszáshoz? —- kérdezte többszáz évvel ezelőtt Lope de Vega- »Báron* deszka, két szereplő, egy szenvedély” — adta meg rá a feleletet. Ügy tűnik, a mai, modern műkedvelő színjátszás megfogadta ezt a bölcs tanácsot. A műkedvelők munkájának fontosságát aláhúzza, hogy a hivatásos színházak egyre kevesebb községbe tájolnak, a több százezernyi tanyai lakos szinte csak általuk láthat előadásokat, a munkásszállások, ifjúsági klubok programjai gazdagodhatnak fellépésük porán. Népünnepélyek, falunapok, piacok közönsége állhat meg az egy-egy alkalomra ácsolt pódium előtt, s olyan műveket ismerhet meg a közönség, amilyenekkel egyébként sohasem találkozna, Az országban ma mintegy 4000 csoport működik, 70—80 000 taggal; — aktívan művelődő, s másokat művel- ni-szórakoztatni akaró emberekkel. Bicskei Gábor NYELVMŰVELÉSÉ Behirdet vagy meghirdet? Lapunk hasábjain olvastuk, hogy a szolnoki színház „behirdetett előadása elmaradt”. (1969. szept 21.) Hibáztathatjuk-e itt a be igekötő használatát? Hogy a helyes választ megadhassuk, vizsgáljuk meg részletesebben ennek az igekötőnek nyelvi szerepét. Nyelvhasználatunkban, szóban és írásban elég gyakran de sokszor feleslegesen vállal nyelvi szerepet a be igekötő. A felesleges használatra idézzük a következő mondatokat: „Öt is bedelegálták az elnökségbe.” — „Bepótolták mulasztásukat.” — „Bebiztosították a továbbjutást.” — „Beindította a tanácskozást.” Ebben a rövid példatárban az igekötős igék semmivel sem mondanak többet, mint az igekötő nélküliek. A he-' lyes igealakok tehát: delegál, pótol, biztosít. A tanácskozást pedig nyissuk meg, kezdjük meg és ne indítsuk be! A t>e igekötő változatos nyelvi szerepet vállalhat. Eredetileg az volt a szerepe, hogy a zárt tér belsejébe való irányulásra utaljon: bemegy, bejut, betér stb. Kifejezi a cselekvés befelé irányulását is: bekopog, benéz, beszól stb. Alkalmas igekö- tönk a cselekvés befejezettségének kifejezésére is beforr, beszerez, bekapál, besötétedik stb. Más jelentésváltozatokat, árnyalatokat ritkán vállal igekötőnk. Ha vállal, feleslegesen tolakodik más igekötők helyére: beérik, beígér, beijed, beszüntet, beindul stb. Használjuk a be igekötő helyett inkább a meg és az el igekötőket: megérik, megígér, megijed, megszüntet, megindít, elindít, megindul, elindult stb. Ebbe a sorba illik bele a meghirdet ige, így a behirdet helyett inkább ezzel éljünk. A hivatalos nyelvben különösen sokszor találkozunk igekötőnkkel: beperel, bepanaszol, befektet, beruház, betervez, bekönyvel, beindul stb. A köznyelvben azonban ne írjuk és mondjuk, hogy beindult a tanítás, hanem írjuk és mondjuk: megkezdődött a tanítás. Adódhat olyan beszédhelyzet. amelyben a be igekötő sajátos jelentésámyalatot, stilisztikai értéket is képvisel. Az ijedt ember, a megijedt ember és a beijedt ember jelzős szerkezetek ösz- szefüggésében van ilyen nyelvi szerepe igekötőnknek. Az igekötő tehát igen változatos, hajlékony, színes kifejező eszköz nyelvünkben, csak tudjunk vele megfelelően élni. Dr. Bakos József a nyelvtudományok kandidátusa A fogadáson H. Welker, a Kulturális Intézet igazgató- helyettese üdvözölte a vendégeket, majd Heinz Knobbe, a nagykövetség követségi tanácsosa, mondott pohárköszöntőt: „Örömmel ünnepelünk itt. Szolnokon is most együtt önökkel, magyarokkal. Ez a húsz év ugyanis nemcsak a Német Demokratikus Köztársaság fennállásának két évtizede, hanem a nemet munkásállamnak a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal — így a Magyar Népköztársasággal — váló testvéri együttműködésnek időszaka is. A baráti népeket összefűző együttműködésnek s az intemacinalista kapcsolatnak ereje szüntelen növekszik. Erről győződhetett meg a Német Demokratikus Köztársaságban járva a Kádár elvtárs által vezetett magyar párt- és kormányküldöttség is. Hazánkban — erről is számot adhatunk az évfordulón — sikerült a tömegeket a proletár nemzetköziség szellemében nevelnünk.” Agócs Mátyás, a Hazafias Népfront Szolnok városi bizottságának titkára válaszában méltatta a szocializmust épitő népek barátságának történelmi jelentőségét, s további sikereket, győzelmeket kívánt a szocializmust építő Német Demokratikus Köztársaságnak, a világ első német munkásállamának; Fergeteges siker Jászberényben Szovjet művészegyüttes vendégszereplése megyénkben Pénteken, este Jászberényben, a Déryné Művelődési Ház színháztermében lépett közönség elé a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet alakulatok 100 tagú központi művészegyüttese. Az együttes 12 éve alakult. Művészeti vezetője Va- lentyin Szavaljev, a Litván Szocialista Köztársaság érdemes művésze. Magyarországon kívül sikerrel szerepeltek Lengyelországban és Csehszlovákiában is, jelenleg pedig NDK-beli vendégszereplésről folynak tárgyalások. Hazánk csaknem minden városában bemutatkoztak, s május 8-án a Magyar Televízió ötven perces filmet sugárzott ünnepi műsorukról. Jászberényben már harmadszor járnak. A zsúfolt nézőtér előtt bemutatott műsoruk az esztrád legjobb hagyományait folytatja. Színes, változatos ösz- szeállításuk méltóan reprezentálja az együttes művész rangját. Már az első néhány szám biztosítja a sikert. „Hallgassátok Lenint”, majd „Dal a szerelemről”, s végül egy csodálatos balalajkaszóló. A nézőtéren zúg a taps, ez aztán később sem szűnik. „Szovjet katonatánc” következik. majd pedig régi orosz néptánc feldolgozások. Szinte minden számot ismétlés követ Néhány „kirándulás^ a tánczeme birodalmába, s ami a meglepetés1; magyarul! Főleg a fiatalabb korosztály hálás érte. Az előadók közül Klavgyija Csisztyakova és Vitalij Csajka emelkedik ki, de szinte mindenkiről külön megemlékezhetnénk. A második rész talán még sikeresebb. „Postakocsis”, „Évek kendőben” — szállnak a dalok, majd egy tangóharmonika — hármas lép színre. Számuk címe: „Falusi képeslap”. Magyar kórusművek következnek, néhány tréfás dalocska és a befejezés egy fergeteges, csodálatos néptánc kavalkiád. Percekig zúg a taps. Búcsúzik az együttes. Varga Béla, a Hazafias Népfront városi titkára mond rövid köszöntőt, aztán lányok lépnek színre, kezükben piros szegfű virít. Szlednyev, ha- senyko és Matyunyin elvtársakat üdvözlik, akik 25 évvel ezelőtt részt vettek megyénk s hazánk felszabadításáért folyó harcokban. Ma mindhárman az együttes tagjai. A művészcsoport a na-; pókban folytatja vendégszék replését megyénkben; Cibakházán, Bánhalmán, Öcsödön! és Zagyvarékason lépnek fel; majd 16-án Szolnokom a Ság- vári Endre megyei művelődési Házban mutatkoznak be új műsorukkal a közönségnek. H. D. j Kétszer kettő — néha öt A szolnoki „csodálatos kenyérszaporítás" Az idei tanévben olyan robbanásszerűen nőtt meg Szolnokon az óvodába jelentkezők száma, amire még soha nem volt példa. Mindez örvendetes? Pedagógiai szempontból feltétlenül hasznos; hogy a szülők ilyen igénye növekedőben. De kieiégíthe- hető-e ez a hirtelen felfutó igény? Növelhető-e a férőhelyek száma ilyen ütemben? Ez volt „a kérdések kérdése” ezekben a hetekben Szolnokon. Férőhely 1375, felvettek 1756 gyermeket! Az eszményi állapot az lenne, ha minden óvodáskorú gyermeket fel lehetne venni. Vagy legalább is mindazokat, akiknek szülei cft/odai elhelyezést kémek gyermekük számára. Az idén 780 olyan gyermek felvételét kérték a szülők Szolnokon, akik még nem voltak, vagy eddig nem lehettek óvodások. Ez valójában azt jelentette, hogy a városban levő 1375 (már korábban felemelt számú férőhelyre) több mint kétezren jelentkeztek. Mi az oka, hogy így megnőtt a gyermekek óvodai elhelyezése iránti igény ezen az őszön? 1. Szolnok város lakossága — ellentétben megyénk városainak többségével — évről évre gyorsan növekszik. (Évente ezerötszáz—kétezer főt kitevő ez a gyarapodás.) 2. A városba beáromlók életkori átlaga viszonylag alacsony. Munkaképes — többségükben fiatal — dolgozók költöznek be a megye székhelyére; 3. A beköltözők a nagymamát legtöbb esetben nem hozzák magukkal. így tényleges helyzetük — de a városiasodásból eredő igényeik is — arra ösztönzi őket: gyermeküket óvodába adják. 4. Szolnokon mind több nő dolgozik, tanul szakmát. Ebben a városban száz dolgozóra csupán nyolcvannégy eltartott jut. A foglalkoztatottság szintje tehát igen magas, s ez örvendetes. De felveti egyben annak gondját, mit csináljon a gyermek addig. amíg apa-anya a munkahelyen? 5. Az idén át kellett volna adni a Mátyás király úton és a Tallinn körzetben egy-egy új óvodaépületet. (Ez hozzávetőlegesen százhúsz—százötven férőhely lenne.) Az építőipari vállalat e munkát nem végezte el. illetve hozzá sem kezdett az építéshez. (Vita folyik, kinek a hibájából?) Háromszáznegyven kérést még így is el kellett utasítani Háromszáznegyven gyermek felvételének elutasítása, (férőhely hiányában) = hatszáznyolcvan dolgozó kérelmének elutasítása. De hogy sikerülhetett így is 1375 férőhelyre 1756 gyermeket felvenni? A szó legteljesebb értelmében; mindent megkísérelt a városi tanács vb művelődésügyi osztálya. Rangsorolták a kérelmeket. Az egyedülálló szülők gyermekeit, továbbá azoknak a családoknak fiait s leányait* ahol mindkét szülő dolgozik és nincs kire hagyni a kicsinyeket, továbbá a két szülő együttes jövedelme nem éri el a hétezer forintot — felvették. (Volt óvoda, ahová olyan nagy volt a túljelentkezés, hogy ezt a „forintjövedelem” határt négyezerötszáz forintban kellett kialakítani!) Így az óvodák az engedélyezett — és költségvetésben biztosított — létszámmal ellentétben 123 százalékos kihasználtsággal működnek. Elsősorban a munkáskerö- letekben emelték fel a létszámot. (A Kacsa úton például 75 helyre 101 gyermeket vettek fél.) így viszont éppen itt váltak zsúfolttá az óvodák. Négy óvoda pedagógus szolgálati lakásából kiköltöztetik a benne lakó nevelőket,' hogy ezzel is több férőhely; legyen. Mindez új felszerelés, étkezési és ellátási költség! Igen. az engedélyezett létszámon felüli összes költséget „ki kell gazdálkodni”. De hogyan? Ezt még senki sem tudja pontosan. A városi tanács vezetői most az üzemekhez fordultak; járuljanak hozzá a túlfelvételek lehetőségeinek utólagos biztosításához. A felvételek kérését ugyanis számtalan esetben az üzemek vagy az üzemi szb-k „támasztották alá”. A papírgyárban dolgozó szülőknek 71, a gépjavítónál 55, az építőipari állami vállalatnál 79. a járműjavítóban dolgozóknak 69, a vegyiművekben 45, a vízügyi igazgatóságnál 58. az AKÖV- nél 39. a két kőolaj vállalatnál dolgozó szülőknek ösz- szesen 142 gyermeke jár pillanatnyilag tanácsi fenntartású óvodába. És sorolhatnánk tovább... A vállalati érdek megoldódása tehát — pillanatnyilag — a tanács anyagi erőforrásait terheli teljességgel. Az idén 381 fővel több gyermeket vettek fel óvodába, mint ami a normatívák szerint biztosítható. (Sem fekvőhely, sem takaró, sem étkezési norma, konyhakapacitás...) Az elutasítottak 40— 45 százaléka még így is fizikai dolgozó! Mit lehet tenni? Amit az üzemek s a dolgozók érdeke e helyzetben diktál. A kulcs — a társadalmi összefogás lehet csupán. Az üzemek segítsége. Császtvai István
