Szolnok Megyei Néplap, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-09 / 234. szám

1969. október 9. SZOLNOK MEGYEI NfiPLAF 7 Hagyomány, jelen és jövendő A kun városok jubileuma; huszonöt esztendővel ezelőtt lettek. — viszonylag gyorsan egymást követő napok alatt — igazán s örökre szabad vá­rosokká. Amikor zászlót bontott ha­zánkban a szövetkezeti moz­galom; az első termelőszövet­kezeti városokként emelték magasra e zászlót. Ötvenhatban szövetkezeti városok maradtak. Sikerült az ellenforradalomnak káro­kat okozni az itt működő közös gazdaságoknak. Szét­robbantani azonban képtelen volt azokat. Következtek a kisújszállá­si Nagykun Napok. A kon­szolidáció olyan tömegde- monstációjává váló belpoliti­kai esemény, melynek hatása az ENSZ-palota folyosóin ií érződött Mi az. ami e tradícióknak sajátossága? Mitől vált a töténelem folyamán — év­századokon át — olyan vi­dékké a Kunság, amelyre a költő szavai éppúgy ráille- nek. mint távolabbi, keleti tájainkra: „A véres kardot mindig innen vitték körül habos lovon Ki innen jön; a nép nevére görcs fogja ökölbe szívét. Baloldala ez a hazának! — a szív is e tájra esik; botlásai itt jobban fájnak* vergődése is közelibb.’’­Mi az a valóságos társa­dalmi és szellemi hagyo­mány; eszmék és szokások szövevénye, mely egy me­gyén. országon és e hazán belül sajátos színt, vonásokat kölcsönöz egy olyan tájegy­ségnek, ahol — a fejlődés lényegét. alapvető vonalait tekintve — nem ment s me­gyen végbe más, mint az ország bármely vidékén. Viszonylag korán szabaddá lett a parasztság A török hódoltság idején itt nagyra duzzadt szállások, úgynevezett „összefutott” fa­luk jöttek létre. S a közös­ség védő ereje a földesúri hatalom nélküli életet is ki­harcolta, vagy legalább is lépéseket tehetett irányába. Mintán a nemesség a Habs­burg fennhatóság alatt álló országrészekre menekült, a parasztságnak legalább öt­hat nemzedéke élt itt már grófok, hercegeik nélkül. S e vívmányaikat védték meg a következő nemzedékek. Viszonylag korán szabad­dá lett tehát a kunsági pa­rasztság. Ahol csak alkalom nyílt reá, megváltották ma­gukat a parasztok. A nagy­kiterjedésű városi földek, le­gelők ilyen értelemben sza­bad területekké váltak. Csak éppen nem vezethetett mind­ez a földteleneknek, a két­kezi munkából élőknek tel­jes felszabadulásához. Olyan agrárkapitalista fejlődés sem alakulhatott itt ki, mint a Duna—Tisza között. a Vihar­sarok néhány helyén, vágj’ a Tisza és a Maros üszögében. Sem a földnek a minőségé, sem a termelés és a művelési ágak belső szerkezete, sem a termékeknek a világpiacra való eljutása, az agrár s a kereskedelmi tőke egymásra gyakorolt hatása nem tette ezt lehetővé. Jónéhány helyen éppen a feudalizmus viszonyai közt kialakult paraszti rétegződés (telkesek, zsellérek, majdan pedig magygazdák, foldtale- nek) szerint rétegződött ez a szabadparasztság. A föld s az egyéb közbirtokokban va­ló részesedés a megváltásihoz való hozzájárulásnak arányá­ban oszlott A legeltetési és közbirtokossági társulások­ban csakúgy, mint a presbi­tériumokban a vagyonos, burzsoa-parasztsóg rideg uralma alakult ki. Ügy lépett tehát a kunsági parasztság a mezőgazdaság­nak valamelyest is az ameri­kai úthoz hasonló tőkés fej­lődésének az útjára, hogy e folyamaton belül itt volt ta­lán a legkevesebb „amerikai” elem. — ami a, farmszerű gazdálkodás kialakításának lehetőségeit illeti. Külterjes termelés, a termelőerőknek felettébb lassú fejlődése, tő­kehiány. Ez volt a jellemző. S a társadalmi rétegződés síapja a parasztság körében már a feudális viszonyok közt meginduló rétegdiffe­renciálódás. Ez vezetett el azután odáig, hogy egymás­sal végérvényesen ellentétes osztályok irányába polarizá­lódott a Kunság népe. A francia forradalom klasz- szikussá váló allegóriáival élve, így szülte meg itt a magyar agrártársadalom sa­ját Robespierre-jeit, de még- inkább „enrage”-it, héberis­táit, baloldali jakobinusait. Sőt; Babeuf-jeit. A tömegek történelmi tapasztalatai A Kunság parasztságának félproletár rétegei, földtelen- jei s kisparasztjai úgy jár­ták végig az osztályok nyílt s nagy történelmi összecsa­pásának iskoláját hogy a burzsoák s a polgárrá lett paraszt-földesurak éllen vív­ták szüntelen harcukat. Még demokratikus jogaikért vagy azok megtartásáért is. Mi­ként a francia forradalomban a legbaloldalibb s legkövet­kezetesebb rétegek és harci egységek is a burzsoáziával szemben vitték diadalra a polgári jogokért való küzdel­met, szélesítették a polgári átalakulás demokratikus bá­zisait, amennyire csak lehe­tett Az első világháború idején a Kunság fiataljainak jelen­tő® része az orosz frontokra került. így orosz hadifogság­ban ismerkedhetett meg sok­sok korábban már szervezett földmunkás a század máso­dik évtizedében Oroszország­ban élő s ható eszmékkel. Elsősorban a bolsevizmus po­litikai tanaival. Az egykori agrárszocialis­ta tradíciókra olyan történel­mi tapasztalatok és tömeg­méretű felismerés rétegző­dött így, mely újabb meg­határozó erővé vált. Politi­kai és szellemi, de ha úgy tetszik. valóban materiális erővé vált annak ellenére, hogy 1919-ben a proletárha­talom itt sokkal rövidebb ideig élhetett, mint az or­szág más vidékein. Az innen Pestre s az or­szág minden részébe dolgozni eljáró kubikosok. alkalmi munkások, félproletárok s az otthon élő földteíenek tö­mege huszonöt esztendőn át úgy várta „a földübörgő test­véri tankokat”, a vöröscsil- lagos sapkában érkező osz­tálytestvéreket. mint akik az ezeréves hazai történelmi perben való végső igazság­tevés lehetőségét hozzák majd. Harcban edzett emberek sorakoztak fel Nem véletlenül működött itt a két háború közti idő­szakban a Párt falusi osztá­lya jó ideig. A parasztságot szervező osztály országos központja. Negyvenötben pe­dig harcra vállalkozó, vagy éppen harcban edzett töme­gek sorakoztok a párt zászlaja alá, s vitték győzelemre a népi-demokratikus forrada­lomnak a falyamatát. Bizto­sították; népünk „élni tud­jon a szabadsággal.” Itt alakultak meg az első termelőszövetkezeti városok; Túrkeve, Mezőtúr, Karcag Kisújszállás. S a fejlődés kü­lönös utakat tud kirajzolni; feszültséget teremthet a ter­melési viszonyok forradalmi átalakulása, s az örökbe ka­pott termelő erők fejlettségi szintje között olyan előjellel is, hogy a viszonyok hirtelen megelőzik a korszerű mező- gazdasági termelés technikai és szakmai tapasztalatainak feltöltődését. Ez utóbbi akku- mu tolódásának ütemét. Szü­lethetnek illúziók is; a ter­melési viszonyok fejlődésé­nek és változásának tényle­ges, sőt döntő hatását is ab­szolutizálhatjuk — gondola­tilag. A Magyar Szocialista Mun­káspárt agrárpolitikájának tézisei, amikor 1957-ben szá­mításba vették a tennivalók távlati rendszerét, visszate­kintve ezekre az időkre meg­állapították: „Népi demok­ráciánk elmúlt 12 esztendeje alatt elért jelentős eredmé­nyeinek hatosát... nagymér­tékben csökkentették azok a hibák, amelyeket az MDP vezetése — különösen 1949- től kezdve — elkövetett... A meglévő anyagi erő nagy ré­szét nemegyszer pazarlóan használták fel — a létrejött termelőszövetkezeti nagyüze­mek jó része nem vált... modem nagyüzemi gazda­sággá... Tetézte a hibákat az is. hogy 1952-ben — teljesen helytelenül — ugrásszerűen növelték az egyéniekhez vi­szonyítva a termelőszövet­kezetek beadási terheit.” A valóságos lehetőségeik­nél gyorsabb ütemű előre­haladás illúziója s a tény­leges lehetőségekkel való élés elmulasztása nem jár olyan messze egymástól, vagy éppen együtt jelentkezhet­nek, ha bármerre is térünk el a leninizmus útjáról. A polgári fejlődés hajda- nánt nem tette lehetővé a mezőgazdaság korszerűsítését. El sem indult nagyon akkor ezen az úton. Csupán az el­nyomás új formáit tudta e vidéken — sajátos színekkel, változatban — megteremteni. Ahhoz, hogy a Kunság népe előtt kitáruljon a teljessé váló felszabadulás, fel kel­lett számolni végleg a ki­zsákmányoló osztályok ural­mát. majd ezeket az osztá­lyokat is. így nyílt meg a Kunság­ban is az az út, amely az egységes, szocialista szövetke­zeti parasztság kialakulásá­hoz vezet. S ez egyben már a fejlett szocializmus építé­sének útja is. Üt. amely a jövendőbe ve­zet... CSÁSZTVAl ISTVÁN A Kunsá gazdasági fejlődése (1944-1969) Az 1938-as adatok szerint a Kunságban — a kisipart és a háziipart kivéve — szin­te egyáltalán, nem volt ipar; A létbizonytalanság uralko­dott. A megye földjeinek túl­nyomó többségét néhányszáz nagybirtokos és nagygazda uralta A feljegyzések sze­rint 1934 októberében 34 ezer munkanélkülit tartottak nyilván, s 1940-ig 24 ezer ember vándorolt ki a megyé­ből. A mezőgazdaság. fő­ként a Kunságban külterjes jellegű. Új ólel kezdődött A felszabadulást követő hónapokban a kommunista párt kezdeményezése, harca nyomán tizenhárom és fél ezer ember között több mint 85 ezer hold földet osztottak szét a Kunságban. A párt szervezte a nincstelenek har­cát az úri birtokosok ellen, amikor visszakövetelték földjüket. A Kunság városai­ban, községeiben az elsők között alakultak meg a föld­műves — illetve a fogyasz­tási értékesítő szövetkezetek. Kisújszálláson már 1945 már­ciusában, azután Túrkevén, Kenderesen és másutt is. Az összefogásban erőt láttak az emberek. Vetőmaghoz és igá­hoz juthattak. A felszabadulás után rö­videsen kibontakozott a kis­ipari szövetkezeti mozga­lom. Mezőtúron. Kisújszállá­son, majd Karcagon is lét­rejöttek az első szövetkeze­tek. A szűkös állami ipar mellett ezek képeznék a to­vábbi iparosítás alapját. Me­zőtúron és Kisújszálláson fő­ként a lábbeli készítő, Kar­cagon az elektrotechnikai ktsz fejlődött ki. Jellemző adat: a felszabadulás előtt a megye 54 községéből csak 27-nek volt villanyai A szövetkezeti mozgalom bölcsője Az újonnan földhöz jutott parasztság nehéz küzdelmet vívott. Gazdasági felszerelés, anyagi eszközök híján nem volt könnyű előbbre jutni; Bár megszűntek a karcagi, mezőtúri emberpiacok, a fel- emelkedés érdekében új út­ra kellett lépni. A párt fel­világosító szava segítette őket ennek felismerésében. Először Túrkevén, majd a Kunság többi városában, községeiben bontakozott ki a parasztság szövetkezeti moz­galma. Kisebb csoportok már 1945 után működtek, a jelen­legi szövetkezetek elődei 1948-tól alakultak. A túrke- vei Vörös Csillag Tsz-nek már 1950 nyarán több mint ezer tagja, s hatezer hold földje volt Példája kisugár­zott a Kunságra, sőt az égés* megyére. A párt nagy gondot for­dított a közös gazdaságok megerősítésére. A megyei pártértekezletek határozatai külön hangsúlyozták: a szo­cialista szektorok állami gaz­daságok, tsz-ek — gazdasági politikai megszilárdítására a pártszervezetek nagy gondot fordítsanak. Az erőfeszítések, a szorga­lom hatására 1959-ben — amikor az egész megyében befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése — a Kunságban már szilárd kö­zös gazdaságok működtek. Tagjai jobban éltek, mint korábban a volt középpa­rasztok. A kun városok iparosítása A hatvanas években Szol­nok megye ipara számottevő­en fejlődött, nőtt a foglalkoz­tatottság. A felszabadulás előtt a megye gyárjellegű iparában mindössze 2326 em­ber dolgozott, tavaly a szo­cialista ipar 35 ezer 237 mun­kást foglalkoztatott. (KSH megyei igazgatóságának adata.) A Kunság ipara azonban nem sokat fejlődött. Erre kü­lönösen az 1966-ban tartott megyei pártértekezlet muta­tott rá. Határozatot hozott, hogy változtatni kell a ked­vezőtlen állapotokon. Azóta a megyei pártbizottság, a vég­rehajtó bizottság és a ta­nács napirendjén is rendsze­A karcagi Kántor Sándor, a Kunság híres népművésze résén szerepel a Kunság ipa­rosítása. Mi indokolja ezt? Az adottságok megfelelőek. A megyei átlaghoz képest ala­csony az iparban foglalkoz­tatottak aránya, sok az eljáró munkás és a munkát kere­ső nő. Karcagon letelepült a Bu­dapesti Szerszámipari Mű­vek, a budapesti Híradótech­nikai Vállalat. Az előbbi a volt gépjavító állomáson, az utóbbi a volt Kása-féle ma­lomban. Ezek új üzemcsar­nokokat építenek, korszerűsí­tik a régieket Az Általános Szerelő Ktsz is új telep­helyet vásárolt és fejleszti azt. Bővül az üveggyár, re­konstruálják a téglagyárat. Az említett beruházások költsége 107 millió forint, melyhez a megyei tanács iparfejlesztési alapjából je­lentős összeggel járul hozzá (a többi kun városéhoz is) a helyi tanács is segített. A fejlesztés nyomán jövőre már 900 új munkás foglalkoztatá­sára nyílik lehetőség, 1972 után továbbiakra. Mezőtúron 1320 új munka­erőt tudnak 1970-ben foglal­koztatni. A beruházások költ­sége mintegy százmillió fo­rint. Letelepült a Könnyű­ipari Alkatrészgyártó és El­látó Vállalat, új üzemházat épít a Dózsa Cipőipari Ktsz és az Asztalosipari Ktsz. bő­víti üzemét a Villamos- és Géptechnikai Cikkek Gyára, fejleszt a Fémfeldoígozó Ktsz is. Kisújszálláson megkezdte letelepedését a Gyógyászati Segédeszközök Gyára, a Vas­ipari Vállalat új gyáregysé­get létesített és bővíti azt, fejlesztik a Faipari Válla­latot, új üzemet épített a Tégla- és Cserépipari Válla­lat. A beruházás költsége mintegy 55—58 millió forint, s jövőre 360 új munkahely lesz a város üzemeiben. Kun.szentmártonban a Be­ton- és Vasbetonipari Mű­vek. a Pannónia Szőrmeké­szítő és Szőrmekonfekció Vállalat, a Tisza Cipőgyár egységei települtek le. s új téglagyár épült Ezekben az üzemekben a fejlesztés nyo­mán közel kétezer ember — számos nő — dolgozhat Túrkevén az Autójavító Vállalat 7 milliót fordított a fejlesztésre, s több mint hétszáz embert foglalkoztat. Bővítenék a helyi ktsz-ek is. A Kunság tehát nagy lép­tekkel halad előre az iparo­sítással. Az iparban foglal­koztatottak száma több he­lyen megduplázódik, tízezer lakosra számítva, 1975-ig át­lagosan elérik az 1200—1300 főt Szilárd mezőgazdasági nag7Üzemek A Nagykunságban jelenleg 45 közös és több állami gaz­daság működik. A szövetke­zetek több mint 180 ezer hold földön gazdálkodnak, s dolgozó tagjaik száma meg­haladja a tizenháromezret Kevés kivétellel korszerű, szakosodott jól működő üze­mek ezek. A kun városok tsz-einek összesen 658 trak­toruk van, földjeiket trágyáz­zák, javítsák. Mosoly gunk már azon az adaton, mely a műtrágya felhasználást 1952- ben összehasonlította az 1938-assaL Vagyis 5,3-ről 32 kilóra nőtt a holdankénti műtrágya adag akkor. Hol vagyunk már ettől. A Kun­ság földjein repülőgépek vegyszereznek és szórtok a műtrágyát. A rizst nem sar­lóval, hanem kombájnnal arat ják és csépelik. Az idén különösen magas hozamok jellemzik a tsz-ek fejlődő nö­vénytermelését Meghonosodott és egyre fejlődik az állattenyésztés, korszerű szakosított telepek létesülnek. Gyakorlattá vált ez 1959. évi pártértekezlet útmutatása: honosodjon meg a nagyüzemekben a baromfi. Miközben a nagyüzemek va­gyona nő, tagjaik is egyre jobban élnek. A karcagi fez­ekben tavaly 26 672 forint volt az egy dolgozó tagra ju­tó átlagos évi jövedelem. Ám a többi három városban is meghaladta a 21—23 ezret. Mind a megyei átlag fölött van. Akad • persze egy-két rossz adottságú és gazdasági­lag gyenge tsz is, tudjuk, ezekről sem szabad megfe­ledkeznünk. Jobban élnek A Kunság városaiban á szövetkezeti kereskedelem dominál (az állami szektor aránya nem jelentős). A községekben csak ÁFÉSZ-ek vannak. Az utóbbi években jelentősén fejlődött a ke­reskedelmi hálózat. Mezőtú­ron. Karcagon, Kisújszállá­son a megye legkorszerűbb áruházai létesültek. Túrke­vén is hasonlót terveznek. A községek kereskedelmi há­lózata is egyre fejlődik. Eltűnt a hagyományos zeig ruha, berliner kendő és mi- kádó kabát a falusi embe­rekről. öltözködésük ízléses és városias. A szövetkezeti szektor megyei összforgalma 1953-ban 424 millióról, ta­valy 1 milliárd 812 millió fo­rintra nőtt. A Kunságban a forgalomból való részesedési arány 4Ó százalékról 45 szá­zalékra nőtt. A tartós fogyasztási cikkek forgalma (31 fajta) 1960-ban 76.2 millió, tavaly 196.6 mil­lió forint volt. A Kunság városaiban és öt nagyközség­ben a forgalom 34,5 millió­ról 94,5 millió forintra emel­kedett. Karcagon az említett időszakban 5,9-ről 23,1 mil­lióra, Mezőtúron 10,5-ről 22,7 millió forintra emelkedett. íme a Kunság negvedszá- zados gazdasági fejlődése. — korántsem a teljesség igé­nyével. A három fő gazda­sági ágazat mérföldes lép­tekkel haladt előre. 1944 ok­tóberében megnyílt az út, a felemelkedés "fia Máthé László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom