Szolnok Megyei Néplap, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-28 / 250. szám
1009. ok* 28. SZOLNOK MEGTEI NÉPLAP 3 Nehézüteg a Tisza mentén Hgdd kezdjem egy laemélyee dologgal. Amikor a Tiszámén ti Vegyiművek „önéletrajzi” adatai között tallóztam — melynek zöméhez Serfőző Ernő műszaki titkár jóvoltából jutottam — rábukkantam a még gyerekkoromból jól ismert névre: Zsofinyeez Mihály. A fekete autó utasa Kispesten lakott a Lenin téren, ahol annak idején számtalan délutánt töltöttünk el gesztenye-veréssel, focizással. És olykor tágranyílt szemekkel nézegettük a nagy fekete autót... Az autót, amely nap, mint nap vitte, hozta a mi kerületünk híres emberét Hogy akkor miniszter volt-e, vagy csak első helyettes, arra nem emlékszem pontosan. Húsz év is elmúlt azóta. És bennünket elsősorban az autó érdekelt, hisz jószerivel azt sem tudtuk, mit csinál egy miniszter... A véletlen hozta, hogy két évtizeddel utóbb ismét találkoztam a nevével. Sőt még arra is választ adhatok magamnak, mivel töltötte a napját péMául 1950. május 19-én a fekete autó utasa ... De valamit az előzményekről. Az első hároméves terv megvalósítása idején egyértelműen bebizonyosodott, hogy a fejlesztés előtt álló ipar várható kénsavigényét az ország akkoriban működő gyárai képtelenek lesznek kielégítem. Másfelől a mező- gazdaság műtrágya-ellátottsága sem volt megfelelő, a jövőt illetően az adott kapacitás a töredékét sem fedezhette a várható felhasználásnak. Az ipar vezetőinek első elképzelése az volt, hogy a Hungária Vegyiművek bővítésével kell megoldani a problémát. Az Országos Tervhivatal más álláspontot képviselt: minthogy a Tiszántúl a legkevésbé kielégített műtrágyából, az új kónsav- és szuperfoszfái) bálzis helyéül a Tiszámén tét kell számításba venni. A hőskor kesdete Ne*, 1950. május 19-én a gazdasági élet akkori vezetői, köztüfe Zsafinyee Mihály Raoinalcra utaztak, hogy személyesen döntsenek az új gyár pontos helyéről. Ma mér mindenki előtt temert, a város déli __ipartelepének zá róvonala a TVM. A beruházási program vázlatosan a következőket tartalmazta; A nehézipar legifjabb bázisnak, a szolnoki nehézvegyipari ütegnek évi 65 ezer tonna kénsavat, 180 ezer tonna szu perfoszfá tót, továbbá 20 és 60 százalékos ólewmot kell produkálnia. A® éj kénsavgyár szállítására a francia KREBS cég kapott megbízást Bár a Népgazdaság Tanács csak 1951. március 29-ei rendelte ei a Tiszamenti Vegyiművek megal akftását az építkezés már 1950. augusztusában megkezdődött. A már jelzett beruházási program azonban réseiben valósult meg Az ország anyagi erőforrásaiból csak a kénsavgyár felépítésére futotta. Az avatóünnepségre 1952. június 8-án került sor. A kónsav- üzem fele az „A* gyár (az üzem két párhuzamosan működő termelőegységből ádl), az átadás napján megkezdte a termelést míg a „B” apparátus 1953. január 8-tól adott kórusává t. Az áll óal apók értéke akkor kb. 140 millió forint volt A vállalat fiatal kollektívája nehezen, sok kudarc érán birkózott csak meg feladataival. Akárhogy is történt tény. hogy munkásgárdája (a korabeli adatok szerint az összlétszám kétszáznyolcvanhárom volt) a kénsavgyár mellett esett át az első tűzkeresztségen. S közülük hatvannyolcán a ma tőrzsgárdájánafc gerincét adják. Hat éri kemény munka eredményeként sikerült elérni a tervezett termelési színvonalat. Ezt az 1956. augusztusában átadott élüzem kitüntetés fémjelezte. Átmeneti visszaesés csak az ellenforradalom alatt következett be. A kommunisták fokozatosan úrrá lettek a helyzeten. A gyár MSZMP szervezete 1957. február 26-án alakult meg huszonhét taggal. Egy évvel később a pártszervezet már több mint háromszor annyi kommunistát számlált. Napjainkban kétszázötven- egynéhányam vannak. Csak lassú menet... Az MSZMP gazdaságpolitikájának megvalósítása természetesen a vegyiparra is vonatkozott, így a TVM-et is érintette. Az új fejlesztési koncepciót 1958—59-re dolgozták ki. Első lépésként a kénsavgyár kapacitásának 35 ezer tonnával való bővítésére került sor. A vállalat 1959- ban ismét kiérdemelte az élüzem rangot. A kénsavbázis növelése 1959—1964 között lépcsőzetesen valósult meg. Államközi egyezmény keretében (1959. augusztusa) a Szovjetunió ipara vállalta egy évi 120 ezer tonna teljesítményű kénsavgyár fő berendezéseinek szállítását. Az építkezés 1960 őszén indult, a próbaüzemet már 1963 áprilisában megtarthatták. A harmadik savgyár kivitelezéséről szóló szerződést még ennek előtte, 1962. februárjában aláírták a lengyel partnerrel. És 1964. decemberében már három kénsavgyár, évi 315 000 tonna produktummal dolgozott a Tiszamenti Vegyiművekben! Aligha túlzás azt mondani, a. vállalat rohamléptekkel fejlődött. Pedig ez is „lassú menetnek” «rímít. ahhoz képest, ami 1964-től napjainkig jellemzi a TVM növekedését. A mezőgazdaság kemizálá- sámak nagy harderejű programja formálta a vállalat jövőjét. A szuperfoszfát gyár beruházását az 1960. decemberében jóváhagyott tervek alapján kezdték meg, s 1962 első hónapjaiban üzembe helyezték az új óriást. (Évi 220 ezer tonna kapacitás.) Az óriást a mezőgazdaság szükségletei hamarosan törpévé zsugorították. Így került sor a szuperfoszfát gyár bővítésére. 1963. októberében ismét építőmunkások hada lépett a porondra. Két esztendő leforgása alatt elkészült a Szuper II. A TVM így már évente csaknem félmillió tonna műtrágyát szállított megrendelőinek. Az igények a minőség iránt is fokozódtak. A szemcsézelt műtrágya vált keresetté. A granuláló üzem Minek jegyében épült fel 1965-re. A tervekben csak 100 ezer tonna szemcséző kapacitással számoltak. A bevezetett újítások, műszaki módosítások lehetővé tették, hogy a vállalat 200 ezer tonna granulált műtrágyát gyárthasson. (Időben kicsit előre szaladtunk. Pedig 1961 nem akármilyen esztendő volt a TVM történetében. A kollektíva munkasikereit akkor a Mi- hisztertanács és a SZOT Vörös vándorzászlaja koronázta meg.) A „gyorsított menet” ezzel még közel sem ért véget íme: 1966-ban hozzálátnak a 8 ezer tonna/év teljesítményű, 60 százalékos oleumot gyártó üzem építéséhez, maj< 1967-ben a bilug, 1968-ban a porfesték egység készült el. Pedig csak ifjúkorát... Az új gazdasági mechanizmus, a piac ösztönző hatására határozták el a mosószergyártás megalapozását, a kevert műtrágya üzem létrehozását A TOMI mosópor óriási sikert aratott, a hármas hatóanyagú műtrágyából évente 75 ezer tonnát termelnek. A Tiszamenti Vegyiművek első üzeme 65 ezer tonna kénsavat adott Most a vállalat készáru termelése eléri az évi 1 millió tonnát. Állóalapjainak értéke akkor 140 millió forint volt, jelenleg meghaladja az 1 milliárdot Számtalan adattal lehetne még jellemezni, hogy a Tiszamenti Vegyiművek 1950. augusztusa óta egy „kis” kénsavgyártó vállalatból korszerű nagyüzemmé nőtte ki magát Ügy hiszem, ehhez nem fér kétség. Mégis vélem, nem érdektelen az olvasó számára, hg befejezésként arra utalok, milyen helyet foglal el a TVM az ország vegyiparában. Hazánk kénsav termeléséből 74. szuperfoszfát produktumából 58, porfesték gyártásából 50 százalékban részesedik. Pedig csak ifjúkorát éli. Ha születésnapját az első kénsavgyár építésének megkezdésétől számítjuk: csak jövőre lesz húsz éves. Fábián Péter Súgnak az igazgatónak? A z igazgató, bár egyszerűéiyben felelős a vállalat gazdálkodásáért, mégsem érthet mindenhez. Nem is tudhat mindenről. Ezért szüksége van a vállalati apparátus, a társadalmi szervek tájékoztatására, véleményére, tanácsaira, esetenként az egyetértésére. Természetes tehát, ha az igazgató fontos döntései előtt személyi, gazdálkodási, szervezeti ügyekben tanácskozik munkatársaival. Nem csak a körültekintés, a szakszerűség, hanem a vezetés demokratizmusa is azt igényli. Egészen másról van szó, viszont amikor arról suttognak a folyosón, vagy nyíltan beszélnek az irodákban, hogy „súgnak az igazgatónak”. Ilyenkor tulajdonképpen szubjektivizmusra, részrehajlásra gyanakodnak, arra célozva, hogy a vezetői döntést illetéktelenek, „titkos tanácsadók” befolyásolják. A súgás természetéből adódik, hogy ez az eszmecsere nem az írott ügyrendi szabályoknak és az Íratlan szocialista vezetési normáknak megfelelően zajlik. Általában nem is bírja el a munka- értekezletek, a vélemények sokoldalú ösz- szecsapásának nyilvánosságát. A súgó lehet szürke eminenciás és dolgozhat a vállalat valamelyik vezető posztján, lehet az igazgató földije vagy régi szaktársa, barátja, befolyása mindenképpen egyoldalú, sérti a kollektíva igazságérzetét. És joggal sérti azokat a véleménynyilvánításra illetékes vezetőket, társadalmi munkásokat, akiket az igazgató nem, vagy csak formálisan hallgat meg. Még a leglelkiismeretesebben előkészített vezetői döntés után is adódhat félreértés, sértődés. Hiszen a vezető végül is a sokoldalú eszmecsere nyomán, a nézetek ösz- szecsapásából kialakítja saját véleményét és eszerint dönt. Egyesek ilyenkor úgy érezhetik: hiába beszéltek, nem hallgattak rájuk, mert tanácsaikkal ellentétes elhatározás született. A jó vezető persze komolyan vesz minden véleményt, nyílt vitában foglal állást és nyomós érveivel képes meggyőzni, vagy legalábbis megingatni az övével ellentétes álláspont képviselőit A vezetői elhatározások persze óhatatlanul szubjektív mozzanatokat is tartalmaznak, mégha ez a szubjektivizmus nem is a véleményezők iránti rokonszenvből vagy ellenszenvből táplálkozik. Ez a szubjektivizmus egyrészt úgy csökkenthető, hogy a vezető döntéseit minden esetben kellő információi birtokában a műszaki, termelési, értékesítési, pénzügyi, személv- zeti szakapparátussal egyetértésben igyekszik meghozni. Ha szükséges, nem sajnálja az erőt, az időt a vitától, a meggyőzéstől sem. Másrészt a vezetői szubjektivizmus, s az ebből adódó félreértés úgy csökkenthető, hogy a hatásköröket elosztó ügyrend nem csupán a döntésre jogosult vezetett nevezi meg, hanem a véleményezésre, egyetértésre jogosult személyeket, szerveket is. Előfordulhat, hogy a véleményezésre jogosult személynek nincs, vagy használhatatlan a véleménye s a vezető ezért kénytelen az ügyrendtől eltérni, „illetéktelen tanácsadókra” hallgatni. Az ilyen ismétlődő esetek viszont arra vallanak, hogy a vezető nem jól választja meg munkatársait. A következtetés magától adódik: kerüljön minden posztra a legrátermettebb ember. Aki tájékozott, hozzáértő, aki bonyolult ügyekben is képes helyesen állást foglalni, bátran véleményezni, feletteseinek is ellentmondani, és nem utolsósorban, akiben megbízik, akire hallgat az igazgató, a vezető. A szocialista normák, a demokratikus játékszabályok betartására tehát csak az a vezető alkalmas, aki nyüt, őszinte és következetes a döntést előkészítő vitában csakúgy, mint a személyzeti munkában. A demokratizmus, a beosztottak véleményének szókimondó bírálatának őszinte igénylése és meghallgatása viszont a vezető számára nem frázis, hanem belső szükséglet K. J. Filmek Kopérnikuszról 1973-ban világszerte meg- ünneplik Kopernikusz születésének 500. évfordulóját. A jubileummal kapcsolatban a lodzi népszerű tudományos filmstúdió három filmet készít a neves csillagász életéről és munkásságáról. Irtis-Karaganda csatorna A VEGEKEN János bácsi idegenforgalmat szervez Kazahsztán pusztáin 450 km hosszúságú csatorna épül az Irtis folyótól Karaganda bányászvárosig. A csatorna szélessége 500 m, mélysége 5—6 m lesz és percenként 75 köbméter vizet fog átereszteni. A tervek szerint 22 szivattyúállomást, 11 kisebb vízi- erőmüvet és 2 víztárolót (32 millió köbméter víz) kívánnak építeni. A csatorna mentén autósztráda épül, és erdősávót fognak ültetni. A csatorna mentén elterülő földek vasban, szénben és aranyban, valamint rézben rendkívül gazdagok. Ezeknek a gazdagságoknak a feltárása az életet jelentő víztől függ. Kazahsztán itt lévő ipari centrumai több mint egymilliárd köbméter vizet fognak kapni és a víz kioltja mintegy 120 ezer hektár sztyeppe szomját. Ezen a területen 20 új szovhoz létrehozását tervezik. Az Irtis—Karaganda csatornát 1972-ben kell átadni. A munka gyors tempóban folyik és a legnehezebb munkákat gépek végzik. Képünkön az 1. számú szivattyúállomás; itt kezdődik az trtis vizének új útja. Tíz lépés a határ. A megyehatár, A tábla már Békés megyét jelzi. Ha visszafelé megtesszük a tíz lépést, a Mirhó megálló előtt állunk. Kicsi kis állomás ez a kisújszállás—dé- vaványai vonalon. Az állomásfőnök már csak ex főnök. a sínektől öt méterre fut az út, s közvetlenül mellette van az ugyancsak öt méter széles csatorna, és a vasutassapkás bácsika ott horgászik. Most már nem zavarja szórakozását. az a három pár vonat sem, amely napközben a mellékvonalon „elszg- guld”. Tavaly nyár óta Balogh János nyugdíjas főnök lett. Az úszó hirtelen megmozdul, jellegzetes pontyharapás. János bácsi ettől kezdve szenvedélyének bűvöletében él, számára csak egu létezik: a víz, a színes parafa, és a víz alatt a hal, amely látszólag kiszámíthatatlanul tesz-vesz a csali körül. Az öreg azonban minden rezdülésből, mozdulásból olvasni tud. Türelem és jó reflex kell és a zsákmány biztos. Segítettem kiemelni a halat. Szépen védekezett, kilón felüli ponty, volt. — Megvan... — Meg kell annak lenni. Huszonnyolc év alatt kiismertem a vendégeimet. Finy- nyáskodnak, kelletik magukat, de a végén mindig bejönnek g csőbe, — Huszonnyolc év. Ha csak két kilót számítok naponta, akkor is tizennégy tonna halat fogott ki és ezt mind megették. — Én egy dekát sem-. — Nem szereti? Csak passzióból horgászik? — Igen. Szórakozásból. Ez az egyedüli. Balogh néni kis székkel és egy nyaláb rőzsével jön. Letelepszik mellettünk a vízparton és pár perc múlva már ropog a rőzselánq, sistereg a szalonna a nyárson. Mióta Balogh bácsi nyugdíjba ment, a felesége a jegykiadó. Ha csak teheti, ott ül a vízparton és szurkot, a férjének. Érthető. ő szereti a halat, — Egyedül élnek itt? — kérdeztem. — Nincs csald- dunlc, de ez nem azt jelenti, hogy egyedül vagyunk. Van úgy, hogy tizenöt, húsz gyerek is lakik nálunk, Most a nyáron is. Mint egy kis ifjúsági tábor, ohian volt a ház. Télen is több diák lakik nálunk, akik nem akarnak a környékről a hajnali sötétségben a megállóhoz botorkálni. Tőlünk járnak be Kisújszállásra, a gimnáziumba. — Azt látná, — mondta Balogh bácsi —, hogy nyáron, pontyszezonban mennyi vendégünk van. A törzsgárda már évek óta idejár Ceglédről, Pestről, Kecskemétről. Óriási az idegenforgalmunk. — Vajon miért jönnek ide olyan nagy előszeretettel Balogh néni? — Megmondom én, mert így igaz. Innen a kocahorgász sem megy el üres kézzel. Az apusom megfogja a halakat s azután szétosztja a rászorulók között. Most mgr érteni. — Szereti a halat? — kérdezte az ex főnök. — Rajongok érte. — No. akkor vi- OVe ezt a kél pontyot. Magának adom. — Balogh János bácsi, a mirhái megálló horgász vasutasa megnyert engem is. Elhatároztam, hooy én is ide fonok tárni horgászni. Megint nőtt a Mirhó megálló idegenforgalma, melyet Balogh János bácsi kedves- séne és önzetlensége vonz. — bj — Hirdessen a Néplapban!
