Szolnok Megyei Néplap, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-28 / 250. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Erősödi ssovje'5— Írandó kapcsolatok A világsajtó nagy fi­gyelemmel kísérte a* néhány napj3 befejeződött moszkvai francia tárgyal ásókat^ ahol a két külügyminiszter — Gro- miko és Schumann — esz­mecserét folytatott az álta­lános politikai helyzetről és a két ország közötti keres­kedelmi megállapodás meg­újításáról. A tárgyalások jó légkörben és mind politikai, mind gazdasági tekintetben a vártnál jobb eredménnyel zárultak. Emlékezetes, hogy a Szov­jetunió és Franciaország gazdasági kapcsolata De Gaulle 1966-os moszkvai hi­vatalos látogatása után len­dült fel. Ekkor határozták el a két ország gazdasági kapcsolatainak kibővítését, az ipari együttműködés ki­alakítását. E célból létre­hozták a szovjet—francia kereskedelmi kamarát és a nagybizottság néven emle­getett kormányszintű tanács­kozó és koordináló szerveze­tet. Franciaország akkor ha­tározta el a politikai szem­pontból is jelentős diszkri­minációs hitelpolitika meg­változtatását a Szovjetunió­val szemben. Az akkori megállapodások alapján megnégyszereződött az áru­csereforgalom a két ország között. A most aláírt hosz- szúle járatú kereskedelmi megállapodás értelmében pedig a jelenlegi árucsere színvonalát kétszerezik meg 1970 és 74 között. A keres­kedelmi forgalom máris sok olyan árura terjed ki, ame­lyek a hidegháború idősza­kában az Egyesült Államok által kikényszerített hírhedt embargó-listán szerepeltek. A hidegháború maradványai tehát a szemünk láttára om­lanak össze a Kelet és a Nyugat bővülő kapcsolatai nyomán. Az egyszerű kereskedel­mi forgalomnál jóval na­gyobb jelentőségű a két or­szág ipari kooperációjának bővülése tudományos-tech­nikai téren, valamint az atomiparra, az űrkutatásra, a színes televízióra vonat­kozó együttműködés kérdé­seiben. A Szovjetunió és Franciaország ilyen irányú kapcsolata nemcsak jó pél­da, de szilárd bázis is az enyhülési politikában meg­valósítandó összeurópai együttműködés megteremtő­iére. Természetes, hogy eb­ben a javuló gazdasági együttműködésben résztvevő {00 francia céget elsősorban , várható nyereség fűti. „A Közös Piacra vetett illu- cióinkat most elcserélhetjük a szocialista országok piacai­val” — mondotta erről az egyik francia gazdasági szak­ember. A most befejeződött tár­gyalások politikai vonatko­zása elsősorban azért keltett érdeklődést, mert lehetővé tette az új elnök, Pompidou pilitikájának bizonyos össze­hasonlítását a korábbi De Gaulle-íéle irányvonallal. Nos, az összehasonlítás po­zitív eredményt mutat: a szovjet—francia kapcsolatok szorosabbra válásáról szerez­hettünk bizonyságot. A leg­jelentősebb előrehaladás _ az európai kérdésekben történt. A franci., vezetők korábban utópiának tekintették az európai biztonságról szóló konferencia összehívását. Ma úgy vélekednek, hogy az megjavíthatná a politikai légkört Európában.^ hozzájá­rulhatna a jelenlegi megosz­tottság csökkentéséhez, ^ és felszámolásához. Az európai tanácskozás időpontjának, feltételeinek, előkészítésének kérdéseiben még sok az el­térő vélemény. Ezek azon­ban gondos előkészítés útján áthidalhatók. A tárgyalások­ról kiadott kőkemény meg­állapítja, hogy „a két ország folytatja erőfeszítéseit az enyhülésért, a kapcsolatok fejlesztéséért, valamennyi európai állam együttműkö­désének kiszélesítéséért”. K. L ócskavasból építette meg Roflf és Gerhard Kaczirek, kölni testvérpár azt a kétárbócos hajót, ami­vel D100 tengeri mérföldet tettek meg az Atlanti-óceánon. A 31 esztendős hajóács, Rolf és a szi­getelő mesterségben járatos 29 esztendős Gerhard három évig dolgozott a 12 méteres hajó meg­építésén. Hónapokon keresztül próbálták ki, mielőbb Genuából nekivágtak a hosszú útnak. A hajó felszerelése — többek között egy rövidhullámú adó és egy 30 lóerős segédmotor — 7000 má •káiu.kba került. Két barátjuk társaságában kezdték el útjukat. 18 hónapon át vitorláztak az Atlanti-óceánon, majd pedig 80 négyzetméteres vitorlavásznuk segítségével az Antillák felé vet­ték útjukfctt. Bermudán, Plymouthon, Le Havren és Párizson keresztül tértek vissza Kölnbe. A Kaczirek fivérek kalandos utazásuk ellenére sem akarták magukat „hősként” ünnepeltetni. Egyedüli céljuk: amilyen gyorsan csak lehet, újra kifutni az óceánra. Á junta aggodalmai N éhány napja csak, hogy a görög nemzeti bank athéni főépületében bomba robbant; ugyanazon a na­pon egy transzformátorállo­mást is levegőbe repített egy időzített robbanószerkezet. Sem a banképületben, sem a transzformátorállomáson, tör­tént robbanásnak nem volt halálos áldozata vagv sebe­sültje; de a trolibuszlközleke- dés jóidéig szünetelt s a bankban is napokig állt a munka. Az októberi robbaná­sok egy láthatóan, most. az ősszel kibontakozó junta-el­lenes fellépés-sorozat részei; szeptemberben a miniszterel­nöki rezidenciában, a hír­hedt állami tisztviselői szö­vetség és a György király szálloda előtti téren is rob­bantottak bombát. A robbanóanyag azonban nemcsak az időzítőszerkezetek alatt expodál ■— az elmúlt napokban másfajta támadá­sok is érték a katonai dik­tatúrát. Most már a megfé­lemlített, agyontisztogatott sajtó is nehéz napokat te­remt a junta vezetői számá­ra. Bár Papadopulosz re- zsimie nagy reklámmal be­jelentette, hogy „helyreállt a sajtószabadság”, a lapok el­len mégis újabb lépéseket terveznek. Az ok: több lap támadás-sorozatot indított a junta ellen. Két liberális lap, a Nea és a Vima s harma­dikként . a konzervatív Akro- polisz „közvetett bírálatnak” vetette alá a tiszti uralmat. A módszer egyszerű: a sajtó- ellenőrzés gyengéit kihasz­nálva a lapok karikatúrák, glosszák, cikkek sorában éles hangon írnak a portugáliai, spanyolországi helyzetről és az amerikaiak vietnami há­borújáról. A tények és ada­tok csoportosítása minden ol­vasóval megérteti, hogy a példák ugyan a népellenes, demokráciatipró madridi vagy lisszaboni intézkedések­ről szólnak, de ugyanúgy al­kalmazhatók az athéni vi­szonyokra is... Az Akropo- lisz még tovább ment: a NATO „belbiztonsági előírá­sairól’* írott cikksorozata nem hagyott kétséget, hogy az újság voltaképpen az 1967-es katonai puccsot bí­rálja. Ezt a cikket aztán a hadügyminisztérium esélyes beavatkozása után nem foly­tathatta a lap, maga a mi­niszterelnök pedig durva han­gon utasította rendre az egyébként konzervatív beál­lítottságú szerkesztőket. A nyugat-európai sajtó na­ponta kénytelen beszámolni róla. hogy a NATO és Euró­pa Tanács-tag Görögország belső viszonyainak elnyomó, szélsőségesen diktatórikus jel­lege egyre nő — pedig a de­mokráciáról szóló szép sza­Szomália demokratikus köztársaság A 637 660 négyzetkilo­méter területű — hazánk­nál majdnem hétszer na­gyobb, 2 millió 745 ezer lakosú ország a múlt szerdán Sermarke elnök elleni merénylettel, majd okt. 21-én a katonai ha­talom átvétellel hívta fel magára a világ figyelmét. Az „Afrika szarván” el­helyezkedő, gyengén fej­lett agrár ország 1960- ban alakult meg a füg­getlenné vált olasz gyám-, sági és brit védnökség! területből. Bár az ország az Indiai-óceánba benyú­ló félsziget partvidékére terjed ki, a száraz éghaj­lat következtében terüle­tének nagyobb része csu­pán nomád állattenyész­tésre alkalmas. A lakos­ság fcb. 75 százaléka nomád és félnomád pásztor, akik 2 mil­lió szarvasmarhát, 13,5 millió juhot és kecskét, 5 millió tevét legeltetnek. A szomáli lakosság legelőterülete átnyúlik a szomszédos Kenya, Etiópia, Francia Afar és Issza területre is. Ez az indoka, Szomália szomszédaival szembeni területi követeléseinek. A megművelt területen a lakosság élelmi­szerszükségletét biztosító durrakölesen és étcirokon kívül az ültetvényeken banánt .(ez a termény Szomália exportjá­nak 40 százalékát adja) cukornádat, gyapotot, szizált, földi­mogyorót termelnek. A mezőgazdasági termékeket feldol­gozó élelmiszeriparon és bőriparon kívül más ipari létesít­mény alig működik, vakban és ígéretekben nincs hiány a katonai junta szóvi­vői részéről. A szigetekről, ahol a jun­ta politikai ellenfeleit a ná­ci koncentrációs táborokhoz hasonló fegyenctelepeken tart­ja. riasztó hírek érkeznek. Az elviselhetetlen bánásmód­ról szóló jelentésekhez kell csatolni a szaporodó szökések híreit is — bár a szökevé­nyek elleni azonnali tűzpa- rancs érvényben van, a fog­lyok életüket kockáztatva menekülnek. Legutóbb — olasz turisták segítségével — szökött meg Amarogosz bör­tönszigetről Georgisz Milo- nasz, az utolsó Papandreu- kormány közoktatásügyi mi­nisztere is. A nyár elején végrehajtott tömegletartóztatások idején még csak azt látta a világ, hogy a baloldali ellenzék, a liberálisoktól a kommunistá­kig terjedő junta-ellenes front a monarchisták egyik szár­nyával bővült. Akkor a junta azt magyarázgatta, hogy a letartóztatott tisztek (több tábornok is volt közöttük!) az Olaszországban élő király visszahozatalára esküdtek össze. Akkor még a konzer­vatív jobboldal, beletörődve a tiszti uralomba, igyekezett megférni az ország nyakára telepedett tiszti társasággal, mindenekelőtt az élen sze­replő triumvirátussal. (Papa­dopulosz mellett Pattakoszés a gazdasági diktátor szerepét betöltő Makarezosz alkotja ezt a triumvirátust; vannak hí­rek arról is, hogy a tiszti há­romság nem egységes-.•) Most azonban a konzervatívok is felsorakoztak a tiszti uralom ellen: Papadopulosz és társai mögött csak a hadsereg tiszt­jeinek egyrésze maradt. A politikai bázis szűkülése — külpolitikailag az Európa Tanácsban meg-megújuló tá­madások, belpolitikailag a konzervatívok leválása — mellett a gazdasági alapok is inognak. Az év végéig jóval 400 millió dollár fölé nő a junta által felvett külföldi (jórészt amerikai) kölcsön összege: nemrég kiszivárgott, hogy a junta felajánlotta egy Svájci banknak a nemzeti bank százmillió dollárnyi o-—vérme-készletét is. A z egyetlen dolog, amely­ben bíznak a junta ve­zetői — Washington támoga­tása — még az sem egyér­telmű. A Stockholmban élő Andreasz Papandreu nem­rég azt mondotta egy olasz lap tudósítójának, hogy ér­tesülései szerint a State De- partnent, sőt a CIA is szí­vesen kicserélné Papadopu- loszt és körét egy kevéssé kénvelrnetlpn garnitúrával — az ezredesekhez csak a Pen­tagon ragaszkodik... G. M. 1969. oMőber 28. Pisfetoly — az orvostudomány szolgálatában Az Ukrán Tudományos Akadémia villamoshegeszté­si intézetében olyan plazma­pisztolyt szerkesztettek, amelynek segítségével ko­rábban nehezen vagy egyál­talán nem hegeszthető fémek hegesztését is megoldhatják. Ennek segítségével az em­beri hajszálnál sokkal vé­konyabb finom fémlemezeket szinte láthatatlan varrattal egyesítik. Azért tudnak ilyen tiszta munkát végezni, mert a he­gesztés során a 10—15 ezer fokra félhevített plazmasu­garak finoman érintik a he­gesztendő felületeket és mi­vel impulzusárammal mű­ködnek nem égetik el, csak egyesítik a fémlemezkéket. Ezért alkalmazható ez a „pisztoly” a tranzisztor ele­mek hegesztésénél, amikor az elemek még annyira se melegíthetők fel, hogy azt érintéssel érzékelni lehessen. Most új megrendelő je­lentkezett, az orvosok szemé­lyében. A plazmapisztolyt ugyanis fel akarják használ­ni a mestersége» szívbillen­tyűk elemeinek egyesítésére. A feketeáfonya hatása a látásra Az angol légierő pilótái azt tapasztalták, hogy feke­teáfonyából készült lekvár fogyasztása után látásuk a sötétben és szürkületben fel­tűnően javult. Mint ismere­tes, a szemnek a különböző erősségű fényhez való alkal­mazkodását főként a retina pálcikáiban található pig­ment — az ún. látóbíbor — teszi lehetővé. Ez az anyag fény hatására elbomlik, sö­tétben pedig újraképződik. Az éjszakai, illetve a szür­kületi látás a retinabíbor mennyiségével és újraképző­désének gyorsaságával függ össze. Ugyancsak ismert, hogy főként a sárgarépában található karotin, melyből a szervezet A-vitamint állít elő, elősegíti a retinabíbor képződését és meggyorsítja a fénytől elbontott bíbor re­generálódását. A kutatók a feketeáfonya említett hatá­sát vizsgálva rájöttek arra, hogy a hatóanyagot a termés színezőanyagában kell keres­ni. Először állatkísérletek so­rán szereztek újallb tapasz­talatokat, majd a feketeáfo­nya hatóanyagát tartalmazó tablettákkal embereken is végezek vizsgálatokat. Az eredmények egybehangzóan azt mutatták, hogy a tablet­ták fogyasztása után néhány órával a kísérleti személyek látása a gyenge fényviszo­nyokhoz jobban alkalmazko­dott, látómezejük megnöve­kedett látásuk élesebbé vált. Mindez a legkisebb káros mellékhatás nélkül követ­kezett be. Autóvezetőkkel is végez­tek vizsgálatokat, akik egy­értelműen úgy nyilatkoztak, hogy a tabletták hatására az éjszakai vezetés kevésbé fá­rasztó, a szembejövő kocsik fényszóróinak hatása nem olyan kellemetlen, mert az elvakítást követően látásuk gyorsan helyreáll. Hogyan gyógyítják a beteg bálnát ? A kaliforniai állatkert­ben három bálna megkapta az ázsiai influenzát. Mivel injekciót nem kaphattak és az orvosság olyan kicsi, hogy külön nem lehet bead­ni, úgy segítettek magukon az állatorvosok, hogy előbfc halakba juttatták az orvos« ságot. így a bálnák táplálé­kukban kapták meg azt. A vírusok gyors felismerése Ha egy majorságban jár­vány üt ki az állatok között, első dolog a járvány erede­tének gyors felismerése. Sürget az idő, sürgősen meg kell találni a járványt oko­zó vírust is. Az eddigi mód­szer eléggé lassú volt. Egy agar-agar nevű zselébe be­letették a fertőzött szövet­mintát és különböző anti­testek hozzáadásával keres­ték o kórokozó vírust. Mi­után sok vírus kicsi és gyor­san mozog, sok pedig hosszú szálat képez és lassan rea­gál, ezért az eddigi módszer igen körülményes volt. Most sikerült ultrahanggal szét­vágni a vírusszálat és ezzel lehetővé vált a próbaműve­let siettetése. Ma már a mikroszkopikus olló helyett ultrahangot használnak az állatorvosok. Felfedezték a rubeola elleni oltóanyagot Terhes anyák legtragiku­sabb betegsége a rubeola. Ez a betegség szinte észrevétle­nül jelentkezik és a szüle­tendő gyermeket súlyosan megkárosítja. Ha a terhes­ség első három hónapjában rubeolát kap az anya, nagy a veszély, hogy a születen­dő gyermek gyengeelméjű lesz, ' nyomorékan születik, vak, vagy süket lesz eset­leg szívrendellenességgel jön a világra. Az USA-ban 1964-ben 247 ezer asszony kapta meg a rubeolát terhességének első három hónapja alatt. Ezek közül 8 ezer abortált, 2 ezer­nek nyomorék gyermeke szü­letett. Csak 1941-ben ismer­ték fel, hogy a születési rendellenességek oka az anya betegsége volt. Ma már van rubeola elleni oltóanyag, amivel meg lehet előzni a születés előtti károsodást. Bűzös csatorna lesz a Keleti- Tenger ? A Keleti-tenger lassanként bűzlő kloakává változik: a legmélyebb pontján, Svédor­szág déli része és Gotland sziget között, ahol 459 méter mély, alig van már oxigén, a kénhidrogén kipusztít min­den életet. Nemrég szovjet óceánográfusok már megál­lapították, hogy ez a térség egy „halott tengeri siva­tag”. A svéd kormány, amely mindenkor hajlandó volt erélyes intézkedéseket hozni a természetvédelem érdeké­ben, most mégegyszer át­vizsgáltatja a kutatók ada­tait, hogy aztán legerőtel­jesebben cselekedjék. A Keleti-tenger valaha fjord volt, a könnyebb faj­súlyú édesvíz Dánia Dartjai mentén ömlik az Északi­tengerbei, ugyanitt áramlik be a nehezebb sós víz az Északi-tengerről. Ez az áramlás megakadályozza a mélyebb tengeri víz behato­lását a Keleti-tengerbe így oxigéntartalma hamar el­használódik: ez a „tengeri sivatag” keletkezésének oka; De az ember is sókban hozzájárul, hogy kipusztítsa az életet: Stockholm szenny­vize oda ömlik, s kiszámí­tották, hogy a tenger vizének oxigénpusztító szennyezésé­ben a civilizáció ötször ak­kora szerepet játszik, mint a „természetes” szennyező­dés. Ehhez hozzájárul a ha­jók által a tengerbe eresz­tett olaj, s nemsokára meg-« jelennek az óriás tartályhoz jók is a Keleti-tengeren.« ^ I 1969. oMober 28.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom