Szolnok Megyei Néplap, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-22 / 245. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. október 22. A pusztulásra kárhozotfak völgye Arizona állam északnyuga­ti részén van egy kis völgy, amely felett fél kilométer magas vörös homokkő szik­lák emelkednek. A víz itt szivárvány színű vízesések formájában hull alá, s vakí­tóan csillog a tőzeg talajú medencékben. Ezekről a víz­áramlatokról nevezték el a völgy lakosait is. A hawa- supay törzs indiánjai — „az emberek, akik a kékeszöld víz partján élnek” — kilenc éxszázaddal ezelőtt teleped­tek le a kanyon mélyén. A törzsnek ma már csak 3f70 életben maradt tagja van. A kanyon, függőleges szik­lái, ameiyek valamikor meg­mentették a völgy lakosait az apacs törzs harcosainak támadásaitól, most börtönfa­lakká váltak. A völgyből csak háromféle módon lehet kijutni: helikopterrel (egy órai repülés helikopterrel 120 dollárba kerül), gyalog­szerrel vagy lóháton. Ha az indiánok élelmiszert akarnak beszerezni, el kell jutniuk a rezervátumtól 120 mérföldre fekvő Kingmanig. A törzs tagjai kövekből, falevelekből, fadarabokból és bádog hulla­dékból összetákolt nyomorú­ságos viskókban élnek. Amikor két évszázaddal ezelőtt érkeztek fehér embe­rek a völgybe, a törzs ha­nyatlásnak indult. Az indiá­nok elveszítették vadászterü­leteiket és legelőiket. Ma a törzs 142 munkaképes férfi­tagja közül csupán nyolcnak van állandó munkája. Az indiánoknak tilos al­koholt bevinniük a rezervá­tumba, de csempész úton mégis eljutnak ide a szeszes­italok, amelyeket azután rendkívül magas áron adnak eh A betegség, rosszultáp- láltság, a magas gyermek- halandóság következtében a hawasupay törzs indiánjai­nak átlagos életkora mind­össze 44 év. Szadko—2. vízalatti állomás Üj vízalatti laboratóriumot készítettek a leningrádi hid- rometeorológiai intézet és a Szovjet Tudományos Akadé­mia Akusztikai Intézetének munkatársai. A Szadko—2 nevű laboratórium két össze­kapcsolt acélgömbből áll. A felsőben helyezték el a fedél­közi és irányítófülkét, az al­só „bejárati” gömbben pedig a kutatók felvehetik a bú­várfelszerelést. A laborató­riumot hajó vagy parti állo­más szolgálja ki. A szüksé­ges megfelelő nyomású leve­gőkeveréket hajlékony csőve­zetéken át biztosítják (hajó­ról vagy a partról). A felszí­ni megfigyelőkkel a kutatók telefonkapcsolatban állanak. A Szadko—2 könnyedén úszik a vízen. Ennek ellen­súlyozására alul nehezéket, többtonnás vasbeton-rudat szereltek, amely az állomást a mélyben tartja. A horgony­nyal drótkötél köti össze a laboratóriumot. Ha azt meg­eresztik, akkor a Szadko—2 a felszínre emelkedik, ha meghúzzák a csigát, a Szad­ko—2 lemerül. A laboratóriumot a Szuhu- mi-öböl mélyén próbálták ki, 25 méter mélységben, de a tudósok mélyebbre is hatol­hatnak vele. A leningrádi kutatók azonban ezúttal nem akartak mélymerülési rekor­dot javítani. A Szadko—2 lakóinak az volt a feladata, hogy ellenőrizzék a leningrá­di hidrometeorológiai intézet vízalatti kísérleti laboratóriu­mában kidolgozott különleges levegő-összetételt és a de- kompressziós táblázatot. — Emellett különböző mélysé­gekben tanulmányozták a mélyáramlatok sebességét, a víz hőfokát, a vízalatti nö­vény- és állatvilágot. Két ku­tató, egy mérnök és egy oceá- nológus éjjel-nappal folytatta megfigyeléseit. Időszakon­ként magukra öltötték a bú­várfelszerelést és 40—50 mé­ter mélységig hatoltak a ten­ger felszíne alá. Nyugodtan aludtak és még azt sem vet­ték észre, amikor egyik éj­szaka erős vihar támadt a Szuhumi-öbölben. A parttal is megszakadt a kapcsolatuk, de amikor a tenger egy ki­csit megnyugodott, — ismét helyreállították azt. A kuta­tók összesen 10 napot töltöttek vízalatti házukban. Lezárult a csehszlovákiai konszolidáció első szakasza dárisak voltak, és ezeket is „szabadságharcosok”-nak ne­vezték. S még egy: a kom­munista- és szégyenletes szovjetellenesség talajára csú­szott olimpiai bajnok Emil Zátopek a reakciós Euró­pa—1 rádiónak adott nyilat­kozatában Hitlert és a Szov­jetuniót egy nevezőre hozta. AKI MA CSEHSZLOVÁKIA VÁROSAIBAN, FALVAI­BAN JÁR, MINDENFELÉ NYUGALMAT TALÁL. EZ A NYUGALOM AZONBAN CSAK AZ UTCÁKRA ÉRVÉ­NYES, A FEJEKBEN MÉG SOK A ZŰRZAVAR, A NYUG­TALANSÁG. MOST AZONBAN MÁR EGYRE VILÁGO­SABBAK A CSEHSZLOVÁK ÁLLAMPOLGÁROK ÉS A KÜLFÖLDI BARÁTOK ELŐTT IS AZOK AZ OKOK, AMELYEK AZ ÖT SZOCIALISTA ORSZÁG TAVALY AUGUSZTUSI LÉPÉSÉHEZ VEZETTEK, VALAMINT AZOK A TÉNYEK IS, AMELYEK ELŐIDÉZTÉK AZ EL­LENFORRADALMI VESZÉLYT. Hétfőn érkeztünk Pozsony­ba, éppen azon a napon, amikor nyilvánosságra kerül­tek a CSKP Központi Bizott­ságának elvi. valam’nt sze­mélyekről szóló határozatai. Ezt a KB-ülést széles körű eszmei-politikai sajtókam­pány előzte meg. amelynek során — jórészt önbírálattal — a mai pártvezetés külön­böző tisztségében levő elvtár­sak — széleskörűen feltárták a szava. — akik viszont jó­részt felelősek voltak a sú­lyos politikai krízisért, mint A. Dubcek-é és J. Smrkov- sky-é. Pedig a pártegység megbomlásáért., az osztály­alapról való letérésért éppen az a vezetőség felelős, amely ez év májusáig a párt élén állott. A CSKP Központi Bizott­ságának legutóbbi ülésén el­fogadott határozat megerősí­ti azt a politikai elemzést, hogy a tavaly januárjában bekövetkezett szükséges vál­tozás — amely Novotny el­távolításához vezetett — ké­születlenül érte a pártot, amelynek egysége — kezdve a legfelsőbb vezetéstől az alapszervezetekig — meg­bomlott. A. Dubcekkel az élen megjelent új vezetés passzivitását aztán gyorsan kihasznáPák azok az erők, amelyek 1 *' ‘-iosan előkészí­mind a tavaly januárja előtti politika hibáit, mind a janu­ár után kialakult bonyolult politikai légkör okait. Ezek­ben az önvallomás-szerű elemzésekben most már a té­nyek világában sok olyan momentumra is fény derült, amelyeket a politika alaku­lása alapján sejtettünk, de nem ismertünk. Feltűnő azonban, hogy e megnyilat­kozások közül hiányzott tették a politika revízióját és a kialakult politikai vákuum­ban kézbe vették a kezdemé­nyezést. Egymás után válsá­gos helyzeteket idéztek elő — jórészt a pártellenes el­lenzék és az ellenforradalmi erők kezébe került sajtó, rá­dió és televízió útján. Az el­lenséges erők ügyesen kihasz­nálták a párt tagjainak, funkcionáriusainak és a la­kosságnak azt a becsületes elhatározását, hogy helyre­hozni mindazt, ami a pártban és a társadalomban nem volt megfelelő. Igenám, de ezeknek az erőknek ké'”'eját- szott, hogy a párt legfelsőbb vezetésében is ültek olyan személyek, akik sutbadobták a pártfegyelem elemi szabá­lyait. Ezért történhettek olyan dolgok, hogy a CSKP KB elnökségében megtár­gyalt titkos anyagok a nyu­gati burzsoá lapokban meg­jelenhettek. A magyar olvasók előtt jól ismertek a csehszlovák politi­kai krízis fejezetei. Pozsonyi elvtársaink azt mondják, hogy teljesen helyes az a Kádár elvtársnak tulajdoní­tott elemzés, hogy ha a cseh­szlovákiai helyzetet összeha­sonlítjuk az 1956-os ma­gyarországival, csak annyi a különbség, hogy a magyar el­lenforradalom tíz felvonásá­ból csak kilenc játszódhatott le Csehszlovákiában, éppen az öt szocialista ország se­gítségnyújtása következté­ben. a tizedik, a kommu­nisták gyilkolása, a fehérter­ror — szerencsére elmaradt. Nagyon igaz, hogy érdemes volt a kisebb rosszat vállal­ni — ami a szovjetellenesség hallatlan fellángolásában je­lentkezett — mint hagyni, hogy minden elvesszen, amit a csehszlovák munkásosztály, a nép, a CSKP vezetésével elért. Ennek sajnos olyan „eredménye” volt, hogy a Dubcek-féle politikai vezetés a „nemzeti egységet” alá­rendelte az osztályérdekek­nek, ezzel a CSKP elvesztet­te marxista—leninista jelle­gét. Nem véletlen, hogy an­nak idején az ultrareakciós Tomasek püspök így nyilat­kozott Dubcekről: „Benne látjuk azt az embert, aki államunk valamennyi polgá­ra számára javulást hozott, nagyobb szabadságot, sőt gyakorlatilag demokráciát. Mint állampolgárok és mint keresztények mindenre ké­szek vagyunk, hogy rnegvéd- jük az általa teremtett hely­zetet.” Az sem véletlen, hogy tavaly június 28-án az NSZK- beli Geilingben, a 25 ezer szudétanémet találkozóján, szóvivőjük kijelentette, hogy támogatják a cseh és a szlo­vák nép szabadságharcát. Ezek az erők a magyar el- lenforradalmárokkal is sZoli­két olyan exponált vezetőnek Van-e különbség Szlovákia és Csehország között Feltettük azt a kérdést: mi a véleményük arról — amit a csehszlovák jobboldali saj­tó annak idején terjesztett —, hogy Szlovákiában állí­tólag Csehországhoz képest „elmaradt a demokratizáló­dási folyamat.” Őszintén be­széltek erről szlovák elvtár­saink. Szlovákiában eleinte nem volt olyan nagy jobbol­dali nyomás, mint Csehor­szág egyes kerületeiben ar­ra, hogy váltsák le a szo­cializmushoz hű embereket. Ez nyilván azzal magyaráz­ható, hogy Szlovákiában 1963 óta nagyon sokat tet­tek azért, hogy leváltsák az irányítás hatalmi-bürokrati­kus rendszerével összekap­csolódott kádereket. Már et­től kezdve érvényesíteni kezd­ték a helyes marxista—le­ninista módszereket. Az SZLKP vezetősége már 1968 első hónapjaiban aránylag korán megkülönböztette mi a pozitív, amit fejleszteni kell a január utáni politikában és mi a negatív, amit korlátoz­ni. elnyomni kell. De ez­után a szocializmus elleni tá­madások Szlovákiában is az országoshoz hasonlóan „ki­egyenlítődtek”. Az úgyneve­zett demokratizálási folyamat elmaradásának ürügyén tu­lajdonképpen a jobboldal ki akarta szorítani a munkás­hatalom maradék pozícióiból azokat az elvtársakat is, akik védelmezték a szocialista vívmányokat. Rácz Lajos Következik: „Nem törtek át!”. KÉPERNYŐJE ELŐTT Három feltétlenül figye­lemre méltó, jelentős pro­dukciót is láthattunk az el­múlt héten. S ez önmagában is örvendetes. Időrendben a Kék fény az első, amely a lassan már megszokott új szerkezetén belül ezúttal is­mét gazdagodott: a kamera eleddig nem tapasztalt kí­váncsisággal vetette rá ma­gát a brutálisan erőszakos­kodó galeri tagjaira, hogy a felkavaró bűncselekménye­ken túl, azok izgalmait is túlszárnyalva a tett elköve­tőire helyezze a hangsúlyt. Miféle emberek ezek, akik sportot űznek abból, hogy az est leple alatt, va^y az éj­szaka csöndjében a kihalt Népstadion egyik fülkéjében fiatal lányok tömegén kö­vetnek el nemi erőszakot. Kocsis András operatőr mes­teri módon szedte ízekre az elvetemült gaztevők egyiké­nek arcát: arctanulmánya a felfedezés erejével hatott. A másik érdemleges teljesít­mény a Tóték írójának, Ör­kény Istvánnak a nevéhez fűződik. Abszurd felé kacsin­tó groteszk játékában érde­kes társadalmi gondra terel­te a figyelmet. Végül a har­madik, tévéfilm a gondolatok drámájából. Madách sok színpadi kísérletet megért tragédiájából. Régóta hang­zik, hogy a Tragédia világa, amelynek sem idő, sem tér nem szab határokat, szinte kívánkozik a megfilmesítésre, most aztán Szinetár Miklós nekivágott; az eredmény? Er­ről talán részletesebben. Az ember tragédiája A nézők közül bizonyára sokan voltak úgy a Tragé­diával most, mint annak idején az Egri csillagokkal; féltették. A művet, hogy va­jon megmarad-e „ varázsa, s önmagukat, hogy nem jár-e majd kiábrándulással ez az új kísérlet. Nos, a jószán­dékú aggodalom felesleges volt. A Tragédiából készült tévéfilm hű maradt a Ma- dách-i műhöz, s nem lett be­lőle Szinetár-film, legfeljebb jó értelemben. Ami pedig a filozofikus gondolatokat ille­ti, aligha szóltak hozzánk bármikor is olyan emberi módon, mint ezúttal a kép­ernyőről. A színpadi dekla- mátióvaí sokszor elidegení­tett Tragédia a humánusabb hangszerelés révén köze­lebb került hozzánk: embe­ribbé vált. Hogy nem min­denben sikerült ez az „embe- riesítés”? Meglehet, de vi­tathatatlan, hogy a sokféle „ördögi” Lucifer után Men- sáros László Luciferjében a dialektikus emberi élet szer­ves részét képező kétkedő ta­gadást kaptuk rokonszenves megformálásban. A tévéfilm­nek egyébként ez az eré­nye vétette észre velünk egyéb hibáit. Helyenként ép­pen „ hagyományos „han­goskodást”, főképpen az Ür szerepében. Ami pedig azt a kérdést illeti, film-e a tele­víziós Tragédia, vagy csak színpadi mű filmszalagra rög­zítve; a válasz: sem az egyik, sem a másik. Kitűnő film­szerű megoldásokkal éppúgy találkozhattunk benne, mint csak színpadra beillő jelenet­tel. A dokumentumok stílu­sos alkalmazása, egy-egy szín jó érzékű filmesítése — római szín — szellemes vá­gások — Danton feje a guil- lotin alatt és az ébredő Kep­ler feje — egy következe­tesen végig nem vitt, de jó érzékről tanúskodó filmkísér­let Mert a film lehetősége benne van a Tragédiában. Mutatta az alvó Ádám és Éva közbevágott képének al­kalmazása is az egyes szí­nek között, amellyel Szinetár jól érzékeltette a történelmi színek álomjellegét. Erre a színpad csak igen körülmé­nyesen képes. És még vala­mit: nemcsak meghitt köz­vetlenségben szólalt meg a Tragédia, de mai hangon is; Erre utal olyan elemek fel- használása, mint a rakéta látványos beépítése az első ember, Ádám űrjelenetébe, És ezzel egyáltalán nem vált anakronisztikussá a je­lenet. Természetesen hason­ló súllyal negatív vonásokat is említhetnénk. Lehetne vi­tatkozni, vajon Huszti Péter siheder fáraója mennyire volt a helyén, vagy pedig Moór Mariann vissza tudta-e adni Éva „változásait”. Mindezt lehetne, sőt kell tenni, de valljuk be, ezzel együtt a Tragédia tévéfilmre vitele Madách népszerűsítésében je­lentős rendezői tett, és di­cséretes televíziós vállalko­zás. A Hanákné-ügy Már az is ügy, hogy egy takarítónő felmond munka­helyén! Majd vesznek fel helyette másikat. Mit kell ezt az egyszerű esetet felfúj­ni, akkora hókuszpókuszt ka- nyarítani köréje. Ez is meg­fordulhatott annak a néző­nek az agyában, aki látta az Örkény István írta tévé- filmet. S Örkénynek mégis igaza volt. mikor e valóban jelentéktelennek látszó eset­ből televíziós ügyet csinált: groteszk komédiát írt. Amin épp annyira lehetett nevet­ni, mint elgondolkodni. Hisz a Hanákné mindenáron va­ló visszaszerzésének képte­len játékában többek között fejlődő társadalmunk fura gondjai is bújkálnak. Hogy például maholnap egy válla­lat vagy intézmény számára pótolhatatlanabb veszteség egy takarítónő, vagy mond­juk egy fűtő, mint egy igaz­gató. Természetesen ez a le­egyszerűsítve fogalmazott probléma igen áttételesen kap hangot az abszurd felé kacsintó komédiában, de ott van. Örkény a Hanákné- ügyek esetében híven a má­ba alkotta világhoz a csoda­tévő bot, „ varázsvessző esz­közét ajánlja megoldásnak, Csakhogy a valóságban ilyen csodaszer nem létezik, ezért a megoldás módján a társa­dalomnak kell törnie a fejét. A játék egyébként arra is lehetőséget adott, hogy Gob­bi Hilda eddigi hasonló sze­repeinek érett összegezését adja Hanákné testére szabott szerepében. Röviden Ki mit ért demokrácián? —i ezzel a kérdéssel foglal­kozott a most induló doku- mentumfilm-sorozat első ré­sze. A film igazi sikere a folytatásokon múlik. Nehézkes és tudálékos be­szélgetést hallottunk abban a riportban, amelyet a 75 éves Déry Tibor köszöntésére ké­szített a Televízió. Jancsó Adrienne balladaestjében né­hány ritkán hallott balladá­nak örülhettünk: stílusosan szólaltatta meg őket. Itt-ott azonban a modor is kísértett V. M. HÍR ADÓTECHNIKAI VÁLLALAT Z. sz. gyáregysége felvesz esztergályos, elektroműszerész, mechanikai mű­szerész, lakatos szakmunkásokat és férfi segéd­munkásokat betanított munkakörbe. Jelentkezés: Karcag, Beloiannisz u. 17. szám. — Telefon: 488. Tőkés István üzemvezetőnél. CSEHSZLOVÁKIÁI JEGYZETEK 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom