Szolnok Megyei Néplap, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-22 / 245. szám

1369. október 22, SZOLNOK MEGYEI N«PLAB 9 A legmélyebbre és a legmagasabbra Rekordfúrásra készülnek olajbányászaink Épül a második ioronyház Szolnokon November: jubileumi hónap a Tisza- menti Vegyiművekben A 44 órás munkahét előkéssítése a faipari vállalatnál A szolnoki Tiszamenti Ve­gyiművekben huszonhét szo­cialista brigád képviselői úgy határoztak, hogy november 4-re összehívják a szocialista brigádok értekezletét, ahol együttesen beszélik meg ed­digi versenymozgalmuk ered­ményeit és kezdeményezik: novemberben tartsanak fel- szabadulási hónapot. Az üzem gazdasági vezetői ál­tal javasolt termelési felada­tok teljesítését tűzzék célul, és beszéljék meg a jövőre várható feladatok előkészíté­sét is. Másfél hónappal előbb A kisújszállási faipari vál­lalat dolgozói vállalták, hogy felszabadulásunk negyedszá­zados évfordulójának megün­neplésére idei vállalati ár­bevételi tervüket november 15-re hiánytalanul teljesítik. Mindezt a termelékenység Az Országos Filharmónia szolnoki hangversenysoroza­tában, az idén először szere­pel a Szolnoki Szimfonikusok zenekara. Február 23-án Bach: B-dúr szimfóniáját, Beethoven c-moll zongora- versenyét és Haydn: D-dúr szimfóniáját adják elő. — Az ifjúsági bérletsoro­zatban már adtunk hangver­senyeiket — mondja Báli Jó­zsef karmester — az úgyne­vezett felnőtt programban viszont valóban most mutat­kozunk be először. — A Szolnoki Szimfoniku­sok fokozottabb művészi el­ismerését jelenti ez? — Föltétlenül, hiszen mi amatőr zenekar vagyunk, és most hivatásosokkal fogunk egy sorozatban szerepelni. Meg kell jegyeznem azon­ban, hogy együttesünk a színházi muzsikusokra és a zeneiskola tanáraira épül, te­hát hivatásos muzsikusokból álló amatőr zenekar. Szá­munkra is hasznos a részvé­tel az Országos Filharmónia hangversenysorozatában. Ta­növelésével, takarékosabb anyaggazdálkodással, korsze­rűbb technológiával érik el. Ünnepi műszakot szervez­nek és ezidő alatt bevezetik a vállalatnál a 44 órás mun­kahetet Mindezt úgy rende­zik el, hogy az átállás miatt termeléskiesés, illetve kere­setcsökkenés ne következzen be. A versenyben elért ered­ményekért járó pénzösszeg egy részét a dolgozók fel­ajánlották a városban épülő mentőállomás építéséhez, sőt sokan társadalmi munkával is segítik az állomás mielőb­bi üzembehelyezését. Felszabadulásúnk 25., és Lenin születésének 100. év­fordulója tiszteletére meg­rendezik a szocialista brigá­dok üzemi vetélkedőjét is, amelynek témája az utóbbi 25 év gazdasági, politikai és kulturális eredményei lesz­nek. lálkozunk neves szólistákkal, karmesterekkel, jobban ben­ne leszünk a zened élet vér­keringésében. — A Szolnoki Szimfoniku­sok zenekara 1965-ben ala­kult. Milyen utat tett meg a mostani eredményes eszten­dőig? — Az amatőr együttesek­nél gyakrabban van hullám­zás, mint a hivatásosoknál; Nálunk 1367-ben volt a mély­pont, akkor néha a zenekar léte is veszélyben forgott. Azóta fokozatos fejlődés ta­pasztalható. Ez a néhány év egy kicsit versenyfutás volt az idővel. Sejtettük, hogy ha a kezdeti nehézségek nem bomlasztják fel az együttest, később könnyebb lesz. Most már kialakult a stabil gár­dánk, hagyományaink is van­nak, s ez mind igen fontos összetartó erő. — Gondolom, a mostani eredményekkel nem tartják befejezettnek a zenekar fejlő­dését. Milyen terveik vannak a következő esztendőkre? Balesetmentes munkával A szolnoki Vasipari Vál­lalat dolgozói is csatlakoz­tak a felhívásokhoz, s ezzel egyidőben versenyre hívtak minden tanácsi vállalatot Vállalták, hogy idei ter­melési, termelékenységi, va­lamint jövedelemezőségi ter­vüket maradéktalanul telje­sítik, és megfelelően előké­szülnek a jövő évre. A terv­szerű munkaerőgazdálkodás­sal, szervezési intézkedések­kel, valamint a műszaki szín­vonal emelésével fokozzák a termelékenységet, úgy hogy jövőre az ideit 6 százalékkal meghaladják. A gyártási ön­költséget 1970-ben legalább 5 százalékkal csökkentik. Gondot fordítanak az újító mozgalomra is. A balesetel­hárítási tevékenység fokozá­sával pedig az ideihez vi­szonyítva csökkentik a ki­esett munkanapok számát — A fejlődés az igényeket is megnöveli. A közönségben és bennünk is a saját mun­kánk iránt Sajnos, jelenlegi körülményeink között mind nehezebb lépést tartani ezek­kel az igényekkel. Lehetne rendezni például középiskolai koncerteket, mi­vel a középiskolások nincse­nek bevonva megfelelő mó­don a mostani programokba. Sajnos a zenekar tagjai csak hetenként egyszer, vasárnap délelőtt tudnak próbálni, ezért a Jelenleginél gazda­gabb műsorra nem tudnánk felkészülni. Egy új program, hoz legalább hetente még egy próbára lenne szükség. Ez viszont nem egyeztethető össze a zenekar tagjainak munkájával. Nagyon hiány­zik egy saját próbaterem is. Távlati tervek? Inkább csak remény: hivatásos szim­fonikus zenekar. Ez teljesen más alapokra helyezné a munkát és új perspektívákat nyitna a város zenei életének fejlődésében. B. A. A Hódmezővásárhelyt Ma­kóval összekötő műúi köze­lében hatalmas fúrótorony emelkedik. A hozzá vezető bekötőúton néhány munkás szorgoskodik. — Nem valami jó munkát végeztek — legyint Sárközi elvtárs, aki a Nagyalföldi Kutató és Feltáró Vállalat részéről irányítja a gépészeti szerelési munkálatokat. — Az lett volna jó, ha előbb az út készül el, s azután kez­dődik a szerelés. összesen 45 vagon a fúró­torony tartozéka. S egy-egy alkatrész súlya sem lebecsü­lendő. Az emelőmű például 45 tonnát nyom. Nem csoda, hogy a rossz úton az egyik szivattyút szállító gépkocsi felborult Utóvégre a szivaty- tyú is 35 tonnás. Van belőle három. Egyébként a fúrótorony 67 méter magas. A berendezé­sekkel együtt 45 millió fo­rintért vették Romániától. Szerelését húsz tagú román brigád végzi. Sárközi elv­társ nézi őket — Ilyen típusú fúróberen­dezés nincs nálunk. Mi már kiselejteztük ezeket s velük együtt a szerszámokat is. Ezért egyszerűbb, hogy a szerelést kiadtuk bérbe. Van­nak korszerűbb berendezé­seink, de a tervezett rekord­fúrásra ez alkalmasabb. Név­leges teherbírása 350 tonna. Csat­lakozás A jászteleid Tolbuchin Me­zőgazdasági Termelőszövet­kezet csatlakozott a felsza­badulási évforduló munká­val való megünnepléséhez. Október 20-ra, amint ígér­ték, teljesítették az összes őszi vetést. Árpából 450 ka- tarsztrális holdon, búzából pedig 1340 holdon végezték el az őszi vetést, 730 kataszt- rális holdon kukorica terüle­tüket is rendbe tették, s a tsz fennállása óta idén a legjobb termést takarították be. Az őszi mélyszántásnak a felét elvégezték. bőről, mint egy kenyértelen kozák. Együtt jártunk iskolába. A számtant jól megtanulta Szá­sa is. A táblánál felelt kré­tával. A betűinkkel, meg a nyelvünkkel is gyorsan ba­rátkozott. Az iskola mellé is együtt jártunk. Szégyen, nem szé­gyen, loptunk Sztyopa ezre­des embereitől két lovat. — Szárkúpból csináltunk nekik istállót, — a takarmány is „úgy jött.. Egészen jól megvoltunk, már karabélyunk, meg gép­pisztolyunk is volt, amikorra kitavaszodott. Egy reggel, mondja Szása, hogy az apja elment a front­ra. Szomorkodott kicsit, de hamar felejtett. Loptunk két jobb lovat, sőt egy kocsit is, amin egy német géppuskát is odavittünk az istállóhoz; Maruszja néni esténként összeszidott bennünket, ke­sergett, megfogadtatta ve­lünk, hogy holnap nem ját­szunk ilyen sokáig, — aztán maradt minden a régiben. Már tányéraknáink is vol­tak, hogy el ne tudja valaki lopni a lovainkat, már a kézigránátokat is kipróbál­tuk, hogyha megtámadják az istállót, védekezünk. Délelőttönként lövöldözni jártunk iskola helyett. Ki­Az olajbányászok két éves munkára rendezkednek itt be. Hatezer méter mélyre akarnak lefúrni. Erre a fú­ráspontra száz millió forin­tot költenek. Csupán az ala­pozás másfél millióba ke­rült. Négy méteres beton­tömbök tartják a tornyot Varga Lajos többszörös szocialista brigádja dolgozik majd itt — megerősítve né­hány szakemberrel, ök tart­ják az alföldi rekordot: több mint négyezer méter mélyre hatoltak már le. A „terep­szemlét” már itt is megej­tették. A tervezett mélységű fú­ráshoz különleges csövek szükségesek. Egyrészük már a helyszínen van. Olaszor­szágból vásárolták azokat. Első esetben fordul elő, hogy a fúráshoz szükséges villa­mosenergiát az országos há­lózatból veszik. Egy kilomé­teres „házi” vezetéket épí­tettek s a transzformátor is az ő tulajdonukat képezi. Áramfogyasztásuk egy köze­pes nagyságú faluéval azo­nos lesz. A hónap végére elkészül­nek a szereléssel. Azután felbőgnek az egyenként 700 tömtünk szalmával egy-egy eldobált SS ruhát és lőttük. Pisztollyal, rövidtusájú ma­gyar karabéllyal, hosszú orosz puskával, finom német man- licherrel, dobtáras szovjet géppisztollyal. Lovasrohamosdit is játszot­tunk. Hónaljba szorított gép­pisztolyból lőttünk, dobáltuk a kézigránátokat. Hej, de irigykedtek ránk a környékbeli gyerekek! Húsvéttájt Szása hadsere­get szervezett belőlünk. Min­denki beállhatott, akinek volt puskája, kézigránátja. Kint tanyáztunk a futóár­kokban, bunkerokban, az is­ten hidege majd megvett bennünket, de jobb játékot nem tudtunk volna elképzel­ni. Pedig naponta kétszer is riadóztatott bennünket Szása — ő volt a hadseregparancs­nok, én meg a helyettese és támadtunk. Lóháton, gyalog, A lányok a lőszert hordták. Akinek nem volt puskája, — vagy mamlaszabb volt, aknát telepített. Maruszja mama sírt, ke­sergett, megakart bennünket verni, de elszaladtunk. Május volt, megjött a nyár szele, már csak a mi „fron­tunkon” zörögtek a fegyve­rek. amikor az erdő széléről felénk vágtatott valaki. Be egyenesen a túzvonalba! Fel­lóerős motorok, s kezdődik az olajiparban megkülöböz- tetett figyelemmel ki*-' munka. ☆ Szolnokon meg az építők kezdtek figyelemre méltó munkát a közelmúlt napok­ban: hozzáláttak a második toronyház építéséhez. Az újabb tizennyolcemeletes la­kóépület a Vöröscsillag út végén emelkedik majd. S nem is sokára. Már a harma­dik szintnél tartanak. Ezzel a módszerrel a lehe­tő leggyorsabban haladnak. A munkát éjjel-nappal fo­lyamatosan végzik. Egy nap alatt — néhány centi híján — egy emeletet húznak fel. November közepére így tető alá kerül az épület A szak­ipari munka természetesen nem halad ilyen gyorsan. Az majd hónapokat vesz igény­be. A Várkonyi István téri to­ronyháznál a befejező mun­kálatoknál tartanak az épí­tők. Tájékoztatásuk szerint az év végén költözhetnek oda az új lakók. tartóztatni, figyelmeztető lö­véseket leadni, adta ki a pa­rancsot Szása. Pukkantak a piros rakéták, szólt a géppuska. A lovas csak jött. Sztyopa ezredes volt. Ak­kor jött vissza Németország­ból. A hadsereg elszaladt. Szá­sával a föld felé lógattuk a parancsnoki géppisztolyokat, Sztyopa ezredes leugrott a lóról. Hozta a kötőféket is. Szása, kisfiam, Szása, kiabál­ta és ütni kezdte a baráto­mat, ahol érte. Elejtettem a fegyvert, rajtam is végigcsa­pott a kötőfék. Egyszer raj­tam, egyszer Szásán, majd újra rajtam ... Amikor abbahagyta, úgy rázta azt a nagy darab erős embert a zokogás, mint szél a nyárfa levelet. Szásával egymásra néz­tünk: ezt az iskoláért kap­tuk! Mi más baja lenne ve­lünk Sztyopa ezredesnek...?!! Keresztapám bajúsza végén táncoltak a könnycseppek. Nagyot rúgott géppisztolyom­ba, két ököllel törölgette a szemét, akkorákat sóhajtott, hogy szélzúgásnak beillett volna, s önmagának morog­ta, hogy csak háború ne len­ne soha... Tiszai Lajos Messzi keresztapám ( Gyermeknaplóból) Messzi keresztapám kozák ember, állatorvos. Sárgállott tengernyi lovától a havas rét. Emésztette a nagy sörényű, aprócska lovacskákat a front... Sztyopa ezredes, így hívta mindenki keresztapámat, sok katonának parancsolt, pedig szelíd, nagybajúszú ember volt. Vastag nyaka sehogy- sem tűrte a gombokat. Jóbeszédú volt, ha egyszer valakivel belemelegedett. — könnyen leszaladt a delelő nap. Mindig a háborút tár­gyalták a katonáival is, meg a cselédemberekkel is, akik egy kis szalonnáért, sóért be­álltak Sztyopa ezredes had­seregébe, a lovak közé. Hozták a frontról a beteg állatokat, Sztyopa ezredes emberei gyógyították őket, megerősödtek egy kicsit, do­bálták a sörényüket, s men­tek vissza ágyút húzni, meg lőszeres kocsit. Csak háború ne lenne soha, ez volt keresztapám szava- járása. Akármiről beszélt, mindig ide lukadt ki. Volt beszélgetőtársa bőven, mindenkivel szóbaállt. Be­ment a tanyákon az istállók­ba is, paskolta a tehenek fa­rát, megvakarta a kisborjak fületövét. Ismerték mindenfelé. Hol egyik, hol másik majorban kunyeráltak tőle gyógyszert a csikónak, malacnak, tehén­nek, amelyik beteg volt Megborzolta ilyenkor a hatszál haját és mérgesnek tetette magát. Azt gondoljá­tok, hogy arra való a hadse­reg gyógyszere, hogy a mala­caitokkal etessétek meg! Mi? Odaadjam nektek a lovaim elől? S odaadta, szólt az em­bereinek, hogy nézzék meg azokat a beteg jószágokat. — Ha már nincs civil állator­vos. Csak háború ne lenne soha. Sztyopa ezredes a család­ját is elhozta a fronttal. Ma­ruszja néni szanitéc volt a fiúk, Szása, meg reggeltől estig a lovakat hajkurászta volna, de két-három órára a könyv mellé ültette azért egy fiatal tiszt egy tanár. De Szását jobban érdekelték a lovak, mint a betű, s én is szívesebben csavarogtam a határban, minthogy a könyv­re gondoltam volna. Együtt csatangoltunk. Adott alánk Styopa ezredes két pihent jó­szágot, aztán ha csapzottan mentünk haza, megszidott bennünket, hogy miért kí­nozzuk az állatokat. Iskolá­ban kellene nektek lennetek, reggeltől estig, nem csava­rogni, mondogatta. Csak há­ború ne lenne soha, mert ez is csak azért van .;. Nemigen fogott minket a jó szó, zavartuk szegény lo­vakat nyeregből lövöldöztük a varjúkat kóbor kutyákat A pisztolyról Sztyopa ezre­des nem tudott Dehogy tu­dott! A katonáit is mindig jól összeszidta, ha a puská­jukkal virtuskodtak. Akkor használjátok, amikor kell, de csak akkor! De olyankor jól! Ha muszáj! Csak háború ne lenne soha;.. Szigorúbb lett a tél, meg­indult az iskola. Szását is be­íratta az ezredes. Valamit csak megért, ragad tán rá valami, meg addig sem kó­EGY LÉPÉSSEL TOVÁBB Toronyszerelés közben

Next

/
Oldalképek
Tartalom